Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-11-18 / 7. szám
homálytól, — se szerint az államot és társadalmai rengeteg kincs elvesztésétől. Viszont megajándékozhatja azzal, mint biztonságának és boldogulásának alapkövével. Hát ne e téren tessék takarékoskodni. — És ne e téren a külföldi példákra hivatkozni, melyek azonfelül nem is vágnak ide, mert hogy ott egészen más keret az, mely a tanítói pálya létfeltételeit megadja. Ha már a nyugat európai államokat akarják utánozni, azt inkább a földmi- velési miniszter ur tegye. — Termesz- szen fekete tulipánt vanilia Hattal. Az erre kidobott pénz se lesz olyan veszedelem, mint a tanítóktól megvont dotafió. S ne feledjék el odafönt, azt a szállóigévé vált mondást, hogy az 1870— 71-iki hadjáratban a franciákat épugy — mint Ausztriái 1866-ban az iskolamesterek verték meg! Városi közgyűlés. A hétfőn megtartott városi közgyűlés tárgy- sorozata semmi rendkívülivel nem kecsegtette a csekély számban megjelent képviselőket. Némi vita csak a dr. Komjáthy rendőrkapitány által kért 800 korona pótlék kiutalása feletti döntésnél volt várható, amennyiben előzetesen, már napokkal előbb, hallani lehetett, hogy dr. Komjáthynak a pótlékot nem kell megszavazni. Nem úgy történt. Még azok se szólaltak fel a kért pótlék megszavazása ellen, akik magánkörökben ellene nyilatkoztak, s mégis ezen kérdésnél oly hosszú vita, — illetve s helyesebben, szóözön indult meg s folyt le, hogy több időt vett igénybe, mint a 11 pontból álló tárgysorozat többi 10 pontja. A szóharcban majdnem az összes megje- jelent képviselők részt vettek; a résztvevők újból és ismét felszólaltak, sőt mikor már a döntésre a kérdés feltétetett, újabb vitára elegyedtek, ami nyilvánvalóan a tárgyalási rendbe ütközik. Egy szóval, egy kis rendetlenség, hogy ne mondjuk, szelíd anarchia kapott lábra a közgyűlésen, melynek dr. Csomasz helyettes; tiszti ügyész sem bírta elejét venni, annálinkabb sem, mert hisz a tárgyalás menetének szabályozása nem az ő, — de az elnök hatáskörébe tartozik, — ez pedig az ő jóságos és concilians modorával inkább tóditotta az amúgy is hosszúra nyúlt vita menetét, s azon igyekezetével, hogy az összebogozott kérdést megvilágítsa, — a szó- szaporitásí maga is hathatósan elősegítette. A tárgyalás menete különben nyugodt, s minden szenvedélyességtől ment volt, s . Vikár 2 ___________________ go rombaságnak tekintik. Amint annak tekintette egy ízben egy megyei földbirtokos, akinél követválasztási körút alkalmával a jelölt és Krisz- tiukovich vacsorán vdtak. Az üvegnek már csak a fenekén csillogott néhány csepp arary,zinü folyadék. Tessék Aladár bátyám kínálkozik a házigazda. Van ám még a pincében elég. Azt elhiszem kedves öcsém, hogy ott még van. De hogy itt nincs, az bizonyos. — Feleli Aladár bátyánk komolyan. Vagy mikor egy korán érett (Nasevveiss) fiatalembert figyelmeztetett az ő expectoratióinak ügyetlenségére, s az azzal akart visszavágni, hogy „Kedves Bátyám ! Mikor Te fiatal ember voltál mint én, — Te is ilyen buta voltál?“ — Kr. azt felelte: „Nem öcsém! Olyan buta sohasem voltam“. És ezekben a velős mondásokban mindig volt szellem. S azon kifejezéseket, mint a milyenek benső barátok közt ma hallhatók: nyomorult; gazember; becseién s. a t. s ami most barati élcelődésnek neveztetik, akkor nem lehe^ tett hallani. A szamár és marha kifejezések sem voltak divatban.' — Néha kivételesen azonban elő- fordhlt hol az egyik, hol a másik. Mint például azon borozás közben folytatott diskurzus alatt, am t H. volt helybeli vagyonos iparossal Ma- tauschek László folytatott. Amikor is az említett Lajos főjegyző mint régi praktikus tisztviselő, simán s ügyesen vezette azt, a Bpesten időző Szeglethy polgármester helyett. A vita elnyujtását a városi tanács okozta, mert a rendőrfogalmazói állás betöltésének — és a dr. Komjáthy által kért 800 kor pótlék kiutalásának kérdését