Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-26 / 43. szám

gainíazoft; s velem aláíratott nyilatkozatra, s annak eredetére. '' A folyó hó 14-én megtartott esküdtszéki tárgyalást megelőzőleg egy héttel, — veszprémi tekintélyes egyházi és világi urak, — nem mondom kinek megbízásából, — közölték ve­lem, hogy Rainprecht Antal a tárgyaláson fel fogja nekem ajánlani a kibékülést, — s taná­csolták nekem, hogy akkor majd fogadjam el a kibékülési ajánlatot. — Ezen jó tanácsot az­zal indokolták meg, hogy Rainprecht eddig vi­selt dolgai olyannyira kényelmetlenek már báró Hornig püspöknek, hogy" még csak egy csepp hiányzik a serlegből, hogy kicsorduljon, s a legközelebbi, s legkisebb dolog elegendő lesz arra, hogy Rainprecht Antalt penzióba küldjék. — Miután pedig a győri kir. törvényszék mint esküdtbiróság dr. Matkovichnak mint felelős szerzőnek jelentkezését elévülés okából el nem fogadta, dr. Benkő pedig a vizsgálóbíró előtt azt jelentette ki, hogy ő az Interpelláció cimü közleménynek lapomban történt megjelenéséért a felelősséget nem vállalja, mert ő azt nem közlés végett küldötte, — nem volt más hátra, mint a lovag ur által felajánlott kiegyezési mó­dozatot elfogadnom ! Megtettem, bocsánatot kértem, s kötelez­tem magamat, a bocsánaíkérő nyilatkozatot la­pomban közzétenni. — Ez elég sok volt! Töb­bet tőlem nem is kívántak, s többre köteles nem voltam. E helvett Rainprecht az én nyilatkozato­mat a fővárosi és helybeli lapokban leközöl- tette. pedig ehhez joga nem volt. Sőt még to­vább ment, engemet diffamáló, megbecstelenítő ráfogásokkal illetett. Mindebből minden részrehajlatlan és tisz­tességesen gondolkodó, s bírálni tudó ember beláthalja, hogy Rainprecht Antal okozta ezen áldatlan, s egyedül reá nézve hátrányos ügy újabb felszínre hozatalát. Nekem nemcsak jo­gom de kötelességem védekezni, s az ellenem szórt "ágalmakat visszautasítani. Ezek után pedig nyilvánvaló, hogy da­cára a Rainprecht által tőlem ki — vett er­kölcsi, bizonyítványnak (a nyilatkozat végén vé­leményem irányában teljesen megváltozott, s felmentve érzem magamat minden tekintet alól, melyeket ama nyilatkozat aláírása és megtétele alkalmával, vele szemben gyakoroltam.) Lássunk tisztán ! A következmény meg­mutatta, hogy a köztünk fennforgóit ügynek a győri esküdtszék előtt történt kiegyenlítési módja helytelen természetellenes volt, s én az én nagy engedékenységemmel, s békére való törekvé­semmel nem értem célt, de Rainprecht is el­lenkezőjét érte el annak, amit az ő nagy — ügyességével elérni vélt! Az ügy napirenden maradt! Most pedig még egyet! 2. oldal (43. szám.) forma minden fajban ; de mégis nehéz volna tudományos utón olyan skálát készíteni, amely megjelölné az emberiség e szégyenének külön­böző fokait. Általánosságban annyit mondha­tunk, hogy a legkegyetlenebbek a vadászatból élő primitiv népek, akiknek vallása a bálvány­imádás és joga a nyers erő. A forró égalj is kedvez a kegyetlenség fejlődésének; a föld sarkai felé nem tudok megrögzött szokás sze­rint kegyetlen népet, de az egyenlítő táján an­nál több van. Sokkal nehezebb e kérdést el­dőltem a művelt nemietekkel szemben; mind- azáltal merem állítani, hogy a kegyetlenség dolgában az elsőség Spanyolországot illeti meg. Minden nép történetében meg vannak a hábo­rúk véres lapjai; de egyikhez sem fogható Peru és Mexikó meghódítása. Nem szólok Álba hercegről és II. Fülöpről, nem a délamerikai zsarnokokról, csak azt említem, hogy manap­ság a spanyol nép az egyetlen a világon, amely még most is gyönyörködik a római‘ cirkuszok látványában : a bikaviadalban. Ha végig akarnám sorolni a kegyetlen­ségeket, amelyeket a történelem feljegyzett, leg­alább is