Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-26 / 39. szám
4. oldal. (39. sz^m.) úgy nézeti ki, mint egy koros kisasszony vagy öregülő barát, az utóbbi egész Mátyás király volt. Az éjjeli táncvigalom előtáncosnőjének tánca gyenge volt. A nézőteret 3—4 széksoi kivételével a helybeli r.-k. gimnázium tanulói töltötték meg, kik ez este kedvezményes jegyben részesültek. A színház tehát üres volt, dacára, hogy az előadásra már kedden is lehetett jegyeket váltani. Nádassy igazgató tehát nagyon tévedett, midőn azt hitte, hogy ily darabbal lehet nálunk telt házat csinálni. Csütörtök este „Varázskeringő“ a múlt szombati szereposztással gyér közönség előtt. sísz. Irta : Szécskay György. 1. SZÍNÉSZNŐK. Illatos szép ruhák . . . száz meg száz imádó . . . Hír . . . dicsőség . . . babér . . . Színésznők! Ti bájos, hires primadonnák: Számotokra a — bér! . . . Oh! hány lánynak ez a vágya, édes álma S minden boldogsága. Az a bűvös világ ... az a csodás világ: A — színpad világa . . . S bárha nem is minden színésznő lesz híres Csillag . . . primadonna . . . Hol van oly színésznő, kibe egy pár ifjú Szerelmes ne volna? . . . Szerelmi kalandok; Vetekedés láza . . . Könnyű vidám élet . . . Ez, a mi titeket, Thália papnői Napról-napra éltet. Ií. SZÍNÉSZEK. Az alkotás szent láza az, Mi színészt a — színpadra hajt S feledtet véle szenvedést, Nyomort és — minden földi bajt. Művészét: szent láng, mely soha Nem ismer gyászos csüggedést! . . . Művészet, álmok álma, mely Színészt küzdésre, harcra késztet . . . Hamlet! ... Lir! . . . Rómeó! . . . S a Bánk! Színésznek fényes álmai! . . . Művészálom, mely sarkal, űz: „A nagy Lirt s Bánkot játszani.“ Hamlet, Lir, Rómeó s a Bánk Mindig tapsot, babért szerez! S van-e dicsőbb, mint — taps, babért? Színésznek pályabére ez! Színészek! Színpad hősei! Kiket űz, hajt a — lelhetek: Egy más világban élve mind, Feledtek sivár — életet. Borsszemek. Csete Antal dr. városi tiszti főügyész a nagy művádló, a hétfői megyegyiilésen megcselekedett beszédében erősen megvádolta a pápaiakat, mert a vármegyei múzeumnak nem akarták megszavazni az 1 százalékos pótadót. Azt mondotta, hogy nem kulturemberek! Hát azok kulturemberek, akik megengedték, s megszavazták, hogy a Balatonparti vasutat közvetlen az állami iskola elé építsék, hol a folytonos füst, tolatás, sípolás és lárma miatt, előadásokat tartani nem lesz lehetséges? Ajánlatos volna a múzeumot az állami iskola épületében elhelyezni, az állami iskolának pedig a Kaszinó helyén uj épületet emelni. Ez volna a helyes megoldás. A múzeumi holt kultúrát nein zavarná ott semmi, még a végítélet harsonái sem, a tanároknak pedig nem kellene 1 és fél kilométert kigyalogolni sárban hóban fagyban és förmetegben. Azt is kiböffentette Csete főügyész, hopy minden okos ember megszavazza a múzeumnak a pótadót. Nem tudjuk, gondolt-e Csete VESZPRÉMI ELLENŐR ekkor az alispánra, aki a pótadó kérdését a napirendről levétetni indítványozta! * Volt egyszer két jó barát. Egy gazdag és egy szegény zsidó. Bálba akartak menni, de a szegény zsidónak nem volt báli inge. Kölcsön kért tehát egyet gazdag barátjától. A bálban a szünóra alatt a gazdag zsidó polkát ; rendelt a cigányoknál, a szegény pedig csárdást. ! Nem bírtak megegyezni, már-már összevesztek. Egyszerre a gazdag zsidó azt mondja a szegénynek: „Ha nem engeded a polkát huzni, úgy vesd le tüstént az ingemet!