Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-26 / 43. szám

1907. október 26. VESZPRÉMI ELLENŐR (43. szám.) 3. oldal. Főüzlet: Kossuth Lajos-utca sarok (a veszprémi takarékpénztár bérpalotájában). Fióküzlet: Fö-tér. Pósa-féle könyvkereskedés mellett Ajánlja naponta frissen vágott sertéshúsait. Kifogástalan I. rendű olvasztott zsir kg. 1 kor. 60 f. Háj és vastag zsirszalonna, füstölt húsok, min­dennemű kalbász- és hurka-félék. — Kitűnő zamatu sonkák. — Naponta frissen készült tormásvirsli és szalfalédé. — Különféle hideg felvágottak nagy választékban. — Elárusitás nagyban és kicsinyben. — Vidéki megrendelések lehetőleg gyorsan és pontosan eszközölte.fnek KIFOGÁSTALAN TISZTA KEZELÉS! MÉRSÉKELT ÁRAK ! GYORS ÉS PONTOS KISZOLGÁLÁS ! TANÜGY. Veszprém vármegye népoktatási állapota. Veszprémvármegye kir. tanfelügyelője szep­tember havi jelentését a következőkben adja elő: Megfordultam e hónapban Városlődön, Pápán, Zirczen, Szentgálon, Hárságy, Pénzes- kut, Kardosrét, pusztákon, Markón, Nagyvá- zsonyban, Esztergár, Szentkirályszabadja köz­ségekben, részint óvodákat látogatván, részint iskolaépítések tárgyalási és szemlélését fogana­tosítván ; jelen voltam Nagyvázsonyban és Szt- királyszabadján az uj iskolák felavatási ünnep­ségein ; Veszprémben a róm. kath. tanitó-egye- sület közgyűlésén és Ajkán a somlyóvidéki ág. ev. tanítói egyesület félszázados fennállásának emlék-ünnepén. Hárságyon Reé Jenő ur tagtársunkkal tár­gyaltuk a feállitandó Hárságy—gyertyánkuti áll. elemi iskola építésének helyét, melynek végleges megállapítása a lakosság követelő ellentáliása miatt előreláthatólag még egy kis harcunkba fog kerülni, a Pénzeskuton szervezett állami iskolával rövidebben és könnyebben végezhettünk, kivált hogyha a számos személyes félreértést is 'e- győzhetjük. Nagyvázsonyban dr. Óvári Ferenc úrral úrral voltam szerencsés részt\enni a négy fe­lekezeti iskolát egyesitő áll. el. népiskola egy­házi és polgári felavatásának ünnepségén, ynely folyó évi szeptember 15-én ment végbe, ez az ünnep is valódi népünnep volt, ritka szép egyetértő érzéssel tudtuk megülni a napot, mely Nagyvázsony község kulturális történeté­ben forduló pontot képez, felejthetetlenül fog is maradni. T. országgyűlési képviselő tagtársunkkal, mint a vall. és közoktatásügyi miniszter ur képviselőjével és az alispán jelen voltam mélt. Kránitz Kálmán félsz, püspök egyházmegyei fő­tanfelügyelő úrral a szentkirályszabadjai róm. kath. iskola uj épületének felszentelésén is, mely a község minden rendű, rangú és felekezetű lakosságának teljes részvételével meghatóan ment végbe. Innen Ajkára mentem, ahol a somlyóvi­déki ág. ev. tanítók egyesülete tartotta fenállá- sának félszázados emlékünnepét, ez az egyesü­let nemcsak vármegyénknek, hanem talán a Dunántúlnak is legrégibb tanítói egyesülete. Az ünnepség lefolyása impozáns volt. Elérzékenyitő momentuma volt a gyűlésnek Plevniczky Pál, dabronyi ág. ev. néptanítónak, mint az egye­sület világi elnökének ünnepi beszéde. O egye­dül maradt életben azok közül, kik 50 évvel előtt az egyesületet alapították. Jelen voltam a veszprémi róm. kath. ta­nítók egyesületének őszi gyűlésén. Ezen az ülésen Czeczey Nándor tanító remekelt kor­szerű szabad előadásával, melyet a legfeszül­tebb figyelemmel hallgattunk végig, igen jó volt a iiatal Huber János tanító gyakorlati ta­nítása az „í“ betű ismertetéséről. Szeptember elsejével megindult a legújabb utasítás szerinti iskolakötelesek összeírása az iskolába beiratkozottak és az ekkép kinyomo­zandó be nem írottak alapján, az iskolába já­rás az egész vonalom megindult, amint erről személyes és írásban nyert próbákból meggyő­ződtem. A tankötelesek számának meglepően gyors növekedésével kissé nehezen tarthat lépést az