Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-07 / 27. szám
2. oldal (27. szám.) B’zonv-brzony azt lehet mondani, hogy egy-egy ilyen értesítő, — a leghüebb fotog- raphiája az illető, tanintézetnek. Úgy az értesítők összeállítása, mint az azokból megismerhető eredmény, egyaránt fokmérője valamely tanintézetnek. Városunk bővelkedik a különféle tanintézetekben, melyek majdcsaknem kivétel nélkül kiválóknak mond hatók. Népesek is s nemcsak megyénkből, de messzebb vidékekről is előszeretettel keresi fel azokat a tanulni vágyó ifjúság. A kiváló intézetek közt pedig legkiválóbb s messze földön jó hírnévnek örvend a kegyes tanitórendiek vezetése alatt álló r. k. főgimnázium. Ezen jeles tanintézetnek évről-évre kiadott értesítői, mindenkor büszke örömmel töltik el sziveinket, látva belőlük azt, hogy ifjaink, a jövő Magyarország nemzedékének magasabb iskolai nevelése mily jó kezekbe van letéve. Nem local-patriotizmus beszél belőlünk. Mindenki, akinek érzéke és ideje van a tanügy és ifjaink jövője iránt, — bőven meggyőződhetik állításunk alapossága felől. S habár a tanév alatt folytatott küzdelem színterén elesettekkel is találkozunk, ez nem von le az összeredmény értékéből semmit, különösen akkor, ha tudjuk, hogy a közoktatás- ügyi kormányzat intentiói szerint is, manapság sokkal nagyobb szigort kell a tanférfiaknak tanítványaik előmenetelének elbírálásánál gyakorolni, rnjni ezelőtt, mondjuk például 10—15 évvel is. Ezen megkövetelt nagyobb szigornak célja bizonyára és főkép az, hogy a tudományos ‘ és úgynevezett lateiner pályákra, melyek úgyis szerfelett tulhalmozvák jelentkezőkkel, — lehetőleg a jobb tehetségű s nagyobb készültségü egyének lépjenek. S igy ez helyes is, mert néhány év előtt is még, óriási volt hazánkban a szellemi proletáriátus. Különben még ma is igy van. Kezünkbe véve tehát a r. k. főgimnázium f. évi értesítőjét, mindenek előtt konstatáljuk, hogy az egy terjedelmes, vaskos könyv, minden tekintetben remek kiállítással s bizonyára nem csekély anyagi á]djj>zzttábai^TÉtra' gínfríá-M 'ZÉJtnot vezető ttegyestanitórendnek. A könyv, illetve eTteSÍ'fő, tartalmára nézve is kiváló és valódi történelem-irodalmi becscsel bir. Az előszó és „A veszprémi szent Anna-kápolna története 1724—1907“ cimü dolgozat, mely az értesítő elején van, dr. Friedreich Endre kegyesrendi tanár tollából került ki s minden tekintetben értékes és magas színvonalon álló munka, mely már magában véve qimlificálja az értesítőt arra, hogy bármely könyvtárban helyet foglaljon. Dr. Friedreich munkája hasznos és hézagpótló, mert a szent Anna-kápolna története ez- ideig még veszprémiek előtt is, legalább részleteiben, ismeretlen volt. A dolgozat alapos, kiVESZPRÉMI. ELLENŐR nteriíő s számos és hiteles kutforrás alapján Íródott meg. Érdekes és élvezetes olvasmány, minőt iskolai értesítőkben ritkán találunk. Van az értesítőben egy másik dolgozat, „11. Rákóczi Ferenc Emlékezete“ irta és e tanév folyamán a főgimnázium dísztermében felolvasta Varga Ferenc piarista tanár. A gyönyörű magyaros és ragyogó irály- lya! megirt értekezlet kedves és lelkes hazafias célt szolgál. Díszére válik szerzőjének s a hazafias piarista tanitórendnek. Az „Értesítő“ többi része 112 oldalon, kizárólag a tanintézet beléletével s az elért eredménnyel foglalkozik. Teszi ezt oly kimerítően, pontossággal és minuciózus részletességgel, hogy belőle minden elképzelhetőt megtudhatunk, ami a főgimnázium lefolyt tanévére vonatkozik. S mindaz az a sok, amit belőle megtudunk, csak örvendetes, épületes, lelkesítő s jogos reményekkel biztató a