Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-21 / 38. szám

2. oldal (38. szám.) VESZPRÉM! ELLENŐR 1907. szeptember 21. Csak a legjobb sikert kívánhatjuk a kies fekvésű, s ifjú erőtől duzzadó Keszt­hely életre való tervének megvalósítá­sához ! Mi pedig ismét megkéstünk, mert késönjárók vagyunk. Veszprém, Halpiac. IELLNER GYULA —- fogász = ajánlja magát a legjobb és legszebb müfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden cél­nak megfelelnek. Kívánatra egy müfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a fo'ggyökér eltávolítása nélküi, minden fájdalom elkerülésével iilesztetik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek Veszprém, Halpiac Lángoszlopok világításánál. Mesébe illő anyag ! A párizsi áruház és a bécsi Ring szinház szörnyűségei ismétlődtek meg a múlt héten a szomszédos Győr városá­ban, ahol egy óriási, s milliós befektetési'! ipar- vállalat, a Back-féle gőzmalom, egy óra alatt földig égett, s mai napig tiz emberélet lett a tüzkatasztrófa áldozata. Mily sok nyomor, pusztulás, s mily sok tanulság ? A tűz legnagyobb valószínűség szerint emberiességükből kivetkőzött vadállatok boszu- müvének eredménye, kik féktelen terrorizmusuk­ban nem a nagytőkén ejtettek kárt s állottak boszut, mert hisz a kár megtérül, s a gazdag iparvállalat legfeljebb a csekély múló hasznot fogja nélkülözni, hanem a magukhoz hasonló, földhöz ragadt szegény embereken, kiket kere­setüktől megfosztottak s egy tucat asszonyt és nagyszámú fejletlen, ártatlan gyermeket kenyér­keresőjüktől megfosztottak, kitévén őket oly nélkülözéseknek, melyek áldatlan következmé­nyeiket, a sújtottakkal, esetleg egész életükre éreztetni fogják. S mindezt azért, mert a keresetnélkü 1 ma­radott s földönfutókká vált boldogtalanok dol­gozni akartak, s dolgoztak is, s nem vállaltak szolidaritást egy zsaroló, naplopó bandával, mely nem a munkát, s ennek révén megszerez­hető becsületes megélhetést, hanem a fosz­togatást s az állati élvezeteket irta fel zász­lajára. Ez a győri borzasztó tüzkatasztrófa oka és története, s ezt világították meg vérszinü láng­oszlopok, örök tanulságául annak, hogy im­máron elkövetkezett annak ideje, hogy a tisz- | tességes társadalom s emberi hivatását helyesen felfogó minden polgár és hazafi szövetkezzék a társadalmunk testén élősködő gaz fajzat el- tiprására ! De megvilágítottak a győri tűznek égre felcsapó lángoszlopai egyebet is! Nevezetesen azt, hogy a vidéki tűzoltóság nagy átlagban rosszul van szervezve. Legnagyobb átlagában számbelileg is elég­telen, de anyagi eszközeiben is alatta áll azon mértéknek, mely a polgárság vagyonának, sőt életének is, a tűz pusztításai ellen való meg- védelmezéséhez megkivántatnék ! Midőn ezt kijelentjük, eleve is tiltakozunk az oly kicsinyes és személyi hiúságból táplál­kozó ellenvetések ellen, minők városunkban is, a legutóbbi főtéri tűz után elhangzottak, ami­dőn a nyilvánosságra jutott, s a való helyzetnek megfelelő és kézzelfogható hiányait a helybeli tűzoltóságnak tárgyaltuk. Akkor is megmondottuk, s most ismétel­jük, hogy a legtöbb vidéki tűzoltó-testület, — a veszprémi is — nem áll azon a színvonalon, melyen állania kellene. A győri nagy katasztrófát, különösen a sok emberélet pusz ulását az ottani tűzoltóság fejleitlensége, felszerelési hiánya okozta. Hiában jelentették be a győri tűzoltók az ellenük Győrött is elhangzott vádak fenntartása esetére a sztrájkot! Tény, beigazolt bizonyosság, hogy azt a nagy katasztrófát, mely Győrben f. hó 9-én megesett, a győri tűzoltóság