Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-07 / 10. szám

vesebb anyagot hizlaltak, s így a. kínálat is sokkal csekélyebb volt. Ellenben a kereslet, főleg a külföldi, megfelelőig élénkült. A bécsi vásáron már 1905. január hónapjában 74—82 koronával fizették az elsőrendű magyarfajta vágóökröt métermázsánként élősúlyban; ez az ár decemberig fokozatosan 87—95'5 koronára emelkedett, és mig 1904-ben Ausztriába való szállítás céljából elsőrendű vágóökrökért 417 koronát adtak,, addig 1905-ben 425 koronát; —_ Németországba való szálitás céljából az 1904. évi 635 koronával szemben 670 koronát. Svájcba való szállítás céljból pedig az előző évi 600 koronával szemben 630 koronát fizettek.

Kivitelünk 1905-ben (349.092 drb) az előző évihez képest (420.015 darab) 70.923 darabból álló csökkenést, s ezzel szemben behozatalunk (71.664 drb) az előző év behozatalához képest (63.200 darab) 8464 darabból álló növekedést mutat ugyan, mindazáltal a fogyasztó közönség helyzete egyáltalán nem javult, mert a kiviteli csökkenést merőben a piacképes anyag kevesebb volta okozta, a behozatal pedig még a bécsi exportunkat sem pótolta; ez ugyanis 1905- ben 140.608 darabból állott.

Az 1906. év első felében a fogyasztókra nézve némileg kedvezőbben alakultak az árviszonyok, amennyiben az árak métermázsánkint élő súly szerint átlag 5 koronával csökkentek. Ennek oka jórészt az volt, hogy ez év március elsején lépett életbe az uj német vámtarifa, amely szerint Németország a vágó ökrök vámtételét darabonkint mintegy 30 márkával emelte; ily vámtételek mellett pedig Németországba csakis elsőrangú anyag szállítható.

Ennek következtében a belföldi forgalomban a kínálat jóval nagyobb lett.

Mindazonáltal a fogyasztó közönség helyzete nem javult, mert a piacot szemei elláthatólag egy pár nagykereskedő monopolizálja és dirigálja, kiktől a kimérők függenek.

2, oldal. (10. szám.)

_____________________

Az 1906. év végén beállott húsár- csökkenés pedig senkit meg ne tévesz- szen, mert az csak ideiglenes, s a tavaszi legelők használatba vételével, azonnal meg fog szűnni.

A fogyasztó közönség helyzete ma is tűrhetetlen.

Gyors és olyan intézkedésekra van szükség, amelyek a meglevő bajt gyökeresen orvosolják.

E végből elsősorban a tenyésztésre kell különös figyelmet fordítani. Havasi legelőinken tenyésztelepek nincsenek;! pedig e legelők épp oly alkalmasak a marhatenyésztésre, mint az. alpesi legelők. Az alföldi legelők gazdaságos kihasználása céljából lehetőleg egyszerűsíteni kell az 1894. évi XII. törvénycikk végrehajtását. A száj- és körömbetegség, által okozott tönkrejutás meggátlása végett mielőbb meg kell alkotni a kötelező állatbiztosításról szóló törvényt, ad- ! dig pedig, mig ez meg nem valósulhat, \ alapítani kellene egy országos bankintézetet, amely kizárólag az állattenyésztés előmozdítását tűzné föladatául, s e cél- | ból járvány esetén az állomány helyre- : állítására, takarmányinség esetén takarmány beszerzésére a kisgazdáknak olcsó tőkét kölcsönözne. A takarmányinség okozta bajok elhárítása céljából a takarmánykiviteli tilalmat kellene behozni. A hizlalás intenzivebbé tételére igen üdvös lenne legalább a nagyobb gazdasági egyesületek kebelében — esetleg szövetkezeti alapon közös hizlalókat létesíteni.

Ezektől az intézkedésektől várható csak a tenyésztés fölvirágzása, a hizlalás olcsósága, a kereskedelem könnyedsége és szabadsága, aminek a hús olcsósága már természetes következménye. Ez intézkedések nélkül maholnap odáig jutunk, hogy egy font marhahúst csak milliomosok lesznek képesek megfizetni.

______ VESZPRÉMI ELLENŐR

19

08. március 7.

Veszprém, Halpiac.

WELLNER GYULA

fogász

ajánlja magát a legjobb és legszebb

műfogak, egész fogsorok

készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, bogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, mindén célnak megfelelnek. Kívánatra egy müfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetik a szájba.

Javítások díjmentesen eszközöltetnek.

Minden a fogászat körébe vágó műveletek.

Veszprém, Halpiac.

EGA#

A Veszprémi Takarékpénztár közgyűlése. Vármegyénk legrégibb és legtekintélyesebb pénzintézete, a Veszprémi Takarékpénztár február hó 29-én délután 3 órakor tartotta meg évzáró rendes közgyűlését piactéri saját házában, Ferenczy Káioiy elnök-igazgató elnöklete alatt.

Á szabályszerű összehívás és határozat- képesség (45 részvényes volt jelen 690 részvényt képviselve) konstatálása után a közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Galamb István és Kovács Gábor részvényesek felkérettek. Néhai Kovács Imre igazgató-választmányi tag és néhai Plosszer Ferenc könyvvivő elhunyta felett a közgyűlés részvétét fejezte ki. Az igazgatóság javaslatát, a tiszta jövödelem miként leendő felhasználására nézve, dr. Óvári Ferenc Igazgató terjesztette elő, melyhez Csete Antal és Reé Jenő részvényesek szóltak hozzá. Dr. Csete Antal azt indítványozta, hogy a Veszprém város piacának kibővítésére szánt 18.000 koronás alapítványt utalványozza ki egyszerre a közgyűlés a városnak; Reé Jenő pedig azt indítványozta, hogy a 18.000 koronából egy fillért se adjon a közgyűlés a városnak, hanem 12.000 koronát osszon ki még a részvényesek között, hogy így azok 130 koronát kapjanak részvé- nyenkint, 6000 koronát pedig vigyen át a jövő évi osztalék biztosítására.

