Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-07 / 27. szám
II. évfolyam. Veszprém, 1907. julius 7. 27. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a iap szellemi részét illető' közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. Olvasóinkhoz. A folyó év első félesztendejének fárasztó és küzdelmes munkája után a Veszprémi Ellenőr újból olvasóihoz, illetve előfizetőihez fordul, hogy ezek szives pártfogását, jóakaró támogatását a maga számára kikérje. Ismételjük lapunk megindításakor hangoztatott programmpontunkat: Szolgálni a közérdeket! Függetlenül felfelé és lefelé, az igazság kimondásával, — s hogy ezt nem érdemnek, hanem kötelességnek tekintjük, —mely kötelességünket a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség, a liberalizmus és felvilágosodottság érdekében teljesítjük! Azt hisszük, hogy a sok nehézség közt is megállottuk helyünket, mert jól- esően és kimutathatólag tapasztaltuk közönségünknek elismerését és jóakaratát. Jól értesültségre, sokoldalúságra nézve, — bátran mondhatjuk, — kiállja lapunk a versenyt a többi helyi lapokkal. Élénksége pedig megkedveltette lapunkat az olvasóközönség előtt, amely jól tudja, hogy teljesen önerőnkre utalt helyzetünkhöz és körülményeinkhez mérten többet tettünk, mint amennyit ily viszonyok közt várni lehet. A nagyközönség meggyőződhetett számos esetben arról, hogy midőn a társadalmi és közélet terén végbement események mindenfelől, vagy legalább is sok felől agyonhallgatásban részesültek, — a Veszprémi Ellenőr tartózkodás nélkül teljesítette tudósítói tisztét. A nagyközönség, mely az események pártatlan regisztrálását követeli s a hírlapoktól elvárja, — teljes biztossággal számit lapunkra és megvan arról győződve, hogy a Veszprémi Ellenőr előtt az eltitkolás, a leplezgetés fogalma isme- 5 rétién tényező. S ezen meggyőződés ol- • vasóinknak vérébe ment át s biztosra 1 megy, midőn lapunkat kezébe veszi, hogy abban a hét egész krónikáját megtaiálja. Hogy ilyetén ténykedésünk ellenségeket szerzett, — beismerjük! De ezáltal megtéveszteni, eltántorítani magunkat nem hagytuk s a jövőben sem engedjük. Maradunk akik voltunk s az iránytól, melyet követtünk el nem térünk mert hitünk és legjobb meggyőződésünk szerint | ez a helyes s a nagyközönség is ezt s igy kívánja. •Mindazokat- tékát,- akik álláspontunkon vannak, — pedig sokan vannak, — tisztelettel kérjük, hogy olvasóink és elő- ; fizetőink sorában ezután is megmaradni szíveskedjenek. A Veszprémi Ellenőr ma a legelterjedtebb lap városunkban, sőt a vidéken is, s ezért híradásokra, hirdetések eredményes közlésére is a legalkalmasabb. Ára helyben és vidékre: ■ Félévre................................6 kor. Negyedévre .........................3 kor. Eg y hónapra .... 1 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egész évi megrendelésnél 8 korona. A VESZPRÉMI ELLENŐR szerkes?:íő$ége és kiadóhivatala. Beszámolók. (Hgy.) Közoktatásügyünk évről-évre tapasztalhatóan, óriási módon halad előre. S habár a tantervhez s különösen a középiskolák mai rendszeréhez sok szó és kifogás fér s ezen kifogásokat maguk a taníérfiak is per longum et latum a nagy nyilvánosság előtt hangoztatják s a középiskolák mai rendszerének célszeriitlen- ségét az élet s kenyérkereset követelményeivel szemben kimutatják, — mégis be kell ismernünk, hogy közoktatásügyünk magas színvonalon áll s felveszi a versenyt a külfölddel, úgy a tanerők, mint a tanfelszerelések, segédeszközök s az elért eredmények tekintetében. Azok a nagy áldozatok, melyeket az állam, felekezetek, társadalom s magánosok a tanügyre áldoznak, nem. vesznek kárba s a magyar iskolákból kikerült ifjak, készültség Tekintetében bármily nemzet iíjaival szemben megállják a sarat. Szó sincs róla, — mint