egybefoglalva terjesztette a képviselő testület elé, — a közgyűlés napirendjére pedig csak dr. Komjáihy kérvényének tárgyalása volt kitűzve. A közgyűlés lefolyásáról szóló részletes tudósításunk a következő: Összesen, a tanács és tisztviselői kar tagjait is számitva, — 26 városi képviselő jelent meg. Vikár Lajos főjegyző elfoglalja az elnöki széket, s közli a megjelentekkel, hogy Szeg- lethy polgármester a rendezett tanácsú városok kongresszusán Bpesten időzvén, a gyűlésen ő fog elnökölni. Tudatja, hogy dr. Csete Antal városi tiszti főügyész szintén távol van a Balatonpart i vasút építési engedélyezési tárgyalásán, s felkéri dr. Csomasz Bélát, hogy az ügyészt helyettesítse. A közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri ifj. Fehér István, Kelemen Imre s Várahy 1. képviselőket, üdvözli a megjelenteket s a közgyűlést megnyitja. Ezután bejelenti, hogy egy magát megnevezni nem óhajtó veszprémi kanonok, 1920 koronát adott a szegényház-alapra, 280 koronát pedig úgynevezett karácsonyfa alapra, a szegényházi ápoltak részére. — Éljenzéssel tudomásul veszi ezt a képviselőtestület, s köszönetét jegyzőkönyvbe igtatja. Következett ezután a tulaldonképeni tárgy- sorozat. 1. A magyar kir. belügyminiszter a város gyámpénztárának 1905. évi mérlege tárgyában 95J3086—1906. sz. közgyűlési határozatot, melyben az elhagyott gyermekek segély alapjába utalandó összeg gyanánt 4892 kor. 64 fillér állapíttatott meg, jóváhagyta. 2. A fürdőházakról és a fürdőházakban alkalmazott női személyekről alkotott szabályrendeletet a m. kir. belügyminiszter jóváhagyta. A képviselőtestület mindkét miniszteri jóváhagyást tudomásul vette. 3-ik pont volt, Töttősy Béláné született Lakat Mária úrnő 500 koronás ösztöndíj alapítványának tárgyalása: A A képviselőtestület az ajándékozást elfogadta. — Dr. Benkő Károly indítványozta, hogy az alapítvány kamataiban részesítendő tanuló személyét, mindenkor a főgimnázium tanári kara, illetve vezetősége jelölje ki, miután az ismeri a tanulók viszonyait, előmenetelét stb. Dr. Csomasz Béla helyettes tiszti ügyész megjegyzi, hogy erről most szó nincs, nem is lehet, majd az alapitó levél elkészülte után, annak tárgyalásakor lehet ezen értelemben határozni. Dr. Benkő ragaszkodik indítványához, melyet annak idején újból meg fog ismételni. Következett a 4-ik pont. Dr. Komjáthy László rendőrkapitány a betöltetlen rendőrfogal________ VESZPRÉMI ELLENŐR ip aros kikérte magának, hogy Matauschek őt per maga titulálja, mert az sértés, lenézés, s. a. t. — De hát hogyan szólítsam ? Kérdi M. — Bruderschaftot nem ittunk, hát nem szólíthatom Tenek. Kegyelmednek, Kendnek sem mondhatom, Tekintetes, Nagyságos urnák sem . . . — Hát módja úgy, hogy Ön, feleli az önérzetes férfiú. — Úgy? Szól M. Azt megtehetem! Hát vegye tudomásul, ön egy marha! Alighanem igaza volt. Különben is ez csak egyik genre volt. — Volt ennél magasabb qgalitásu. Sarcasmusok, malitiosus megnyilatkozások, gorombaságok vattába csomagolva. — Pikantériák, éles célzások cukedlibe beadva. Amannak mestere Véghelyi Dezső, ernezé Cholnoky László volt. Az utóbbi valósággal olyan volt, mint egy plüseh vánkoskába rejtett sachet, melyből azonban ki hozzáéri, ezer kinyomuló gombostűnek a hegye szúrta meg az ember ujját. Volt aztán a vízözön génre, mely langyos viz szóáradattal öntötte el az ellenfelet, akár egy önfütő fürdőkád csapja, hogy se szóhoz, se lélekzethez nem jutott, s a feje is alig látszott ki belőle. Ennek művelője P. D., a Sza- lay Molnár temetése ötletéből megemlített gyászbeszéd szónoka volt. Eme hajlamaik, tulajdonságaik és képességeik szerint osztották is aztán ki, egymásközt a szerepeket, mindenik kiválasztván az ellenség 1906. november 18. mazói állás után járó fizetésből részére 800 korona, a rendőrségi személyzet részére pedig 400 koronának utalványozását kéri. Vikár polgármester helyettes ismerteti a tanács