iskolák bővítése, mely nehéz, váratlanul jött terheket rak a nép vállára. Hozzájárul még az uj törvény nagyon szorító ereje, melynek ha­tása, noha csak f. évi julius 1-ével lépett életbe, már jelenleg is érezhető. Ez az uj törvény vá­laszfalat képez a múlt és jövő közt. Azért csak egészen röviden és csakis a főmozzanatokban említem fel, hogy a régi törvény alapján az utolsó 10 év alatt 92 uj iskolaépítés történt vármegyénkben, ezekkel az uj építésekkel 18 uj tanintézetet, 5 óvodát és 86 uj tantermet nyertünk. Megemlítem ezúttal, hogy nemcsak az iskolák, óvódák tantermek és tanitók száma gyarapodott ez idő alatt vármegyénkben, hanem az iskolába járóké is, igy 1897-ben volt az is­kolába járók száma 36.415, — jelen 1907. év­ben pedig 40.457, vagyis 4042-vel több, sőt 1897-ben mindössze is csak 39.087 volt az is­kolakötelesek száma, tehát kevesebb, mint a most tényleg járóké. Jelentem, hogy a „Néplap “-ot jövő évre 96 iskola számára kértem a földmivelésügyi m. kir. minisztériumtól, a hymnus kótatabellák szükséges kimutatását is felterjesztettem a vall. és közokt. m. kir. minisztériumhoz, ennek alap­ján minden iskola megkapja hymnus kótás képét. A Szabadkán tartott tanítói gazdasági tan­folyamon Boti Dániel balaíoníokajári, Kövér Dénes marcaltöi, Varjú Zoltán lovászpatonai és Gabler Ödön bakonynánai néptanítók vettek részt. Nyugdíjba mentek Pullman János szent­királyszabadjai, Nyers János csóti, Janiesek Ödön gyertyánkuti tanitók és Horváth Gyuláné homokbödögei tanítónő. Kineveztettek: a nagyvázsonyi áll. elemi népiskolához: Schneider Dániel, Neugebauer Lajos, Ekker György, Kádas János és Nagy Gabriella tanitók, a veszprémi áll. polgári is­kolához : Schmidl Károly tanár, a pápai állami óvodához pedig Rickel Emília óvónő. Az uj törvény alapján felemelt tanítói fi- zetéskiegészitő és korpótléki államsegélyért ed­dig 32 iskola folyamodott, ezek közül elintéz­hető volt 25, de kellő felszerelés tekintetéből felterjeszthető csak 7; ezek a felszerelést már legelső ízben is kifogástalanul teljesített iskolák a következők: a hajmáskéri és soólyi róm. kath., a pápai és veszprémi ág. ev., a tapolca­iéi és vilonyai ev. ref. és a pápai izr. iskolák. A többi iskola folyamodását addig nem lehet elintézni, mig a tantermek méreteire, a tanszerelés és bútorzatnak 3 év alatti pótlására nézve kötelező határozatot be nem terjesztenek, illetve iskolai költségvetéseiket főhatóságilag jóvá nem hagyatják. Iskolai jótevő volt a főt. veszprémi szé­kesegyházi káptalan, mely a Márkon újonnan felépített róm. kath. iskola céljaira 1500 koro­nát volt kegyes adományozni, a padragi ev. ref. iskola pedig tanszereket kapott a közokt. minisztériumtól. Végül jelentem, hogy Szigeti Sámuel veszprémi izr. iskolai tanító tanügyirodalmi si­keres munkásságának egy ujabbi bizonyítékát adta azzal, hogy „Számadási példák“ a népis­kolák I—VI. osztálya számára cimü tanköny­vet szerkesztett, mely a vallás- és közokt. mi­nisztérium által engedélyezve is lett. amiért öngyilkos akart lenni. Ugyanez az úrnő felkoncoltatott egy fiatal mulát leányt, csak azért, mert nagyon szép volt. Máskor pedig izzó vassal csufittatta el egy tizenöt éves fel­tűnően szép szerecsen rableányka arcát; végre pedig elvágta Akhilles-inát, hogy örökre nyo­morék, sánta legyen. A „New-York Times“ igy írja le egy hudsoni (new-york állambeli) börtönben szo­kásos kínzást: Szokás a rabokat két hüvelyk­ujjoknál fogva felakasztani. Ez irtózatos kin. A szerencsétlenek minden izma vonaglik. Hüvelyk­ujja fekete és dagadt a beleszoritott vértől. Csakhamar elájul gyötrelmében, mire leeresztik, hogy magához térjen, aztán ismét felhúzzák. „Ez még semmi,“ mondá a börtönőr, „láttam már embereket, akiknek akkorára da­gadt a hüvelykujja, mint egy béka. A kötél azonnal a húsba vág, mihelyt a láb nem éri a földet. A kínzás rendesen egy óráig tart. Akkor sötét cellába zárjuk a rabot s másnap megint felkötjük. így bánunk mi az engedetlenekkel.