Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-18 / 3. szám
MECtJEIiEiriK M I \ 1» I. \ S/.O TE It A TOX l>í:i,l l A V Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. Le a karddal! (H. Gy.) Elkészült tehát a rendőrség szolgálati szabályzata s azt a múlt hó 30-án megtartott városi közgyűlésen a képviselőtestület el is fogadta, amint erről újévi lapszámunkban be is számoltunk ! A képviselőtestület elé terjesztett szabályzatnak a cime ez volt: „ Veszprém R. T. város rendőrségének szolgálati szabályzata “ Ezen címben már magában is implicite bennfoglaltatik, hogy a szabályzat a rendőrség összes közegeire kötelező. De enélkül is magától értetődik, hogy azok az általános kötelességek, melyek a közrendőrre vonatkoznak, a rendőr sarzsikra, tehát tizedes, biztos, fogalmazó és kapitányra is kötelezők, — s állíthatjuk, — hogy ezekre még fokozottabb, ideálisabb értelemben! Mert ha a rendőrlegénységnek tilos a szolgálatban való mulatérozás, ivás, dorbézolás, korcsmázás stb., s úgy szolgálatban, mint szolgálaton kívül kötelessége a tisztességes, s állása komolyságával és dekórumával megegyező magatartás és magaviselet, — mennyivel inkább kötelessége ez a legénység feljebbvalóinak? Mégis a rendőrség szolgálati szabályzatának paragrafusai alól a kapitány és fogalmazó kivétettek, ami feltétlenül helytelen, s a képviselőtestület nagy hibája, amely lojálisabb volt a császárnál, s pápistább a Pápánál, mert a rendőr- kapitány tervezeti javaslatát a cimre nézve megváltoztatta, s „Rendőrség“ helyett, a „Reiidörlegénység“ szót igtatta be ! Ezek szerint tehát nyilvánvaló, hogy a tisztviselő számba menő Rendőrkapitány, s a rendőri segéd- és kezelési személyzethez tartozó rendőrfogalmazó, s szolgáláti szabályzaton kívül, vagy ha úgy tetszik, felül állanak! Ez már azért sem helyes, mert ha a szabályzat megalkotásánál azt a, — katonáéknál előirt fegyelmet és függelmet, akarta a tervező és a tervezetet jóváhagyó közgyűlés mimelni, úgy tetszett volna mindenben a katonai szolgálati szabályzatot utánozni, —■ amelyben pedig az ezredestől lefelé, a hadsereg minden tagjának kötelessége foglaltatik, s amely körülmény a magasrangu tiszteknek még sem derogál, s tekintélyűFfyőL sem mjt sem von le! De hát mint emlitettük, s tudjuk, — nem igy történt. A december 30-iki közgyűlésen a „rendörtisztviselökli jóakarói azzal érveltek, hogy hiszen a „rendörtisztviselöklí „kötelességei,“ a „ városi szervezési szabályrendeletben“ úgy is benfoglaltatnak! Hát ez egyszerűen nem igaz ! S akik ezen állításnak felültek, nem ismerték és soha nem is olvasták el ama szervezési szabályrendeletet! Abban a szabályrendeletben igenis, a IV. Fejezet F) címének 44—50. szakaszaiban bőven és terjedelmesen meg vannak Írva a Rendőrkapitány jogai, s teendői, — de kötelességei, azok az általános kötelezettségek, melyek egy uniformist viselő, fegyvert hordozó s karhatalomként megjelenő tisztviselőnél megköyetelendők, — s azok a tilalmak, melyek nemcsak a rendőrlegénységre, de fokozott mérvben a rendörtisztviselőre, vagy ennek allűrjeit fitogtató egyéb segéd- és kezelőszemélyzetre is alkalmazandók, — egy betűvel sincsenek felvéve ! S ebből folyik, s fog ezután is következni, hogy míg a rendőrlegénységnek nemcsak szolgálatban tilos az excedálás, lumpérozás, tivornyázás, iszákosság, s egyébb hasonló ténykedés, hanem szolgálaton kívül, s a magánéletben is korrekt, józan, s feddhetleri magánéletet kell tanúsítania, — addig a rejiciörtisztvjseiő- ket, s a segéd- és kezelőszemélyzethez tartozó (lásd városi szervezési szabály- rendelet V. fejezet III. a) pontját) rendőrfogalmazót, semmi sem köti, semmi tilalom nem feszélyezi! A december 30-iki közgyűlésen, ezen passus