jövőre nézve. Az eredmény, melyet a diákok az előmenetelben elértek, átlagvéve, jóval felette áll a középszerűnek s ami leginkább örvendetes, ■ — 376 tanuló közül csak 18 azok száma, kik kettőnél több tárgyból nyertek elégtelent s igy vagy pálya változtatásra, vagy ismétlésre utalvák. A magaviselet tekintetében is szép az eredmény mert háromnegyed része a tanulóknak, vagyis 273, „jó“ azaz 1-es osztályzatot nyert. Az értesítőt különben ei kell olvasni. Megérdemli a fáradságot s köszönet illeti érte ösz- szeállitóit. Jövő számunkban folytatjuk a tanintézetek értesítőinek méltatását s ismertetését. Veszprém, Halpiac. JER ^ fogász ajánlja magát a legjobb és legszebb Mfojfok, .égésű fogsorok készítésére, a legujabn amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog : éhány óra I alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül ei és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével. illeszte- íik a szájba. Javítások clijmen lesen észközöllétnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek Veszprém, Halpiac. ___________________________1907, jtilius 7. Bo rsszemek. A „Frájlájn“. Golyvás hazájában sátoros ünnepje volt ha savanyu pacalt kapott, klumpában járt napszámba mindenféle gyárba 40 kemény krajcár n.jpi bérért. .Magyar úrasszonyok a haza jövendő reménységét, gyermekeik nevelését bízzák rá és mikor a gráci és iaibachi cupringer ideliferálja, már „frájlájn“, és két hónap múlva kalapban, kobrákdpőben és áttört strimfliben rója az utcát, vezeti, lökdösi és szittyagermán nyelven szidja a nevelésére bízott gyermekeket, mig szemeivel jobbra«-balra „vándliz“, hogy a toilette költségek fedezésére valami kundsaftot fölgáb- lizzon, ki a természetrajzból csak a tehenet ismeri a karcsú állatok közül. A mindenünket bérben kiszipolyozó Ausztria tenyeres-talpas stíriai és határvidéki nőnemű szülöttei, kiknek műveltsége a német olvasás és írásban kulminál, de a villával való evésig még nem emelkedett, — kiszoritotíák a német művelt bonneokat Magyarországból és ma minden „jobb“ háznál nélkülözhetetlen bútordarab a „tramplina austriaca“, a frájlájn. Ezt a témát évekig variálták a magyar tanárok. Előadásokban, cikkekben, kurzusokon fejtették ki, bizonyították be ennek az importnak hasznavehetetlenségét, sőt- kárát. Hiába. A magyar asszonyok megcsökönyö- södve kitartanak a steyer Lámpák, a nevelő frá-j- lájná avanzsált gránici dézsadámák mellett, akik kenyéradójuknak esküdt házi ellenségei, kik közül alig két százalék megy el tisztességben a helyiről, akiknek legnagyobb része nem szellemi tudományával keresi meg a selyem blúzok árát. Mindezek dacára nem általános szabályként állítjuk fel a mondottakat s tisztelet a kivételeknek. Legyen azonban még oly kifogátalan lelkületű a „Frájlájn“, derék s müveit magyar gyermekek nevelésére nem alkalmas médium, igaz, hogy mindenki azon irányelvek szerint neveli csaladját, amint ezt jónak véli, mégis „Frájlájn“ nevelési rendszer száz és egy okból elítélendő. Megyénkben s városunkban is, épugy mint a ország sok • más részében divik ez a buta rendszer. De hát sok ember jobb szereti a stájer dödöllét, mint a magyar töltött káposztát, vagy székely gulyást. Hja, „de gustibus non est diputandum! Tűzoltóság reformja A május hó 2-án a Major utcában és a Rákóczi téren pusztított tűzvész alkalmából lapunk hasábjain rámutattunk tűzoltóságunk egyes hibáira és felszerelési, hiányaira, melyeket nemcsak „egyes“ laikusok, hanem minden „laikus“ sőt még a szakavatott tűzoltók is észlelhettek. Legfeljebb csak a kicsinyes roszakarat és a sértett hiúság ütközhetett meg cikkelyünk feEz a műhely, hol a komor kovács, A dörgedelmes égiháboru Készitni szokta a villámokat, Haragvő Isten égő nyilait“.