Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-23 / 21. szám
VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. május 23. az, hogy ott voltak s dokumentálták, hogy ma már a tanuló-iskolás ifjúság is nagyon érdeklődik a politika iránt. A Népgyiilés szónokai ugyanis meglehetős erős vonásokban foglalkoztak a politikával, még pedig pártpolitikával, amelynek pedig nagyon erős darabont illata volt. Beszéljünk nyíltan! Maliciozus és lekicsinylő, ócsárló jelzőkkel illették a jelenlegi kormányt s nagyon is animozus hangon emlegették a nagy- birtokosokat és a papokat! Valószínű, hogy csak a katholikus papokat? Ezek szerint tehát éppen nem vesszük j rósz néven s nincs okunk e miatt szégyenkezni, hogy lapunknak a Veszprémi Ellenőrnek, illetve múlt heti lapszámunk egyik cikkírójának is kijutott a mérges megjegyzésekből, amiért oly bátor volt eleve megírni, hogy a Népgyiilés ! nem fog sikerülni s hogy az céltalan fontoskodás és mozgolódás, miután a napirendre kitűzött téma már teljesen ki lett, febr. 26-án a Bpesten megtartott országos kongresszuson | merítve s a kormányhoz is beadott határozati javaslatra a pénzügyminiszter válaszolt is, s a felsorolt, sérelmes szakaszok átdolgozását nem ellenezte. A néptelen népgyiilés kimagasló eseménye mégis, dr. Weisz Jenő ügyvédnek, remekül megkonstruált és részletekre kiterjedő háromnegyed órás beszéde volt. Igaz, hogy semmi újat nem mondott, mert a törvényjavaslat ellen elhangzott kifogásai mind e gy szálig bennfoglaltatnak a városok országos kongresszusa által a kormányhoz és a képviselőházhoz felterjesztett határozati javaslatban, de hát a jelenvoltak legnagyobb része azokat nem ismervén, dr. Weisz beszédjéből szerezhetett magának tudomást a törvényjavaslatnak nagy számban meglevő hibáiról! A Népgyülés második előadója dr. Benkő Károly ügyvéd nagy tárgyilagossággal az általános kereseti adó és jöv. adó részleteit ismertette és összehasonlító statisztikai adatokat so- solt és olvasott fel. Szendröi Mór, aki különben a szó mestere, csak rövid beszédet tarthatott, mert az előtte szólók a déli harangszóig rendelkezésre állott időt maguknak foglalták le. De azért kihasználta a rövid időt is arra, hogy a kormányon néhányat üsssöií. Általában egész beszéde éles támadás volt a kormány ellen, telve rosszhiszeműséget insinúáló vádakkal. Szendröi Mór végül egy határozati javas- 1 latot olvasott fel, melyet a néptelen Népgyülés egyhangúlag (66 hangulag) elfogadott. A Népgyülés utolsó felszólalója a hallgatóságból került ki, Hirschfeld Béla helybeli nagy- kereskedő személyében. A javaslat, melyet beterjesztett, épp oly praktikus, mint célirányos 2. oldal. (21. szám.) _________ vo lt s azt a már türelmetlen és gyér számú hallgatóság el is fogadta. A Népgyülés lefolyását kivonatosan a következőkben ismertetjük: Tíz óra előtt már megérkeztek a „Korona“ nagytermébe a Népgyülést rendezők: Bauer Károly ipartest, elnök. Nay Jakab keresk. tanácsos a vármegyei kereskedelmi egyesület elnöke. Dr. Benkő Károly és dr. Weisz Jenő ügyvédek, mint nevezett testület és egyesület ügyésztitkárai, a Népgyülés napirendjének előadói. Szendröi Mór a győri keresk. és iparkamara titkára és Kelemen Imre keresk. és iparkamarai kültag. De a „Korona“ nagyterme üres volt. A rendezők kis csoportja tehát a színpadon, hol a fehér térítővel fedett elnöki és előadói asztal is fehérlett, egyik sarokban helyet foglalt s várta az óh Népet! Az óh Nép azonban késett! Helyette bevonult 50—55 fiatal