Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-21 / 38. szám

mi;CíJELE?ÍIK iXOMBATOlí DÉUTt Előfizetési árak: Egy érne 12 kor., félévre 6 kon, negyedévre 3-kor., Amerikába egy Ewe 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és .vidéki vendéglőseknek egy évre ÉCEorona. — Egyes szám ára 24 fillér. Tíyiht-lér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György. I! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figye­lembe nem vétetnek. A későnjárók. ban, amelyre egy nagyhírű és nagynevű politikus, a nagy Bismark azt mondotta, hogy egy vesztett háborúval mindig a többi hatalmak előtt jár, de egy jó gon­dolattal mindig elkésett! Mint értesülünk, Győr és Keszthely előztek meg bennünket. Győrött jövő év­ben nagyszabású országos cipész-kiállitást rendez a keresk. és iparkamara. — Hát ehhez Győrnek, mint a Dunántúl nagy kereskedelmi és ipari gócpontjának, de úgyis mint kamarai székhelynek hivatott- sága van. Üdvözöljük is Győrt, s a leg­jobb sikert kívánjuk ezen vállalkozásához. Iparosainkat pedig már most buzdítjuk, hogy a kiállításra már most kellően ké­szüljenek, hogy városunk cipész-iparának jóhirnevét ne csak fenntartsák, de még fokozzák is. Igyekezetükben bizonyára hathatós támogatásra fognak lelni äz ipar- testületben s városunk vezetőségében. A másik kiállítást a keszthelyiek ter­vezik. A kiállítás ideje a Balatonparti vasút megnyitásával esnék össze, azaz két év múlva tartatnék meg s országos kiállítás lenne, balatoni vonatkozással. Sajnálkozásunkat fejezzük ki, hogy városunk vezetői, úgyszintén kereskedő és iparos körei nem gondoltak erre s megelőztették magukat a kicsiny, de egészséges eszméktől duzzadó Keszthely által. Most azonban már késő a recrimina- tiókra, mert az ügy már a kereskedelmi kormány kebelében hivatalos tárgyalás alapját képezi, s a kereskedelemügyi államtitkár már utasította a soproni ke­rületi kereskedelmi és iparkamarát, mely­hez Keszthely tartozik, hogy a kiállítás ügyében szükséges előzetes tárgyalásokat megejtse. Ez meg is történt, amennyiben a soproni kamara helyettes elnöke és titkára Keszthelyen egy értekezleten a városi vezetőség és több polgár közbe­jöttével ez ügyben tárgyalt. Az értekezlet során konstatáltatok, hogy a kormány nem vár Keszthelytől semmi kockázatot. A soproni keresk. és iparkamara h. elnöke pedig kijelentette, hogy a kamara nézete szerint Keszthely predesztinálva van arra, hogy ott kiállí­tást rendezzenek. Az értekezlet egyik szónoka rámuta­tott arra, hogy miután a Balaton 53 nagybirtokosé, főuré, akik hazánk köz­életében vezérszerepet töltenek be, első­sorban ezeket kell az eszmének meg­nyerni. Az értekezlet egyhangúan kimon­dotta, hogy a kiállítás rendezését óhajtja, minek megfelelően úgy Keszthely kép­viselőtestülete, mint a soproni keresk. és iparkamara a legkedvezőbb felterjesztést fogják a kormánynál megtenni. Ezek után biztosra vehető, hogy két év múlva Keszthelyen nagyszabású, bala­toni vonatkozású kiállítást fogunk szem­lélhetni. (Hgy.) Túlhaladott álláspont ma már a-: kiállítások direkt jövedelmezőségéről beszélni. Biz azok deficittel járnak, kezdve amagy világkiállitásoktói, le, a vidéki kis gazdasági kiállításokig. Ezzel ellentétben azonban tagadhat­lak az a nagy közvetett anyagi haszon, mély a kiállítások rendezéséből az illető vidékre háramlik, nem is szólva az er­kölcsi sikerről, mely a kiállítások nyomán jár,, s azoknak természetes -folyománya. Jól cselekszenek azok, kik bizonyos kedvező alkalmakat megragadva, a vidéki góc-pontokon kiállításokat rendeznek, s dicsérendő munkát végez a kormány, mely azokat a vállalkozásokat anyagilag is tá­mogatja. g yárosunkban legutóbbi időben ren­dezett gazdasági kiállítás csak-igen kis- szabás.u volt, s tulajdonképen egy . nagyobb vásár jellegével birt és semmíkép sem meritheite ki a