Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-11-18 / 7. szám
I. évfolyam Veszprém, 1906. november 18. 7. szám. Előfizetési árak: Egy évre . . . 12 K. Fél évre . . . 6 „ Negyed évre . 3 „ Amerikába 1 évre 16 „ Kiadóhivatal: Veszprém, Virág-u. 93., ahová az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Szerkesztőség: Veszprém, Virág-u. 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza, névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: HUPKA GYÖRGY. Megvalósithatían remények? Arról volt szó, hogy a tanítók fizetése ki lesz kerekítve évi kétezer koronára. — A kultuszminiszter kijelentette a pénzügyi bizottság ülésén, hogy „eme híresztelések célzatosak, — melyek közállapotaink megnyugvását megvalósit- hatlan remények felköltésével akarják meghiúsítani “. Tehát megvalósithatían remények. Nem is ezidőszerint, hanem általában megvalósíthatanok. Mert — amint a miniszter mondja — „a nyugat európai államokban, a tanítói fizetések minimuma sehol sem éri el a kétezer koronát“. Persze a nyugat európai államok! Nagy szó! Nagy példa! Kellemes arra hivatkozni, mikor éppen esetleg ezek példája, egy egész társadalmi osztály existentiájának kérdésénél arra állítható fel, hogy ne adjunk! Bezzeg nem hivatkoznak arra, hogy mikor arról van szó, hogy tegyünk valamit. Különben is nem fogadhatjuk el e téren az utánzás elvének helyességét. Úgyis recipiáltunk már idegen égalj alól sok mindenféle hasznavehetetlent, amik nálunk megfelelő talaj és klíma hiányában, nyomorult törzszüllöttekként jelentkeznek. TÁRCA. Vármegyénk életéből. Irta: Krix-Krax. VII. Fel virradt végre — a megyegyiilés napja. — Nagy sürgés-forgás volt mindkét párton. Különösen a Deák-pártban. — Már kora reggel látni lehetett az érdeklődő közönséget, amint csoportokban verődve tárgyalták a kérdést. Suttogtak, találgatták, mi lesz ma? A megbízottak szaladgáltak az egyik és másik félhez tartozók kiválóbbjaihoz, igyekezvén az ellentéteket még a megyegyiilés előtt kiegyenlíteni, nehogy a Deák-párt egyértelműségének hiánya, a nagy- közönség előtt is nyilvánvalóvá legyen. A Wurda bácsi trafikjában is összeverődött egy-egy csoport. Hol a Deák-pártból, hol a balpártból, a „Fekete medvéhez“ cimü cég festett táblája alatt, — mely erős színekben és meglepő hűségben ábrázolt eg> fekete mackót, amint egyik talpával egy függő cukorsüveget tart. — Kockacukort ekkor még nem ismertünk. Süveg számra vásárolták akkor az emberek, nem dekaszámra. Erre a cégtáblára vonatkozólag, mikor már az üzletet M. ur vette át, — intézte egy Ízben valamelyik ur azt a goromba kérdést egyik alHiába való dolog az. — A narancs fügefa nálunk nem virágzik. Legfeljebb a tanítóknak juttathatnák az utóbbiból egy-egy importált levelet, amivel szegénységükben a szemérem érzékének és a közszemérem iránti követelményeknek eleget teendő, — magukat részben befödjék. — Ruházatra úgy se jut nekik. De hát mi is az a tanító? Urnák nem ur. Bár annak hijják, annak kellene lennie, arra jogosultsága van. — Mindenesetre a legalsó fok — az úri titulus létráján. — Lenézett, eldobott valaki az „uria kollégái által. A nem urak között meg nem első, mert nem respektálják. Hogy is respektálnák? Mikor valamennyinél szegényebb; még a templom egerénél is. Hát hiszen 8—6 és 4 száz koronákból is meg lehet élni valahogy. — Vannak akik kevesebből is megélnek. De nem is kivan tőlük az állam, a világ, a társadalom semmi qualificatiót, mely sok nélkülözések között eltöltött tanulási évek eredménye. Nem kivánja a tisztes életmódot, a tisztességes megjelenést, ami mind pénzbe kerül. — És — ami a fő nem kivánja tőlük, hogy gyermekeinket a honnak leendő polgárait, támaszait tanítsák, elméjüket fejlesszék, szivüket-lelküket