Dr. Óvári Ferenc igazgató, Koller Sándor felügyelő bizottsági elnök és Szeglethy György vál. tag, Veszprém város polgármestere felszólalásai után dr. Csete Antal indítványát visszavonta, Reé Jenő indítványát a közgyűlés 44 szótöbbséggel Reé Jenő egyetlen szavazata ellidércnyomás. Megkeserít nekem minden örö- ! met. Még álmomban sem szabadulok tőle.

__ Brosz (a fejét csóválva): De hát miképpen ? Mit tehetnek önnek vadonat idegen emberek ?

Kyll (kifakadva): Hogy itt vannak, hogy az ember tud felőlük. Hogy nyomást gyakorolnak reánk az örömeikkel és gondjaikkal. (Mintha maga magához beszélne.) Vannak napok, amelyeken mindig a többiek szenvedésére kell gondolnom. Az utcán nem látok egyebet, mmt fájdalmat és bánatot. Minden szomorú alak, minden esdőleg kinkujtott kéz úgy hat rám, mint valami vád.

Brosz: Ejh, mondja kedves uram, nem tagja ön az Elszegényedés és Koldulás-elleni Egyesületnek ?

Kyll (anélkül hogy reá hallgatna, szenvedélyes izgatottsággal): üldöznek a rémes képek : látok minden kegyetlenséget, ami e pillanatban történik. Hallom a sanyargatott gyermekek jajkiáltásait, a kinzett állatok nyöszörgését. Érzem elhagyatott betegek rettegését és érzem vergődését a kétségbeesett embernek, ki, az öngyilkosság felé sodornak a csalódá- sok, éhség és nyomor. (Egyre izgatottabbá válik). Sejtek minden boldogtalanságot, minden gyötrelmet, melytől ezer és ezer lélek didereg. Olyan vagyok, mintha testemet nem fedné &a bőr, minden megsebez. A szánalom, mintha tövisekkel fuiódna a sajgó húsba. A szivem szorongva összehuzódik, nem tudok beszélni, anélkül, hogy zokogásra ne fakadnék. (Megakad :

fojtogatja a sirás).

Brosz: Ön nagyon ideges, uram . . . Brómot kellene szednie.

Kyll (kifakadva): Miért kell nekem szenvednem idegenekért? Miért kell átéreznem millió „idegen“ ember életét? Átkozott idegenek ?

Brosz (fölényesen mintha gyermekkel beszélne) : Miképpen akar ezen változtatni? Hiszen kell, hogy önön kívül még emberek legyenek a világon ?

Kyll: Hát nem tudom én ezt ? Hát persze, hogy kell! Ez szükséges, minta fájdalom, a betegség, mint az élet maga. De hiszen az ember nem is tudna keresztül utazni a sivatagon, ha nem volnának oázisok is. Ennek kellene lennie — oázisnak kellene, hogy legyen. Szükséges lenne, hogy minden embernek legyen valakije, aki nem idegen.

Brosz (ámulva néz reá): Tessék?

Kyll (hirtelen): Bizonyára csodálkozott azon, hogy asztalához ültem és megszólitottam. Hiszen mi sehogysem illünk egymáshoz. Én, (fölkacagva) a hóbortos poéta — és maga a kalmár.

Brosz (sértődve): Engedje meg . . .

Kyll (tűnődve): Le tudom olvasni ar arcáról, hogy semmi sem jár az eszében, mint: üzleteket kötni — pénzt keresni!

Brosz (fölpattam): Uram, meg akar sérteni ?

Kyll (reá sem hallgat): Amint bejöttem, mindjárt feltűnt nekem ezáltal. íme, ez talán

egy ember, aki nem más, mint amilyennek látszik.

Brosz (ismét szánakozó főlénynyel) : Oly fontosnak tartja ezt ?

Kyll (nem is figyel szavára): Amidőn még fiatal voltam, úgy gondoltam: majd találok egy embert, ki egy szív, egy lélek lesz velem — egész életre . . . Azután szerényebb lettem. Csupán évekre kívántam volna egyet, csak hónapokra, hetekre, órákra. Most erről is lemondtam. Keresek egy embert, aki nem kétarcú, sokszemü, száznyelvü. Én keresem — keresem.

Brosz (triviálisan): Bizonyára rossz tapasztalatokat tett asszonyokkal, hogy ily gya- nakodóvá vált.

Kyll (hevesen): Ne beszéljen nekem asz- szonyról, e fantáziánk alkotta csalóka képről!

Brosz (durva nevetéssel): Ebben igaza van. Amikor asszony a neve: hazudik és csal.

Kyll (nem figyel a szavára, ábrándosán, könnytelt szemekkel): Két ember: aki nem idegen egymásnak. Éz volt a paradicsom. A kigyó volt az idegen. Az első szó, melyet Éva hozzá intézett: ez volt a bűnbeesés. Azóta hazugságra és színlelésre vagyunk kárhoztatva.

Brosz: No, de hallja, micsoda ötletei vannak magának.

Kyll (izgatottan): Minden uj ember születésekor újra kezdődik e paradicsomi állapot. Anya és gyermek eleinte teljesen egyek. És még sokáig kristálytiszta mindegyikük lelke a másika előtt, amig közéjük nem férkőzik az az