Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-21 / 29. szám
2. oldal (29, szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR stagnál s nincs semmi sportélet, ami zzinte csodálatos, hogy a villamosság és idegesség e korszakában ily kevés érdeklődés mutatkozik a sport iránt. Fiatal uraink (az idősebbekről nem is szólva), szívesebben ülnek a zöld asztal mellett, vagy a sörödék tüdőt sorvasztó légkörében, semhogy egy kis testet edző torná- zásra, sportüzésre gondolnának. Ha csak egy kis rövid útról van szó, úgy már kocsin elfanyarodott arccal terpeszkednek a kocsi puha vánkosán és hurcoltalak magukat, minthogy egy kicsit gyalog fáradnának. Ha aztán akad véletlen egy-két ifjú, aki kedvet kapva, rászánja magát egy kis sportolásra, ezek aztán elkövetik azt a hibát, hogy mindjárt athleták akarnak lenni, tiz kilométert futni, mázsás vasakat emelni, a gerelyt átdobni a tornyon; szóval nagyot, sokat — rekordot akarnak elérni mindenáron, mivel azt hiszik, hogy miután egy kis szoba-tornát (rendesen szék-emelgetés) már végeztek, tehát athleták; pedig hát mindenek csak éppen nem athleták; még akkor sem, ha tagjai is valami klubnak, amint hogy nem lesz báró, vagy gróf, de még csak nemes ember sem azért valaki, mert tagja lett a budapesti „Nemzeti Kaszinódnak. Az athleta cimért dolgozni, tornázni, fáradni kell nagyon sokai, mert az „Athleta“ alatt egy kifejlett izomzatú, trenírozott s a sport egy bizonyos ágában kiváló férfiú értetődik. Ilyeneket nevelni hivatása az athleta kluboknak; ezt elérni nagyon nehéz; erős akarat, kedv s vasszorgalom kell hozzá, különösen annak, aki a természettől nincs megáldva erősebb fizikummal ; ezt csakhamar be is látják különösen azok, akiknél a sport csak alkalomszülte szalmaláng fellobbanása, akik minden rendszer nélkül egyszerre gerelyvető, birkózó vagy súly-emelő világbajnokok akarnak lenni, s az ebben való csalatkozás aztán elveszi a kedvét sokaknak a sporttól örökre. De aki pedig tapasztalja, hogy a rendszeres tornázás, vívás és a sportok különböző ágának gyakorlása mily jótékonyan hat egész szervezetére, — még a meglettebb korban is — az hive lesz a sportnak, az athletikai gyakorlatoknak élete végéig. Kükemezey Árpád. Veszprém, Halpiac. WELLNER GYULA = fogász = ajánlja magát a legjobb és legszebb műfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illeszte- tik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe Yágó műveletek Veszprém, Halpiac. Le a rablólovaggal! Báró Hornig püspök kormányzója. A tejuzsora. Vérszemet kapott tejárusok. Mit szól a Megyéspüspök? „Le a rablólovaggal“ hangzatos és megriasztó címmel, cikket közölt a múlt héten egyik helybeli lap, melyben a fent idézett titulust báró Hornig Károly megyéspüspök alkalmazottjának, „lovag“ Rainprecht Antal jószágkormányzónak adományozza! A „kitüntető“ címadományozás azon alkalomból kifolyólag történt, hogy nevezett Rainprecht, a püspöki uradalomból szállított tej árát, iiterenkint 4 fillérrel felemelte. Megriasztónak jeleztük a címet s megdöbbentőnek jelezzük a cimadományozási aktust, midőn ez oly egyénnel szemben alkalmaztatott, aki egy magasrangu s óriási vagyon és jövedelem felett rendelkező főpap alkalmazottiával, feltétlen s teljhatalmú megbízottjával szemben alkalmaztatott, aki ezen kívül az Uralkodó kitüntetésében is részesült, lévén ő a magyar király nevéről elnevezett