Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-08 / 32. szám
1908. augusztus 8. ______VESZPRÉMI ELLENŐR (32. szám.) 3. oldal. ne m gátolja, parkírozva, befásitva leend. Ezek szerint tehát, mint fentebb említettük, a hajmáskéri tüzérségi telep, kaszárnya, lőiskola és lövölde oly alkotás, lesz, melynek párja sehol nem létezik. Büszkesége lesz hadseregünknek, s hazánknak, s látványossága az egész külföldnek. A derék hajmáskériek pedig bizonyára szintén hasznát fogják látni ezen intézménynek, s meglelik jutalmát áldozatkészségüknek, s azon előzékenységnek, s jó viszonynak, amely- lyel az ottan hét év óta elhelyezett katonasággal és évente megjelenő tisztikarral szemben tanúsítottak. Hiányos volna tudósításunk, ha még néhány dologról és körülményről be nem számolnánk a következőkben: Az építkezés katonai vezetősége, mely minden tekintetben az építkezést irányítja, vezeti, rendezi és felügyeli, Schilhan cs. és kir. főmérnök-őrnagy, kihez természetesen több, különböző rangú katonai-építkezési szakférfiú van beosztva. Schilhan főmérnököt a hadügyi kormányzat, különös és kiváló szaktudására való tekintetből bízta meg jelenlegi funkciójával. Az egész lőtér parancsnoka immáron hét év óta Falbrecht Artur cs. és kir. tüzér-kapitány, kit úgy városunkban, de különösen Hajmáskéren mindenki előnyösen ismer, tisztel és szeret. Róla különben majd később szólunk. Az építkezések fővállalkozója Kondor és Feledi bpesti cég, amely szolid és lelkiismeretes, munkáiról nemcsak hazánkban, de a külföldön ismeretes, és sok nagyszabású épület és egyébb műtárgy hirdeti ezen magyar cég kiválóságát. A vízvezetékre és csatornázásra szintén magyar cég, a budapesti Nuss és Fóthi vállalkozott, mely cég e téreu szintén mint kiváló ismeretes Budapesten és a vidéken, hol szakszerűen tökéletes munkájával és leszállított áraival sok munkálatot nyert el. A kőbányák kíbányászásával és termelt nyersanyag feldolgozásával s az építkezéshez elkészítésével szintén egy előkelő budapesti cég, Kiss Jenő van megbízva, aki gőzgép által hajtott zúzdát állított fel a kőbányák közelében. Nagyon érdekes munkálatok azok. A bányákban a köveket dínamitrobbantásokkal fejtik. Kis iparvágányon, csillékben, (kis kocsik, u. n. kutyák) szállítják a zúzdába, hol azonnal össze- zuzatnak, s háromféle rostán szétosztódnak, s a zúzda alatti síneken várakozó csillékbe öm- lenek. Az ökölnagyságu köveket utak fedésére, a kis, borsónagyságuakat a beton és Erolit előállításához, a dara nagyságút murvának stb. használják fel. A katonai kincstár ezen anyagokat magán embereknek is árusítja. Az építkezéshez szükséges fa-anyagot a katonai kincstár által megvett erdőből vágták ki, s kiszáradásuk után saját, benzin motor által hajtott fűrésztelepükön és a vállalkozó ácstelepén dolgozzák ságét. Ilyen az a valódi csók, melyről az írás beszél. Képzeljük el a helyzetet. Hét évig szolgált az ősatya Ráchelért. Midőn azonban a menyasszonyi szobában a fátyolt, amely a nőt elfedte, fellebbentette, benne nem kedvesét, hanem az általa nem szeretett Leát ismerte fel. És kénytelen volt a szolgaság kemény jármát újabb hét évig magára vállalni, mig a már vénecske ifjúkori szeretőt átkarolhatta. „És Jákob megcsókolta Ráchélt és sirt“,- mondja a biblia. Keserű bánat könnyűi lehettek azok, melyeket súlyos áldozatokban bővelkedett, elvesztett, s elrepült idő felett hullatott, s melyek kedvese arcáról a rózsákat, szeméből a fényt elrabolták. S mégis a legnagyobb boldogság könnyei, hogy oly sok elveszett vágy, sanyarú nélkülözés és súlyos jobbágymunka után azt a nőt, akit szeretett végre mégis keblére ölelhette, s hogy az most már az övé, s az is marad, mint sürü fellegekkel borított égboltról lehozott napsugár. Ez volt a csók, az az első csók, melyet az írás az emberiség történetében feljegyzett. Érvényességhez bizonyára nem volt szükséges egy perc, s 47 másodperc. Nemde hölgyeim? A lélek csókjairól irt vény még sem lehet egészen helyes. Csókolunk, nem tudjuk miként, ha az órája ütött. S tartson a csók egy másodperc század részéig, még sem cseréljük el azt az öröklétért sem. Ez az ismertető jele az igazi csóknak. Szépeim! S most küldjenek a vegykonyhába, ahol a szép teóriákat összefőzik, talán létrejön a vegyiilék! . . . fel. Minden valódi amerikai