Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-19 / 38. szám
MEGJELELIK KIODE^ SXOMBATOI DÉIilTTÁJN. III. évfolyam. Wxxprém, 3!H£8. szeptember 19. »8. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virag-utca 98., a huva a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. Főhercegek és előkelőségek Veszprémben. Kedden reggelre minden rendben volt városunkban, a király fogadására. Remek, verőfényes napra ébredt lakosságunk, s utcáinkat ünneplő ruhába öltözött nagy néptömeg lepte el már kora délelőtt, várva a megérkezendő főbb méltóságokat. Frigyes főherceg délelőtt háromnegyed 12- kor érkezett meg, s Koller Sándor alispán lakásán szállott meg. Megérkezett Jekelfalussy táborszernagy, honvédelmi miniszter, Klobucsár Vilmos tábornok, honvédségi főparancsnok, Schönaich Ferenc közöshadiigyminiszter. őrgróf Pallavicini, Georgi osztrák landwehr-miniszter is, kik valamennyien részt vettek a délben Frigyes főherceg által adott udvari ebéden. Kora ebéd után valóságos népvándorlás indult meg városunkban. Mindenki a vasúti állomás felé igyekezett. Az utcákon gyalogos és lovas csendőrök és városunk csekély számú rendőrsége ügyeltek a rendre. Egymásután vonultak ki a vasúthoz és a bevonulási útvonalra a nekik kijelölt helyekre a veszprémi különböző társaskörök és testületek, a városi képviselő- testület tagjai, főispán, alispán, polgármester és megyei előkelőségek, továbbá a katonai méltóságok és tisztek. Négy órára már mindenki elfoglalta a neki programmszerüen kijelölt helyet. A vasúti állomáson felállított knalysatoftoi balra a polgári méltóságok és küldöttségek, jobbra a katonai méltóságok, Frigyes és Lipót Szalvá- tor főhercegek, ezek mögött a Veszprémben állomásozó szolgálatmentes tisztek és katonai hivatalnokok. A királysátor kimenetele előtt tizenkét fehérbe öltözött leány, Szeglethy Sarolta, városunk polgármesterének leánya vezetésével, kik a királynak piros rózsából és fehér szekfii- ből bokrétát voltak átadandók. Délután 4 óra volt, midőn a különböző államok katonai attasék megérkeztek. Így a bolgár, török, orosz, román, japán, spanyol, német, angol, olasz, francia, északamerikai, chiliéi, argentinjai és svájci attasék, kik azonban a király fogadásában nem vettek részt, hanem várbeli lakásukra hajtattak. A király érkezése. Az udvari különvonat délután 4 óra 30 perckor érkezett meg Veszprémbe. Elsőnek a király lépett ki az udvari kocsiból, utána Ferenc Ferdinánd főherceg trónörökös, gróf Paar lovassági tábornok és báró Bolfras táborszernagy főhadsegédek, hötzendorfi Conrád Ferenc táborszernagy, a vezérkar főnöke, Bronn Spányik és Pongrácz szárnysegédek, Kaltenborn alezredes, Margutti őrnagy, dr. Kerzl törzsorvos és báró Nagy kabinetirodai osztályfőnök. A királyt, amint a szőnyeggel bevont perronra lépett, percekig tat tó viharos éljenzés köszöntötte. Elsőnek Lipót Szalvátor főherceg üdvözölte a királyt, majd Frigyes főherceg. A király mindkettőjükkel hosszasabban elbeszélgetett. A felség ezután báró Schönaich közös hadügyminisztert, Klobucsár Vilmos lovassági tábornokot, Jekelfalussy Lajos honvédelmi minisztert, Georgi Frigyes osztrák Landwehr- minisztert, gróf Kinsky főistállómestert, Pallavicini őrgrófot, Krobatin altábornagyot, Kusmanek vezérőrnagyot, Arz és Kutschera ezredeseket és László Albert esendői ezredest tüntette ki megszólítással, illetőleg meghallgatta jelentéseiket. A királyt ezután a felállított díszsátor alatt Hunkár Dénes főispán üdvözölte a következő beszéddel: — Császári és királyi apostoli felség, legkegyelmesebb urunk ! Őseinktől öröklött hagyományos magyar alattvalói hűséggel a koronás király fenkölt személye iránt jöttünk, mint Veszprémvármegye törvényhatóságának kiküldöttei, hogy alattvalói hódolattal üdvözölve felségedet, legőszintébb örömünknek A királynapokról. Veszprém, 1908. szeptember 18. Úgy a fővárosi, mint a külföldi napilapok, oldalakra terjedő tudósításokban ismertették a király és a trónörökös utazását, jövetelét és távozását, s valószínű, hogy a palotáktól a legkisebb kunyhóig olvasták a hadgyakorlatok és a királynapok lefolyását. Azonban ama lapok még sem terjedtek ki minden részletré, különösen királyunk fogadtatását és itt tartózkodását illetőleg, azért most, a királynapok elmúltával is, nelyesnek tartjuk az elmúlt hét eseményeiről beszámolni éssaját, közvetlenimpressióink nyomán, tudósításunkat közreadni, már csak azért is, hogy az elmúlt nevezetes napok emlékét lapunkban megőrizzük Már most előre bocsájthatjuk, hogy a király fogadtatása fényes volt, méltó városunkhoz, melynek rég nem voltak oly nevezetes napjai mint a most elmúltak. A trónörökös Hajmáskéren. Ferenc Ferdinánd trónörökös kedden délelőtt 9 órakor érkezett Hajmáskérre, ahol főhadiszállása volt, s még a