Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-17 / 7. szám
2. oldal. (7. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1907. február 17. gyen és óraadó napszámossá váljék, mint ez napjainkban történik. Ha nem fog a tanitóság anyagi bajokkal küzdeni, akkor: eljött Uram a te országod, a magyar tanügy felvirágozásá- nak korszaka. A tanitóság között pedig ne legyen kaszt rendszer, állami, községi, felekezeti tanitó, — hanem legyen édes hazánkban „magyar tanitó.“ Ezen kérésünket ajánljuk azon jó urak figyelmébe most, akik eddig sajnálkoztak, de nem segítettek rajtunk. Czeczey Nándor. Veszprém vármegye népoktatási állapota. Az 1906. évi 11-ik, vagyis julius— decemberi félévről van szerencsém a veszprémvármegyei tankerület életében előfordult legfőbb változások és mozzanatokról szerkesztett jelentésemet a következőkben előadni: A népoktatásügyi közigazgatás eléggé rendben folyt. Fegyelmi eljárásnak szüksége községi közeg vagy tanitó ellen, esetleg alkotmányellenes tanokat és közhelyeket tartalmazó könyvek és taneszközök használata miatt nem fordult elő. Iskolamulasztások pénzbüntetéséből befolyt 607 kor.; elöljárók ellen ez alkalomból rendbüntetés nem alkalmaztatott. Egyes jelenségek, mozzanatok és javaslatok tekintetéből ezúttal a következőket jelentem : A már két év óta megindított iskolai államosítások Gyertyánkuton, Pénzeskuton és Nagy- vázsonyban, valamint az állami óvodák tervezett felállítása Veszprémben és Pápán még mostanáig sem sikerültek; e tekintetben az 1905. évi 70,000. sz. vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszteri utasítás 168—170 §-ai majdnem teljesithetlen rendszabályokat ir elő; azóta Úrkút községe is kérte az állami iskolát és a Hárságy-pusztán felállittatni határozott r. kath. jellegű iskola is, az egyház- megyei főhatóság tudtával, az állami felé kíván terelődni. A megindított tárgyalások ez idő szerint a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium a vármegyei közigazgatási bizottság s a kir. tanfelügyelőség között folynak; ha az ügy hozzám kimerítő jelentéssel a minisztériumhoz terjesztetik, ez külön indokolt jelentéstételre leküldi a kir. tanfelügyelőséghez, ha a kir. tanfelügyelőség terhiszen családjának legtöbb tagja katonai és polgári állami hivatalokban szolgálta az uralkodóházat ; azonban megköszönve a bizalmat, az ajánlatot nem fogadta el, mivel neki meggyőződése nem engedi neki, hogy a nemzeti alkotmány felfüggesztett állapotában hivatalt vállaljon. A kancellár megkisérlette őt rábeszélni, s midőn látta, hogy az eredménytelen marad, egészen elkeseredve kiáltott fel: — De hát akkor én hogy tudjam megoldani a magam elé tűzött nagy feladatot, ha olyan férfiú sem akar segítségemre lenni, mint te ? — Akad az kegyelmes uram 1 Csak keresni kell — válaszolt X. — Az emlitett megyékre kit gondolnál? — Ott van báró Fiáth Ferenc, szólt X. Jó magyar ember. Tapasztalt férfiú; higgadt politikus és nagy összeköttetései vannak. — Igazad van 1 szólt a kancellár. De vájjon ő vállalná-e ? Úgy tudom, ő teljesen vissza vonult a magánéletbe. — Hogy vállalja-e? Nem tudom ; de hiszem hogy igen. — Nos hát: tedd meg azt a szívességet, beszéld meg vele s értesits. X. azonnal sürgős levelet irt Akára, kérvén a bárót, hogy Fehérvárott találkozzanak. Úgy lett. X. betegen érkezett oda, és a jó Schieder Hanesz szállodájában ágyban találta őt a báró. Megbeszélték a dolgot, s igenlő értelemben értesítették a kancellárt; báró Fiát később ki is neveztetett Veszprémbe. Ahol azért X. azután is az ellenzékhez tartozott, egész halálaid. Olyannyira, hogy midőn Tisza Kai- %rnán 1875-ben a lusiót megcsinálta, ahhoz sem jeszti fel, akkor a miniszteri»m a vármegyei köz- igazgatási bizottsághoz küldi jelentéstételre; az évhosszanti jelentéseknek a vége semmi, vagy meg kell maradnunk a községi iskola régi, kelletlen állapotában, vagy pedig felekezeti iskola szervezését sürgetni, mely még leghamarabb sikerül, igy