felszerelési hiányai okozták. S ez nem vád az ottani derék tűzoltó-testület tagjai ellen, de igenis vád az ottani ósdi, kis koncepciáju vezetőség ellen, sőt a városi hatóság ellen is, mely nem bírta az ottani tüzoltó-testületet arra a megkívánható magas színvonalra emelni amelyre azt, a ro­hamosan kifejlődött város tűzbiztonságára való tekintetből, emelni kellett volna. Vétkeztek biz ott intra et extra muros! S ezt tudja és belátja ország-világ ! Sajnos, ha ezt a győri illetékes körök nem látnák be. A győri katasztrófából azonban le kell vonni nekünk is a tanulságot. Városunk és tűzoltóságunk életébe is be- j világítanak a győri lángoszlopok ! Bevilágítják pedig elsősorban városunk építési bizottságát, ha ugyan ily fórum Vesz­prémben létezik, mely megengedi, s minden meggondolás és számítás nélkül tűri, hogy nálunk derüre-borura, a legelemibb tűzbizton­sági óvrendszabályok ellenére egymás hátára építkeznek. S bevilágítják azt a mérhetlen könnyel­műséget, amelylyel a hatóságok eltűrik, hogy a város közepében, legsűrűbben épített utcáiban levő házakban, a tűzveszélyes göngyöleteket, minők a kereskedői ládák, hordók, stb. emeletnyi magasságban felhalmozzák, sőt tűzveszélyes és robbanható árukat, minő a benzin, spriritusz, szesz stb. raktároznak. gény teljesen meg van zavarodva, megbomlott az esze. Lám, minő révetegen, összefüggés nél­kül beszét, ha ugyan egyáltalán beszél, de leg- | többször meg sem érti a hozzá intézett szava­kat, csak némán a levegőbe bámul, vagy egé­szen visszás feleletet ad.“ Ti bölcs gúnyolódok, prepotens birálga- tók, el tud-e bölcseségtek képzelni egy világot nap nélkül ? Ilyen nap nélküli világ, szin és fény nél­kül való egyhangú szürkeség borul annak lel­kére, ki a társlélek tovatüntével életének szint, ; fényt és meleget kölcsönző napját vesztette. S a I szegény árván maradt lélekre nyomasztó köd gyanánt boréi e kietlen szürkeség. Megbénítja szárnyait s az élőhalottak apathiájába sülyeszti. 1 De egyszerre, vájjon mi lehet? A meg- j bénult szárnyak megrebbennek, mint távoli fu- j vallatra a ködfelhők: „Fehér lepedőben halvány kisértetek, A sírok torkából kiemelkedtenek.“ Régmúlt idők kísértő árnyai merülnek föl sirjokból. Rég halottnak hitt drága jelenségek: ! édes, kedves, szivrepesztő emlékek! nem hagyva többé nyugtot. S minő hatalmasak a légies tü­nemények 1 Ellentmondást nem tűrő erővel ra­gadják meg az apathia sivárságába merült lelket. Fölverik, zaklatják, kegyetlen játékot űzve vele. Hol közelednek, hol eltűnnek, de mindig újra kisértenek. Nincs előlük szabadulás! De mégis ... A tiszta napfény elriasztja a kísérteteket. A sze­relem verőfényes napja válthatja csak meg a szerelem elkárhozottjait. A világegyetemnek számtalanok az ő napjai; de az ily lélek csak egyetlent ismer: csak ezt keresi, óhajtja, sóvárogja, mint fáradt utas az üdítő forrást. S ha végre föltalálja: mint csap le hatal­mas sas módjára közétek, impertinensül csiri­pelő apró verebek! Mint törpültök semmivé fénysugárba mártott szárnyának harmonikus suhogására! Szűnjék meg tehát a gunykacaj, mert az ily lélek az ő nagy fájdalmával, még bolyon­gásaiban, eltévelygéseiben is nagyobb, mint a köznapi lények az ő korlátolt józanságukban ! * Csak egyetlen lélek vált meg a halállal a földtől, a sokaság szemében űrt nem hagyva hátra ! . . . A világ folyása legcsekélyebb fennakadást sem szenved, az élet pezsgése pillanatig sem szünetel. De reád nézve, ki vesztes vagy, egy csapásra üres és kietlenné vált a nagy, zajos S bevilágítják s egy rémes és könnyen beállható