kiállításra való további vállalkozásnak és törekvésnek eszméjét. Városunk fejlődésének uj érájában, midőn számbavehetőbb közalkotások fog­nak betetőződni, különösen a Balaton- parti vasút elkészülte, felette alkalmas időpont kínálkozott volna arra, hogy egy messzebb .vidék figyelmét városunkra irá­nyítsuk,még pedig egy kiállítás keretében. De hát ezúttal is, mint mindég és mindenben, telkéstünk. Mi ugyanis .későn­járók vagyunk, olyanok kicsiben, mint egyik középeurópai nagyhatalom nagy­TÁRCA. Bolygo lelkek. Irta: Pozsonyi Gábor. Nem ama „feljáró“ lelkekről fogok regélni, kik a néphitben kísértenek s kikről Petőfi, az eszményített népköltészet leghivatottabb apos­tola oly megragadoan énekli: „Midőn az éjfélnek jött rémes órája, A száját mindeník sirhalom feltátja S fehér lepedőbe® halvány kisértetek A sírok torkából kiemelkedtenek." Nem ! A városok lakói közül ezekben már csak — a spiritiszták hisznek. Mi többiek jól tudjuk, hogy a halállal elköltözöttek nem térnek vissza többé sohasem. Hajh! a sírok jól megőrzik zsákmányukat! És a lelkek mégis bolyongnak. De nem az elköltözőiteké, hanem az élőké. Azoké, akik még nem égtek ki; akik még szeretni, szen­vedni igen, de meghalni nem tudnak; akiket egy másik lélek ejtett hatalmába s ragad magá­val ellentállhatlanul. Láthatatlan szálak fűzik hozzá, hogy ily szellemi közösségben megérezze annak búját és örömét. Rejtelmes izgatottság fogja el, ha a rokonleiket veszély fenyegeti; felsőbb hatalom ösztönzi, hogy egyszerre meginduljon, mert vonzza a delej, mint a hold az alvajárót. S emez követi a vonzrst önkéntelenül, csodás nyugtalanságtól űzetve, de titkos sejtelemmel, hogy a társlélek hívja és hogy minden lépéssel közeledik hozzá. így vezérelte hajdan a csillag a három keleti királyt! De a rokonlelket is hasonló érzések izgat­ják. Ö sem bir szabadulni a másik zsarnok ha­talmától. Bármit tegyen, bármihez kezdjen, fogva tartja a társlélek. Van olyan is, aki föllázad, küzd ellene, menekülni iparkodik, majd erő­szakkal tépi ki magát a bűvkörből s dacosan ellenkező irányt vesz. Mindhiába! A bűvölet azért nem szűnik meg és az egymást kiegészítő, az örök egyen­súlyt fentartó kölcsönös vonzás természeti tör­vényét, gyarló emberi akarat nem szüntetheti meg, hanem épp elég arra, hogy az attrakciót megzavarja s amit a szent természet isteni tör­vénye édes harmóniává szánt, az emberben lap­pangó démon diszharmóniává változtasson. Az ilyenek aztán csak azért közelednek egymáshoz, hogy ama démoni ösztön még messzebbre tá­volítsa el őket. S ez szüntelenül újra ismétlődik. Bolygó csillagok az élet nagy szemhatá­rán ! a világűrben célvesztetten bolyongó két üstökös! egymást örökké kergetve — s örökké kikerülve. Nyugalmat e pályavesztetteknek soha­sem ad se a föld, se az ég! ¥ Ha két szív, két lélek úgy összeforr, hogy a kettőnek immár csak egy a vágya, és a dús­gazdag világnak nincs elég gyönyöre, hogy él­vezhetővé váljék számukra ; ha egymástól el van­nak szakítva, nincs elég kincse, hogy kárpótol­hatná az egymás veszteségéért, kik immár csak egymásért és egymás által élnek: mondom, ha az ilyeneket elszakítja egymástól a sors, — bolygó leikekké válnak. Leikük elhagyja porhü­velyét. Látszólag még élnek, hiszen jönnek- mennek, beszélnek: oe ez mit sem jelent, mert ők tényleg halottak. Látszólagos életük csak visszfénye a múltnak, mint némely égitest fénye, melynek lényege már rtg a múlté; sok, sok ezer év előtti világoké. A társvesztett lélek is ily élőhalott. Az élet csalóka tünetei még ámítanak, de a lélek már. elszállt onnan, keresni a társát. Talán megleli, talán sohasem találja fel újra ? Nem határoz. Okét nem a számítás vezérli: az igazán szeretni tudó lelkek nem tudnak számítani. A tömeget pedig elfogja a csodálkozás és otrombán gúnyolódnak: „Ni, ni! hisz ez sze-

Next

/
Thumbnails
Contents