javaslatát, mely szerint dr. Komjáthynak a kért pótlékból, 1906. év utolsó negyedére esedékes 200 koronát kiutalni javasolja, — a rendőrség részére, illetve rendőrbiztos részére pedig évi kétszáz koronának ez év utolsó negyedére megfelelő 50 korona, miután a rendőrségi dijnok, aki eddig szintén részesedett a rendőrfogalmazói állás be nem töltése révén pótlékban — úgyis a közel napokban részesült napidij felemelésben. — Eszerint 200 korona megmaradna a város péuztárában. Ugyancsak a tanács javasolta, a rendőrfogalmazói, úgyszintén az uj városi szabály- rendelet értelmében, a többi újonnan rendszeresített állások betöltése iránti intézkedések megtételét. Kelemen Imre nem fogadja el a tanács ebbeli javaslatát. A rendőrfogalmazói állást nem kell betölteni, mert a teendőket elvégezheti a rendőrkapitány is, ki fiatal agilis egyén. Különben is, ha a rendőrfogalmazói állás betöltetik, s a kapitány ekkor a jelenleg élvezett pótléktól elesik, — mihamarább a közgyűléshez fog fordulni fizetésemelés, vagy drágasági pótlékért, s a város fizetheti ’a rendőrfogalmazót is, s a kapitány drágasági pótlékát is, — mig most, még rendőrfogalmazói fizetésből is megtakarítás éretik el. Pósa Endre azért ellenzi a rendőrfogalmazói állás betöltését, — mert nem szeretné, ha valamilyen fiatal jogászember, a kapitánynak akadékoskodnék! Dr. Csomasz Béla helyettes ügyész nagyon helytelennek mondja Kelemen és Pósa álláspontját. A közgyűlés a városi szabályrendelet felett nem disponálhat. — A szabályrendelet végrehajtandó, tehát az abban kreált állások betöltendők. Ajánlja, hogy fogadják el a tanács javaslatát. Súly László városi tanácsos azt mondja, hogy ne gondolja senki, — hogy a tanács hű bele balázs módjára hozta ide javaslatát. Mi történik ha a kapitány megbetegszik, vagy sza- badsára megy s nincs helyettese? Azonkívül a külszolgálatot is eJlenőrizni kell. Dr. Komjáthy rendőrkapitány: Hangsúlyozza, hogy ő nem köteles a külszolgálatot ellenőrizni, — legalább naponta nem. Ez az altisztek kötelessége. Dr. Weisz Jenő megemlékezik a régi időkről. Fejős rendőrkapitány idejében szükség volt fogalmazóra, mert Fejős nem volt jogász s nem ismerte a törvényt! Ma nincs szükség. Indítványozza, — mondja ki a közgyűlés, hogy a fogalmazói állást 1907. évi dec. 31-ig nem tölti be. — Dicséri dr. Komjáthy páratlan tevékenységét. Kéri a közgyűlést, hagyja meg neki 1907. dec. 31-ig a 800 pótlékot. Dr. Benkő szólal fel ezután. — Még el sem kezd beszélni, már általános mosolygás izközül, a maga ellenesét. Nem ugyan a célból, mint a Fáraó ivadék bakancsos, aki azért kérdezte a kapitányától, hogy melyik az ő ellensége, mert ki akart vele békülni, hanem azért, hogy mint egyenrangú ellenféllel, megmérkőzzék. — Mert az is különböző. — Vannak emberek, akiket nem lehet tűszurásokkal legyőzni. Azokkal szemben tehát súlyosabb fegyvereket kell használni, mig másokat egy csípős mondás is lefegyverez. Ilyeténképpen csatarendbe állítva, vonultak fel a küzdő felek, a megyeházához. — Az érdeklődés persze nagy volt. S miután karzatok nem állottak rendelkezésre, a kiváncsi hallgatóság a gy ti lésterem szomszédságában volt hivatali helyiségben csoportosult, a honnét a feltárt kétszárnyas ajtón át látni és hallani lehetett, ami a megye termében történik. Lett is sok érdekes látni és hallani való. Sőt a mellékterem korán összegyülekezett hallgatósága már előre tárgyalta a dolgot. — Ki pro, ki contra. Ki pedig olyan hévvel, hogy Ács Rudi bácsi, akit én a régi levéltárnokok typusának tartottam egész világi életében, már-már aggódni kezdett s hol itt, hol ott csendesítette, csitította a vitatkozó feleket, az ő sajátos mosolyával, basszus hangon hol egyik, hol másik urat kérlelvén. A pseúdó megyegyűlésnek egy felhangzó „Éljen“ vetett véget, melyei a tanácstemben megjelenő főispánokat mindig megszokja tisztelni a megye közönsége. És tessék meghinni, annak
