Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-21 / 38. szám
mi;CíJELE?ÍIK iXOMBATOlí DÉUTt Előfizetési árak: Egy érne 12 kor., félévre 6 kon, negyedévre 3-kor., Amerikába egy Ewe 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és .vidéki vendéglőseknek egy évre ÉCEorona. — Egyes szám ára 24 fillér. Tíyiht-lér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György. I! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. A későnjárók. ban, amelyre egy nagyhírű és nagynevű politikus, a nagy Bismark azt mondotta, hogy egy vesztett háborúval mindig a többi hatalmak előtt jár, de egy jó gondolattal mindig elkésett! Mint értesülünk, Győr és Keszthely előztek meg bennünket. Győrött jövő évben nagyszabású országos cipész-kiállitást rendez a keresk. és iparkamara. — Hát ehhez Győrnek, mint a Dunántúl nagy kereskedelmi és ipari gócpontjának, de úgyis mint kamarai székhelynek hivatott- sága van. Üdvözöljük is Győrt, s a legjobb sikert kívánjuk ezen vállalkozásához. Iparosainkat pedig már most buzdítjuk, hogy a kiállításra már most kellően készüljenek, hogy városunk cipész-iparának jóhirnevét ne csak fenntartsák, de még fokozzák is. Igyekezetükben bizonyára hathatós támogatásra fognak lelni äz ipar- testületben s városunk vezetőségében. A másik kiállítást a keszthelyiek tervezik. A kiállítás ideje a Balatonparti vasút megnyitásával esnék össze, azaz két év múlva tartatnék meg s országos kiállítás lenne, balatoni vonatkozással. Sajnálkozásunkat fejezzük ki, hogy városunk vezetői, úgyszintén kereskedő és iparos körei nem gondoltak erre s megelőztették magukat a kicsiny, de egészséges eszméktől duzzadó Keszthely által. Most azonban már késő a recrimina- tiókra, mert az ügy már a kereskedelmi kormány kebelében hivatalos tárgyalás alapját képezi, s a kereskedelemügyi államtitkár már utasította a soproni kerületi kereskedelmi és iparkamarát, melyhez Keszthely tartozik, hogy a kiállítás ügyében szükséges előzetes tárgyalásokat megejtse. Ez meg is történt, amennyiben a soproni kamara helyettes elnöke és titkára Keszthelyen egy értekezleten a városi vezetőség és több polgár közbejöttével ez ügyben tárgyalt. Az értekezlet során konstatáltatok, hogy a kormány nem vár Keszthelytől semmi kockázatot. A soproni keresk. és iparkamara h. elnöke pedig kijelentette, hogy a kamara nézete szerint Keszthely predesztinálva van arra, hogy ott kiállítást rendezzenek. Az értekezlet egyik szónoka rámutatott arra, hogy miután a Balaton 53 nagybirtokosé, főuré, akik hazánk közéletében vezérszerepet töltenek be, elsősorban ezeket kell az eszmének megnyerni. Az értekezlet egyhangúan kimondotta, hogy a kiállítás rendezését óhajtja, minek megfelelően úgy Keszthely képviselőtestülete, mint a soproni keresk. és iparkamara a legkedvezőbb felterjesztést fogják a kormánynál megtenni. Ezek után biztosra vehető, hogy két év múlva Keszthelyen nagyszabású, balatoni vonatkozású kiállítást fogunk szemlélhetni. (Hgy.) Túlhaladott álláspont ma már a-: kiállítások direkt jövedelmezőségéről beszélni. Biz azok deficittel járnak, kezdve amagy világkiállitásoktói, le, a vidéki kis gazdasági kiállításokig. Ezzel ellentétben azonban tagadhatlak az a nagy közvetett anyagi haszon, mély a kiállítások rendezéséből az illető vidékre háramlik, nem is szólva az erkölcsi sikerről, mely a kiállítások nyomán jár,, s azoknak természetes -folyománya. Jól cselekszenek azok, kik bizonyos kedvező alkalmakat megragadva, a vidéki góc-pontokon kiállításokat rendeznek, s dicsérendő munkát végez a kormány, mely azokat a vállalkozásokat anyagilag is támogatja. g yárosunkban legutóbbi időben rendezett gazdasági kiállítás csak-igen kis- szabás.u volt, s tulajdonképen egy . nagyobb vásár jellegével birt és semmíkép sem meritheite ki a