ember, az állami keresk. iskola tanului, egy kis életet adván a terem egyhangúságának. Lassankint mégis beszállingózott néhány kereskedő és ipartestületi tag úgy, hogy háromnegyed 11-kor a Népgyülést Bauer Károly ipartest, elnök megnyithatta s felkérte dr. Weisz Jenőt, hogy a Népgyiilés tárgyát és célját ismertesse. Dr. Weisz Jenő avval kezdi, hogy Magyar- ország 17 év óta vár az adórendszer reformálására. Végre 1907. december havában beadott a kormány 7 törvényjavaslatot az adóreform tárgyában. A megjelentek csekély számából lehet következtetni a népgyülés eredményére! Ha az egész ország ilyen érdeklődést tanúsít az adóreformmal szemben, úgy az j kegyetlenül végig ver ezen az országon! A jelenlevőket gáncs nem érheti, a távollevőkhöz az ő panaszló szavuk el sem jut! Mielőtt áttérne az adójavaslatok ismertetésére, kitér a Veszprémi Ellenőr múlt heti számára, melyben dr. Censorius név alatt egy névtelen lovag, névtelen hős,r nagy tudós, akit ő nem ismer, (Dr. Benkő: Én sem!) azt irta, hogy a Népgyülést megtartani felesleges, céltalan és túlhaladott álláspont, egyesek fontoskodása és mozgolódása, mert hisz a városok országos kongresszusán ez a kérdés teljesen ki lett merítve! A szónok tehát lapunk feltevései ellen tiltakozván, mégis megengedte, hogy a polgár- mesteri kar jó munkát végzett, de ez nem elég s nem elég az országos kongresszus memoranduma. Beszél a szegény emberről, aki akkor, mikor sót vesz, pálinkát vagy bort iszik, már adót fizet. A kereskedő midőn áruját fuvaroztatja, midőn levelez, adót fizet. Innét veszi az állam az olajat, mellyel az államgépezetet keni. Aposztrofálja Wekerlét a 48-as pénzügyminisztert a törvényjavaslat indokolásáért. Azt mondja, hogy hisz a pénzügyminiszter maga mondja, hogy az adózás nem arányos s hogy az adóterheket át kelt helyezni azok vállaira, akik azt jobban elbírják. Azt mondja tovább a szónok, hogy el lesz törülve az I. oszt. kereseti adó! Magyar- országon egy adóval kevesebb lesz, de fognak fizetni ált. kereseti adót. Ez elegans szó, de de alatta nagyobb teher rejlik mint a régi elnevezés alatt. A 600 koronás létminimum kevés és ezentúl a szegény ember több adót fog fizetni, mint eddig. A 2 koronás napszámos most 600 kor. után fog adót fizetni, holott eddig nem fizetett. Ki lesz tehát adómentes, ha 600 kor. után adót kell fizetni? Ez akar az a sokat hangoztatott jóléti intézkedés lenni? Ez nem jóléti, hanem finánc intézkedés! Csak a kintornások és koldusok nem fognak adót fizetni, de ezek is csak azért, hogy a fináncoknak kevesebb dolguk legyen, s ne kelljen az adót leírni. Ausztriában 1200 korona jövedelmen alul nem kell adót fizetni! Miért? Mert Ausztria szegény, mi pedig gazdagok vagyunk! A kisiparosok borzaszió és nyomorult helyzete igen szépen tükrözi vissza a kormány jóindulatát. A kisiparost, a kis embert nem támogatják, bár tulipán mozgalmat csinálnak. De a tulipán mozgalomnál mindig a kisiparost, a kis embert veszik elő. Szól az özvegyek helyzetéről! Magyar- országon özvegy ne számítson támogatásra. A Király és a papok javadalmai, a szerzetes tanárok jövedelmei,• a mise pénz, adó mentesek, de az özvegyek nem! (Közbekiáltások: Elég nem szép a 48-as kormánytól!) Beszél a földadói ól s azt mondja, hogy az ő jövedelméiek egynegyed részét elviszik majd adóban. Az ember szive majd, hogy meg nem reped, ha meggondolja, hogy gróf Eszter- házy jövedelmének egynegyed részét elviszik földadóban. De ne ijedjen meg senki! Aki eddig egy százalékot