“ — Mi pedig egyik lapszámunkban megírtuk, hogy boldogult Rainprecht Antal állítólag egy veszprémi orvossal fogat huzatott magának, s ettől kapta meg a csonthártyagyuladást. Dr. Robitsek helybeli fog-orvos azt követelte tőlünk, hogy írjuk meg lapunkban, miszerint a fogat nem ő húzta ki. Midőn pedig erre hajlandók nem voltunk, lemondott lapunk előfizetéséről. Nehogy nagyrabecsült előfizetőnket elveszítsük, s az inget le kelljen vetnünk, eleget teszünk dr. Robitsek fogorvos kívánságának. — Züm-zam-zü! * Az V-ik Bánóczi által állítólag szerkesztett, de Int napos korában kimúlt „Színház“ cirnü nyomtatványban, nyilván az agónia alatt beállott eszméletlenség következtében az mondatik, hogy a „Színháznak“ munkatársai Lengyel Menyhért, Bródy Miksa, Bálint Lajos, dr. Bánóczi László (hányadik?), Veilsberg Hugó, Wilde, stb! — Távol legyen tőlünk V. Bánóczi kimúlt magzatjának dajkái fölött kritikát mondani, csak kiegészítjük a fennti illusztris névsort. A kimúlt nyomtatványban ugyanis megszokott jelenni a szinlap, az előadott színdarab szövegének kivonata és 23 darab hirdetés. Mindez egy ivén. Állíthatjuk tehát, hogy a „Szinház“-nak munkatársai voltak a színdarabok szerzői is, tehát Sekszpir is, a szinlaphordó is, s mindazok a kereskedők és iparosok, kik hirdetéseiket a „Szinház“-ban feladták. A kis „Színház“ agonizáló számában, kis poloska módjára csípni is próbált. Szegénynek nem sikerült. Gyenge volt, s kimúlt vérszegénységben és magyartalan stylusában. Agonizáló számában megjelent hattyúdalában a helybeli szín- társulat mellett fogadatlan-prókátoroskodott. Valljon ki kapja meg most a fogadatlan prókátorok fizetését az ajtó mögött? Hát a bánatos örökösök! * A királylátogatás után többen tubákos piksziseket kaptak ajándékül a főudvarmesteri hivatal utján a királytól. Mire való a tubákos pikszis? Arra, hogy tubákot tartsanak benne. S mire való a tubák? Talán arra is, hogy tőle tüsszögjenek. — Kik? Akik csak piksziseket kaptak, vagy akik ezt sem kaptak HÍREK. — A király ajándékai. Ő felsége az összes veszprémi kanonok uraknak arany koronával és monogrammjával ellátott ezüst keretbe foglalt arcképét ajándékozta. Szeglethy György polgármesternek és Koller Sándor alispánnak arany dohány szelencéket. Ambrus póstafel- ügyelőnek, Radocza Vincze, Graf Oszkár állo- másfőnöknek, ifj. Rainprecht Antalnak, Némedy Elek városi katonai nyilvántartónak és Molterer megyei főmérnöknek brillantokkal kirakott aranyórákat, Roschenthaler Lajos vasúti hivatal,.oknak pedig ezüst dohányszelencét ajándékozott. ■n uunantuh rét. egyhazke gyűlésé. Pápáról jelentik: A dunántúli egyházkerületnek Antal Gábor püspök és l isza István főgondnok elnöklésével t gyűlésén a püspöki jelentéssel kapcsol több partikuláris és az egyetemes egyház; ( eklo vallásérzelmi ügyet tárgyalták. Gró Por?y'. Albert kultuszminiszternek a népi: amtoi fizetés kiegészítéséért elismerést é: szünetet szavaztak. Az egyházak közigazj ügyeinek elintézése után az iskolai ügye ru, ? S0Ira- Nagy lelkesedést keltett, fÉ. . ls(f István a pápai leánynevelő i jana 40,000 (s nem mint a fővárosi 1908. szeptember 26. tévesen Írták 4000) koronát adományozott. Ennek hatása alatt a gyűlés tagjai közül többen több ezer korona adományt ajánlottak fel. Egyébb ügyek között nagyobb érdeklődést csupán a lelkészi nyugdijintézeii járulékok ügye keltett, melyre vonatkozólag úgy határozták, hogy a visszamenőleg kivetett járulékokat teljesen, az alapbefizetésnek pedig felét a lelkészek helyett a kerületi pénztár teljesítse. Szerdán délben bankett volt, melyen az első felköszöntőt Antal Gábor püspök mondott gróf Tisza Istvánra, aki megnyitó beszédével az egyház jogaihoz való ragaszkodásának és a haza érdekeivel való összeegyeztetésnek fényes bizonyságát adta. Gróf Tisza István felköszöntőjében Antal püspököt éltette, akivel nézetei felekezet- közi kérdésekben is teljesen megegyezik Gyurácz Ferencz püspök a két protestáns egyház vállvetett működésének fontosságát hangsúlyozta a szabad szellemű haladás terén. A közgyűlés végül szerdán délután bírósági ügyeket tárgyalt.