Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-30 / 22. szám
VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. május 30. Adótárgyalás után. (H. Gy.) Az elmúlt hétfőn befejezte a III. oszt. keresetiadó kivetésére kiküldött bizottság az ő tárgyalását. Érdemes ezen üggyel mindenkor foglalkozni, de különösen most, midőn két rendbeli esemény jött közbe s mindkettő alkalmas volt arra, — de talán célja is az volt, — hogy az adókivetésre mintegy nyomást gyakoroljon. Az egyik esemény a helybeli ipartestületnek, az adókivető bizottság működésének megkezdését megelőző választmányi ülése, — a másik a f. hó 24-én az ipartestület és a veszprémmegyei kereskedők társulata által egybehívott, de a nagyközönség távolmaradása következtében teljesen néptelen „Népgyülés“ volt. Az ipartestületnek választmányi ülésében semmi szokatlant nem láttunk, mert hisz az, a havonta megtartani szokott ülés volt, (vagy legalább az akart lenni,) de az azon ülésen hozott határozat tűnt fel nemcsak szokatlannak, hanem egyenesen indokolatlannak, hatáskörtúllépésnek. Hogy pedig csakugyan az volt, megmutatta a következmény, mert az ipartestület választmányi ülésének határozatát, hatalmas blamage követte, miután azok a tényezők és fórumok, akikhez az ipartestület határozatai adreszálva voltak, erre nem reflectáltak s a hozzájuk juttatott beadványokat és táviratokat ad acta tették, ha ugyan mint illetéktelen és hatáskört túllépő beavatkozást tartalmazó papirost, — papírkosárba nem dobták! Ez utóbbi eshetőség volna a legkívánatosabb, de félő, hogy nem így történt s az ipartestület fellépése idővel még éreztetni fogja kedvezőtlen következményeit. Hogy kivel, vagy kikkel, azt majd az idő mutatja meg. Mi szándékosan nem foglalkoztunk ezen üggyel az adótárgyalások befejezte előtt, most azonban megtesszük azért, hogy rámutassunk az ipartestület választmányi ülésében hozott határozatnak elhamarkodottságára, továbbá arra, hogy ott ügyek felett határoznak, melyek sem 2. oldal. (22. szám.)___________________ kellően előkészítve nincsenek, sem alappal nem birnak s igy az ipartestületet mint erkölcsi testületet s ennek érdemes elnökét blamagenak, ignorálásnak teszik ki. Ez pedig igy van! Mert ha bármely magánember sértőnek tekintheti, ha egy általa másik személyhez, vagy hatósághoz intézett levelére, kérelmére választ nem nyer, mennyivel inkább áll ez egy oly erkölcsi testületre, minő a veszprémi ipartestület? Már pedig az ipartestület a Polgár- mesterhez és az adókivető bizottság elnökéhez beadott kérelmére semmiféle elintézést nem kapott, annálkevésbbé, a Vekerle pénzügyminiszterhez menesztett panaszos táviratára! Arról van szó, amit úgyis mindenki tud városunkban, hogy az adókivető bizottság miniszterileg kinevezett tagjának, Pozsgay Miklósnak, azt a kijelentést imputálták, hogy ő a polgárság adóját fel fogja emeltetni, holott csak annyit mondott egy társaságban, hogy az ügyvédek adóját, mint amely az iparosok és kereskedőkével nem áll arányban, fel kell emelni. A Pozsgaynak tulajdonított kijelentést a helybeli ipartestület, mint megtörténtet fogta fel s választmányi ülést hivott egybe, melynek határozata következtében úgy a polgármesterhez, mint az adókivetőbizott- ság elnökéhez egy jelentést tett s kérte, hogy az adókivető bizottságból Pozsgay eltávolittassék !! A pénzügyminiszterhez pedig Ligyanily értelemben táviratot menesztett. Egyik beadványra sem jött válasz, vagy elintézés. A másik esemény a két hete megtartott „Népgyülés“ volt. Itt is a helybeli ipartestületet ugratták be s nincs kizárva, sőt valószínűnek látszik, hogy ezen idejét múlt néptelen Népgyülésnek egyik célocs- kája az is volt, hogy az adókivefő bizottságot befolyásolja. Már most az adókivető bizottság működéséről szólva, konstatálnunk kell, hogy az eléggé méltányos volt. Nyilvánvaló volt a törekvés, hogy a kormány által is hangsúlyozott azon elvet kövessék és valósítsák meg, hogy a kisemberek terhei csökkentessenek s azok terheltessenek meg inkább, akik a terheket jobban megbirják! Szó sincs róla! Azért a kirovás sok esetben aránytalan volt s ez főkép úgy értendő, hogy a nagyobb jövedelmek nem lettek kellő mérvben figyelembe véve ! A bizottsági tagok eljárása humánus volt s letett esküjüknek