Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-08 / 32. szám
4. oldal. (32. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. augusztus 8. az elismerést, melyet a polgári elem táplál a jeles katona és kitűnő dsentlmén iránt, a felsőbb katonai körök még fokozottabb mértékben nyilvánítani fogják, s Falbrecht kiváló, s párját ritkító szolgálatait méltó módon fogják legfelsőbb helyen figyelembe ajánlani! Ha ez nem következik be, úgy valóban nem érdemes az államért, s a közjóért egészséget, életet áldozni. Léber és Pongrácz. E két nevet a Fatum hozta össze. Egyik egy egyszerit, de tisztességes „veszprémi munkás ember, aki adófizető“ polgára is e városnak. A másik? Az meg kenyérevője volt e városnak. — Hisszük, hogy csak volt — és nem lesz! Nem szabad, hogy legyen. Mert igy követeli a közönség! A nép! Az adófizető polgárok, akik kenyéradói valának, s akikkel szemben őrült hatalmi fúrorját akkora arogantiáva! éreztette, amihez hasonlót, a mihez foghatót hiába keresnénk a legbőszültebb krakélereknek históriájában! Kisebb-nagyobb kellemetlenségek, zavarok, botrányok, följelentések napirenden voltak, mig e város adott neki kenyeret. S ha visszatérne, ki kételkedik abban, hogy jövője csakis múltjának folytatása lenne és nem egyébb. Elvégre ez az ő természetrajza. ! Ez az ő psychológiája! Vele született vele nevelkedett! Talán maga sem tehet róla. Ez lehet az egyedüli enyhítő körülmény ! Ha azonban a moral insanity meg- fészkelheti-e magát a közhivatalokban, a városi magisztrátusnak báróiban, ezek között is ott, ahol a legintaktabb s leg- korektektebb emberektől is megköveteli mindenki a higgadtságot és tapintatosságot is, erre legyen hivatva feleletet adni a fegyelmi Ítélet, mely a rendőrfogalmazónak ügyében meg lesz hozva nem sokára, mert a vizsgálat most már folyamatban van. Az ügy maga a közönség előtt nagyon is ismeretes. Nemcsak azért, mert a helyi sajtó heteken át pertraktálta annak idején, hanem azért is, mert közbeszéd tárgya azóta folyton, s a közönség körében nem került le a napirendről i azóta egy percig sem, amióta Léber Konrácinak 10 írtja vádba lett helyezve. Hova lett a 10 frt? — nem tudjuk. De azt biztosan tudjuk, hogy Léber Konrád egy rendőri kihágási ügyből kifolyólag 10 írttal többet fizetett, mint a mennyire elitélte ugyan az a Pongrácz Jenő rendőrfogalmazó, aki e 10 frtot is fölvette. Fölvette, de nem szolgáltatta be a rendőrség pénztárába! És ez csak akkor tudódott ki, mikor Léber Konrád a hátralékos bírságpénzt, a már korábban lefizetett 10 forintnak betudása nélkül újra megfizette és kereskedni ment a túlfizetés miatt. Szólhatnánk ahhoz a rendőri kihágási ügyhöz is, a melyben a 10 frtos fogalmazó ur bíráskodott. De ha már rábízta ezt az ő felsőbbsége: akkor a dolognak ezzel az oldalával egyelőre nem foglalkozunk. De mivél a 10 frt. és itt az összegnek nagysága nagyon is mellékes, — denique is a rendőrfogalmazónál maradt és csak utólagosan, — de akkor is azáltal tudódott ki, hogy a megsarcolt fél a városházán, lármát csapott: Mindennek okáért elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy a fegyelmi hatóság ne hozza abba a kényszerhelyzetbe városunk tisztviselő-karát, hogy azt az egyént collégájának kelljen tekinteni, s hozza meg a hivatalvesztést kimondó szentenciát. A fegyelmi fórum. Tudjuk, hogy a fegyelmi ügynek meg van a maga törvényes Ítélő orgánuma. Ismerjük azt a felfogást is, hogy a törvényes orgánumok ítéletének elébe vágni nem lehet! De bármint alakul is ki a|íegyelmi fórumnak akarata, a köz- igazgatási paragrafusoknak tömkelegében, a valóság, az élet, az megköveteli a maga jogait ellenállhatatlanul! Vannak esetek, — a jelenlegi pedig egy típusa azoknak, — amidőn a hivatásos orgánumok, melyek különben maguk is csak a közönség akaratának végrehajtói és hatalmának letéteményesei: Semmmiképen sem helyezkedhetnek ellentétbe a közakarattal! Ebben a mostani kérdésben a közönségnek már meg van a maga Ítélete! Ki van már alakulva a közakarat félre- érthetlenül! És a tényállás is tuva van annak minden egyes részleteivel együtt teljesen! Azért a vizsgálat másnak mint formalitásnak, vagyis a már tudott és ismert tények formaszerinti följegyzésére j irányuló eljárásnak, ebben