Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-18 / 3. szám

2. oldal (3. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. január 18. hozakodni, s jobb lenne háttérben ma­radni. Voltak már Francesconi grófok, Fapp Bélák, akik gyilkoltak, olasz her­cegek, akik rablóbandák fejei voltak, stb. De nem kell oly messzire menni, s főkép nem kell a távol-múltban keres­gélni! Voltak már nálunk Veszprémben is szebbnél-szebb esetek, régebben, s a közelmúltban is, még egy éve se múlt! S volt ekkor is Polgármester, s voltak fegyelmi szabályok, s volt tisztesség, de nem ott, s akkor, amikor és ahol kellett volna, s ép ezért voltak botrányos ese­mények, melyek megtorlatlanul maradtak, mert" nem voltak meg a szükséges és megkivántató „szabályzatok!“ Tehát helytelen és fenn nem tart­ható állapot, hogy oly szervezetnél, vagy intézménynél, minő a rendőrség, — en­nek egyes tagjai törvényen, szabályzaton felül álljanak, mert utóvégre rendőr az valamennyi, aminthogy fináncnak mon­danak mindenkit, aki a pénzügyi nexus­ban áll, avagy hogy finomabb hasonlat­tal éljünk, katona vagy honvéd nemcsak a közember, hanem az ezredes is, s ez ellen nem is tiltakozik senki sem! Reméljük, mert valóban a közre való tekintetből felette kívánatos is, — hogy a vármegyei törvényhatósági bizottság, amely elé rendőrségünk uj szolgálati szabályzata elbírálás végett legközelebb kerülni fog, — pótolni fogja ezen sza­bályzatnak általunk jelzett hiányait an­nál inkább is, mert a fővárosi államrend­őrségnél, amelyet különben a mi sza­bályzatunk erősen utánoz, ugyancsak egyenlő direktívákat ir elő minden rendű, és rangú rendőrre! De meg azért is, mert fegyverrel megjelenő közegeknek ténykedése, magaviseleté, nem bírálható el a városi irodákban tollat forgató és hasznos munkát végző tisztviselőkével egyenlően. A rendőrségi szolgálati szabályzat­tal ezek után végeztünk is. Áttérünk a rendőrség tiszti ruháza­tára s jelvényeire, melyre vonatkozólag í a december 30-iki közgyűlés 9799. sz. alatt megbízta a Polgármestert, hogy tegyen a legközelebbi városi közgyűlés­nek javaslatot. Már ebből a megbízásból is látható, hogy a rendőrtiszti állományba tartozó j rendőrkapitány, ezideig nem volt sza- bályzatilag az egyenruha viselésére hivatva. A kezelőszemélyzethez tartozó (lásd városi szervezési szabályrendelet V. fe­jezet III. a) pontját) rendőrfogalmazó : pedig egyáltalán sem eddig, sem a jö- ; vőben, sem hivatva, sem jogosítva nem lehet, az egyenruha, s az ezzel össze­függésbe hozott fegyvergyár, arzenál, vi­selésére ! Javaslatot fog tehát a polgármester a közgyűlés elé terjeszteni a rendőrség tiszti ruházatára és jelvényeire nézve. Nem ismerjük a javaslatnak még csak tervezetét sem, de elmondjuk • vé­leményünket, még pedig azért, mert ez egyúttal számos hozzáértő, sőt szaktekin­tély véleménye is! A rendőrkapitányt feltétlenül meg­illeti az egyenruha-viselés, s az ennek függelékét képező fegyverhordozás. Ál­lásánál fogva is, de meg azért, mert komoly, érett, s korrektnek ismert em­ber, ki komoly életfelfogása és mérték­letes életmódja mellett, bizton elvárható- lag, az egyenruhára szégyent hozni, s a kezébe adott fegyverrel visszaélni soha nem fog! Az egyenruha szabását és kiállítá­sát illetőleg az a megjegyzésünk, amit minden tapintatos és előrelátó ember vall, s amit a hadsereg kötelékébe tar­tozó egyének is hangsúlyoznak, hogy az az egyenruha csak olyan lehet, amely minden oly tévedést kizár, hogy esetleg kevésbbé gyakorlott katonák, a rendőr­tisztviselőt katonatisztnek tartsák. Ily té­vedés különben az est beálltával, még gyakorlott szemű katonákat is megejthet. ügy a fővárosi, mint vidéki rend­őrség, valamint a veteránok egyenruhá­jának meghatározásánál, ezen szempon­tokra szorgosan ügyeltek, s ahol ezt nem tették, a hadsereg felszólalását és be­avatkozását hívták hívták ki maguk ellen. A nálunk forgalomban levő rend­őrtiszti egyenruha és kard, teljesen ha­sonlít a hadsereg tiszti felszereléshez; úgy anyagra, mint szabásra nézve! A sapka szövete, rózsája, semmiben sem különbözik, még közvetlen közelben sem. így vagyunk a zubbonynyal és nad­rággal. A zubbony hajtókája pláne azo- j nos egyik gyalogezredével. A hajtókán levő rózsák oly szilfidi alkotásunk, hogy azok alig különböznek a tiszti csilagok- tól. — Köpeny és a körgallér ugyan­olyan, mint a gyalogsági tiszteké. Á kard? No ez valóságos csatabárd, s markolatjától eltekintve, lovassági kard. Egyedül a féltékenyen