megfelelő, mert tapasztalható volt, hogy nem egyeseknek az adózás alóli kibujtatására, hanem az igazság megtalálására törekedtek. S a bizottságnak ez volt a kötelessége. A polgárság, a hatóság és a miniszter előtt meggyanúsított és bevádolt Pozsgay Miklósról pedig kitűnt, hogy mindig s csakis az igazságot védelmezte s valóban kívánatos lett volna, ha az ő javaslatát és tanácsát követte volna a bizottság minden tagja, legalább az adókivetés arányosabb leendetP. Konstatájuk még azt is, hogy a bizottság minden egyes esetben Pozsgay Miklós javaslatát várta be legelőször s csak azután nyilatkozol Az adók kivetése ellen különben igen sok fellebkezés adatott be. igazságtalanok lennénk, ha az adókivető bizottság tapintatos és méltányos eljárását nem méltányolnánk s különösen ki nem emelnénk annak elnökét Rikóthy Edét és tagját, dr. Köszeghy Józsefet, aki különösen megnyerte az adózó polgárság elismerését az ő kiválóan méltányos, humánus működésével. De hát azért végezetül mi is csak, mint dr. Weisz Jenő, Bér anger re hivatkozunk ! A gazdák érdekében. Csóthi Géza orsz. gyűl. képviselő beszédéből. Vármegyénk egyik jeles orsz. gyűlési képviselője Csóthi Géza, csóthi plébános, a költség- vetési vita alkalmával úgy a földmivelésügyi, mint a közoktatásügyi tárcánál is felszólalt s hosszabb beszédet mondott. Csóthi Gézát már a megyegyülésekről ismerjük mint jeles szónokot, kitűnő debbattert. TÁRC A. Mii 16 élet. Akármit mondhattok, akármit beszéltek, Mosolyog a föld; de szomorú az élet. Észre se vesszük: ha kacagunk, mulatunk, Titokban valamit akkor is siratunk Siratjuk örömünk kora elhunyását, Sok-sok jó napunknak búra fordulását. Mig kacag: haldoklik pajzán kedvű percünk; De a legbúsabb is azt mondja: vesztettünk. Nem is egyszer halnak, óh, hány a halálunk! Ifjú éveinktől jókorán megválunk. Aztán kedveseinket tesszük le a földbe; Aztán szivünk, lelkünk törik, roskad össze; Aztán e szép földnek gazdag ragyogása, Szerelem tüzének élesztő varázsa Egyszerre csak fáj, fáj, — ha már arra várunk, Hogy üt az óra és örökre elválunk. Sugárban pompázó, illatos természet, Megittasult szívvel s bús-betegen nézlek. Szemlélem bimbóid örök fakadását S elmúló életem illanó fogyását P. M. A kapocs. Irta: M. J. Ebéd után volt. Papácska megtörülte a száját, aztán megcsókolta a kis mamát s elment, lábujjhegyen, mert a baba épen hogy elaludt s előbb nagyon sivalkodott. Rossz nyelvek mondják csak, hogy a férjek nem udvariasak. Ha elszaladnak is, mihelyt a szájokat megtörlik, de azért megcsókolják a feleségüket, még pedig a szájtörlés után. S ez igy szokás ám akár két egész esztendeig is. Az után, igaz, változik valamicskét a sorrend, a csók jön előbbre, a szájtörlés másod sorba, a legfőbb dolog azonban, az eltávozás, marad. Papácska tehát elment s a baba aludt. A kis mama felállott az asztal mellől, ásított s megsimította virrasztástól égő szemeit. Fárad volt, bágyadt s olyan álmos, hogy szinte fázott. A buksi ma alig-alig akart elaludni. Órákig hordozta, de az idő, — mivel hogy a kis mama dalolt is, bár nem valami ékesen, hiszen úgy lihegett a melle! — szerfelett kurtának tetszett a baba számítása szerint. Úgy vélte, ennyi csak nem is érdemes arra, hogy tőle egy igazi, aranyos baba elaludjék. De hát mégis megtette no, hiszen az éjjel úgyis kapott már ilyenféle szerenádot vagy tízszer s majd módját ejti, hogy jövőre is kárpótolják. Végre aztán mégis elaludt. A kis mama lopva, félve pislantott a pam- lagra. Milyen pompás volna végig dűlni, kí- nyújtózni, aztán szépen elaludni pár sornyi olvasás után. A könyv is ott volt még az asztalon. A táblája ragacsos egy kicsit, a két sarka hihetetlen módon elkopott, de azért volt benne még olvasni való, mert hiszen a baba abban a korban volt, melyben az ember inkább csak a fogával pusztítja a könyvet. Később a kezével. De lesz idő, mikor majd a könyv kerekedik fölül. >tí XX-XXXXXXX $ * * * Balatonmelléki borok, úgymint: * csopaki, paloznaki és Molnár Lajos-féle crecrci bor. * ■M Kitűnő kőbányai sörök. 'M )ít * * * X T ÜSKÉS .PÁL Fá czán-vendéglője Jutáson. Egyedüli erdei kiránduló hely. m X x & X * X X X X X x X X >tí X ,{. Hideg és meleg ételek $ jutányos árban. * — Két tekepálya. — x x X X X X X X X & & X X X X X