mindenben úgy e téren is vannak kivételek s nálunk is vannak gyengébb, sőt selejtes tanintézetek, de itt is csak egyesek lelkiismeretlensége, a tanerők gyengesége s a kellő felügyelet hiánya okozza az in- ferioritást. A tanév zárultával számos, intézet értesítője jut kezeinkhez s már ezek is meggyőzik a szemlélőt, olvasót és gondolkodót arról, hogy az egyes tanintézetek vezetőségei és tanerői, valódi nemes versenyt fejtenek ki az oktatás, népnevelés, művelődés terén. TÁRCA. Jön a zivatar ... Irta: Pozsonyi Gábor. Melegebb nyári napok eljöttével csakhamar eljött az az idő is, amikor „ ... az égi háborúnak zeng koronkint Istentiszteletre buzdító szózatja“.*) Ilyenkor nem egyszer halljuk a figyelmeztetést, hogy: „Jön a zivatar!“ Hát azután honnan jön ? Leginkább délnyugatról, vagy nyugatról; más égi táj felől vajmi ritkán. Miért? Azért, mert a felhők is leginkább onnan jönnek; már pedig a zivatar fészke bennök, kebelükben rejlik. Arany János éles megfigyelő tehetségéről tesz tanúságot, midőn egy éjjeli zivatart, amely a szemhatár nyugati részén mutatkozott, ekké- pen ir le: „Az ég szürke boltja keleten tiszta volt, . A nagy országúiig nem födte semmi folt, Szerény csillagocskák álltak őrt, csoportban, Királynéjok körül, illemes távolban. Nyugaton ellenben halkkal emelkedtek óriás sziklái sötét fellegeknek, Tarjagos tetőik messze kihajlának, Mintha minden percben földre szakadnának. —-----------------*) Petőfi: Az erdei lak. Messze, a látkörnek nyugati legalján, Vad vihar szágulda, szekerén nyargalván, Rezgeti a föld háta lassú morajától, Szikrát hány a felleg lova patkójától“.*) Ugyan eljön-e hozzánk az a zivatar, amely még csak ott a szemhatár szélén mutatkozik s legfölebb lassú, tompa morajban jelentkezik? Evégre figyeljük meg, vájjon honnan jönnek e barna, sötét felhők, ahol villámlik; s ha onnan tartanak felénk, minden valószintiséggel hozzánk jön az égiháboru, mivel vonulása egyezni szokott a tarjagos tetejű fel legek haladásával. Amint a zivatar közelebb s közelebb ér a tetőpont felé, megváltozik a szél iránya s többnyire nyugat, vagy északnyugat felől fuj, holott előbb délfelől lengedezett. Ha pedig szélcsend volt, csakhamar szél támad, amely a könnyű, meleg légrétegeket nehány pillanat alatt elsöpri. Szépen írja le megint Arany János e jelenséget. „Most előre küldé gyenge hüs fuvalmát, Egyszersmind nyugatról megzudult a vihar Csapkodván az erdőt széles szárnyaival, Közelebb közelebb hallott mormolása, Búgó bömbölése, föttyös sípolása“.**) Midőn fejünk fölött van az égiháboru, akkor többnyire záporban hull az eső s gyorsan Murány ostroma. Murány ostroma. hűsíti a levegőt. Ugyanakkor, midőn a hőfok tetemesen sülyed, a baroméíer emelkedik, mivel a hűvös levegő nagyobb sutylyal nehezedik reá, mint nehezedtek előbb melegebb rétegei. Minthogy a: „Rémes, idomtalan, óriás íellegek,“ (melyek) „Lomha testeikkel átfekvék az eget“, egy helyen nem maradnak, hanem a légnyomás elosztásához képest arra a vidékre tartanak, a hol kisebb a levegő nyomása, azért a zivatar sem marad fejünk felett. Az égiháboruknak kétharmadrésze különben is olyan rövid ideig tart hallásunkra nézve, hogy az első és utolsó dörgés között egy óránál kisebb időköz szokott csak eltelni. Helyesen mondja tehát Petőfi: „És az Isten ió, ő nem soká haragszik; A dorgáló felhők torkait bezárván, Újólag mosolyg a megengesztelődöít Isten mosolygása: tündöklő szivárvány“.*) Hogy éppen lakóhelyünk közelében keletkeznék a zivatar, azt ritkán lehet csak alkalmunk tapasztalni, hacsak nem magas bércek alján lakunk. Minden nagyobb hegycsoportra ráillik, amit Petőfi a Salgó-ra vonatkozólag mond: „E hegytetői kősziklára ül Borús napokon a pihenni vágyó Terhes felhőknek vándor serege; * ') Erdei lak.
