Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-23 / 21. szám
liiajus SS. ."iüilL-l'-g»1"" Lül-.,ri ■■■■ IIT. évfolyam. "Veszprém, 1ÍÍ08. rr 21. sziim. »KOJELENIK SI SJíBllS MZOJIBATOK IffiliX'TiS. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyílt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. A Sanyaró Vendelek. A ranglétra legalacsonyabb fokán állanak. Övék a legkisebb hivatal, a legutolsó jövedelem, ennélfogva tehát természetes, hogy ők végzik a legnagyobb munkát. Kérdezzünk meg bármely hivatalfőnököt, hogy mi a véleménye a dijnokokról s nyomorúságukról. Mind azt fogja mondani, hogy a dijnok éppen olyan nélkülözhetetlen a hivatalban, mint a kinevezett tisztviselő, vagy akár a hivatal vezetője. Amint a mérnök és a gyárvezető egy vasszeget sem tudna produkálni a munkás nélkül, azonképpen meddő lenne minden hivatalnak a munkája, ha nem dolgozna benne körmeszakadtáig az a szegény dijnok. Túlnyomó részt iskoláikban félben maradt, de intelligens emberek a dijnokok, akik a gyakorlat utján egykettőre elsajátítják azt a hivatalos ténykedést,. melyet a kinevezett, rendszeresített hivatalnokok vezetnek s nemcsak hogy elsajátítják feljebbvalóik munkáját, de el is végzik azt. Közmondásossá vált a dijnok nyomorúsága. Ma is még állami hivatal több a soknál, ahol a dijnok kezdő fizetése 48 kemény korona s e kezdő fizetés mellett maradhat, ha nincs protekciója, akár 20 esztendőn keresztül is. Tudjuk mindannyian, hogy a Sanyaró Vendel nem túlzott, költött alak, sőt gyakran nagyobb a dijnok nyomorúsága, mint amilyenről a szegény Sanyaró Vendel panaszkodik a Borsszem Jankóban. Sanyaró Vendel kedélylyel, a humorral fogja fel a maga nyomorúságát, de nem úgy az igazi dijnok, akiben nem támad más érzés, csak keserűség és gyűlölet, amikor látja, hogy ő végzi fizikailag a legnehezebb munkát s ezért koplalnia kell, mig azoknak, akikre a munka könnyebb része jutott, a kinevezett segédtisztviselők hozzá képest jólétben élnek. Nem csoda, ha a kor szociális áramlása magával ragadta a dijnokokat is. Ide s tova egy évtizede, hogy szervezkedtek helyzetük javítása érdekében. A fővárosi dijnokok nagy része már a szociáldemokrácia karjai közé vetette magát, ami érzékeny veszteségét jelenti a magyar intelligenciának. De dicséretére legyen mondva a magyar dijnokoknak, hogy óriási többségük hü maradt a hazafias érzéshez, hasira lan csábították őket a nemzetköziek kecsegtető Ígéretekkel, nem ültek fel nekik, megmaradtak jó magyar hazafiaknak, várták békés türelemmel, hogy segítsen rajtuk a haza, amelyhez hűek maradtak cudar nélkülözéseik közepette. Sok esztendei keserves várakozás után végre megkapták türelmük és hazafiasságuk jutalmát. A minisztertanács legutóbb hozzájárult Wekerle Sándor pénzügyminiszter azon javaslatához, amely szerint körülbelül 50 százalékkal emelik fel az állami dijnokok napidiját. Örömmel üdvözlik azt a fizetésemelést nemcsak a dijnokok, hanem az egész magyar társadalom, amely meleg részvéttel és méltányolással van a dijnokok és munkájuk iránt. Most már nincsen más hátra, minthogy a törvényhatóságoknál, városoknál s községeknél alkalmazott dijnokok fizetését is emeljék fel, legalább is úgy, ahogy az államiakét. Kétség nem fér hozzá, hogy a képviselőház szívesen megszavazza Wekerle javaslatát s ezzel vége szakad a