Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-30 / 22. szám
1908. május 30. VESZPRÉMI ELLENŐR (22. szám.) 3. oldal. Beszédeit a finom nyelvezet, kötött alakzat, tárgyilagosság és szigorú, mondhatni kér- lelhetlen konzekvencia jellemzik. Egy szóval, Csóthi szalon szónok. S bár soha sem engedi magát szenvedélyességre ragadtatni, mert még hanghordozásában is szenvtelen marad, mégis beszédeiben ha erre szükség van, felette ügyesen bele tudja illeszteni a szatíra szúró nyilait. Csóthi beszédei elárulják az ő alapos és mély tudását, szorgalmát s azért beszédeiben mindig van tartalom, tehát ő mindig mond valamit s nem feltűnési viszketegségből, vagy hazabeszélő opportunizmusból szólal fel. Jellegzetes sajátsága Csóthinak, hogy beszédeiben az egyes fogalmak kifejezésére több kifejezést használ és halmoz össze. Ezt minden beszédénél konstatálhatni. Ez azonban semmikép sem befolyásolja beszédeit kedvezőtlenül sőt azokat tetszetősebbekké, érthetőbbekké, teszi s teljes kerekdedséget ad nekik. Csóthi Gézának a földmivelésügyi költség- vetésnél mondott beszédéeől közöljük azon részt, mely a gazdák érdekeit érinti s igy nagyon is érdekes és megszívlelendő. Ezeket mondja Csóthi Géza: „Három csoportba sorozom a kívánságokat,“ amelyek teljesitétésével a kisbiríokosok érdekeit fellendíteni, megélhetésüket biztosítani, óhajaikat kielégíteni vélem. A múlt esztendőben szerencsém volt a földmivelésügyi miniszter űr szives jóakaratu figyelmébe ajánlani a mintagazdaságokat, amelyeket ő hozott be korábbi minisztersége alkalmával. Ezek most is megvannak kisebb körzetekben, kisebb keretekben. Nagyon értékes és nagy figyelemre, jóakaratra mutat, hogy a miniszterúr felolvasásokkal, oktatásokkal, kiszállásokkal, nyomtatványokkal, füzetekkel, Népdalokkal iparkodik a kisgazdákat felvilágosítani, tájékoztatni, helyes, okszerű gazdálkodásra rávezetni. Ez nagyon helyes, de aki ismeri a magyar nép temperamentumát, hangulatát, érzületét, felfogását, nyugodtságát, amely éppen az agri- kultur foglalkozással együttjár és azzal fejlődik, jól tudja, hogy tisztán e felvilágosító oktatások, amelyet télen szoktak tartani a szakközegek, nem elégségesek arra, hogy a kisgazdákat kiemeljék az elmaradott helyzetből, állapotból, őket a fokozott, okszerű gazdálkodásra rávezessék, hanem más is szükséges, amit épen most lesz szerencsém elmondani. Az alsófokú mezőgazdasági szakoktatás jelentős momentuma a földmivelésügyi kormányzatnak és örvendetesen tapasztaltam a költségvetésben, hogy az alsófoku gazdasági szakoktatás céljaira mint személyi kiadás 65.000 A kis mama odasiklott a pamlaghoz. Végig dűlt, felnyitotta a könyvet és olvasta ott, hol egy hét előtt csipkés pólyák vasalása, rizskása viz főzése, violagyökér puhitása miatt abban- hagyta volt: „ .... A házasság rózsaláncát mint egy drága gyémánt-kapocs köti össze a gyermek, még szorosabbra fűzvén két szerető szivet . . .“ Az utolsó betűk már csak úgy sasiroztak a kis mama káprázó szemei előtt, a könyv kicsúszott a kezéből és ő a fáradt, álmos emberek megnyugvásával hitte el e sorokban valamelyik asszonyiró bölcseségét. — Milyen szép és igaz, — gondolta be- számitatlanul, félálomban, aztán elaludt. Ez alatt papácskát nagy csalódások érték. Nem bírtak összehozni valamirevaló kalabriászt. A patikárius állott be negyediknek, ez pedig a kártyát is úgy keveri, mint a medicinát. Mű- értő szemnek halálos gyötrelem. Ott is hagyta őket s haza jött a babához játszani. így aztán a baba is furcsa tapasztalatokat ért meg. Eleinte úgy érezte, mintha a lámpa- tisztitó kefével bizsergetnék az orrocskáját. Közben szusszant egyet, nedveset és meleget, mint egy fújtató. Utoljára pedig elcsattant valami az orrocskája hegyén. Valami rettenetes, a mi * * 'M * * ){t * $ ízléses és szolid kivitelű ******** korona és mint