rendnek, a Ferencz József rendnek lovagja, mely kitüntetést bizonyára nem a közép korban dívott és uralkodott rablólova- goskodásért, embernyuzásért kapta, nem is uzsoráért, hanem valószínűleg a közélet terén szerzett érdemek jutalmazásáért! S nem elég a megriasztó cim adományozása, mert a hivatkozott cikk keretében rablással lopással vádoltatik meg a magas dignitárius s emberi érzésből kivetkezett szörnyetegnek minősíttetik ! Szívesen vettük és örvendünk elnyerésének. Mennyi előkészület kell ahoz, mig a szerelmesek csőhöz jutnak! Mily sokáig forgatják a csók eszméjét (az első mozzanatot), miként szeretnének folyvást csókolódni, még mielőtt a valódi élvezethez jutnak! A szerelemnek hatalmas gondolatai és érzései nyivánulnak a szerelmi csókban, midőn épp az ajkak egymásra tapadnak. Mily lelkesült örömmel gondolnak a szerelmesek az élvezett csókokra, midőn a válás nem engedi meg azok élvezetét és miként ábrándoznak azok emlékében! Mikor a szerelmesek egymás karjában nyugosznak, midőn rózsás ajkuk bezárul és szivük dobbanása szűnni szeretne a kéjtől és boldogságtól — ilyenkor eltűnik ég és föld, az idő gyorsabban lengeti szárnyát és az örökkévalóság közelebb jő! E boldog ön- és mindentfeledésben oly varázs rejlik, mely a szerelmi csókba vegyülő föídies érzékiséget is elárasztja fényével; oly költészet rejlik ebben, melyet az életnek semminemű piózája háttérbe szorítani nem képes és mely mint az élet költészete, aranybetükkel van megörökítve az emlékek könyvébeu. Sőt bizonyos ünnepélyes emléknapokon a hitestársak ajakán is, bármily aggok legyenek, a fiatalság egész hevével lángol a szerelmi csók, mert vaiaminthogy a szerelem nem csupán rózsás arcokon trónol, hanem az élet telének hava alatt is ver gyökeret: épp úgy nyilnak és zárulnak az ajkak mindenféle vihar után hü, szívélyes csókra, olyanra, melyben dusabb gondolatok és tapasztalatok nyivánulnak, mint a fiatal szerelmesek csókjában. Úgy hisszük, ennyi elég a csókok első osztályáról: a tényleges csókokról. Térjünk most a semleges csókokra, melyek közt először a homlokcsókokat említjük. E csókok az adományozónak némileg leereszkedő vonzalmára mutatnak ; legalább a csókolás pillanatában az elfogadó magasabb lénynek tekinti az adót, szavait bizonyos áhítattal hallgatja és csókját magasztos érzettel fogadja. Az ajakcsókok bizonyos neméről sem szabad megfeledkeznünk. Ezek tulajdonképpen tűrt csókoknak nevezhetők az elfogadó részéről és ábár az adó néha szívélyes vonzalommal adja is, azokat mégis bizonyos közönynyel, sőt fo- gyottsággal fogadják. Ide tartoznak azok a csókok is, melyeket boldogtalan, vagy egykedvű menyasszonyok kedveseiktől fogadnak, továbbá a rabolt csókok, nevezetesen pedig a színpadi csókok ámbár ezeknél a színészek néha hihetetlen művészetet fejtenek ki. A nyak és tarkócsókokat rendesen az udvarlók adják, még pedig vidáman és tréfásan és a menyasszonyok szégyenkezve fogadják, mert abban bizonyos hódolat nyilvánul szép idomuk iránt. Nincsen megbízatásunk arra, hogy a legsúlyosabban illetet egyént lovag Reinprecht Antalt, báró Hornig Károly megyéspüspök jószágkormányzóját, Ferencz József-rend lovagját az őt ért borzasztó inzultus ellenében megvédelmezzük ! Nem is tesszük, mert okunk sincs reá, sőt mi is azon sok közé tartozunk,'-kik úgy városunk jóléte, mint megyéspüspökünk és a helybeli katholikus papság jól