Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1968 / 2. szám

meket el akarod venni, legyen meg a te akaratod; de ha úgy tetszik néked, hogy megmutasd kegyelmedet, akkor arra kérünk, gyógyítsd meg őt." Helyes, ha Isten kegyelmét keressük. Az Isten útjával való egyetértés sem az imádságot nem zárja ki, sem a kegyelmet nem teszi félre. De van isteni rend. Ezért először vessük alá magunkat Isten akaratának, azután közeledjünk hozzá imádságban. Az imádság akaratom kifejezője; az imádat Isten útjaival való egyetértésem.

Sokat tanulhatunk Mózestől! Isten kinyilatkoztatta előtte útjait és amikor látta Isten szentségét és fenségét, leborult előtte. Nem próbálta Istent más véleményre hangolni, miközben rámutatott az önmagára és a népre vonatkozó esetleges következményekre, ha Isten a bűncselekményt a harmadik vagy negyedik nemzedékig büntetné. Ó, mennyire szükséges, hogy megtanuljuk Isten útjait ismerni és szeretni, bármily keményen érintsen is bennünket. Mózesnek az volt a vágya, hogy Kánaánba költözzék. Emésztő vágy volt ez nála, de amikor Isten tudtul adta néki útjait, elvetett minden egyéni kívánságot és földreborult. Testvéreim, nekünk nemcsak Isten akaratának elfogadását kell megtanulnunk és az ő munkáit végeznünk; meg kell tanulnunk szeretni az ő útjait és mindazokban örvendezni, amikben neki öröme telik.

Jézus hálát adott . . .

. . . az Ür Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adott, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik (í.Kor.n, 23—24). Azután vette a poharat, hálát adott, adta nekik és azt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az újszövetség vére mely sokakért kiontatik bűnök bocsánatára (Máté 26, 27—28).

Élete legnehezebb idejében és szolgálatának legnehezebb pontján a mi Urunk hálát adott: Hálát adott halálára tekintve az Atya akaratáért, mindazért, amit halála majd eredményez. A kereszten végbemenő haláltusáján túl látta a feltámadás diadalát, megváltott egyháza diadalát, királysága diadalát, az új ég és új föld diadalát.

Bennünket is felszólít az Ige, hogy adjunk hálát Istennek szüntelenül az ő akaratáért és vezetéséért. „Hálát adjatok mindenkor mindenért az Istennek és Atyának a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében" (Ef. 5, 20). Keresztrefeszítésében Jézus maga mutatott példát a szüntelen hálaadásra.

Spurgeon:

Az emlékeztető

Keleten a királyoknak külön hivatalnokuk volt, aki emlékeztette őket, hogy valakinek valamit ígértek. Ha az uralkodó nagyon el volt foglalva, úgy ez az emlékeztető ember figyelmeztette őt: A király ígéretet tett erre meg arra! A király tartsa be ígéretét!

Urunk az ő imádkozó népét tette meg emlékeztetőnek. Én magam soha nem mernék élni ezzel a kifejezéssel, ha nem maga a Szentírás mondaná: „Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál" (És. 43, 26). Mert bár az Űr soha nem felejt el semmit, de csupa kegyelemből azt kívánja, hogy tegyünk úgy, mintha ő feledékeny volna. Azáltal, hogy Urunkat ígéreteire emlékeztethetjük, jobban megismerjük azokat.

Valamikor az angol udvarnál is volt egy emlékeztető ember, akinek az volt a dolga, hogy a hivatalnokokat kötelességeikre figyelmeztesse. Az imádkozó lelkeknek is az a tennivalójuk, hogy emlékeztessék a világot arra, hogy Isten engedelmességet követel teremtményeitől. Légy hát résen, hogy ezt a kettős megbízatást becsületesen végezd.

3