élelmességgel, praktikus módon készül, s az összes felhasznált anyagok hazai forrásból szereztetnek be, mint ezt a delegáció kikötötte. Az építkezésnél ezidő szerint, összesen IWO munkás dolgozik, köztük 40 kőműves, és sok beton munkás. A munkások legnagyobb része magyarajku, s nógrád- és gömörmegyei, kik tiszta és tágas barakkokban vannak elhelyezve, s maguk konyháján élnek. A legnagyobb rend és fegyelem uralkodik köztük, s elég jó munkabért kapnak, s humánus bánásmódban van részük. Festői látványt nyújtanak a nők, asszonyok és leányok, midőn munka végeztével, este 6 óra után a nagy nyitott konyhákban, mások ismét a szabadban kis bográcsaikban, estebédjüket készítik. Szalonnát, kolbászt, burgonyát és szalonnás-vereshagymás rizskását. Általában pedig mindenki dicsérőleg nyilatkozik ezen nógrád- és gömörmegyei nők ritka erényességéről. Ezek után pedig azt mondjuk, hogy: nunc venio ad fortissimum virunü Azaz rátérünk arra a férfiúra, akinek a hajmáskéri lőtér munkálatai körül, a kezdet-kezdetétől számítva, igen nagy, legnagyobb érdemei vannak! Falbrecht Artur cs. és kir. tüzérkapitány, ez a kiváló katona. Ő bízatott meg ezelőtt hét évvel a hajmáskéri lőtér parancsnokságával. Azaz a lőtérhez szükséges területek berendezésével, elkészítésével, mert akkor még ott semmi nem volt, csak kopasz terület, részben pedig erdő és kevés szántóföld felváltva legelővel. Midőn a mai lőtér területe a katonai kincstár birtokába került, a lőtéri berendezések végeztével, első dolga volt Falbrecht kapitánynak, hogy a használható földeket és réteket, felesben bérbe adta, hogy majd az úgy meggazdálkodott pénzből, a további gazdálkodáshoz egy kis forgótőkét teremtsen, s a kincstárnak jövedelmet biztosítson, amelyből azon túlkiadások, melyek a költségvetésből nem fedeztetnek, megtérüljenek. Egyúttal a terméketlen, s kővel borított területeket nagy munkaerővel a kövektől megtisztittatta. így ezen területek mivelhe- tőkké váltak, a kiszedett kövekért pedig pénz folyt be, mert azokat utak készítéséhez eladták, részben pedig a lőtér fásítása, illetve bekerítése körül használták fel. Az említett területeket szintén felesben bérbe adta Falbrecht, mert a megmunkáláshoz szükséges gazdasági eszközök s egyébb sok más beszeizésére pénz nem volt, a hadügyminiszter ugyanis pénzt nem adott, mert kiküldöttei, kik a területeket nagy szakértelemmel (?) megvizsgálták, azt jelentették a miniszternek, hogy a hajmáskéri terület mindenféle gazdálkodási célra teljesen alkalmatlan, kopár, köves vidék. Falbrecht kapitány tehát első évben a saját zsebéből — mert dúsgazdag ember — előlegezte a szükséges összegeket, s gazdasági eszközöket részletfizetésre, hitelbe vásárolt. Második évben már saját kezelésben folyt a gazdálkodás, s miután akkor s még azután néhány évig meglehetős termés volt. Falbrecht kapitány vállalkozása igen jól prosperált. De ezzel még nem elégedett meg Falbrecht. A lőteret körülövező 30—40 méter széles és 11 kilométer hosszú földszalagot remekül befásitotta, fekete fenyő, akác és cserfával, s a csoportonkint elhelyezett ültetvényeket a földekről összedett kövekkel elsáncolta. Kutakat ásatott, a legénység számára barakkokat építtet. Érdekes ezen szükség-barakkok építési históriája. Az erdőn kivágták a fákat, s ágastól, koronástól elszállították az építendő lakások helyére. Itt a fákat gödrökbe állították, az ágakat kétoldalt egymással összekötözték, s az igy származott vázat csapófölddel, agyaggal, habdaccsal bevonták, s a lakóház készen volt. Falbrecht emellett folyton újabb kereseti források felett gondolkozott. Csakhamar felismerte, hogy az ottani hegyek-dombok kőzeteit igen jól fel lehet építkezési, s egyébb célokra használni. Vegyelemezte a kőzeteket, s látta, hogy azok Igen jó anyagot, dalonit és mészkőkeveréket, stb., képeznek Csakhamar, a hadügyi kormányzat engedélyével, örök árban megszerezte az illető területeket a veszprémi püspökségtől, mely örült, hogy a kopár, terméketlen területektől megszabadult, de örült Falb- recht is, mert azok a terülek, az akkori vételár tízszeresét érik meg. Ekkor Falbrecht, aki különben a gépészetet is tanulta és vegyész is, szakkönyveket szerzett be, s mig nappal szolgálatát teljesítette, éjjel tanult, hogy elsajátítsa magának azon