felfogott érdekében hőén óhajtják, hogy ez a Rainprecht Antal névre hallgató egyén minél előbb okszerüebben érvényesítse, a bizonyára nagyszabású tehetségeit, — azonban megdöbbenés által sugalt tiltakozó szavunkat emeljük fel az ellen, hogy egy oly egyén, aki egy uralkodó, kitüntetését s egy katholikus főpap teljes és korlátlan bizalmát, mindenesetre indokoltan bírja és nem bitorolja, — oly diffamáló módon támadja meg sajtó utján bárki is, ok nélkül mint ez lovag Rainprecht Antallal történt! Ezt az eljárást neveztük megriasztónak és megdöbbentőnek. Tudomást szereztünk mi is arról, hogy lovag Rainprecht Antal, báró Hornig Károly veszprémi megyéspüspök teljhatalmú megbizottja és jószágkormányzója, az uradalomból szállított tej árát Iiterenkint 4 fillérrel felemelte! Tudjuk azt is, hogy ezen tejáremelés teljesen indokolatlan! Tudjuk azt is, hogy ezen tejármelés által a püspöki jövedelmek évente 10,000 koronával fokoztatnak! Tudjuk azt is, hogy ezen 10,000 korona többlet, 700.000 koronát kitevő püspöki évi jövedelemhez képest elenyésző dolog! Tudjuk azt is, hogy lovag Rainprecht Antal jószágkormányzónak báró Hornig Károly megyéspüspök teljhatalmú megbízottjának ezen tejár felemelés szintén néhány száz, esetleg ezer korona jövedelem-többletet eredményez! Azt is tudjuk, hogy megyéspüspökünk báró Hornig Károly, aki az év legnagyobb részét beteges állapota következtében Budapesten és az osztrák Hinterbrüllben tölteni kénytelen, — lovag Rainprecht Antal műveletéről tudomással nem bir s ezek célszerű és okszerű voltáról meggyőződést szerezni nem bir már csak azért sem, mert a veszprémi dolgokról csak a püspöki titkári hivatal szigorú retortáján keresztül értesül, ha ugyan egyáltalán éltesül! S tudjuk nagyon és sajnosán, hogy a Rainprecht Antal által megeszközölt tejáremeléstől az összes helybeli és vidéki tejelárusitók vérszemet kapván, a tej árát szintén felemelték. Mindezen sok körülmény tudatában kijelenthetjük, hogy báró Hornig Károly megyéspüspök teljhatalmú és korlátlan megbízottjának, lovag Rainprecht Antal püspöki jószágkormányzónak, a tejárának felemelése körül kifejtett eljárása a leghatározottabb módon helytelen, indokolatlan s meg nem engedhető, legalább a püspökség és papság részéről nem! Részben azért, mert az amúgy is nagy drágaság és nehéz megélhetés közepette a lakosságot indoko1907. julius 21. A kézcsókok az adó tiszteletét tanúsítják s mindenesetre a lovagias udvariasság jelei. A papucscsókot illetve, csupán egyről tehetünk említést, arról ugyanis, melylyel a római pápa papucsának hódolnak, mindamellett előfordulnak igen sok házasságban is, ott, ahol az asszouy az ur a háznál. A csókokról a költő így ir: „Tisztelet a kézt csókolja, Barátság nyílt homlokot, A tetszés a hölgyek arcát, Epedés a csukott szemet, Forró vágy a keblet, A karokat kéj érzelem, — Ha tovább megy . . . őrület V1. Úgy hisszük, hogy eléggé kimerítettük a csókok különféle faját, de ha mégis találkoznánk az életben egyik vagy másik olyan csókkal, mely nem tartozik osztályzatunkba, azt föltételezzük, hogy az ilyen csóknak különös in- de-bindéje lehet. Gyakorlati toldalék a csókolás valódi módjáról. „Homályos minden elmélet barátom, S zölden virit az élet lombos fája!“ Ezt fogják mondani különösen a hölgyek, midőn e fejezet címét elolvassák és őszintén mondom, hogy ezúttal igazuk van. Mivel pedig