“ * * * És most térjünk a világ legműveltebb földére, a mai Angolországba. Ferry Williamot a törvényszék huszonöt kilencfarku macska­ütésre ítélte, amiért egy asszonyt este megle­sett az utcán és fojtogatni kezdte. A Newgate- börtön egy termében megjelent az igazgató, egy sebész, két tisztviselő, több hírlapíró és Kalkraft, a hóhér. A terem közepén a szerke­zet, amely arra való, hogy az elitéltet rákössék. Terryt bevezetik. Övig meztelen. Huszon- kétéves, kicsiny, zömök, rendkívül izmos legény. Sápadt, mint a halál, csak két vörös folt az arcán árulja el, hogy van benne vér. Nyugtalan tekintetét végigjáratja a termen, aztán rámered a kinzóeszközre. Kalkraft közeledik hozzá; nem sokkal magasabb az elitéltnél, még mindig elég erős ember s bár a keze remegős, ügyesen tudja forgatni a kilencfarku macskát. Némán fog munkához ; Terryt odakötözi az állványhoz úgy, hogy se kezét, se lábát nem bírja moz­dítani. Az elitéit kétségbeesetten erőlködik, hogy kivonja magát a kötelékekből, de hiába. Kalkraft most az egyik börtönőrtől átveszi a rettenetes kilencágu, csimbókosvégü korbá­csot és vár. A tisztviselők egyetértő pillantást váltanak : „Kezdheti!“ A hóhér ballábával elő­lép, jobbkezével fölemeli a korbácsot és függő­legesen suhint vele végig a meztelen háton. A fojtogató hosszan, tompán ordit, hang­jában düh és fájdalom. Még el se hallgatott, mikor a másogik ütés éri ugyanazt a helyet. Terry vonaglik és egy fenevad bőgésével rázza a szerkezetet; de az nem enged. A korbács is­mét süvölt és mintha belevágna húsba. Terry hátán egy véres vonal látszik. A zsivány most már csak tagolatlan hangokat tud magából ki­adni. A negyedik ütésre kétségbeesetten vergő­dik és tajtékozva könyörög: — Az Istenért, üsse a vállamat! Kalkraft rá se hederit és a korbács még nagyobb erővel, mint eddig, zuhan le a nyo­morult hátára. Egy pillanatig azt lehet hinni, hogy Terry széttöri az állványt, amely fogva tartja. — Istenem, Istenem ! — üvöltöz, — meg­halok ! Éget! Könyörüljenek rajtam! Megöl, agyonéget! A kin oly hangokat csikar ki az elítéltből, hogy a sebész int. A hóhér két lépéssel hátra­vonul, a tudomány embere pedig Terryhez kö­zelit, aki minden tagjában reszketve, kidülledt szemekkel áll. A sebész megtapintja erét, aztán a hóhérhoz fordul: — Semmi veszély nincs folytassa! Kalkraft újra munkához lát. Ez a pár pillanatnyi pihenés visszaadja karja erejét. A macska süvölt a levegőben és lecsap. Most már több véres vonal van a há­tán. Minden ütés húscafatokat tép. Terryre iszonyú nézni. Árca eltorzult, szája habos, szemét elfutotta a vér; öiült erő­vel akarja csuklóit kivonni a békékből. Majd hátraszegi fejét és ordit, majd a deszkába veri homlokát, majd a karját harapja. Kalkraft min­dig egyformán nyugodt és komoly; karja egy óra szabályosságával jár föl és le. A huszadik ütésre Terry a kétségbeesés végső fokán van. Üvöltésében már semmi em­beri. Bőre minden ütésre úgy foszlik, mint a vízbe áztatott papiros. A korbács ágai össze- csapzottak a vértől és Kalkraft kénytelen né­hányszor átvonni az ujjai közt, hogy leválassza róluk az aladt vért. irtózatos, pokoli dolog ez ! A huszonötödik csapást Terry már nem érzi. Kalkraft, akinek úgy látszik, tetszik ez a mulatság, még egyszer fölemeli a karját, de a tisztviselők közbekiáltanak: „Elég! . . Terryt kibontják masinakötelékeiböl ; mint ernyedt tö­meg esik az őrök karjai közé, akik az ispo­tályba viszik. Kalkraft átadja az igazgatónak a kilencfarku macskát és ... az emberi igazság­szolgáltatás betellett.

Next

/
Thumbnails
Contents