kiállításra való további vállalkozásnak és törekvésnek eszméjét. Városunk fejlődésének uj érájában, midőn számbavehetőbb közalkotások fognak betetőződni, különösen a Balaton- parti vasút elkészülte, felette alkalmas időpont kínálkozott volna arra, hogy egy messzebb .vidék figyelmét városunkra irányítsuk,még pedig egy kiállítás keretében. De hát ezúttal is, mint mindég és mindenben, telkéstünk. Mi ugyanis .későnjárók vagyunk, olyanok kicsiben, mint egyik középeurópai nagyhatalom nagyTÁRCA. Bolygo lelkek. Irta: Pozsonyi Gábor. Nem ama „feljáró“ lelkekről fogok regélni, kik a néphitben kísértenek s kikről Petőfi, az eszményített népköltészet leghivatottabb apostola oly megragadoan énekli: „Midőn az éjfélnek jött rémes órája, A száját mindeník sirhalom feltátja S fehér lepedőbe® halvány kisértetek A sírok torkából kiemelkedtenek." Nem ! A városok lakói közül ezekben már csak — a spiritiszták hisznek. Mi többiek jól tudjuk, hogy a halállal elköltözöttek nem térnek vissza többé sohasem. Hajh! a sírok jól megőrzik zsákmányukat! És a lelkek mégis bolyongnak. De nem az elköltözőiteké, hanem az élőké. Azoké, akik még nem égtek ki; akik még szeretni, szenvedni igen, de meghalni nem tudnak; akiket egy másik lélek ejtett hatalmába s ragad magával ellentállhatlanul. Láthatatlan szálak fűzik hozzá, hogy ily szellemi közösségben megérezze annak búját és örömét. Rejtelmes izgatottság fogja el, ha a rokonleiket veszély fenyegeti; felsőbb hatalom ösztönzi, hogy egyszerre meginduljon, mert vonzza a delej, mint a hold az alvajárót. S emez követi a vonzrst önkéntelenül, csodás nyugtalanságtól űzetve, de titkos sejtelemmel, hogy a társlélek hívja és hogy minden lépéssel közeledik hozzá. így vezérelte hajdan a csillag a három keleti királyt! De a rokonlelket is hasonló érzések izgatják. Ö sem bir szabadulni a másik zsarnok hatalmától. Bármit tegyen, bármihez kezdjen, fogva tartja a társlélek. Van olyan is, aki föllázad, küzd ellene, menekülni iparkodik, majd erőszakkal tépi ki magát a bűvkörből s dacosan ellenkező irányt vesz. Mindhiába! A bűvölet azért nem szűnik meg és az egymást kiegészítő, az örök egyensúlyt fentartó kölcsönös vonzás természeti törvényét, gyarló emberi akarat nem szüntetheti meg, hanem épp elég arra, hogy az attrakciót megzavarja s amit a szent természet isteni törvénye édes harmóniává szánt, az emberben lappangó démon diszharmóniává változtasson. Az ilyenek aztán csak azért közelednek egymáshoz, hogy ama démoni ösztön még messzebbre távolítsa el őket. S ez szüntelenül újra ismétlődik. Bolygó csillagok az élet nagy szemhatárán ! a világűrben célvesztetten bolyongó két üstökös! egymást örökké kergetve — s örökké kikerülve. Nyugalmat e pályavesztetteknek sohasem ad se a föld, se az ég! ¥ Ha két szív, két lélek úgy összeforr, hogy a kettőnek immár csak egy a vágya, és a dúsgazdag világnak nincs elég gyönyöre, hogy élvezhetővé váljék számukra ; ha egymástól el vannak szakítva, nincs elég kincse, hogy kárpótolhatná az egymás veszteségéért, kik immár csak egymásért és egymás által élnek: mondom, ha az ilyeneket elszakítja egymástól a sors, — bolygó leikekké válnak. Leikük elhagyja porhüvelyét. Látszólag még élnek, hiszen jönnek- mennek, beszélnek: oe ez mit sem jelent, mert ők tényleg halottak. Látszólagos életük csak visszfénye a múltnak, mint némely égitest fénye, melynek lényege már rtg a múlté; sok, sok ezer év előtti világoké. A társvesztett lélek is ily élőhalott. Az élet csalóka tünetei még ámítanak, de a lélek már. elszállt onnan, keresni a társát. Talán megleli, talán sohasem találja fel újra ? Nem határoz. Okét nem a számítás vezérli: az igazán szeretni tudó lelkek nem tudnak számítani. A tömeget pedig elfogja a csodálkozás és otrombán gúnyolódnak: „Ni, ni! hisz ez sze-