katasztrófa képét festik meg, midőn a városban levő püspök-majorban felhalmozott óriási mennyiségű széna- és szalmakészletre vetik sugaraikat. Hisz ottan még az előirt úgy­nevezett tüztávlatot sem tartják be. De bevilágítják azok a hatalmas tüzosz- lopok városunk tűzbiztonságát egyébként is. A jóakaratot, az önfeláldozó igyekezetei tűzoltóságunktól megtagadni nem lehet. De mit ér minden jóakarat^ ha nincsen meg hozzá az erő és az eszköz. Égő épület tüzét elfujni nem lehet, Ehhez jól felszerelt, felelős tűzoltóság és jól működő, kiterjesztett vízvezeték kell. S megláttuk az országra szóló tűz hatal­mas lángsugarainál a tűzbiztosításnak mai zsirosan jövedelmező, kapzsi és uzsoráskodó tevékenységét. Azok a társulatok, amelyek Veszprémben a tűzbiztosítást ellátják, bankóktól duzzadó bugyellárist visznek el évenkint a köz­pontjukba, de nincsen bennük annyi lelkiisme­retes kötelességtudás, hogy vagy a tüzoltó- testületet támogatnák megfelelően, vagy pedig maguk szerveznének és tartanának fenn, a ma­guk anyagi érdekükben is, jól felszerelt tűz­oltóságot. Ezeket a biztosító-társaságokat ki kell pusztítani mint vérszopó poloskákat minden­ünnen, ahol léteznek, de elsősorban legrövidebb idő alatt Veszprémből és helyettük az egységes községi tűzbiztosítást általános kötelezettséggel szervezni és községi tűzoltóságot létesíteni. A hozzánk is elvilágitott hatalmas láng- sugaraknál már most mást is szeretnénk látni. Nevezetesen azt, hogy a város hatósága gon­doskodjék kimerítően polgárainak tűzbizton­ságáról, hogy a tüzbiztositó-társaságok ne húz­zák le a polgárok bőrét és hogy az a nagy­zási hóbortban szenvedő úri társaság, mely villam világítást és egyéb költséges luxus intéz­ményeket akar városunkban létesíteni, reális és mindenkit közelérdeklő dolgokra is áldozzon, nevezetesen egy magas színvonalon álló tüzoltó- testületre! {Hgy) TANÜGY. Veszin’émnaegye népoktatási állapota. A kir. tanfelügyelő 1907. évi augusztus havi jelentését a következőkben adja elő : E hóban a kisdednevelő-intézeteket és a szünidei nyári óvó-menedékházakat látogattam meg, megfordulván a következő községekben, úgymint: Ajkán, Balatonfőkajáron, Herenden, Kislődön, Lepsényben, Enyingen, Mezőlakon, Nagyvázsonyban, Papkeszin, Pápán, Rátóton, Somlyóvásárhelyen, Szentkirályszabadján, Város- lödön és Vaszaron. Voltam tehát 16 községben s ugyanannyi óvóintézetben. világ. Lelked világa örökre elborult, összeszorul az ég, hiányzik a levegő s úgy érzed, meg keU fulladnod, mert megvonatott tőled életföltételed ! Hisz az az elszállt lélek volt a te életed, az éltető lég, a vidámság, a boldogság. Öt el­vesztve — elvesztettél mindent. S mennyi rokon- szenvre, hány szív melegére van szükséged, hogy azt az egyetlent kárpótolják 1 S vájjon kárpótolják-e? Ideig-óráig hiheted, de csakhamar csüg­gedten látod be, hogy a fény, mely feléd ra­gyogott : ál-fény volt; az idegenből származó tiiz hidegen, érintetlenül hagyta szivedet. Egyszerre jég-lavinák vesznek körül és úgy érzed, meg kell fagynod e nagy hideg­ségben. Unottan, lélekben és testben betegen sza­kítasz minden önámitással, és szörnyű erővel ragad meg a tudat, hogy nincs semmi, ami érte kárpótolna. Tűrhetetlenné válik a föld, és lelked fölszáll földöntúli fantomvilágokba, keresni a párját. Csillagról-csillagra bolyong, kutatni a végtelenség titkát, mely azt előle elrejti. S vájjon megfejtheti-e valaha? . . . Hát megfejthető ez az örök, nagy probléma? E föld szülötteinek véges elméjére nézve bizonynyal sohasem.

Next

/
Thumbnails
Contents