Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
II. évfolyam. Veszprém, 1907. január 6. 1. szám. Előfizetési árak: Egy évre. . .12 Fél évre ... 6 Negyed évre . 3 Amerikába 1 évre 16 Kiadóhivatal: Veszprém, Virág-u. 98., ahová az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. VESZPRÉMI ELLENŐR Szerkesztőség: Veszprém, Virág-u. 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza, névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: HUPKA GYÖRGY. Szabad szerelem. Nem a feminizmus és Schirmacherék magasztos (??) elveiről akarunk Írni. Isten ments! Nem azért mintha nem tudnánk véleményt mondani és megérdemlett kritikát gyakorolni! Nagyon is tudnánk, sőt azonfelül indítványt is tennénk, hogy mikor eme nem hires, hanem hírhedt nőnemű apostolok, belépő jegyek busás hasznainak beszedése végeit — nőink és különösen leányainak színtiszta és éppen a tudatlanságuk folytán magasztos erkölcsi értékének lefokozását eredményező s a szűzi felfogást megmételyező felolvasásaikkal a közérdeket veszélyeztetik, — hogy akkor eltoloncoltassanak. Azonfelül meg is magyaráznánk nekik, hogy valószínűleg a saját hajlamaik és' példájuk szerint — arra akarják ösztönözni nőtársaikat, hogy a szeméremérzet levetközésével fosszák meg a szív legmagasztosabb érzelmeit, a kizárólagosság zománcától, mely az Isten képére teremtett embert megkülönbözteti az állatvilág egyébb mozgó lényeitől, s a szeméremérzet által kívánt zárt ajtókat, sőt hajlékaink falait is ledöntve, ott mutogassák és értékesítsék azt a piacon, ahol Hector és Diana, — az egyébbként jónevelésü vadászkutyák — teszik. Hát azok vagy a bolondok házába, vagy a közerkölcsiség ellen vétő bűntettesek börtönébe valók, de semmiesetre sem arra, hogy szájkosár nélkül járhassanak a világban. De hát nem magyarázzuk meg nekik ezt. Nemcsak azért, mert a mi toliunk sercegését nem hallanák meg olyan széles körben, amint kívánatos volna és eredményes lehetne, hanem különösen azért, mert undorodunk az egész har- nografikus bölcsészettől, ami voltaképen nem is bölcsészet, hanem ostobaság, gonoszság, komhzság és őrültség, egy meg- nevezhetlen tartányban összekeverve, mely keverék milliomszor inkább alkalmas arra, hogy a gyomor mozgató idegeit, a visz- szafelé való működésre birja, mint a legtisztább pohárban vegyitett aludt-tej, borecet és pezsgő; ami ugyan külön-külön élvezhető, de együttesen ugyanazt a hatást idézi elő. Hogy undorodásunkat legyőzve, mégis foglalkozunk e fajta kérdéssel, arra a mi sziikebb hazánknak, Veszprém városának és lakosainak erkölcsi érdekei iránti kötelességérzetünk indit. Mert hiszen — szégyeljük kimondani — a Hector és Diána már mint a vadászkutyák, erkölcsei, itt is kezdenek tért hódítani. A budapesti hatóságok dynamit bombája szétfrecscsentette az ottani fertő bűzös hullámait. — Az abban élt sárga, vörös és feketére festeti hajú Nayádok szétrebbentek, keresvén, vagy preparálván maguknak, életelemüket képező pocsolyát máshol. Veszprémbe is jutott belőlük elég sok. Mert hiszen köztudomás szerint, — egy csepp fertőzött folyadékban annyi baktérium tartózkodik, amennyi elég, hogy negyediziglen megfertőztesse a mostani nemzedék utódait is. Az azokat befogadó akváriumok ama helyiségek, ahol vizet mentül kevesebbet mérnek el, annál több bort, pálinkát, főkép sört s egyébb lélitalokat. És a baktériumok megteszik kötelességüket. Fertőznek. — Nemcsak erkölcsileg, a családi élet sziklafundamentumának szétbomlasztása révén,— hanem fizikailag is; az orvosi beavatkozás és patikaszerek igénybevételét tévén szükségessé, a hőmérőkbe való higany rovására. Neveket, illetve cégeket nem említünk meg. De registráljuk a tényeket, a mint azok a maguk dísztelen mesztelen- ségükben mutatkoznak. A városnak egyik-másik nyilvános helyiségében hölgyek (?) szolgálják ki a vendégeket. Ez magában véve még nem volna valami égbekiáltó dolog; és nem is vagyunk oly álszenteskedők, hogy ezen megbotránkoznánk. Még afelett sem szórnánk az anathémát, hogy a pincérlányokkal a vendégek egyike-másika évődik, tréfálkozik. Hiszen ez már igy szokás, ha a mondott hölgyek pincérlányok volnának. De nem azok. S ha a kiszolgálás volna legalább a foglalkozásuk. De nem az. Ellenkezőleg, az csak firma, ürügy, egy másik foglalkozás üzésére; olyanra, mely rendőri és rendőrorvosi felügyelet alá tartozik. Nos hát azt hisszük, hogy az ilyen dolog, a századvégi felfogás mellett is több a soknál! S a mellett az a magaviselet, amely a firmául szolgáló foglalkozás közben, még a nem szégyenlős férfit is zavarba hozza! Igazán csodáljuk, hogy a vendégeknek komoly és előkelőbb része; családos emberek, ettől meg nem undorodnak s a legjobb esetben is olyan pajtáskodásba ereszkednek a Gésákkal, ami a flirteléshez úgy hasonlít, mint a parasztkomondor a selyem pincshez. (Vagy talán igazán előkelő erkölcsi és társadalmi színvonalon álló egyének nem is járnak azokra a helyekre s ha járnak nem állanak előkelő színvonalon?) Hát ez szomorú, megdöbbentő és undorító látvány, aminek az előző századnegyedek nemzedéke csak elvétve lehetett szemtanúja, — akkor is csak rövid ideig, mert azonnal alkalmazásba vétetett a legmegfelelőbb gyógyszer: a tolonckocsi! És szomorú, megdöbbentő, undorító mindez azok részéről, akik ezáltal akarják üzleteik forgalmát emelni; s azok részéről, akiknek részvételével és résztvevőse által lehet az üzlet forgalmát növelni. Szomorú még az Ízlés szempontjából is, mely a társadalmi positió bizonyos fokán, — bizonyos önmegtartóztatásra s a dekórum megóvására kötelez! AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER." > í I a
