Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-02 / 5. szám
II. évfolyam. Veszprém, 1907. február 2. VESZPRÉMI ELLENŐR TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. Felelős szerkesztő és laptulajdonos Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utfca 98. a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. Legyen világosság. Egy kis parázs-háború támadt Weisz M. Jgnác városi képviselő és a Pápa városában megjelenő két újság között, annak ötletéből, hogy nevezett városi képviselő ur a „Veszprémvármegye“ folyó hó 20-iki számába irt vezércikkében, a villamvilágitás bérleti rendszerének előnyeit hangoztatta a házi kezeléssel szemben. Weisz M. Ignác úr is, meg a két pápai újság is felsorakoztatja álláspontja mellett a számadatokat, melyekkel igazát szakszerűen bizonyítani törekszik. Mi eme jobbról-balról megnyilatkozott nagy szakértelem csimborasszói mellett, laikus voltunk tudatában, szerényen csakis figyelő állást foglaltunk és foglalunk el. Verjék egymás fejéhez a számok ólom buzogányait. Szorozzanak, osszanak, kalkuláljanak sinus és cosinusokkal, vagy anélkül. Az az .ő dolguk. Azonban leszűrvén a pro és contra mondottakból a következtetéseket, néhány szóval mi is kifejezést adunk, nem a számadatokra vonatkozó, véleményünknek. Az első és általánosságban tartott megjegyzésünk az, hogy eme két ellentétes álláspont érvei mindenesetre arra intenek, hogy nem Hübele Balázs módjára kellett volna határozni s az első kezünk ügyébe esett ajánlaton kapva-kapni, mint a szarka szokott a csillogó tárgy után, mivel hogy nem mind arany az, ami sárga. És mivelhogy nem tudhassuk, vájjon annál, ami után olyan mohón kapkodtunk, nincs-e valami jobb is? Reméljük is, hogy a felsőül) hatóságok körültekintőbbek lesznek; mérsékelni fogják városunk képviselő- testületének hevét, s módot fognak nyújtani arra, hogy az elszeleskedés káros következményekkel ne járjon reánk nézve s majdan később ne kellessék verni a mellünket, hogy: mea culpa. Mert ugyanis a közmondás szerint késő bánat — eb gondolat. A másik, concretebb megjegyzésünk az, hogy nemcsak a házikezelésnek és bérleti rendszernek, mint ilyeneknek önmaguknak való szembeállítása a fontos és megbírálandó, hanem főleg azon szerződés tartalmának megállapitása, mely a vállalkozóval megkötendő leszen. Pedig ezt tartjuk mi a legfontosabbnak, akármelyik kezelési rendszerről legyen is szó. Kivált,, ha a bérleti rendszernél maradunk. És legkivált, ha a Siemens és Sebük kert céggel szerződünk. Érdeklődtünk ugyanis a dolog iránt s információink, melyeket Bony- hádról és Szegzárdról beszereztünk s melyek nemcsak tájékoztatnak, hanem intenek és figyelmeztetnek a kötendő szerződésnél érvényesítendő óvatosságra, azt igazolják, hogy — amint a „Pápai Hírlap“ is Írja — a vállalkozó, s különösen a Siemens és Schuk- kert cég nagyon is jól tud számítani; és pedig szakismeretének, a . városi képviselőtestület szakértelmetlenségé- vel szemben való kihasználásával. (Ezzel ugyan a városi mérnök urnák nem a szakértelmét akarjuk kisebbíteni.) Mert például Szegzárdon 2200 lángra alapittatott a szerződés. Most 2800 láng fogyaszt s már alig pislognak a világitó körték. — Az ezután jelentkezők pedig egyáltalán nem nyerhetnek kielégítést. A cég — szerződés értelmében — többre nem kötelezhető. Megcsinálja, ha újra fizetnek. Annyiszor amennyiszer. Nem kicsinylendő azon körülmény megfontolása sem, hogy 50 év múltán, bérleti rendszer mellett, esetleg egy ócska, ütött-kopott telepet kaphat a város tulajdonul: ha a bérlő csak az első években költ a javitásra, úgymint a birtokárendás, ki csak az első években trágyáz s a haszonbér lejártával kizsarolt földet ád vissza a tulajdonosnak. Ezzel azonban egváltalán nem azt akarjuk mondani, hogy feltétlenül a házikezelésnek adandó előny; mert hiszen bérletrendszer mellett is lehet e tekintetben provideálni s a várost ilyen eshetőségtől megóvni. így áll a dolog. Ugyancsak a „Pápai Lapok“ által hangsúlyozott azon körülmény tekintetében is, hogy — ha ez irányban gondoskodás nem történik — a csillárok és izzólámpák által kiszoritott petróleum-lámpákkal való kereskedéstől elesnek e város pótadót fizető kereskedői, ha e vállalat ezen üzletet magának tartja fenn. Eminens fontossággal bir a tarifa megállapítás is. Ez a házikezelés mellett, kérdés tárgyát sem képezheti; minélfogva a város — amint ugyancsak a „Pápai Lapok“ mondja — az áramdíjat leszállíthatja; ezzel uj ipar- vállalatot kedvezményezhet, közjótékonysági intézeteit támogathatja stb. Ámde — úgy hisszük — mindezt más módon és formában adott recompensatio mellett, a bérleti rendszerrel is biztosíthatja magának a város; megnyervén azt a vámon, amit esetleg elveszt a réven. Mindebből csak azt akartuk kihozni, hogy ha már megcsinálódott is az a bizonyos 14-iki közgyűlési határozat, és pedig valljuk meg őszintén, meglehetős elhamarkodva, legalább az illetékes felsőbb fórumok Ürítsék le a fanatizmusig fokozott rokonszenvet s utasítsák a várost, hogy nézzen egy kissé körül s érdeklődjék a szerződő fél karakterein kívül a hozományáról is és úgy Írja viszont alá a mór ing-levelet; amiként ezt tenni kellett volna. Egy szóval se mondjuk, hogy akkor is nem a mostani ideál lesz AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