tárgyalásánál a tanács egyik tagja azt mondotta, hogy hát hiszen itt van a polgármester, itt vannak a fegyelmi szabályok, itt van a tisztesség, tisztességes eníber, stb. Hát ilyen nagyon is akadémikus, sőt problematikus kijelentésekkel kár előTÁRCA. A csillagászat a mesék világánál. (Folytatás és vége.) Irta: Pozsonyi Gábor. A régieknél a plejádok a hajósok csillagzata voltak, mert csak májustól novemberig, a Földközi-tengeri hajózás időszakában láthatók, s mivel éjjel a sarkcsillag helyett a tengerészek tájékoztatására szolgáltak. A rege szerint a plejádok, vagy más néven az Atlantidák, Atlasz és Pleione hét leánya voltak. Busiris, Egyptom királya üldözte és Herkules megszabadította őket. Orion üldözése elől fölvitettek az égre és csillagokká változtak. A legfényesebb Alcyone ; a Bika harmadrangú; Electras és Atlas negyed-, Merope, Maia és Taygetes ötöd-, Cseleno, Pleione és Asterope hatod- és nyolcadranguak. A két utóbbi szabad szemmel nem látható I és Cselenot is csak az éles szem veszi ki. A trójai háború idejében hihetőleg megcsökkent a fénye, mert egy régi verzió szerint azért tűnt el, mivel megutálta e harcok vérengzéseit. A Nagy-Medvében az északi népek a közönséges medve otromba alakját látták, vagy a rémszarvasét vagy meg a kutyáét. Szekérnek is képzelik. Dávid szekere Franciaországban, nálunk Göncöl vagy Konrád szekere. Az irokézek jól meg tudták állapítani a sarkcsillag közelitőleges mozdulatlanságát „Nem járó“-nak nevezték s utazásaik közben szerinte tájékoztatták magukat. Végezetül Írjuk le az aztékok százados ünnepét. Náluk az év 18 hónapból és egy-egy hónap 20 napból állott; a még hiányzó részt 5 nappal pótolták. Az évek 13-asával voltak csoportosítva és egy ilyen csoport a mexikói 13 napos hétnek megfelelve, egy év-hetet képezett. Négy ilyen év-hét, vagyis 52 év, volt az évszázad. Mivel azonban e számítással minden év egy negyed nappal rövidebbre van véve, a század végét 52 negyed nappal egészítették ki, közbe igtatván egy-egy 13 napos hetet. Az aztékoknak ez az 52 éves periodus oly valami teljes-tökéletesnek tetszett, hogy méltán kellett aggódniok, vájjon egy-egy ilyen nagy idő lejártával, az egek öreg órája nem fog-e örökre megállani. Az azték század vége sok embert fenyegetett életében egyszer-egyszer, sőt némelyőket kétszer is. A végzetes éjjelt, amikor az 52-ik év végét járta, okvetetlenül nagy pillanatnak kellett tartani. Ez estén kioltották a templomok szentelt tüzeit és a magán- tiizhelyek zsarátnokát. Az ételes edényeket mind összetörték. Az est sötétségben múlt el, a népet nyugtalanságban tartva. November havában az égbolton, mely ez időben rendszerint igen tiszta, a csillagok ezrei ragyogtak. Fölmentek Huixachtecatl hegyére, Mexikó közelében. A plejádoknak kellett delelniük; ez volt a század határpillanata. Mikor már az éghez lehető közel voltak, elövezeíték az emberi áldozatot. A papok fölhasitották a a mellét s kitépték belőle a szivet. A még lihegő mellére száraz fadarabokat tettek s ott dörzölték őket egymáshoz, hogy innen pattanjon ki az a láng, melynek a máglyát kellet) meggyujtani. Fáklyás rérfiak állták a máglyát körül, hogy rajta gyújtsák meg a kezökben tartóit gyantás fahasábokat. Ott voltak a futárok, kik a szentelt tüzet szerte hordták a birodalom minden tartományába. A máglya fellobbansákor örömrivaj rengette meg a hegyet; a világnak nincs vége s az ember a mindenség romba dőlte előtt még legalább egy uj századnak nézhetett eléje. Az azkétok százados ünnepét meghódítóik, a spanyolok törölték el. Az utolsó emberi áldozatot 1507-ben mutatták be a Tlaiok csúcsán. Hasonlított ez az ünnepi szertartás a rómaiak százados játékához és még inkább az egyiptomi Isis-ünnepekhez.