fizetett, most egy és fél százalékot fog fizetni. A földadóra vonatkozó része a törvényjavaslatnak, igen szép világításba helyezi a kormány adópolitikáját. A földadó uj alakjában jó lesz a kötött birtoknak és a papoknak. Az Eszterházyak, a püspökségeknek, a papok, nem fognak adóbevallást tenni, mert a földbirtok nem tesz bevallást, de igenis fognak az iparosok és kereskedők. (Igen! És az ügyvédek, akik 600 frt. évi jövedelmet vallanak be. A szerk.) S eíhervad, hogy ha messzeszáll a lélek . . . A hervadás költője vagyok én! S ha egykoron költője sírját ássa, Melyről daloltam, a szép hervadás, S leszen belőlem a költő hervadása, S költészetem talán dalolja más . . . — Ne cypruságat, mindig hervadatlant, Ne zöld repkényt ültessetek fölém, — Múló virágot kér a fáradott lant, — A hervadás költője voltam én! ___ Váradi Antal. A huszárok mulatnak. — Visszaemlékezés. — Irta: D. A. Csikorgó hideg volt; a gyakorlatról félig fagyosan érkeztem haza, s amire lovamról leszálltam, rohantam egyenesen szobámba, s összevisszaöleltem a szalmával fűtött boglyas kályhát. Mikoi aztán az agyag-padlón kissé kivertem lábaimból a hidegokozta zsibbadtságot, siettem a fonaló alatt meggyújtani a szeszt, s még kardomat le sem oldottam, már az első csésze tea jó hatását élveztem. Éedobtam a köpenyt, kardot, pipára gyújtottam, s igy ültem neki a majolika-csészének. Ajtómon betoppant egy magas alak, orra alatt két jégcsap lógott le, mintha csak valami ereszről ragasztotta volna oda;- haja, szakála, szemöldöke csupa zúzmara volt. Kezében nagy kosárral jelent meg, melyet a küszöbnél azonnal letett. — Akárki vagy atyafi, — szólítottam meg az idegent, —- lépj a kályhához, olvaszd le külsődről a jégkérget, azalatt teát készítek számodra. — Biz az nem fog ártani, — dideregte a jövevény. A hang nem volt ismeretlen. Jobban szemügyre vettem, s amint a jégcsapokat hatalmas bajszáról lemorzsolta, karjaiba rohantam. Zákó Péter volt. — Hát téged, — kérdeztem, — micsoda szél hozott? — Kormányküldetésben vagyok, utam erre vezetett, s Pista küldi a hat üveg pezsgőt, mit Pandorfnál tőle fogadásba nyertél. Már rég feledtem, de most eszembe jutott. Arról volt szó, hogy 48 óra alatt bevonulunk-e Bruckba? Nyertem. — Megisszuk Bécsben, — mondtam. — Vagy Kutyabagason, — jegyezte meg Zákó Pista, felváltva aprópénzre. — Már akár Bécsben, akár Kutyabagoson, de az valóságos Cliquot kell, hogy legyen, fizesd bár te vagy én, de vinkóra azt fel nem váltjuk, akárhány akót adjanak is belőle. Ennyiben maradt. A swechati ütközet után nem találkoztam többé Zákó Pistával. Kitudakolta hol vagyok, s most hogy alkalom kínálkozott, mint bevégzett gavallér, megküldte a hat üveg Cliquot. — Jól van Péter, ha már bátyáddal nem kocinthatok, itt vagy helyette te. A század tiszteit meghivom, s csapunk egy víg napot. — Sajnálom! — sóhajtott fel Zákó, — de perceim megszámlálván Azonnal mennem kell, mert még ma sürgős közlendőim vannak báró Wenkheim Bélával. Ide hát azzal a teával, aztán Isten veled! Zákó elutazott. üt üt itt itt üt itt üt itt üt $ üt üt üt itt Lalatonmelléki borok, úgymint* csopaki, paloznaki és Molnár * Lajos-féle crecrci bor * * . üt üt Kitűnő kőbányai sörök. ^ üt üt üt üt üt üt Üt üt üt üt üt itt Üt üt TÜSKÉS PÁL Fáczán-vendéglője Jutáson. Egyedüli erdei kiránduló hely. üt üt üt itt itt itt üt üt üt itt üt üt üt üt üt üt üt Hideg és meleg ételek jutányos árban. — Két tekepálya. — üt itt üt itt üt üt üt üt üt üt üt üt üt üt Üt üt üt üt üt üt