délelőtt folyamán átvette a hadgyakorlatok fővezetését. Hajmás- kéren rendkívüli bensőséggel és impozánsan fogadták a trónörököst. Fogadására megjelentek: báró Hornig Karoly megyés-püspökünk, Kerényi Andor főszolgabíró és a hajmáskéri községi képviselőtestület, továbbá hötzendorfi Conrád, a vezérkar főnöke. Midőn a trónörökös a vonatból kiszállott, mindenekelőtt a vezérkar főnökének jelentését fogadta. Ezután Hornig Káioly püspök üdvözölte a trónörököst, mire a trónörökös remek magyar kiejtéssel válaszolt Megszólítással tüntette ki Kerényi Andor főszolgabírót és Péter Dániel községi lelkészt is, ezután pedig bevonult Hajmáskérre, s délelőtt 11 órakor kilovagolt a hadgyakorlatok területére. TÁRCA. A kétfejii sas biográfiája A magyar ember szemének vörös posztó a feketesárga szin és a kétfejű sas. Ki is küszöböli mindenhonnan, a hol csak teheti. De hát mindenhonnan, különösen a közöshadseregből nem lehet, s igy csak arra szorítkozik a magyar nemzet, hogy passzív ellenszenvével sújtja a neki nem tetsző szint és kétfejű madarat. Pedig a kétfejű sas, még a magyar koronázási hitlevélen is fellelhető. Most, midőn a király itt-tartózkodása alatt többszörösen volt alkalmunk a kétfejű sassal találkozhatni, nem érdektelen annak felelevenítése, hogy miként került a kétfejii sas az osztrák császárok és magyar királyok címerébe. Legelőször Zsigmond magyar király, mint német császár tette a kétfejű sast a római német birodalom címerévé. Zsigmond, akinek az Anjouktól öröklött haíatma Magyarországban gyökerezett, bizonyára nem gondolt arra, hogy az a kétfejű madár évszázadok múlva éppen Magyarországon fog annyi félreértést és elkeseredett harcot okozni. A kétfejii sast magát azonban nem Zsigmond fedezte fel, annak eredete egészen a történelem előtti időkig vezethető vissza. A sas mint az erő, a hatalom szimbóluma már az ókorban létezett; az egyptomi és az ó-asszir emlékeken egyaránt előfordul a kétfejű sas. A persák s később a rómaiak az egyfejü sast használták jelvényül. A római világbirodalom kettéválása után a nyugat-római imperátorok megmaradtak az egyfejü sas mellett, inig Bizánc császárai a kétfejii sast választották.* A nyugat-római birodalom összeomlása után az egyfejii sas is megszűnt létezni, mindaddig, mig harmadfél évszázad múltán Nagy Károly császár az uj római császárság szimbólumává nem tette. A birodalom zászlóira azonban csak jóval később, II. Ottó császár uralkodása alatt került. Ezután évszázadokon át az egyfejii sas volt a római-német birodalom címere, a kétfejii sast a bizánci császárok, a würtzburgi várgrófok s a XIII. és a XIV. században a savoyai grófok használták címerül. A német uralkodók közül először IV. Lajos császárnak egy 1325-ik évben vert érmén fordul elő. A császárság címere azonban ezután is csak az egyfejii sas maradt mindaddig, mig Zsigmond magyar király s német császár 1433- ban a kétfejű sast a római-német birodalom címerévé nem tette. Ekkor került a zászlóra és és a császári pecsétre először a kétfejű madár. A Zsigmond által használt kétfejii sas azonban lényegesen különbözött a maitól. Az akkori sas koronában fejeit dicsfény övezte s karmai között nem tartotta a jogart, a biro* A görög császárság megszűnte után, 1472-ben. Vaszilievics Iván orosz nagyherceg a bizánci kétfejii sast Oroszország címerévé tette s ez a címer az orosz birodalomnak ma is. dalmi almát; testét nem díszítette semmiféle heraldikai jelvény. A Habsburg-házból származó császárok alatt került a két fej fölé a korona, később a sas mellére a Habsburgok paizsa, III. (VI.) Károly alatt pedig valamennyi ország címere. A jogar és a birodalmi alma azonban csak a XVIII. század közepe óta van a sas karmai között. Aáikor I. Ferenc magát osztrák császárrá proklamáltatta s a római-német császári címről lemondott, a kétfejii sast választotta birodalma címeréül. Ez a kétfejű sas azonban lényegesen különbözött a régi sastól. Két feje körül már eltűnt a dicsfény s minden egyes fejére koronát tettek. A hadseregnél a kétfejű sas fokozatosan hódított magának tért. 1433-ban került a zászlókra, a harmincéves háborúban a dobra és a trombitára. A katonák uniformisára azonban, csak a XVIII század első felében került. Legelőször egyes magyar huszárezredek viselték tarsolyukon, majd pedig a magyar testőrök kacagányuk csatján. A tábori övre 1765-ben, a tiszti arany kardbojtra 1836-ban, a csákókra 1850-ben, a bajonett-szíjra pedig 1888-ban tették először a kétfejii sast. A XVIII. században a tengerészet zászlóin is ott díszlett a kétfejű madár. A közös uralkodók révén az elmúlt évszázadok alatt Magyarországnak is jutott a kétfejii sasból, úgy hogy annak használását - törvénybe is iktatták. 1723. évben, mikor a magyar helytartótanácsot szervezték, rendelték
