Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-17 / 7. szám
II. évfolyam. Veszprém, 1907. február 17. 7. szám VESZPRÉMI ELLENŐR TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98. a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. Az állam mostoha gyermekei. Veszprém, 1907. február 16. Lázas öröm fogta el édes hazánk néptanítóit és mindazokat, akik a tanügy iránt érdeklődnek s akiknek gyermekeik a nemzet napszámosaihoz járnak, hogy végre valahára az ország néptanitóinak fizetését is európai színvonalra emelik s foglalkoznak azokkal az egyénekkel is, a kiknek hivatásuk a társadalmat átalakítani s alapjait lerakni mindazon ismereteknek, amelyre épül a nemzetek szellemi fejlődése, a nemzeti ipar, kereskedés, szóval a nemzet tökéletesedése. Nemes hivatásuk magas értékét napjainkban már sokan belátták és sokan jutalmazták is elismerő nyilatkozatokkal. De fájdalom, a puszta elismerés még senkinek sem nyújtott megélhetést — természetesen a tanítóknak sem. Végre bölcs miniszterünk, az Urnák 1906-ik esztendejében, belátta, hogy nemzetünk napszámosaival is kell foglalkozni. De az uj törvény- javaslat, szorosabban csak az állami tanítók érdekeivel törődik, az állam mostoha gyermekeinek, a községi és felekezeti tanítóknak fizetését pedig csak érinti. Pedig ez az eljárás sokat árt. Mert a felekezeti tanítók szivében a keserűség érzete feltámad akkor, amidőn ugyanazon állameszmét szolgáló felekezeti tanító, ugyan annyi ideig tanul, ugyanolyan képesítéssel bir, mint az állami tanító, fizetés tekintetében pedig messze jár az állami tanítótól. Pedig ha a kettőnek munkakörét tekintjük, akkor azt tapasztaljuk, hogy óriási külömbség van a felekezeti tanítók és az állami tanítók munkái között. Az állami tanítók rendes, tisztán tartott, egészséges, kellő fűtéssel és szükséges világossággal ellátott tanteremben tanítanak. A tanításhoz szükséges szemléltető eszközök, tankönyvek birtokában vannak. Egy tanteremben legföljebb 80 gyermek tanul. A felekezeti tanítók legtöbbje hittant is tanít. E tantárgy tanítása felett nem szabad felületesen átsurranni, hanem a dolog mélyébe kell tekintenünk. A vallás alapja az erkölcsösségnek, az erkölcsösség a családnak, a család pedig az államnak, mely ha nem erkölcsös, ledől, mint Róma és Babilon... Az állam erkölcsi oszlopát tehát első sorban is a felekezeti tanítók támogatják legerősebben. A felekezeti tanítók 80°/o-a oly tanteremben kénytelen tanítani, amely sem a paedagógiai, sem egészségügyi követelményeknek meg nem felel. Szemléltető eszközöket a legtöbb felekezeti és községi tanító csak a képzőben tanult módszertanból ismeri. A tanterem fűtése nagyon sok helyen akkor kezdődik, amikor a kis tanulók potyoráznak, kezükben vagy táskájukban hozva egy-egy darab fácskát. Egy tanteremben 120 —140 gyermek zsúfolódik össze. Képzelhetjük azt a testet-lelket ölő levegőt, mely ilyen tanteremben télen és esőzések alkalmával van. Ilyen körülmények között kell a felekezeti és községi tanítóknak ugyanolyan eredményt elérni, mint az államiaknak s mikor valamelyik községi vagy felekezeti tanítónak sok fáradozás és utánjárás után sikerül az államhoz jutnia, jutalmul tekintetbe sem veszik a máshol eltöltött küzdelmes idejét. Rövid idő múlva az ország házában napirenden lesz az uj javaslat. Nagyon időszerű dolog lenne, ha a tanítóság tisztességes fizetést kapna, a melyből önmagát és családját is fenn tudná tartani s ne kénytelenittetnék arra, hogy méhész, selyembogarász, gazda, könyvkötő, fckosárfonó stb. leVármegyénk életéből. — Irta: Krix-Kiax. — XX. Ne higyje azonban senki, hogy azok a férfiak, akik a sport terén együtt szórakoztak, ne foglalkoztak voln 1 egyszersmind a haza sorsával is. Különböző politikai pártállásuk valamint nem akadályozta meg a kellemes baráti érintkezést, azonképpen nem volt akadálya annak sem, hogy az ország dolga felől állandóan és következetesen eszmét cseréljenek. Ellenkezőleg. Miután egyik a másiknak becsületes hazafisá- gáról meg volt győződve, meg volt győződve arról is, bogy mindegyik