dologi kiadás cirka 100.000 korona van előirányozva. Készséggel és szives örümmel megszavazom, sőt keveslem ezt az összeget. De bátor vagyok a t. miniszter úr szives jóakaratu figyelmét felkérni arra, hogy én, ki az iskola iránt hivatásból is érdeklődöm és érdeklődésem körébe belevontam a földmi- velési iskolát is, talán nem vagyok igazságtalan, ha tapasztalatból, megfigyelésből, érintkezésből azt a véleményt kockáztatom, hogy motaniszer- vezetiink, beosztásuk, tananyaguk, a növendékekkel való bánásmódjuk nem felel meg azon követelményeknek, amelyeket a földmives-iskola iránt az állam nemzeti szempontból és a földművelés okszerű fejlesztése szempontjából támaszthat. Én szerintem a tantervet, a tananyag beosztását, az elbánást, az iskola vezetését kétfelé kellene osztani. A földmives iskola hivatása lenne, nemzeti és mezőgazdasági szempontból, hogy képezzen ki helyesen gondolkodó, ügyes és rövid idő alatt kellő tapasztalatokat szerzett, elméleti ismeretekkel is úgy ahogy telített gazdasági cselédeketésalkalmazottakat. Ez nagyon kívánatos lenne a mostani mezőgazdasági viszonyok közt a kisebb birtokosok felsegélyezésére, hogy ezeknek megfelelő munkaerőt adjon a földmives- iskola, kik azután kellő beosztással és alkalmazottak beállításával intenzivebben, okszerűbben, kevesebb kockázattal tudnának gazdálkodni. A másik része a földmives-iskolának képezné azokat a gazdafiukat, mondjuk parla- giasan: parasztfiukat, a kisgazdák gyermekeit, a kik a földműves-iskolából hazamennek és otthon saját birtokukat, telküket, mesgyüjüket kezelik, hogy ott kellőképen, okszerűen gazdálkodhassanak. Szükséges volna ezért ezen földműves-iskolába bizonyos üzleti szellemet és irányítást bevinni, amire a cselédeknek és gazdasági alkalmazottaknak szükségük nincs. Mert ha a földmives-iskola jelen szervezetét fenntartjuk, akkor kikerülnek onnét, nem mondom félmüveit emberek, hanem bizonyos beteges ambícióval telített emberek, akiknek derogálni fog kisebb birtokosnál a gazdasági felügyeletet magukra vállalni s mintegy gazdasági alkalmazottnak, vagy első cselédnek lenni, hanem állást, hivatalt fognak keresni és beteges önérzettel fognak hivatkozni a földmives-iskolákban szerzett képesítésre és bizonyítványra. Hogy a kisgazdákat kellőképen felsegítsük, és azoknak érdekeit istápoljuk, szükség van arra is, hogy a földmivelésügyi kormány megfelelő és elsőrendű vetőmagvakról gondoskodjék. Ez merész kívánság, de bárminő merész, ennél életrevalóbb és aktuálisabb kívánság a kisgazdák felsegélyezése érdekében nincs. A földmivelésügyi kormánynak vetőmag-állomásokat kellene baba-álmok között Manlicher-ágyu dörrenésével érhet fel. Ilyentől nyomban égfelé emelkedik minden jóvérű baba lába. Szét is csapta a két kezét és stimmelni kezdett a magas C tájékán. A kis mama ész nélkül rohant át hozzá a másik szobába. Itt aztán szemből-szemben állott egy cilinderes, felöltős, szakállas, bajuszos szörnyeteggel, ki ott ácsorgott megszeppenve a bölcső előtt. Gyöngéd perceiben pa- pácska volt ennek a tettesnek a tisztes neve, és még meg is szokta ölelni. Most azonban egyszerűen rákiáltott: — Mit tettél?! — Ej, hát megcsókoltam. Mert igazán utoljára is boszúság, hogy a buksi mindig alszik, valahányszor haza jövök. Pedig én is szeretnék veie játszani. Ne képzeld ám hogy csak a tied! Nekem is van benne részem, én is szeretném élvezni, hogy ő a mienk, én is szeretnék örülni neki, mint a hogy te is bizonyosan örülsz neki egész délelőtt, tán még éjjel is, mikor itthon nem vagyok. De te mindent csak magadnak akarsz. Fogadok, hogy most is haragszol, a miért felébresztettem. A kis mama sóhajtott egyet, de olyan kicsit, hogy alig hallik. Karjára vette a babát, ki szervezni — talán vannak is — és ezek a vetőmag-állomások lennének épen a földmíves- iskolák magtáraiban. Azok