Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-21 / 38. szám
2. oldal (38. szám.) VESZPRÉM! ELLENŐR 1907. szeptember 21. Csak a legjobb sikert kívánhatjuk a kies fekvésű, s ifjú erőtől duzzadó Keszthely életre való tervének megvalósításához ! Mi pedig ismét megkéstünk, mert késönjárók vagyunk. Veszprém, Halpiac. IELLNER GYULA —- fogász = ajánlja magát a legjobb és legszebb müfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy müfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a fo'ggyökér eltávolítása nélküi, minden fájdalom elkerülésével iilesztetik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek Veszprém, Halpiac Lángoszlopok világításánál. Mesébe illő anyag ! A párizsi áruház és a bécsi Ring szinház szörnyűségei ismétlődtek meg a múlt héten a szomszédos Győr városában, ahol egy óriási, s milliós befektetési'! ipar- vállalat, a Back-féle gőzmalom, egy óra alatt földig égett, s mai napig tiz emberélet lett a tüzkatasztrófa áldozata. Mily sok nyomor, pusztulás, s mily sok tanulság ? A tűz legnagyobb valószínűség szerint emberiességükből kivetkőzött vadállatok boszu- müvének eredménye, kik féktelen terrorizmusukban nem a nagytőkén ejtettek kárt s állottak boszut, mert hisz a kár megtérül, s a gazdag iparvállalat legfeljebb a csekély múló hasznot fogja nélkülözni, hanem a magukhoz hasonló, földhöz ragadt szegény embereken, kiket keresetüktől megfosztottak s egy tucat asszonyt és nagyszámú fejletlen, ártatlan gyermeket kenyérkeresőjüktől megfosztottak, kitévén őket oly nélkülözéseknek, melyek áldatlan következményeiket, a sújtottakkal, esetleg egész életükre éreztetni fogják. S mindezt azért, mert a keresetnélkü 1 maradott s földönfutókká vált boldogtalanok dolgozni akartak, s dolgoztak is, s nem vállaltak szolidaritást egy zsaroló, naplopó bandával, mely nem a munkát, s ennek révén megszerezhető becsületes megélhetést, hanem a fosztogatást s az állati élvezeteket irta fel zászlajára. Ez a győri borzasztó tüzkatasztrófa oka és története, s ezt világították meg vérszinü lángoszlopok, örök tanulságául annak, hogy immáron elkövetkezett annak ideje, hogy a tisz- | tességes társadalom s emberi hivatását helyesen felfogó minden polgár és hazafi szövetkezzék a társadalmunk testén élősködő gaz fajzat el- tiprására ! De megvilágítottak a győri tűznek égre felcsapó lángoszlopai egyebet is! Nevezetesen azt, hogy a vidéki tűzoltóság nagy átlagban rosszul van szervezve. Legnagyobb átlagában számbelileg is elégtelen, de anyagi eszközeiben is alatta áll azon mértéknek, mely a polgárság vagyonának, sőt életének is, a tűz pusztításai ellen való meg- védelmezéséhez megkivántatnék ! Midőn ezt kijelentjük, eleve is tiltakozunk az oly kicsinyes és személyi hiúságból táplálkozó ellenvetések ellen, minők városunkban is, a legutóbbi főtéri tűz után elhangzottak, amidőn a nyilvánosságra jutott, s a való helyzetnek megfelelő és kézzelfogható hiányait a helybeli tűzoltóságnak tárgyaltuk. Akkor is megmondottuk, s most ismételjük, hogy a legtöbb vidéki tűzoltó-testület, — a veszprémi is — nem áll azon a színvonalon, melyen állania kellene. A győri nagy katasztrófát, különösen a sok emberélet pusz ulását az ottani tűzoltóság fejleitlensége, felszerelési hiánya okozta. Hiában jelentették be a győri tűzoltók az ellenük Győrött is elhangzott vádak fenntartása esetére a sztrájkot! Tény, beigazolt bizonyosság, hogy azt a nagy katasztrófát, mely Győrben f. hó 9-én megesett, a győri tűzoltóság felszerelési hiányai