-— Gyászrovat. Alsóborsai Csorba Géza kir. közjegyző szeptember 16-án 59 éves korában Szeghalom községben meghalt. Az elhunytban alsóborsai Csorba György halimbai földbirtokos fivérét gyászolja. — Dr. Lukácsi György Temesvármegye kir. s. tanfelügyelője, f. hó 20-án 28 éves korában Váczon meghalt. A boldogult huzamos ideig volt a veszprémi kir. tanfelügyelőségnél beosztva s városunkban közbecsülésnek örvendett. — Az amerikanisíák a Balatonon. Lóczy Lajos dr. a Magyar Földtani Intézet igazgatója a Bécsben ülésezett ameiikanisták- nak egy előkelő csoportját lehozta a Balatonra. Az előkelő tudós társaság csütörtök este érkezett Siófokra. A fogadásnál a Balatoni Szövetség képviselői jelentek meg és ott volt Purgly Pál, a halászati társaság igazgatója. Pénteken reggel a halászati telep megtekintése után a társaság fölszállt a „Helká“-ra és az aligai, kenesei partok előtt elhajózva, kikötött Almádiban. itt Óvári Ferenc dr. országgyűlési képviselő, a Balatoni Szövetség alelnöke, fogadta őket és Jóó János fürdő-igazgató mondott üdvözlő beszédet. Óvári Ferenc dr. s neje uzsonnával megvendégelték az idegeneket. Fél órai veszteglés után a „Helka“ gőzös Balatonfüred- nek indult, a hol Lingl Valérián fürdő-igazgató és Mooys fürdő-felügyelő, fogadták az érkezőket. Balatonfüreden volt az ebéd, a hol több felköszöntők is elhangzottak. Innét a hajó elindulva, Tihany alatt megállt és a társaság- tagjai csónakokon szálltak ki, hogy a félsziget nevezetességeit megtekintsék. Lóczy Lajos elvezette őket, mindenütt bő magyarázattal szolgálva, a remete barlangokhoz, innét pedig a hegyperemén az apátsági templomhoz, a hegy- kupokhoz és a visszhanghoz. Ismét hajóra kelve, Balatonföldvárra ment a társaság, a hol Rákosi Jenő, Purgly Pál és Fitíler Dezső dr., a Balaton-Klub igazgatója, várták a vendégeket teával és uzsonnával. Földvárról este 7 óra után indultak és kilenc óra után Fonyódra érkeztek, hol a Bélatelepen Szaplonczay Manó dr., Somogyvármegye főorvosa és Kocsis János tanárral az élén, nagy társaság fogadta a vendégeket, Kikkel a legvidámabb kedvben késő éjig együtt maradtak. Reggel külön hajón Badacsony látnivalóinak megtekintésére indultak a vendégek. — A feltartóztatott király. Midőn ő felsége f. hó 17-én Ferenc Ferdinánd főherceg automobilján a kádártai utón bejött s a hadgyakorlatok szentkirályszabadjai frontját akarta megszemlélni, a vásártérről bekanyarodott a Hets-ház melletti utcába. Innét azonban kimenni nem bírt, mert az utat a disznópiaci drótkerítések elzárták. Midőn végre kendővel az almádii útra kiért, a vasúti átjárónál éppen egy vicinális kávédaráló tolatott méltóságos lassúsággal. Az ott őrt álló vasúti őr megállította a király és a főherceg automobilját. Miután a tolatás nagyon soká tartott, Ferenc Ferdinánd odakiáltott az őrnek, hogy mi lesz már ? Ekkor ismerte fel a vasúti őr a legmagasabb utasokat s átbocsájtotta őket az átjárón. Mindez tényleg megtörtént. — Érdekes kimutatást állított össze a veszprémi póstahivatal. Eszerint a veszprémi és hajmáskéri táviróhivatal a hadgyakorlat idején kétezerszáz olyan táviratot továbbított, a mely a hadgyakorlatról szólt s a szavak száma