sikerült Urkuton, igy sikerül Hárságyon is; megjegyzendő, hogy azok a helyek, amelyekben állami iskolák szervezését kívánják, mind német- ajkuak-lakta helyek, melyekre nézve az állami iskolai szervezeti rendszabályok szigorán enyhíteni kell. Uj iskolák és iskolai osztályok keletkeztek 1906. évben: Dákán a r. kath., Nemesszalókon az izr. hitközségeknél, uj iskolák, Veszprémben uj óvoda, nemkülönben a fokszabadi és szűcsi r. kath., a suri ág. ev. és a csöglei ev. ref. iskoláknál uj osztályok. Azonkívül megindítottuk az eljárást a 100-nál több tanulóval benépesített államilag segített 21 iskola fentartásával szemben a zsúfoltság megszüntetése céljából; Enying községgel pedig megindult az eljárás egy uj iparostanonciskola létesítése tekintetéből. Népoktatási ügyünk tehát folyton fejlődik az arra hivatott tényezők élénk tevékenysége folytán; annál lehangolóbb hatással volt azonban a köz- oktatásügyi kormánynak az a rendelete, melynél fogva vármegyénknek ez idő szerint 7 oly községben levő iskola állami segélyének beszüntetését helyezi kilátásba tanitó-változás esetében, mely iskolák osztálytanulói ez idő szerint a 30-at el nem érik, eltekintve attól, hogy ez a létszám stabilis alapot képez, mivel a tankötelesek számában inkább állandó szaporodás észlelhető, inkább örvendenünk kellene azon a körülményen, hogy vármegyénkben nem tartozik a ritkaságok közé, hogy már 30 tanuló mellett is állíttatnak iskolák, hisz ez a körülmény inkább az iskoláztatási állapotok tökélyesedését jelenti; egyébként iskolafen- tartási költség tekintetében nem nagy már a különbség egy 30 és egy 80 tanulóval látogatott iskola között, a tanitó pedig majdnem egyenlő munkát teljesít, ha 30 vagy ha 80 tanulót oktat, mert amennyivel összevonja tanítási tervét és ennek menetét 80 tanulónál, annyival mélyebben bocsátkozhatik a tantárgyak tanításában 30 tanulónál, ez utóbbi pedig a tökéletesb s ideális állapot, melyre törekedni kell tanítónak s iskolafentartónak egyaránt. A közoktatásügyi kormánynak ezt tehát figyelmébe ajánljuk. Vármegyénk iskoláiban állami szempontból kifogásolható tankönyv és taneszköz használatban nincsen ; ezek mind államilag s egyházfőhatósági- lag engedélyezettek, legújabb kiadásuak, az oktatás időszerű módszerének s utasításainak megfelelők, csatlakozott. De erről talán majd később, vagy semmikor se? Minek 1 A pacificatióra való munkálkodás s annak az időszaknak eseményei elég részletességgel meg van Írva báró Fiáth Ferenc „Életem és élményeim“ cim alatt megjelent emlékirataiban. Én tehát csak egy s más epizódot sorolok fel, amiről az emlékirat nem emlékezik meg. Az való, hogy egyesek dolgaival aránylag sokat foglalkozott, mindenhol a védelem nemes cselekedetével járulván ahhoz, hogy akik a lezajlott politikai események miatt bajban voltak lehetőleg kimentessenek. Ilyenek pedig azidőben nagyon sokan voltak. Egy urasági gazdának a dolga is gondot adott. Mester Sándornak hívták. Litéren szolgált. A szabadságharc idejében, mikor Fehérmegye lovas hajdúkat küldött szét a szomszéd vármegyékbe, hogy a bekövetkezett horvát betörés ellen a népet fellázítsák, Litéren is megjelent azoknak egyike. A község népe folyton izgalomban lévén, bizony több időt töltött a pinceszereken és korcsmákban, mint a templomban. A hajdú eltávoztával kivonult a falu férfi népe, kisérve a fehérnépek által horvátot lesni az országúira. Horvátok ugyan nem jöttek, de jött három tótasszony, batyuval a hátán. Magyarul semmit sem tudtak. A felizgatott nép ellenük támadt. Agyonverte és beledobta őket a kőbányába, a hol kövekkel borították el szegényeket. Az egyik még nem volt meghalva, jajgatott, kegyelemért könyörgött. Metter Sándor megszánta őt s azon szóval, hogy „ugyan ne kínozzátok már a szerencsétlent“, egy egyenesre ütött kaszával agyonszurta. különben is Veszprémvármegyében minden iskola magyar tanítási nyelvű. Egy-két esetből kiindulva kívánatosnak tartanok, hogy azon