Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1968 / 2. szám

Jézus él! Feltámadott az Űr bizonnyal. Luk. 24, 34 Mi, Isten gyermekei talán alig vagyunk tudatában annak, hogy Jézus Krisztussal mint igazán élő Orral van dolgunk. Miért van bennünk bátortalanság, csüg­­gedés, gond, kétség? Azért, mert alig gondulunk arra az isteni tényre, hogy Jézus él. Szomorú vagy? Nélkülözöd a vigaszt? Gondold meg: Jézus él! Ő az igazi Vi­gasztaló. Róla mondja a próféta: „. . . hogy megvigasztaljak minden gyá­szolót" (És. 61,1—2). Ezekhez tartozol te is. Jézus, aki győzött a halál és sír felett, él! Lehajol hozzád és megvigasztal. Behódoltál már neki? Sok minden tényleg azért következik be, hogy megalázzuk magunkat. A sötét úton teljes fényében felragyog a világosság: Jézus él! Ez a te szívedbe is világosságot vet. Felemel, mint ahogy szent Igéjében bizonyságot tesz: Az Ür minden lesújtottat felemel. Téged is. Fáradtnak, bágyadtnak érzed magad? Azt gondolod, elmerülsz, mint Péter? Nem, nem süllyedsz el — Jézus él! Ahogyan Pétert megmentette, mikor az elmerülés fenyegette, téged is megment. Fogja a kezedet. E mozgalmas idők minden taj­tékzó hullámain keresztülvisz. Érted él és mint főpap közbenjár érted. Éjjel-nappal érted emeli fel szent kezeit Istenéhez és Atyjához. Erőt vettek rajtad a gondok? Azt gondo­lod, nem menekülhetsz előlük? Ne fe-NE támadjanak Robert Moffat (1795—1883) Délafriká­­ban végzett úttörő missziói szolgálatot. Ő beszélte el, hogy egyszer Makaba afri­kai királyt látogatta meg. Ott voltak mind a törzsfőnökök. Amikor többek között a feltámadásról beszélt, a király izgatottan felkiáltott: „Micsoda, a halot­tak fel fognak támadni?" — Igen, mind feltámadnak. — Ki hallott közületek ilyesmit? — for­dult az udvartartásához. Azután felém fordult: — Atyám, én szeretlek téged. Szavaid édesek, mint a méz, jelenléted kedves és lejtsd el: Jézus él! „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reá­­tok" (1. Pét. 5, 7). Teneked is szól ez az Ige. Cselekedd, ne várj vele. Add át neki minden gondodat. Ő gondoskodik rólad! Hogyan állsz a reménységgel? Elsötétült előtted? Jézus él! A mennyből szól hoz­zád: „A reménységben örvendezők le­gyetek" (Róma 12,12). Jézus reménysége nem szégyenült meg. Mint győztes és fel­támadott diadalt ült. Neked is részed van ebben a győzelemben. Reménykedj ben­ne! Teljes mértékben, gyermeki módon tedd! Újra meg újra gondolkozz el az Igén, ne engedd, hogy valaki is megfosz­­szon tőle: Jézus él! Túl nehéznek tűnnek fel előtted a megva­lósítandó feladatok? Áfhághatatlan hegy áll előtted? Teljesen tanácstalan vagy gyermekeid nevelését illetőleg? Vagy a munkahelyeden, hivatásodban? „Ha ak­kora hitetek volna, mint a mustármag és azt mondanátok ennek a hegynek: menj innen amoda! odamenne, és semmi sem volna lehetetlen nektek" (Mát. 17, 20). Ezért bizalmunk megingathatatlan lehet: Jézus él! Erősítse ez a hitünket. „Örök öröm fejükön" (És. 35, 10). Ez az utunk célja. „És halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom" (Jel. 21, 4). Örök boldogságban élünk Jé­zus mellett, aki szeretett és önmagát ad­ta értünk. Ő valóságos Isten és maga az örök élet. Jézus él! fel a halottak! üdítő. De amit a feltámadásról mondasz, az ijesztő. A halottak nem támadhatnak fel! A halottak NE támadjanak fel! — Hogyan? — kérdeztem — egy ilyen nagy és bölcs király elzárkózik e nagy felismerés elől? A király erre meztelen karjával néhány mozdulatot tett, mint aki a dárdát for­gatja és azt mondotta: — Kezemmel ezreket öltem meg. És ezek mind feltámadnak? Nemcsak Afrikában félnek a feltámadás­tól!

Next

/
Thumbnails
Contents