Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-26 / 39. szám
1908. szeptember 26. VESZPRÉMI ELLENŐR (39. szám.) 3. oidT. Nemesszalók, Németbarmag, Nyárád, Oroszi, Siófok, Szentkirályszabadja, Úrkút, Vilonya, Középbogárd, Sári puszta, Szentmihályfa p., Ujhodas p., Világos p., községekre és pusztákra nézve. Ingyen tanszereket kaptak augusztus hó folyamán a rellöli r.-k., dégi, nyárádi és ősi ref. iskolák. Az 1907. évi 27. t.-c. 4. §-a értelmében a vall. és közokt. miniszter évi 200 korona személyi pótlék engedélyezésével a népnevelés terén kiváló érdemeket szerzett következő vesz- prémvármegyei tanítókat tüntette ki eddigelé: Csomay János szíIasbalhási r.-k., Keller Lőrinc ajkarendeki r.-k., Tóth Kálmán tapolcafői ref., Száz Ferencz veszprémi ref. és Plelnitczky Pál dabronyi ág. ev. tanítókat. Iskoláink jótevői voltak: A veszprémi székes káptalan, mely a siófoki iskola kibővítésére 4500 koronát volt kegyes adománzozni és dr. Óvári Ferenc tagtársunk, ki a rátóti közs. nyári menedékház fentartására 120 koronát ajándékozott. Veszprém, Halpiac. WELLNER QyULA = fogász —= ajánlja magát a legjobb és legszebb műfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy müfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek, Veszprém, Halpiac. Színház. ^/Jiiliázuiik hátrányai. Lassankint kidomborodnak a veszprémi színház előnyei mellett, annak hátrányai is. Igaz, hogy ez utóbbiak csak elenyésző számban vannak az előnyökhöz képest, azonban nagyon kellemetlenek. így a hibás akusztika! A kijárat-felé eső páholyokban, a földszinten levő oldalüléseken nem lehet a szereplők beszédét érteni. így van ez az erkélyülések há- tulsó padjain, hol csak a hangzavart lehet hallani, de a szavakat megérteni nem lehet. Igaz, hogy sok esetben ennek az egyes szereplők is okai, akik, mint például a „Cső/r“~ban is, túlságosan hadarnak. Ennél azonban sokkal kellemetlenebb, hogy a szellőzők túlságosan jó! működnek; a léghuzat oly kellemes, mint Bóra alkalmával az Adria partja. Ennek következtében a színház oly hideg, hogy felöltő nélkül nem tanácsos, de nem is lehet, az előadásokat végig élvezni. Egyébb hiányokra most nem terjeszkedünk ki, mert azt hisszük, hogy a színház teljes elkészültével azok megszűnnek. Örvendünk, hogy oly szép, s párját ritkító színházunk van. Büszke is lehet reá mindenki, de hát élvezni is akarnak az emberek a színházban, egészségét pedig senki sem hajlandó a szinelőadásokon kockára tenni. A szinielőadásokról. Bemutatkozott immáron az egész társulat a lefolyt hét előadásain, s igy már teljes képet alkothatunk magunknak a társulatról. Akárminő rangot és helyet foglaljon is el Nádasy igazgató társulata a vidékiek sorában, igényeinket le kell fokoznunk, mert utóvégre mégis csak vidéki színtársulatról van szó, mely nem rendelkezik oly anyagi eszközökkel, hogy országos hirü művészeket szerződtethessen, s a színjátszásnál azt a sok, nagy és apró segédeszközt alkalmazhassa, melyek az érzéki csalódás, az illúzió fokozásához, tehát az előadások teljes sikeréhez alkalmasak és kívánatosak. Igényeinket annál inkább is le kell fokoznunk, mert hisz tagadhatatlan, hogy városunk lakossága nem képes még egy kisebb társulatot sem hosszabb ideig fenntartani. Láttuk ezt ennek előtte, — igaz, akkor nem volt színházunk — de látjuk már most is. S itt aztán egy circulans vitiosus-ba lehetne jutni, s azt állítani, hogy azért nem támogatja a közönség az esetről-esetre nálunk ellátogató színtársulatokat, mert nem jók! Vagy, hogy azért nem jönnek ide jó, vagy jobb társulatok, mert nem lelnek pártolásra! Hát az első feltevést nem állítjuk, annál kevésbbé, mert a most itt le\ő társulat elég jó, annyira jó, hogy a pártolást megérdemli, jobban mondva, a közönség élvezheti az előadásokat, még a nálunk uralkodó kényesebb Ízlés is. Hibák vannak, s lesznek