okozták. S ez nem vád az ottani derék tűzoltó-testület tagjai ellen, de igenis vád az ottani ósdi, kis koncepciáju vezetőség ellen, sőt a városi hatóság ellen is, mely nem bírta az ottani tüzoltó-testületet arra a megkívánható magas színvonalra emelni amelyre azt, a rohamosan kifejlődött város tűzbiztonságára való tekintetből, emelni kellett volna. Vétkeztek biz ott intra et extra muros! S ezt tudja és belátja ország-világ ! Sajnos, ha ezt a győri illetékes körök nem látnák be. A győri katasztrófából azonban le kell vonni nekünk is a tanulságot. Városunk és tűzoltóságunk életébe is be- j világítanak a győri lángoszlopok ! Bevilágítják pedig elsősorban városunk építési bizottságát, ha ugyan ily fórum Veszprémben létezik, mely megengedi, s minden meggondolás és számítás nélkül tűri, hogy nálunk derüre-borura, a legelemibb tűzbiztonsági óvrendszabályok ellenére egymás hátára építkeznek. S bevilágítják azt a mérhetlen könnyelműséget, amelylyel a hatóságok eltűrik, hogy a város közepében, legsűrűbben épített utcáiban levő házakban, a tűzveszélyes göngyöleteket, minők a kereskedői ládák, hordók, stb. emeletnyi magasságban felhalmozzák, sőt tűzveszélyes és robbanható árukat, minő a benzin, spriritusz, szesz stb. raktároznak. gény teljesen meg van zavarodva, megbomlott az esze. Lám, minő révetegen, összefüggés nélkül beszét, ha ugyan egyáltalán beszél, de leg- | többször meg sem érti a hozzá intézett szavakat, csak némán a levegőbe bámul, vagy egészen visszás feleletet ad.“ Ti bölcs gúnyolódok, prepotens birálga- tók, el tud-e bölcseségtek képzelni egy világot nap nélkül ? Ilyen nap nélküli világ, szin és fény nélkül való egyhangú szürkeség borul annak lelkére, ki a társlélek tovatüntével életének szint, ; fényt és meleget kölcsönző napját vesztette. S a I szegény árván maradt lélekre nyomasztó köd gyanánt boréi e kietlen szürkeség. Megbénítja szárnyait s az élőhalottak apathiájába sülyeszti. 1 De egyszerre, vájjon mi lehet? A meg- j bénult szárnyak megrebbennek, mint távoli fu- j vallatra a ködfelhők: „Fehér lepedőben halvány kisértetek, A sírok torkából kiemelkedtenek.“ Régmúlt idők kísértő árnyai merülnek föl sirjokból. Rég halottnak hitt drága jelenségek: ! édes, kedves, szivrepesztő emlékek! nem hagyva többé nyugtot. S minő hatalmasak a légies tünemények 1 Ellentmondást nem tűrő erővel ragadják meg az apathia sivárságába merült lelket. Fölverik, zaklatják, kegyetlen játékot űzve vele. Hol közelednek, hol eltűnnek, de mindig újra kisértenek. Nincs előlük szabadulás! De mégis ... A tiszta napfény elriasztja a kísérteteket. A szerelem verőfényes napja válthatja csak meg a szerelem elkárhozottjait. A világegyetemnek számtalanok az ő napjai; de az ily lélek csak egyetlent ismer: csak ezt keresi, óhajtja, sóvárogja, mint fáradt utas az üdítő forrást. S ha végre föltalálja: mint csap le hatalmas sas módjára közétek, impertinensül csiripelő apró verebek! Mint törpültök semmivé fénysugárba mártott szárnyának harmonikus suhogására! Szűnjék meg tehát a gunykacaj, mert az ily lélek az ő nagy fájdalmával, még bolyongásaiban, eltévelygéseiben is nagyobb, mint a köznapi lények az ő korlátolt józanságukban ! * Csak egyetlen lélek vált meg a halállal a földtől, a sokaság szemében űrt nem hagyva hátra ! . . . A világ folyása legcsekélyebb fennakadást sem szenved, az élet pezsgése pillanatig sem szünetel. De reád nézve, ki vesztes vagy, egy csapásra üres és kietlenné vált a nagy, zajos S bevilágítják s egy rémes és könnyen