ismereteket, melyek szükségesek, hogy a köbányászatot, s a nyert nyers anyagok mikénti felhasználását és értékesítésénél minél ésszerüebben és intenzivebb módon eszközölhesse. Ez teljesen sikerült is neki. Őneki köszönhető tehát az is, hogy a most folyó építkezéseknél szükséges anyagok kéznél vannak, s olcsón előállithatók. De Falbrecht emellett folyton és ésszerűen folytatta a mező- gazdaságot. Ma öt pusztán folyik a gazdálkodás. Sertései is vannak a kincstárnak, mintegy 500 ; drb. A pusztákat telefon köti össze a parancsnoki irodával. Száz és száz embernek nyújt keresetet, mert sok munkást foglalkoztat, s vannak állandóan alkalmazott kocsisaik, béreseik, kanászaik, stb. Falbrecht gondos és előrelátó gazdálkodása, sok százezernyi hasznot hajtott a katonai kincstárnak, s akit érdekel a dolog, a katonai költségvetésből, s a delegációk előirányzataiból meggyőződhetik, hogy a hajmáskéri lőtér évi 25 ezer korona tiszta jövedelemmel van felvéve. Pedig csak adóban 10 ezer koronát fizet a lőtéri gazdaság, amely csak 690 holdból áll. Falbrecht szociális tekintetben is kiváló munkát végzett. Állandó munkát adott 3—4 száz földműves munkásnak, s a téli sanyarú időben is szükség munkálatokat végeztetett. Fizetett pedig gyermekeknek 40, asszonyoknak 60, férfiaknak 80 krajcárt naponta, mely napibért a férfiaknál idővel és fokozatosan 1 frt. 30 krajcárra emelte. A gazdaságban levő különféle munkálatok végzésére 5 benzin motort szerzett be, s mindezt semmiből teremtette, kezdve saját pénzéből és hitellel. Hogy mily praktikus és takarékos ember Falbrecht, egy kis dologgal is igazoljuk. Miután az a vidék vízben szűkölködik, az ivóvizet emberek s állatok számára lajtokban kell a meglevő kutakból szállítani. Hogy a szükséges lajtos kocsik sokba ne kerüljenek, fogta magát Falb- recht, s régi tönkrement ágyulafettákból és alkatrészekből, kerekekből, stb., több lajtos kocsit készíttetett a tüzérségi kovácsokkal, s most ezek a kocsik szállítják a gazdaságba a szükséges ivóvizet. De ha mindez felbecsülhetetlen és felszámithatatlan anyagi haszon, sokkal nagyobb ; az erkölcsi, mely Falbrechtnek köszönhető. Ö volt az, aki a katonaság és polgárság közti jó viszcn.yí és egyetértést meghonosította és ápolta, s számos esetben a készülő félreértéseket kiegyenlítette. Több esetben tett magasabb helyre javaslatokat és adott információkat, melyek azt eredményezték, hogy felmerült differenciák békésen és feltűnés nélkül eiintéztettek, s ujjabb differeeciáknak a felsőbb katonai hatóság által megtett intézkedésekkel eleje vétetett. Minderre' példákkal tudnánk szolgálni, de nem tesszük. Nagyon kis körben és keretben soroltuk fel és vázoltuk Falbrecbt Artur kapitány működését, amelyek mind érdemszámba mennek, de nem óhajtjuk a kiváló kapitány gyengédségéi esesetleg terhelni. Még csak azt említjük fel, hogy Falbrecht Artur kapitány, a foglalkozása és beosztás következtében reá kényszerített rendellenes ét- kazés és táplálkozás következtében, súlyos gyomorbajba esett, s ebben már egy és fél éve sinlődik. Az azelőtt oly fess és üde kapitány ma már csak árnyéka az előbbi embernek. S mégis, szolgálatát még mindig teljesíti. Legközelebb azonban néhány havi szabadságra távozik gyógykezelése céljából, s vissza többé hozzánk nem tér, mert felgyógyulása esetén a pozsonyi hadtesttüzérség parancsnoksághoz fogják valószínűleg áthelyezni. Hogy pedig Falbrecht mit és mennyit dolgozott, azt legjobban igazolja az a körülmény, hogy helyette, az ő eddigi teendőinek elvégzésére, három tüzér tisztet vezényeltek ki a hajmáskéri lőtér parancsnokságba. Falbrecht távozásáról már mindenki tudomással bir. S őszintén mondnatjuk, hogy egész Hajmáskér és környéke, a falu népe a legna- gyobbtól a legkisebb gyermekig, szomorú szívvel vett tudomást a derék kapitány elkövetkező távozásáról. A gazdaságban alkalmazott emberek pedig könnyezve beszélik kapitányuk távozását, mert ő valódi atyjuk volt. jó, nemes, barátságos és igazságos. Városunk intelligenciája, ahol Falbrecht szinten ismerős és kedvelt egyén volt, szintén fájlalja távozását, mert úr, gavallér, müveit ember volt a távozó. Általános elismerés és roKonszenv kiséri Falbrecht Artur kapitány urat beteg útjára, mely ut, adja isién, a gyógyulás útja legyen. Azt hisszük, hogy azt