száz kötetet kellene teleirnom. És ez a >zomoi u, szégyenletes adatgyűjtemény mégis csak egy csöpp volna a vérnek ama tengeré­ben, amelyeket a gyülölség vad kéjjel kiöntött annyi századi n át. Ez a következő néhány példa csak mutató a kegyetlenség különböző fajtáiból. % 'Jf. 11. Vazul bizánci császár tizenötezer bol­VESZPRÉMI ELLENŐR A szóban forgó ügy és eset, — ezenkívül a Rainprecht által évek hosszú során át Vesz­prémben, s egyebütt provokált különbnél-kü- lönb esetek és affairek igazolják, hogy Rain­precht szereplése nem szerencsés, s vele váro­sunk lakossága, — talán kivétel nélkül, — nem rokonszenvez; hogy szereplése senki által nem kívántatik, hogy társadalmi s közéleti té­ren kifejtett működése, a jó eredmények tekin­tetében mind e mai napig teljesen meddő, el­lenben a félreértések, perlekedések stb. tekin­tetében annál gazdagabb, hogy szereplése igen sokszor kedvezőtlen feltevésekre és méltatlan­kodásokra bő okot szolgáltatott! Sajnos, hogy e tekintetben még egyház­megyénk szelidlelkü, jótékony főpásztorát is sokszor belevonták a kritikába! Kérdezzük, van-e erre szükség? Helyes és célszerü-e, hogy egy püspöki megbízott, egy jószágkormányzó, katholikus papokat, a közélet terén önzetlenül működő világiakat, hamis tanuzás, rágalmazás, becsület- sértés, stb. ügyekkel a bíróság elé kényszerit ? ! Szükséges és célszerü-e, hogy egy püspöki jószágkormányzó a közélet terén akrobatásko- dik, ugrál, izgágát csinál, ahelyett, hogy mint mint más püspökök hasonló alkalmazottja vagy szolgája, a reá bízott teendőkkel foglalkoznék? Kérdjük, bir-e minderről szelidlelkü fő­pásztorunk tudomással, s az ő beleegyezésével történnek-e mindezen dolgok? S Rainprecht Antal mindig az ártatlan, — a hibások mindig mások ! Bizony-bizony sok tekintetből nagyon kellemes, s most már időszerű volna, ha Rain­precht Antal püspöki jószágkormányzó minden idejét kizárólag annak az állásnak szentelné, melyért a veszprémi Püspök őt megfizeti. Ter­mészetesen, ezt legelső sorban maga a Püspök teheti lehetővé, ha fizetett alkalmazottját az egyébb mellékfoglalkozásoktól mihamarább leinti. Rainprecht Antal pedig bizonyára nem veszi rossz néven, s a történtek után nem lesz meglepetve, ha dolgaival ezután is, — addig t. i. mig magát köztisztviselőnek tartja, — fog­lalkozunk, mert egy köztisztviselő ügyei a nagy nyilvánosság elé tartoznak. Hupka György, a Veszprémi Ellenőr szerkesztője. Kamarai közgyűlés. A győri keresk. és iparkamara f. hó 21-én közgyűlést tartott, melyen városunkból Kelemen Imre kültag jelent meg. Jerfy Antal kir. tanácsos, elnök hosszab­ban nyilatkozott az Ausztriával kötött kiegye­gár hadifoglyot megvakittatott; minden száz közül azonban egynek meghagyatta az egyik szemét, hogy haza tudja vezetni szerencsétlen bajtársait. Á császár azt akarta, hogy a bolgár király szörnyet haljon ez iszonyuság láttára.^ Ducange hires szótárában felsorolja: hány­féle módja volt a megvakitásnak ? A legkegyet­lenebb : izzó vassal kitolás, forró ecettel kiége­tés, vagy kötelet csavarni az ember feje körül és addig szorítani összébb-összébb, mig mind a két szeme kiugrik (?) Angolországban Vili. Henrik alatt a fel- I ségárulókat válogatott kínzások után felakasz­tották. de mikor haldokolni kezdtek, ismét le­vágták őket. Ezután a hóhér kiszakgatta beleiket és az áldozatoknak nézniük kellett, hogyan vetik belső részeiket olvasztott szurokkal teli üstbe. Végre szivüket és májukat tépték ki harapófogóval. Fölnégyeit tagjaikat pedig országszerte kiszö­gezték a városok kapujára. A kafferek az állatokat, főkép a kártéko­nyakat kínozni szokták, mielőtt megölnék. Ele­venen bontják fel és kivájják a szemét. Köztu­domású, hogy