termelnék, azok közvetítenék a kisgazdáknak azokat a vetőmagvakat, még pedig nem olyan horribilis áron, melytől az a kisgazda visszariad, — nem mondom, hogy most igy közvetítik — hanem lehetőleg a piaci árnak megfelelőleg, kevesebb nyereséggel és ha lehet olyanformán, hogy a kisgazda az ő termékeinek értékesítése alkalmával egyúttal beszerezhesse könnyű szerrel a vetőmagvakat. A másodrésze annak, mivel én a kisgazdákat és kczépbirtokosokat felsegíteni és támogatni óhajtom és kívánom azt, hogy szíveskedjék a földmivelésügyi kormány közös legelőket beszerezni és az országnak legnagyobb részében megszerezni. Erre vonatkozólag Mezőfi Vilmos szociáldemokrata képviselő úr tegnap szintén tett megjegyzéseket és gondolom 200.009 koronát fedezett fel a költségvetésben, mint állandóan beillesztett tételt, amely közös legelők alapítására van szánva és azt kérdezte maliciózusan, a földmivelésügyi kormánytól, hogy hogyan képes közös legelőket szerezni azoknak a községeknek, ahol nincsenek? Az általános vitánál elhangzott beszédekből nagyon könnyen meg lehet azt fejteni, hogy az egyik helyeo előbb, a másik helyen utóbb, de lehet legelőket szerezni a kisgazdák részére; tapasztalatból is állíthatom, hogy épen a hoszabb lejáratú kisebb bérletek megkötése, valamint a parcellázások alkalmával a földmivelésügyi kormány segítségére siethet a kisbirtokosoknak és bizonyos területet, — ha nem is tetszik annak a népnek, mert az mindent szeretne felosztani, szántani, vetni és mindenütt aratni és az ő korlátolt felfogásában a legelőt parlagnak tekinteni és kíváncsian sandít reá, hogy miként lehetne a reá eső hányadot kikülöníteni és saját gazdaságában gyiimölcsöztetni, — mondom, a kormány bizonyos területet közlegelőnek kötelezőnek fentarthat. És ennek roppant szociális, mezőgazdasági, erkölcsi és pedagógiai értéke van. A szorgalmi időt is iskolákban épen azért nem lehet betartani, mert a legtöbb községben nincs közös legelő és annak a szegény kisgazdának a gyermekei naphosszat, a nap hevétől izzadva és verejtékezve, úgy, hogy nem is üdülhetnek, kénytelenek csiratehenet vezetni az árokparton, legeltetni és őrizni, hogy az a csiratehén este hazavigye tőgyében a vacsorát a családnak. Épen azért nagyon kell a földmivelésügyi kormánynak arra törekednie, hogy ahol nincs közös legelő, ott alakittassék a nagybirtokból szerzett területen bérbevétel, vagy kisajátítás utján. Harmadik része annak, amivel a kisgazmár trillázott a magas C-ben s csak a tisztességes lélekzetvétel miatt tartott időnként pihenést. Újra kezdte az éjjeli, délelőtti dolgát. Etette, itatta a buksit, csillapította és rázogatta. Min- denekfölött pedig hordozta, hordozta. Papácska szegény megint csak nem részesült semmiben. Sóhajtott egyet, de ez a végén úgy hangzott, hogy: „tyű!“ Csattantott hozzá az ujjával s megvakarta hátul a fejét. Kifordult. Csupa kényszerűségből betette rájuk az ajtót — s az a goromba ajtó olyat csattant! — visszafutott a kávéházba, hol szerencsére az ügyész ült már a patikárius helyén, ki a kártyakeveréshez kitünően ért, s a játék boszúság nélkül folyhat akár reggelig is. A kis mama jár, kel, hordozza a babát s dalol hozzá valami régi szép lánykori nótát, el-elfuladva a sorok végén. Sok verse van, mind másként hangzik, el lehet dalolgatni akár éjfélig is. A könyv, a hazug, banális könyv ott maradt. A kis mama kezébe sem vette többé. Pedig még mindig hitt neki s ő maga is drága gyémánt-kapocsnak tartotta a kis buksit. Ah, de úgy vélte, az a drága kapocs, mikor elfoglalja helyét a lánc közepén, tágít ám azon egy kicsit s ezután már nem fűzi olyan szorosan össze a szerető szivet. Szobafestéseket, Mázolásokat, 33 ÜSÄIäi Márkus József szobafestő és mázoló Veszprém, Pápai-ut 181. sz. Drexler-féle házban. IV“ Épületek külső olajfestését is elfogadja.