is, s azokra mi is rámutatunk. Azt hisszük, hogy Nádasy társulata talán nincs még szervezve az őszi idényre, mert úgy tudjuk, hogy a fürdőkön játszó társulatok kiválóbb tagjai csak a fürdő idényre szerződnek, s azután elhagyják a társulatokat. Lehet, hogy itt is ez az eset áll fenn, s Nádasy, mire székhelyére Sopronba bemegy, teljesen szervezi és kiegészíti társulatát. Biztosnak vehető azonban, hogy a színtársulatnak nem kielégitő támogatását a közönség takarékossága okozza, amelyet az uralkodó nagy drágaság, s a kereseti források elégtelensége eléggé indokol. A helyárak pedig túl- magasak, ami semmikép sem menthető, mert hisz a társulatnak aránylag nagyon kevés rezsije van. Térjünk azonban az előadásokra. Múlt szombaton mint második bemutató előadás szintén fölemelt helyárakkal, Dóczi Lajos pályanyertes vigjátéka, a „Csók“ került színre.'A színház majdnem teljesen üres volt. Az előadás teljes fiaskóval végződött. A szereplők nem tudták szerepeiket, a súgó után hadartak, s látható volt, hogy nem is akartak játszani az üres nézőtérnek. Nem is mondunk egyébb bírálatot ezen előadásról. F. hó 19-én Straúss Oszkár, — s nem mint a szinlap mondta Strauss János — bájos zenéjü operettjét a „Varázskeringőt“ adták elő. A főszerepekben kiváltak Szilassy Etelka, mint Steingruber Franci, úgy énekével, mint játékával. Nagyon tetszett Görög Olga, Heiéna hercegnő éneke, bár hangja az alsóbb fekvésben tremoloz. Hangja mégis figyelemre méltóbb mint alakítása. Nádasyné a kamarásnő szerepében jó volt, de Isten bocsáss, minden szerepében a „Nagymama“ szerepe villan elő. Igen jó volt a férfi szereplők közül Földes Dezső a bursikóz huszárhadnagy szerepében. Bár meglátszik, hogy még fiatal színész, de nagyon jó. Hangja nem nagy terjedelmű, de érces és férfias. Feltűnt, hogy ének közben mindig valamely bútor darab mögé áll. Nagy Dezső minden tekintetben pompásan állta meg helyét, az uralkodó herceg szerepében, s kitűnt, hogy ő a társulatnak egyik kiváló tagja. Szarvasi Jenő, Guszti huszárhadnagy szerepében fesztelen játékával és kifogástalan énekével sok tapsot aratott, különösen a Földes Dezsővel elénekelt kettősben, amihez minden esetre a darab gyönyörű zenéje is hozzájárult. Utoljára említjük fel Rákosy Ferencet a társulat komikusát, s elmondhatjuk róla, hogy ő igen használható tagja a társulatnak, s minden szerepében pompásan válik be. Úgy ez este is felséges volt. De hát szerepköre is igen hálás. A rendezés kifogástalan volt, s a zenekar nagy ügyességgel oldotta meg feladatát. A nézőtér majdnem teljesen megtelt. Kénytelenek vagyunk még megemlíteni, hogy szalon díszlete piszkos, a kellékek meghatóan elnyüttek voltak. Vasárnap az esti előadásban Bródy Sándor a „Tanítónő“ cinni darabja ment, a címszerepben Harsányi Margittal, aki fárasztó és nagy szerepét mindvégig művészettel és mégis könnyedséggel játszotta el. Ő, amint láttuk, a modern drámai iskolának híve. Nem sziszeg, piheg, s nem pózol, mint a régi iskola hívei, s ezt jól teszi. Méltó partnere volt Tompa Kálmán az ifjú uraság szerepében. Tompa kialakult tehetségű, bevégzett színművész, kitünően interpretál és alakit. Játékával nagy tetszést és tapsokat aratott. Van azonban egy sajátságos szokása, mellyel a közönséget idegessé teszi. Igen sokat járkál a színpadon, s minden elképzelhető bútordarabot végig ül. Ez a megjegyzésünk nem csak ezen előadásra szól. Aranyossy A. a kántor-kisasszony szerepében nem annyira naiv, mint inkább természetellenes volt. Megjelenésében, illetve járásában valami idegenszerü volt, amit vagy túlmagas cipő-sarkai, vagy micsoda okozhatták. Nádasyné nagyasszony szerepében ismét hamisítatlan „Nagymama“ volt. Igen jó volt Bodonyi az öreg pap szerepében, nemkülönben Székely Lajos mint káplán. A közönség nagyon mulatott rajta, mert úgy maszkiro- zása, mint orgánuma és