felekezeti tanítók ellen is, kik az iskolakötelesek összeírását nem teljesitik, a közigazgatási bizottság teljesítse a fegyelmi felelősségre vonást, ne pedig az ez iránt megkeresendő illető egyházi főhatóság, melynek, kivált ily esetben, nagyon kötött keze van; különben is az összeírásnál való segédkezés az orsz. statisztikáról szóló 1897. évi XXXV. törvény-cikk 8-ik §-án alapszik. Az iparostanonc iskolák rajzoktatásával is mindinkább rendbe jövünk, alig van már iparostanonc iskolánk, melynek tantestületében ipari rajzra képesített tanerő ne lenne, kinek aztán kötelességszerüen tért is engedünk szaktanitásának gyakorlatára. Gazdasági ismétlő-iskoláinkkal még ez idő szerint kevésbbé boldogulunk; oka ennek is a kiadott utasítások tulszigoru követelése a felszerelvényeket és állami segítséget illetőleg; ez esetben különben is csak külön törvénynyel s avval is csak némileg lehetne célt érni; jobban válnak be azonban gazdasági oktatás tekintetében a gazdasági egyesület által évente rendezett gazdasági előadások, melyek 18 helyen tartattak, erre a tanítóság figyelme is felhivatott, mely az érdeklődő gazdaközönséggel karöltve, az okszerű gazdálkodás elveit, fogásait és gyakorlatát üdvösen terjeszteni és érvényesíteni iparkodik; ennek már jobban látszik meg a hatása, mert a dolog érett, felnőtt embereket érdekel, kiknek módjában áll saját gazdaságukon megkisérleni a közlőiteket. A tanév elején életbe léptetett uj állami tanterv érezteti hatását, a tananyag beosztások, tanmeneti naplók s óra-tervek is mindig megfelelőbbek lesznek; különös súlyt fektet a tanfelügyelőség a fejbeli számolásra, mely az iskolalátogatások alkalmával első Ízben képezi vizsgálat tárgyá. Az iskolai magán jótékonyság, mint 1905. évben, úgy az 1906. évben is vetekedett az állammal, melynek iskolai segélyei már a 90,000 koronát meghaladja. Az iskolai jótevők ugyanis, mint dr. Fejérváry József, praelátus kanonok, a veszprémi püspök és káptalan,r Néger Ágoston, Rada István, Rőthy Mihály és Ádám Iván kanonokok, Kriszt Jenő, Gerstner Ignác és Bauer József plébánosok, dr. Óvári Ferenc stb. adományai a lefolyt évben is 90,000 koronára rúgnak, úgy, hogy Veszprémvármegyéről ezen alkalommal is mondhatjuk, hogy iskolai jótékonyság tekintetében ritkítja párját. Veszprémvármegye a tankötelesek beiskolázása tekintetében is, mint belmegyéktől határolt vármegye, az ország 65 vármegyéje közül az első, Az absolutkorszak beáltával kutatták a dolgot. A legnagyobb bajban a község akkori bírója E. J. volt. Bizony annak nem kecsegtető kilátásai voltak. Érezte is a veszedelmet. Felkereste Mester Sándort. Nézd öcsém, szóllott hozzá, nekem 7 gyerekem van. Ha engem baj ér, mit csinálnak az árváim ,meg az özvegyem? Öreg ember is vagyok. Én élve nem szabadulok. Te neked nincs gyereked, a feleségedről gondoskodni fog a jó uraságod; fiatalember vagy, még élheted a világodat ha kikerülsz. Vállald magadra a bajt.És Mester Sándor magára vállalta, paraszt gavallérságból. Lehet, hogy nem tudta, mire vállalkozik, mert bizony őt akasztófára Ítélték. Mindahárom forum egyaránt. Az urasága mindent elkövetett az érdekében, eredménytelenül. Végre az elitéit ember feleségét audenciára vitte, midőn a felség Veszprémbe járt. Az uralkodó a püspöki rezidenciában volt szállva Ünnepélyes nagymisét tartottak a nagy templomban. Fehérruhás leánykák képezték a sorfalat a rezidencia lépcsőházában. A tolongás olyan nagy volt, hogy szegénykéket majd agyon nyomták. Az öreg báró Fiáth József es X. ur, mindegyik egy kis lányt vett maga elé és oltalmazták őket a nagy tolongástól. Azonban végre őket is elsodorták, s az öreg báró el is esett. A felség, aki megismerte őt, megállóit s kérdezte, vájjon nem e esett baja? — Nem felség, válaszolt a jókedvű öreg ur, egy kövér papra estem, nem ütöttem meg magamat. Ranolder püspök a templomajtóban várt a felségre kereszttel a kezében, mely egyre hajladozott, annyira reszketett a keze.