beállható katasztrófa képét festik meg, midőn a városban levő püspök-majorban felhalmozott óriási mennyiségű széna- és szalmakészletre vetik sugaraikat. Hisz ottan még az előirt úgynevezett tüztávlatot sem tartják be. De bevilágítják azok a hatalmas tüzosz- lopok városunk tűzbiztonságát egyébként is. A jóakaratot, az önfeláldozó igyekezetei tűzoltóságunktól megtagadni nem lehet. De mit ér minden jóakarat^ ha nincsen meg hozzá az erő és az eszköz. Égő épület tüzét elfujni nem lehet, Ehhez jól felszerelt, felelős tűzoltóság és jól működő, kiterjesztett vízvezeték kell. S megláttuk az országra szóló tűz hatalmas lángsugarainál a tűzbiztosításnak mai zsirosan jövedelmező, kapzsi és uzsoráskodó tevékenységét. Azok a társulatok, amelyek Veszprémben a tűzbiztosítást ellátják, bankóktól duzzadó bugyellárist visznek el évenkint a központjukba, de nincsen bennük annyi lelkiismeretes kötelességtudás, hogy vagy a tüzoltó- testületet támogatnák megfelelően, vagy pedig maguk szerveznének és tartanának fenn, a maguk anyagi érdekükben is, jól felszerelt tűzoltóságot. Ezeket a biztosító-társaságokat ki kell pusztítani mint vérszopó poloskákat mindenünnen, ahol léteznek, de elsősorban legrövidebb idő alatt Veszprémből és helyettük az egységes községi tűzbiztosítást általános kötelezettséggel szervezni és községi tűzoltóságot létesíteni. A hozzánk is elvilágitott hatalmas láng- sugaraknál már most mást is szeretnénk látni. Nevezetesen azt, hogy a város hatósága gondoskodjék kimerítően polgárainak tűzbiztonságáról, hogy a tüzbiztositó-társaságok ne húzzák le a polgárok bőrét és hogy az a nagyzási hóbortban szenvedő úri társaság, mely villam világítást és egyéb költséges luxus intézményeket akar városunkban létesíteni, reális és mindenkit közelérdeklő dolgokra is áldozzon, nevezetesen egy magas színvonalon álló tüzoltó- testületre! {Hgy) TANÜGY. Veszin’émnaegye népoktatási állapota. A kir. tanfelügyelő 1907. évi augusztus havi jelentését a következőkben adja elő : E hóban a kisdednevelő-intézeteket és a szünidei nyári óvó-menedékházakat látogattam meg, megfordulván a következő községekben, úgymint: Ajkán, Balatonfőkajáron, Herenden, Kislődön, Lepsényben, Enyingen, Mezőlakon, Nagyvázsonyban, Papkeszin, Pápán, Rátóton, Somlyóvásárhelyen, Szentkirályszabadján, Város- lödön és Vaszaron. Voltam tehát 16 községben s ugyanannyi óvóintézetben. világ. Lelked világa örökre elborult, összeszorul az ég, hiányzik a levegő s úgy érzed, meg keU fulladnod, mert megvonatott tőled életföltételed ! Hisz az az elszállt lélek volt a te életed, az éltető lég, a vidámság, a boldogság. Öt elvesztve — elvesztettél mindent. S mennyi rokon- szenvre, hány szív melegére van szükséged, hogy azt az egyetlent kárpótolják 1 S vájjon kárpótolják-e? Ideig-óráig hiheted, de csakhamar csüggedten látod be, hogy a fény, mely feléd ragyogott : ál-fény volt; az idegenből származó tiiz hidegen, érintetlenül hagyta szivedet. Egyszerre jég-lavinák vesznek körül és úgy érzed, meg kell fagynod e nagy hidegségben. Unottan, lélekben és testben betegen szakítasz minden önámitással, és szörnyű erővel ragad meg a tudat, hogy nincs semmi, ami érte kárpótolna. Tűrhetetlenné válik a föld, és lelked fölszáll földöntúli fantomvilágokba, keresni a párját. Csillagról-csillagra bolyong, kutatni a végtelenség titkát, mely azt előle elrejti. S vájjon megfejtheti-e valaha? . . . Hát megfejthető ez az örök, nagy probléma? E föld szülötteinek véges elméjére nézve bizonynyal sohasem.