teljesítéseiben a csalódásig hasonlított egyik megyebeli pap-képviselőhöz. A rendezés egy kis mulasztást kővetett el, amennyiben a főszereplőnőt rendetlen toaletben eresztette a színpadra. Harsányi Margitnál ugyanis hosszabb volt a péntek, mint a szombat. Alsó szoknyái a felső ruha alól kilógtak. Nem nagy hiba, de komikus volt egy egész felvonáson keresztül. A darabról magáról az a megjegyzésünk, hogy bár a Vígszínház újdonsága és Bródy darab, de egy kissé erős és túlzót . Vagy talán ép azért ilyen, mert Bródy darab. Minden esetre a fővárosi sajtó által felfújt darab. Közönség közepes számmal. Hétfőn „Bálkirálynő.“ A szinlap azt hirdette, hogy rendkívül nagy sikert aratott operett! Hát akármilyen, annyi bizonyos, hogy a libb- rettója egy gyerekmese, a „Hamupipőke“ gyenge és egyszerű átültetésben. A zenéje talán nagy sikert arathatott, de itt nálunk nem igen lehetett élvezni, mert nem érvényesült kellő mértékben. A darabból különben igen sokat kihagytak. Az előadásból nem is lehet mást megemlíteni, mint Szilassy Etelkét, aki elég ügyesen, s a férfi közönségnek kedvére „táncolt“ s énekelt, s Nádasynét Lady Catterham szerepében, melyben nagyon kedves volt, s a „Nagymamát“ ezúttal otthon hagyta. Kitűnő volt a tiroli népénekesek tánca, melyben Rákosy Ferenc és Aranyossy A. mutatták be kiváló ügyességüket. Hogy ez a tánc hegyan kerül bele a darabba és miről jó, azt csak a szerzők tudnák megmondani, no meg talán a rendezőség. A darab különben szemgyönyörködtető spectaculumnak elég jó. Közönség közepes számmal. Kedden Földes Imre drámája, a „Császár katonái.“ Pompás és nálunk mindig aktuális témát tárgyazó darab, mely a katonaság és polgárság ellentétes élet és böcsüleíbeii felfogást híven tünteti fel. Az előadás igen jól sikerült, s ebben nagy érdeme van Földes Dezsőnek, ki mint Szilassy százados remekelt. Remek volt Nádassy igazgató, aki a jogászból lett katonatisztet Joász főhadnagyot alakította. Minden izében hűen mutatta be a polgári felfogásokkal szaturált tisztet, ellentétben a merev, hajlithatlan katonával. Szilassyval szemben. Jávor Aranka mint Karády Erzsébet, mély érzéssel játszott, hellyel közzel azonban az átmenet nélküli és indokolatlan heves érzelem- kitörésekben nem volt természetes. Igen jó volt ma ismét Rákosy Ferenc a magyarul nem tudó Keller hadnagy szerepében. Egy Ízben azonban bakot lőtt, midőn Szilassy századost igy szólította meg, Herr von Hauptmann! Kitűntek még Bodonyi és Tompa az öreg és ifjú Karády szerepében, s nagyon sikerült volt Nagy Dezső, mint Karádiék huszárja. Sajó Vilmos Szedlacsek tiszthelyettes szerepében igen jól oldotta meg feladatát, hűen mutatta be a tapasztalatlan és romlatlan szivei fiatal tiszthelyettest. A színház ismét csak félig telt meg. Szerdán úgynevezett „SShakespeare estély a Velencei kalmár“-ral. Klasszikus darabnak mondják, mert Schakespeare irta. Az is! De ma már túlhaladott téma, mert oly ellentétes erkölcsi felfogást mutat be, aminő ma már a zsidók és keresztények közt nem létezik. S ha igaz az, nogy a szerzőnek célja az volt, hogy a zsidót megutáltassa, úgy ez ma már nem sikerül, mert a darab kifejlődésénél, de már előbb is, mindenkiben a legmélyebb részvét gerjed fel, a nyomorult, agyon üldözött, s végül mindenétől, gyermekétől, vagyonától, vallásától megrabolt S chylock Iránt. Az előadás különben is nagyon lapos volt, kivéve Schylock szerepét, melyben Bodonyi Béla valóban remekelt. Megemlítést érdemel még Jávor Aranka, aki Portia szerepében nagyon kedves volt. A többi szerepek meglehetős jelentéktelenek voltak, legalább olybbá tűntek fel. A darabnak különben nagy részét kihagyták, talán tekintettel a megjelent serdülő ifjúságra. A bemutatott jelmezek meglehetős kopottak voltak, inig Nerisse tengerzöld ruhája is. Bassam'o és Gratiano maszkjai nem tetszettek. Az előbbi