nemesítsék! A komornyik, aki szépen tud bó~ kölni; az inas, aki jól tud padlót fényezni, kabátot le és felsegíteni; a kocsis aki sikkesen tudja a fogatot hajtani, — valamennyi több fizetést kap az urasá- goknál, mint a néptanító az államtól. — Pedig azok nem fáradtak évek hosszú során át a diplomáért. És nincs rájuk bizva legdrágább kincsünk; gyermekeink; ezek elméje, szive és a lelke. Ki merné tagadni, hogy a gyermekkorbenyomásai kiirthatatlan nyomot hagynak az egész életen át, az egyén lelkületé- ben, hajlamaiban. A gyémánt jegecesedc sekor véletlenül belopódzott porszem, értéktelenné teszi azt. A gyermek lelke pedig egy jegecesedő gyémánt. Hiába csiszolja, köszörüli azt az élet keze, — azt a foltot nem képes belőle eltüntetni, mely egyszer a helytelen nevelés által beléje edződött, s értéktelenné tette. És mi sajnáljuk most és a jövőben a megfelelő, — helyesebben: megközelítőleg megfelelő istápolást azoktól, akiknek szerető gondossága és aggódó felügyelete megőrizheti a gyémántot attól, .hogy homályt kapjon, — avagy megtisztíthatja azt, fejlődő stádiumában a kalmazotthoz, — hogy az üzletben is kifüggesztett kép, kinek a fotográfiája ? A volt, — vagy jelenlegi tulajdonosé? így kedélyeskedtek a vásárló urak, Wurda bácsi trafikjában, mely akkor még nem volt építészetileg különválasztva a füszerkereskedéstől. Wurda bácsi azonban nem hargudott meg azért; nem fájt neki az ártatlan évelődés! Pedig némely dologban igen érzékeny volt. Például a muzsika szóra. Lakásától jobbra egy úrnő lakott, aki művészi zongora játékával gyönyörködtette a sétáló közönséget és a szomszédokat, mikor csíllagfényes nyári estéken nyitott ablaknál, művészi ujjakkal kezelte a hangszerét. Lakásától balra pedig lakott annak az úrnőnek a sógora, aki cimbalmozni tanult, s esténkint ő is ki-kikopogtatott nagy íigygyel-bajjal, sok hamis fogással egy magyar nótát. — Wurda bácsinak hallania kellett mindegyiket. Egyszer találkozik az utcán S. úrral, a művészileg zongorázó urhölgy apósával, a cim- balmozó ur édesatyjával. — Az etikett kívánta | üdvözlések és hogy van? mint van? kölcsönös kicserélése után, kitör Wurda bácsiból az elkeseredés s azt mondja! „Ihre Frau Schwieger Tochter verursacht mir einen Hochgenuss mit ihren Klavierspiel, — aber ihr Sohn thut mir Weh!“ Talán némelyek megbotránkoznak äzon, hogy olyan goromba kérdés intéztetett a Fekete Medve fotográfiái minősége iránt. — Lehet, hogy van némi igazságuk. Ámbár gorombaság és gorombaság közt nagy a különbség., Aszerint, kinek mily szavakkal mondatik? És mit érint? Hát abban az időben hölgynek sohasem mondottak goromba viccet, sőt még konfidens magaviseletét sem tanúsítottak. — Férfival szemben is csak az egyenrangúnak — és bizalmas baráti viszony keretébe. A szándék nem volt sértő és nem érintette soha se a becsületet, sem más olyan tulajdonságot, ami a férfi jellem korrektségéhez tartozik. — Évelődés, ártatlan csipkelődés volt az, mosolyogva adva és fogadva, jux kedvéé.t. Sőt ugyan olyan okból szabályozva és ellenőrizve is volt az. Mert egy Ízben gorombasági versenyt is tartottak, megválasztott zsűri előtt. A zsűri elnöke Véghelyi Dezső, tagjai Cholnoky László és Pongrácz Dániel vpltak. A versenyzőket nevezzük A és B-nek. És nagy publikum a Látos-kertben. A verseny alatt persze, közbeszólások is voltak. — A verseny nívójához mértek. Különösen Krisztinkovich részéről, aki a hallgatóságnak volt egyik tagja. — Verseny végeztével a zsűri visszavonult tanácskozni. Hosszas és beható vita után aztán, kihirdette az elnök a verdiktet, hogy a két versenyző A és B. között leggorombább ember Krisztinkovich Aladár! — Pedig nem is volt egészen igaz. A gorombaság is relativ fogalom. Néha az igazmondást is