s óvatosan rejte­geti kardbojt adja hírül, — már t. i. az egyenruha tekintetében, hogy nem Mars fiával, hanem szt. Hermandád lovagjával állunk szemben. A rendőrségi tiszti egyenruha meg­határozásánál tehát, az eddigitől igen sokban elütő elvek szerint kell eljárni. Ezen rendőrségi tiszti egyenruha megállapításánál, bizonyára meg fogják határozni azt is, hogy mely rendőrségi közeg jogosult az egyenruha viselésére? Ekkor azonban kétségtelenül, s félreért- hetlen szavakban ki fogják mondani azt is, hogy a rendőrségi kezelő személy­zethez tartozó (lásd városi szervezési szabályrendelet V. fejezet III. a) pontját) rendőrfogalmazó, egyenruhát, még ke­vésbbé valódi fegyvert nem viselhet!! Még pedig ezeregy okbót! Az oko­kat bőven ismerik városunkban, talán épen csak a városházán nem ismerik azokat? A rendőrfogalmazó, mint címe — (bár ez is helytelen, mert ő nem jog­végzett) is mutatja, úgynevezett irnok- mesterember, tollal dolgozik, irodában, s nem külszolgálatban a helye! Itt szükséges hivatkozni a rendőr- kapitánynak, hivatalba lépésekor tett azon Ígéretére, hogy ő egyedül képes a kapi­tányi állással járó bel- és külszolgálati teendőket elvégezni, s el is fogja végezni, ha a rendőrfogalmazói fizetésből bizo­nyos részt a közgyűlés neki megszavaz. Mindez meg is történt. Azonban az uj szervezési szabályrendelet a kapitány fizetését, az elődje fizetéséhez képest, majdnem még egyszer oly magasra, 2900 koronára emelte, s a rendőrfogalmazói állást rendszeresítette, bár ez utóbbira szükség nem volt, s nincs is, hanem | igenis szükség volt és van, egy jó, mun­kás, írnokra, tollnokra. A fogalmazói állás tulajdonképen máig sincs annak rendje és módja sze­rint betöltve, mert a fogalmazónak meg­választott egyén nem fogalmazó. Jogi képzettsége nincs, s szolgálati idejének legnagyobb részét nem az irodában tölti. — Tulajdonképen olyan rendőr főbiztosi szolgálatot teljesít. Erre pedig jogosultsága nincsen, mert nem ezen állásra lett megválasztva, s a szervezési szabályrendelet sem ir neki ily kötelességeket elő. De egyébként is, ha már a rendőr- kapitány a fogalmazó személyében egy irodai munkaerőt kapott, úgy legalább a külszolgálati teendőket elvégezheti, s nincs szükség a rendőrbiztoson kivül még egy külszolgálatot végző főbiztosra. E szerint a fogalmzzónak egyenruhára s fegyverzetre sincs szüksége, sőt jogo­sultsága ! Főkép pedig nem szabad a rendőr­fogalmazót felegyenruházni és felfegyve­rezni azok után, melyeket megválaszta­tása első napjától, a mai napig róla mindenki tapasztalt. Az ő kezében a fegyver a legveszedelmesebb eszköz. Ő, aki a polgárság orra alá folyton borsot tör, már megjelenésével is dühbe hozza az embereket, fegyverére támaszkodva pedig oly elbizakodottan provokálja, hogy előbb-utóbb úgyis rossz vége lesz ezen dolognak. S a fogalmazó a szolgálaton kivül is egész arzenálállal jár-kel. — Nagy csata-bárd az oldalán, derekán sárga szijjon függő revolver! S igy jár éjjelenként mulatóhelyről-mulatóhelyre, köt bele békés emberekbe, s tivornyáz pincérnők és kaszirnők társaságában reggelig. Vagy talán ezen alkalmakkor — minden éjjel — mindig szolgálatban volt és van? Hát ez esetben hol van a kapitány, hol a polgármester, akik a rendőrségi szolgálati szabályzaton felül álló fogalmazónak megmagyarázzák, hogy a szolgálatot nem a boros és sörös üvegek és pálinkás poharak közt kell eltölteni 1 Avagy ha nincs szolgálatban, mi jogon jár-kel revolverrel, s avatkozik bele az ügyeletes rendőrtiszt, vagy al­tiszt dolgaiba? Különben is, nem va­gyunk ostromállapotban, vagy megszál­lott tartományban, hogy csatabárdokkal és töltött fegyverekkel járnak köztünk egyes egyenruhás egyének. A csendőrség talán valamivel kü­lönb szerzet mint a veszprémi rendőr­ség, s a honvédség állományához tarto­zik, s tagjai mindig, még kimenő ide­jükben is szolgálatban vannak, de azért nem láttunk még soha csendőrt, — se tisztet, se legénységet, kávéházakban és korcsmákban hadi és tábori felszereléssel! A rendőrfogalmazótól el kell venni az egyenruhát és a kardot, sőt arra a szolgálatra beosztani, amelyre hivatva, illetve megválasztva van. Az pedig nem áll, mit dr. Csete Antal a legutolsó közgyűlésen mondott, hogy az egyenruha tekintélyt ad! Kinek ad? Patvart, nem tekintélyt. A véderő­nél, igenis a szükségességből rendszere­sített, s viselt egyenruha tiszteletet pa­rancsol, s megbecsülést diktál! Az a kabát, a király kabátja!

Next

/
Thumbnails
Contents