Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 1. szám
A. C. Morrison a new-yorki tud. akadémia volt elnöke Egy tudós vallomása Az atomkorszakban élünk. Minden újabb felfedezés a tudomány bármely ágában mind világosabban mutatja, hogy a világmindenség nem magától lett és nem események véletlen összetalálkozásának az eredménye, hanem a mindenható, mindentudó Isten teremtő szavára jött létre. Hadd soroljak fel néhány okot, amelyek engem az egy igaz Istenben való hitre vezettek. 1. Megdönthetetlen matematikai törvények alapulvételével bizonyosak lehetünk abban, hogy a világmindenség tervezése és létesítése egy emberileg elérhetetlen, elképzelhetetlenül fejlett műszaki elme műve volt. Egy példát hozok fel erre. Végy tíz egyenlő érmét, jelöld meg ezeket egytől tízig terjedő számokkal, helyezd azokat egy kalapba és rázd össze jól azokat. Azután kíséreld meg ezeket az érméket — persze látatlanul — a rajta levő számok pontos egymásutánjában egyenként kiszedni. Minden sikertelenség után a kivett érmét tedd újra vissza és rázd össze újra, hogy jól összekeveredjenek. A matematikából tudjuk, hogy annak a valószínűsége, hogy legelőször az 1. számmal jelölt érmét húzzuk ki, egy a tízhez. Utána a 2. számú érme kihúzása következnék. Ennek a valószínűségi arányszáma egy a százhoz. Folytatólag a 3. számúnál a valószínűségi számarány egy az ezerhez és így tovább. Annak, hogy a 10. számú érmét a számok sorrendjének egymásutánjában szedjük ki, a valószínűségi számaránya már egy a tízmilliárdhoz. Ha meggondoljuk, hogy földi életünkhöz milyen sokféle tényezőre van szükségünk, akkor kétségtelenné válik, hogy mindaz, ami földi életünket lehetővé teszi, mindaz, ami bennünket itt a földön körülvesz, nem lehet puszta véletlenek sorozatának eredménye. A föld — az egyenlítőnél mérve — óránként 1000 mérföldnyi sebességgel fordul meg tengelye körül. Ha ez a sebesség történetesen óránként csak 100 mérföldnyi volna, akkor nappalaink és éjjeleink tízszer olyan hosszúak volnának, mint most. A forró napsugarak elégetnék a növényzetet és ami megmaradna, azt a hosszú éjszakák dermesztő hidege fagyasztaná meg. A nap felszínének hőmérséklete 10 000 0 Fahrenheit. Földünk pontosan olyan messze van a naptól, életünk forrásától, hogy ez a „mennyei tűz" éppen megfelelő legyen és ne túl sok. Például ha a nap csak a felét adná mostani hősugárzásának, akkor mindnyájan megfagynánk, ha a felével erősebb lenne a hő kisugárzása, akkor mindnyájan elégnénk. A föld 23 fokos ferde síkban forog útjában a nap körül. Ez az elhajlás eredményezi az évszakok különbözőségét. Ha ez az elhajlás nem ilyen mérvű volna, akkor az óceánok párolgása — az északi és déli sarkvidékből kiindulva — jéghegyekkel torlaszolná el a kontinenseket. Ha a mi holdunk mondjuk csak 50 000 mérföldnyire volna a földtől a jelenlegi távolság helyett, akkor a tengerek áradása olyan nagymérvű volna, hogy a tengerek vize az összes kontinenseket, a legmagasabb hegyek csúcsát is, vízzel árasztaná el. Tovább megyek. Ha a föld kérge csupán 10 lábbal (3,048 m) volna vastagabb, akkor nem volna oxigén a földön, aminek hiányában minden emberi és állati élet elhalna. Már az eddig elmondott példákból is látjuk, hogy az életlehetőség a földön nem lehet a véletlenek eredménye. 2. Az életnek arra irányuló találékonysága, hogy feladatát a legpontosabban végrehajtsa, egy minden elképzelésen felülálló, legmagasabbrendű intellektus műve. Hogy mi az élet tulajdonképpeni lényege, azt eddig még senki sem volt képes kikutatni. Az életnek nincsen súlya, nincsenek dimenziói, de van ereje. Tudjuk, hogy a növekedő fa gyökere kemény sziklát is át tud törni, keresztülhatol azon. Az élet legyőzte a vizet, a földet és az eget, sőt legyőzte az elemeket is, kényszerítve azokat, hogy megváltoztassák eredeti összetételüket. Az élet szobrász, formálja az élőket; művész, eltervez és kirajzol minden falevelet és fát és színezi a virágokat. Az élet zeneművész, a madarakat énekelni tanította s a rovarok sokféle hangon hívogatják egymást. Az élet a 2