az esetben nem is tekinthető. Ámde hogy annak befejeztével ennek az embernek itt maradnia törvény szerint nem szabad, arra igaz jóakarattal figyelmeztetjük a magis- 1 trátusnak fejeit és annak tanácsadóit. Az elkövetett bűnöknek következésképen igy követeli a közönség! A nép! A város békéje és biztonsága érdekében, a rendőrség tekintélye érdekében és annak gyanútlanul maradása érdekében! Van-e még több hiba a pénzek körül? Erre nem felelhetünk, mert nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy kisebb-nagyobb konventikulumok majdnem minden vasárnap tartatnak hol itt, hol meg amott azért, mert senki sincs magában meggyőződve arról, hogy csakugyan rendben van-e minden, s hogy a Léber Konrád 10 forintja egyedül áll a porondon ! Vizsgálatot óhajtanak az emberek. De nem pro forma vizsgálatot! Hanem olyat, hogy Pongrácznak idepottyanása óta minden egyes ember, aki megbirsá- goltatott, egyénenként kérdeztessék föl, hogy mikor, s mennyit fizetett neki? Ha ez meg nem történik, s ha ebben is rész nem vesz egy-két városi képviselő, akkor a vizsgálatnak csak a neve vizsgálat. De épen csak a neve. impedimentum pub- licace honestatis. Ez az az akadály, amely miatt egyik párttal összekeveredni nem lehet. Ezt mondta Apponyi. Ez magyarul köz- iisztességi akadályt jelent! Apponyi mondását ajánljuk a városi tisztviselő uraknak figyelmébe, hogy a Léber Konrád fogalmazójával együtt szolgálniok, s együtt collégázniok, nem ütközik-e abba a bizonyos impedimen- tumba, a kötelességi akadályba. Bírálják meg ők maguk! Rájuk bízzuk nyugodtan, mert közbecsülésben álló úriemberek mindnyájan! De midőn e kérdést fölvetjük, az Ítélkezést pedig városunknak tisztviselői karára bízzuk, akkor kötelességünknek tartjuk rámutatni arra a sok-sok szeny- nyesre, amit már a Léber-ügy előtti időkben is néhány helyi lap, Pongrácznak múltjából fölkevert s a nyilvánosság elé terjesztett! Tessék elolvasni a Veszprémi Ellenőrnek 1907. évi május 28-iki; junius 2-iki és junius 16-iki számait. Telve vannak a legsúlyosabb állításokkal Pongrácnak múltja, megbízhatósága és karakterbeli tulajdonságai felől. És történik vala, hogy a 10 forintos rendőrfogalmazó a bírósághoz fordul elégtételért, de ezt az ő hivatali állására való hivatkozással teszi. A vizsgálat lefolytattatik. A cikkek írója ellen minden bűnvádi eljárás meg- szüntettetik s a bíróság Pongrácznak, a rendőrfogalmazónak nem ád elégtételt. Pongrácz, a magán ember pedig nem veszi át a vád képviseletét, tehát nem is keres elégtétel — és igy megtartottam igazmondások gyanánt közérdekből Írottaknak tekintendők, amik annak idején akkora feltünőséget keltettek. Nem Pongrácznak személye miatt, — mert hisz az jött valahonnan és menni fog valahova,— hanem amiatt, hogy létezhetik egy város, habár a Bakony közelében is, melynek közbiztonságára és közerkölcsiségére ilyen ember őrködik, s a rendőrségnek büntető hatalma is ilyen embernek kezébe volt letéve! Ugyanezen egyénnek sok mindenféle más dolgairól egyelőre hallgatunk! Óhajtjuk, hogy ne legyünk kénytelenek azokat szellőztetni eztán sem! Hallgatunk is felőlük ha lehet, — de folytatjuk is ha kell. Ekként azt, hogy a Pongrácz ügynek lesz-e folytatása vagy sem: magunk sem tudhatjuk. De a fegyelmi hatóságoknak, melyeknek betöltői hivatalos fölebbvalói Pongrácznak, figyelmükbe ajánljuk, hogy Pongrácznak itt maradása a közönségnek nemcsak szimpátiáját fordítja el tőlük, hanem a közbizalom megrendülésének is kitennék magukat ez által. Mert: Qualis dominus, talis servus. Mészárosok dala, „Elszegődtem Tarnóczára bojtárnak" cimü népdal dallamára. Irta: K. Beállhatunk már mi bizony bojtárnak, Vagy pediglen disznót őrző kanásznak; A hatóság alánk gyújtott kegyetlen, Megélnünk lehetetlen. Bőghet már a beteg borjú bújába, A kólikás tehén is a kínjába, Rajtuk mi már meg nem könyörülhetünk, Elvették a kenyerünk. Pihenj tagló, Isten veled, leteszünk,' Rosseb egye, a város tört ellenünk. Nekik jut most eztán a jó falat hús, Nekünk azt mondják, hogy kuss. Hogy a húst mi drágán mérjük, hazugság. Ilyet reánk fogni mégis butaság. Tíz forintért adtunk mindég eleget, Sohse mértünk — egeret. Husfogyasztási szövetkezet. — A husfogyasztók szövetkeznek, Szól a közömbös idegen.