a hazának újjászületéséért kész áldozni mindent, ha a célt különböző utakon és módokon hiszi és reméli is elér- be.ni. Ennélfogva az eszmék tisztázásánál, a tervek szövésénél őszintén, minden fenntartás nélkül nyilatkozott. Tudását, tapasztalatait a múltból s a jelenből, eszméit és aspirátióit a jövőre önzetlenül adá a barátságos eszmecserék értékes anyagául, melyből a jövő kialakulásának részleteit illesztgették össze. Konzervatív, radikális nem látott egymásban ellenséget, csak aggódó magyar hazafit, a kivel tehetsége és tudása szerint együtt kellett védekeznie a közös ellenség ellen. Állítom, fenntartom mindenkivel szemben, hogy az elnyomatás korszakában csendben, de annál hűségesebben őrködő és munkálkodó eme férfiaknak őszinte és odaadó hazafiságához, mely egyfelől több vehemenciával, merészséggel, másfelől több megfontolással és tartózkodással, de a legnagyobb önzetlenséggel a közérdek jóvobáért képes volt minden áldozatra, a mai korban — sajnos — nem igen találunk hasonlót. A pártérdek, mint olyan, nem befolyásolta a jóakaratu közbenjárást ott, a hol a saját aspirációk kielégíthetőnek nem mutatkoztak. A személyes érdekről pedig szó sem lehetett. Az akai társadalmi érintkezés kellemes szórakozásai között is folyton evidentiában lett tartva a hazának ügye. Nem egy okos és hazafias terv lett ott kidolgozva. Az alapelvekre és módozatokra eltérő véleménnyel biró ismeretük tudtával, megjegyzéseinek értékelésével, sőt felhasználásával. Mindenki tudta, hogy az ellen- vélemény nem fog ellenaknákat készíteni, sőt tehetségéhez képest segíteni is fog. Báró Fiáth Ferenc volt a lelke az akciónak. O, aki egyénileg szangvinikus és fellobbanó természetű volt s a magánéletben nemcsak védekezni tudott, hanem nagy hirtelen támadni is, mint Szécheny Istvánnak buzgó követője mérsékelten és békés utakon kívánt haladni anélkül, hogy a lieeralismus és a haladó kor követelményei elől elzárkózni akart volna. Benső barátai között, akik közül mint megyebeli tényezőket ismételten meg kell említenem Rozsos , Istvánt, Késmárk Józsefet, Csapó Józsefet, Ányos Istvánt, a Hun károkat és X. urat, voltak nálánál conservativebbek s radikálisabbak. így például X. ur, aki már annak idején feláldozta, helyesebben odadobta tekintélyes állami hivatalát meggyőződésének, hogy az első képviselőválesztásnál, a hatalom és feljebbvalói akarata ellen Kossuth Lajosra szavazzon, aki szabadságharc alatt a fegyveres küzdelemnek, azután az absoluthatalom üldözésének volt a részese, szintén be volt avatva ama munkálkodás bizalmasai közé, akiknek elaboratuma, azoknak a magyar érzésű magas tényezőknek a kezeihez lett juttatva, akik igyekeztek az uralkodó és nemzet közötti űrt kölcsönös méltányosság kieszközlésével békés utón áthidalni. A mi azonban egyáltalán nem jelentette azt, hogy radikális, sőt intransigens álláspontjából hajlandó lett volna engedni, habár azoknak útjába, akik a kísérletezés becsületes munkájában fáradoztak, akadályokat nem gördített. Staféta jött egy napon hozzá Becsből, báró Vay Miklós kancellártól. Sürgősen hívta Bécsbe. Nem tudta miért. De ifjúkori jóbarátja s protestáns hitsorsosa meghívásának azért nem késett eleget tenni. A Bécsbe való utazás kocsin, télviz idején terhesebb dolog volt, mint most a gyorsvonaton, fütött kupékban áldozni az útra nehány órát. Ám ez akkor számba sem jött. Báró Vay kancellár előadta neki, hogy ő az országot pacifikálni kívánja. Csakis ezért vállalkozott az állásra. A megyék élére kipróbált hazafiakat, okos, higgadt és nagy összeköttetésekkel biró férfiakat kíván állítani, hogy Veszprém és esetleg még egy megyére őt szemelte ki. X. ur elismeréssel adózott a kancellár nemes és hazafias intenciói iránt. Kifejezést adott azon véleményének is, hogy a nemzet önállóságán ik és szabadságának megóvására a fennforgó körülmények között a békés megoldást tartja célravezetőbbnek; hangsúlyozta azt is, hotry ő is szívből óhajtja, miszerint az uralkodó kibékülve a nemzettel, azt alkotmánya és alaptörvényei értelmében kormányozza, mert