*) Ha ritkábban is, az Alföldön is láthatunk olyan felhőt, a melyben előbb villámlani, majd í d irogni kezd Itt azonban többnyire délután figyelhetünk meg iNen tüneményeket, kivált ; 2—-5 óra között; hiszen valamennyi égiháboru- I nak egyiiarmada erre az időközre szokott esni. | Bérces vidéken hamarabb és hatásosabban melegszik fel a levegő, mint a sik Alföldön ; azért is törnek ki ott előbb az égiháboruk, mint a lapályon. Hát azután elegendő a hatásosabb fölmelegedés ahhoz, hogy zivatar keletkezzék? Oh nem : több tényező is szükséges még, nevezetesen : tiszta, csendes idő, a levegő gazdag pára tartalma és a szokottnál kisebb légnyomás. Minél tisztább az ég s minél csendesebb az idő, annál jobban hevíthetik a Nap sugarai a levegőt ; minél melegebbek s párákban minél du- sabbak a legrétegek, annál könnyebbek; minél kisebb a légnyomás, annál jobban emelkedhetnek fölfelé a könnyű meleg párával telt légrésze- csek. Hogy zivataros napokon e tényezők megvannak, azt számos megfigyelés tanúsítja. Midőn ilyan állapot létrejön, szervezetünk nyomasztó hatást érez, testünk kegyetlenül izzad s a csendes időben alig bírjuk a nagy hőséget elviselni. Ilyenkor a száraz és a mousselinnal bevont nedves hőmérő állása között csekély a különbség, jeléül annak, hogy sok a pára a levegőben. Az állatok, amelyek ez állapot elől legelőiken kevésbbé tudnak menekülni, mint az ember, nyugtalanokká válnak. Élethűen festi viselkedésüket Arany János: „Valamint nagy ménes, ha eiőnyaranta Vihar gyűl az égben, repülő sok gyanta, Feledi, hogy szélyel bízvást legelészszen, Nyugtalan egyszerre, bogarassá lészen; Hosszú nyakát némely, levegőbe tűzi, Dagadó ampával a viharát bűzli; Más felrúg emelten lobogó farkához, Lába dübörgésén ijed és futkároz; Nincs bújni karámba, hol bújni ereszbe, Teszi Kettő-három a nyakát keresztbe, Remegő oldallal a nagy időt várja, Mikor szakad a• menny hulló köve árja“.*) Midőn alacsony barométer állás idején a könnyümeleg, párás levegő föllebb és föllebb száll s lassanként hűvösebb régióba ér: a párák az úszkáló porszemecskékre lecsapódnak, láthatókká válnak, felhőt alkotnak. Alant egyre kiterjednek s fölebb szállnak a" légrétegek s igy a felhő is egyre nagyobb terjedelmet ölt mig az emelkedő légáram odáig fel nem hat, ahol olyan alacsony a hőmérséklet, hogy a hőmérő 0 fokot mutat. Most a felső más alakot ölt: tetején fi■) Buda halála. nőm hajszálak képződnek, amelyek lassankint jókora ernyőt alkotnak. Ha a folyamat még tovább tart, nemsokára villámlás támad. Találóan mondja Arany: „Még egy perc ... az égen elterül egy árnyék, És -én mintha vékony ködfelhöbe járnék A tüzes nap fénye, melege kihalva! Őt magát borítja felieg szürke hamva. Minden arra mutat, hogy kitörni készül A vihar . . . *) ; Gyönyörűen írja le továbbá Arany a zivatar keletkezését forró időben: „Mint szellő ha fogan vak déli melegben. Pici pöhöly előbb, ut kis pora lebben, Majd a berek szélén levele a nyárnak Táncot ezüst hassal, nesztelenül járnak; ...Honnan kicsi szellő, ég vándora, jöttél? Vagy lábom előtt csak egyszerre születtél? Lehelleted’ arcom még érezni tompa: Ott vagy azért, látlak hogy fürdői a porba’; S már zizzeii az erdő, fordul á^viz is, Hosszú haja árnyát lendíti a;4Tiz is. Már lombokat lóbál, már ágát is ingat, Már egy egész karcsú fiatal bél ingat: Zug itt is, amott is a liget és megdül Szennyes az ég boltja szapora fellegiül, *) Álom — való. r Sa!gó.