dij- noknyomoruságnak, amely oly kirívóan bizonyította, hogy a magyar szellemi pro- letáriátus helyzete sokkal rosszabb a munkásokénál. Képtelen Népgyülés. Amint mindenki előre látta, • .m' lapszámunkban mi is megírtuk, a künn Tv d.c ; az egyenes adók reformjáról benyújt, ti tön. nv javaslatok .ellen városunkban megtartani szándékolt Népgyülés teljesfiaskóval végződött a merni} • béna Népgyülés egy kis értekezletté z-ugorodott össze, amelyen félszáznál aiig valamv-el több adófizető polgár jelent meg. Megjelent az állami kereskedelnj :skolá- nak körülbelül 55 hallgatója is, akik ab vgy; !é. egyik előadájában, dr. Weisz Jenő íig\ véd személyében, tanárukat óhajtották megh >d . : u. s ez szép volt tőlük. Azt ugyanis nemi a.: . a m állítani, hogy a Népgyülést rendezők ált Ar. sejtett néptelenségre való tekintetből, Kuv-k a diákok statisztákként ki- és berendelve ' V TÁRCA. I>alóljátok csak . . . Daloljatok csak borról szerelemről, Zengjétek a Bacchus mámordalát, Mig röpke idéáltok porba nem dől S rajt vijjogó enyészet szárnyal át. Múlandó mindaz, amiről daloltok; Örök csak egy van a föld kerekén — Az, amiről dalolva lelkem boldog; A hervadás költője vagyok én! A patyolattest puha liljomában A csattanó ajk édes bíborán — Az omló hajnak selymes sátorában Halálos magva megfogan korán, Legyen tiétek a tavasz nyílása, Az ősz fehér sugára az enyém. Mely a virágok titkos sírját ássa; A hervadás költője vagyok én! A néma költeményt, a tört virágot, S búját-baját egyként nem értitek. A hervadáson régi-régi átok, Hogy a vágyát elért szív jéghideg. Ti eldobjátok, hogy ha élvezőtek, De a haldoklás bája az enyém ... A hervadókat elfeledni vétek . . . A hervadás költője vagyok én! Tekintsetek a természet könyvébe. Mi a tavasz? — Virágos iskola . . . Mihelyt a feselő bimbó belépe — Föllebben a nagy rejtek fátyola. Előkészítik a nagy hervadásra, — S tanul meghalni a mezők ölén . . . Erről beszél a harmatköny hullása . . . A hervadás költője vagyok én. Dalolni virulásról és tavaszról Fenkölt ajakkal van-e lelketek, Midőn köröttünk egy örök panasz szól A hervadásról, — s ti nem értitek? Évente újra ébredést daloltok, Tavaszt, a — nagy haldoklás kezdetén! Az egy igaz, — miről ti mit sem tudtok; A hervadás költője vagyok én. Virágok közt, a hervadás lehében, Melyet reám haldokló szirmuk ont, Kerestem én dalom viszhangjaképen Egy hű szívet, egy szellem-rokont. Hogy megcsalódva sohasem találtam, — Nem csüggedek . . . maradt még egy remény: Minden szív rokonom lesz a halálban . . . A hervadás költője vagyok én. . . . S ha mégis olykor fel-feltör dalomból A szilajabb, az égő fájdalom, — A szenvedély, mely összezúz, lerombol: Ne mondja senki, hogy hazug dalom. A fájdalom az emberszív viharja S a szenvedély a nap lelkünk egén, — Az letöri a bimbót, — ez hervasztja, — S a hervadás költője vagyok én. De víg örömnek hymnusát ha zengem S elnémulnak a hervadás-dalok — Oh akkoron sirassatok meg engem, Hattyúdalom lesz, melylyel meghalok . . . Mig élhetek — költészetemnek élek, Mely lenn fakad, borús lelkem gyökén — ízléses és szolid kivitelű — ■■■■■— ******** Szobafestéseket, Mázolásokat, 3« jutányos árért és gyorsan teljesít Márkus József szobafestő és mázoló Veszprém, Pápai-ut 181. sz. Drexler-féle házban. 2PF“ Épületek külső olajfestését is elfogadja,