az abessziniaiak a konyhára való húst az élő baromról vagdossák le darabon­ki nt. Ily eljárást követtek az angolok az angol- bur háborúban. Egy ceyloni király úgy állott boszut az angolokhoz pártolt ellenségén, hogy két kis gyermekét, az anya szemeláttára, lefejeztette, azután kényszeritette az asszonyt, hogy a holt­testeket sajátkezű leg mozsárba törje. Áz egyik 1907. október 26. zésről. Szendröi Mór titkár olvasta fel az elnök előterjesztését, melyből dióhéjban csak annyit közölhetünk, hogy az előterjesztés sajnálattal konstatálja, miszerint hazánkra újabb terhek hárulnak, ámde meg kell nyugodni az ered­ményben, mely egyébként nagyon értékes és mélyreható közjogi vívmányokat tartalmaz és súlyos terhei dacára is, alapját fogja megvetni annak a gazdasági fellendülésnek, melyet összes erőinkkel, hatványozott tevékenységünkkel s ki­tartó szorgalmunkkal biztosítanunk, fentartanunk s fokoznunk kell, mert a közelmúlt tapasztala­tai a legélénkebben bizonyították, hogy a gaz­dasági küzdelmekben annak az államnak van a győzelemre legtöbb kilátása, mely gazdasá­gilag erősebb. Tíz évi idő áll rendelkezésünkre. Hasz­náljuk fel ezt az időt, dolgozzunk, fegyverkez­zünk s gyüjtsünk a megújuló hadjárathoz mi­nél több gazdasági erőt. A közgyűlés az előterjesztéshez egyhan­gúlag hozzájárult. Tárgyalták a kamara 1908. évi költség- előirányzatát is, amelyhez többen hozzászóltak, igy Kelemen Imre is, aki teljesen indokoltnak tartja a felemelt költségvetést, s úgy ezt, mint a tisztviselői karnak a költségvetésbe felvett 10 százalék pótlékot, erkölcsi kötelességnek tartja megszavazni., A közgyűlés az előirányzatot ezután egy­hangúlag elfogadta. — A sok tárgy közül még megemlítjük, hogy a kamara felterjesztést intéz a pénzügyminiszterhez, hogy a szesztermelési kedvezményeket csak a magyar közgazdasági érdekeknek megfelelő korlátozással adja meg. A felirat pártolására felkéri a társkamarákat. Veszprém, Halpiac. WELLNER GKULA fogász ajánlja magát a legjobb és legszebb műfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden cél­nak megfelelnek. Kívánatra egy müfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illeszíetik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek, Veszprém, Halpiac. kisdedet anyja emlőjéről tépték le : a kis bol­dogtalannak még tejes volt a szája, mikor meg­ölték. A Fidsi-szigetek lakói hadifoglyaikat, mi­után félig agyonverték, forró kemencébe teszik .és nevetnek jajveszékelésükön. Vagy összekö­tözve átadják őket a fejedelmek gyermekeinek, akik aztán holtra kínozzák csupa mulatságból. A Tonga-szigeteken az a szokás, hogyha egy felnőtt ember súlyos beteg, egy csecsemőt megfojtanak; igy akarják meggyógyitani. Dél-Afrikában a szerecsenek meggyilkol­ják öreg szüleiket, ha már igen gyöngék. Da- homeiben a házak, a zászlók és a táncosok legfőbb ékessége a halálfej; egész templomok épülnek emberkoponyákból. Az angol Duncan leírja, hogy a dahomeibeüek levágják hadi fog­lyaikat és vérüket azon melegen isszák. Egy­szer Duncant is megkínálták az ellenség véré­vel, melybe rumot kevertek. Surinamban a né­gerek ellenségeik fejével szoktak labdázni; az orrot, fület, állkapcát levágják róla, hogy annál gömbölyűbb legyen és kényelmesebb a ineg- markolásra. Egy gujánai úrnő hajón utazva nyaralója felé, igen boszankodott, hogy az egyik szege­csen rabszolgáié csecsemője folyton sivalkodik és nem lehet elcsititani. Az úrnő végre ki­kapta a kisdedet anyja kezéből és a viz alá tartotta addig, ameddig meg nem halt, aztán odadobatta a haboknak, A kétségbeesett anya erre a folyóba vetette magát, hogy meghaljon; de asszonya kifogatta és vérig korbácsoltatta,

Next

/
Thumbnails
Contents