Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1906-12-09 / 10. szám

ír évfoíyaitf.

Előfizetési árak :

Egy évre. . . 12 K,

Féí évre . . . 6 „

Negyed évre . 3 Amerikába 1 évre 16

KiadéhivataL

Veszprém, Virág-u. 98.r ahová az előfizetési é& hirdetési dijak küldendők.

Veszprém, Í906. december 9.

VESZPRÉMI

10. szám.

Szerkesztőség:

Veszprém, Virág-u. 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratokat nem adunk vissza, névtelen levelek figyelembe nem vétetnek.

TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: HUPKA GYÖRGY.

Nem kérünk a régi bajokból.

Amint múltkori számunk vezércikkében megmondottuk, a „jónál“ jobb is van, a melyről beszélni lehet. Miért is, habár mi a Veszprém—Almádi—B.-füred stb. vasutat városunk érdekeire absolute jónak és kiépítését feltétlenül előnyösnek tarjuk is, kötelességünknek ismerjük a részletekre megjegyzéseinket megtenni, hogy ha lehet, a jót, jobbá tegyük.

Tesszük pedig ezt részben a múltak tapasztalataiban résztvett, — részben szakismeretek tekintetében hiteles férfiak véleményének kikérése után.

És tesszük azért, nehogy a múltak hibáinak megismétlődése folytán, rosszul csinálódjék az, amit ugyanolyan erővel jól lehetne megcsinálni.

Első sorban fontosnak tartjuk az állomás elhelyezésének kérdését.

Ennek a kérdésnek a megoldásánál előfordult tökéletlen eljárás következtében szenvedett Veszprém város már két Ízben olyan hátrányt, amit helyrehozni soha sem lehet. Az egyik alkalom a volt nyugati vasút kiépítésekor merült fel.

Miután a fiatalabb generatió ezen vasútnak városunkat érdeklő történetét nem ismeri, elmondjuk, hogy ez a vasút voltaképen úgy volt tervezve, hogy az Lepsénytől—Veszprémbe vezettetik körülbelül azon az útvonalon, amelyen most a dombóvári vasút halad. — Hogy ez az irány elejtetett s a vasút Székesfehérvárról, Várpalotán át vezettetett, abban a veszprémmegyei és városi tényezők any- nyiban hibásak, hogy nem tudtak elég erélyt kifejteni azon nagyúri befolyással szemben, mely a gróf Waldstein és gróf Zichy család érdekében a várpalotai utat protegálta és nem tudták megértetni a kormánynyal, hogy ezen az útvonalon a forgalom fogyatékossága miatt csak veszteség, csak reáfizetés lesz az eredmény, amint az be is igazolódott.

De már nagyobb hiba volt az, hogy az állomás elhelyezése, két tekintélyes városi polgár éo háztulajdonos versengése folytán — kik közül az egyik a

Vásártérre, a másik a Hosszú utcára kívánta azt, — a magánérdekek meddő küzdelme között úgy oldódott meg, hogy az állomást — Jutásra építették 1

A másik alkalom volt a Győr— Veszprém—Dombóvári vasút tervezésekor. — Ezt a vasutat az engedélyesek úgy tervezték, s az engedélyt úgy is kapták, hogy a fővonal Veszprémen át vezettetik. A Hajmáskér — jutási közös vonalról — peageról szó sem volt. Ehhez ragaszkodtak is ugyannyira, hogy az 1892. év tavaszán megejtett közigazgatási bejáráskor, az egyik engedélyes, szembe szállott a városházán az elnöklő miniszteri tanácsossal, s kijelentette, hogy vagy úgy csinálja a msutat, vagy sehogy.

Nem állottak melléje erélyesen. Azért, mert akkor nagyobb anyagi áldozatot kellett volna hozni. — Háromszázhatvanezer forintot kért a kormány. — Sok péz volt, de ellenértékűi fővonalat kaptunk volna s állomást a vásártérre. Sőt megkaptuk volna azt 180,000 forintért is, mely összegben a vasúti bizotság elnöke, a megye alispánjának tudtával és jóváhagyásával, meg is egyezett a vállalkozókkal, — erélytelensége miatt azonban nem tudta a bizottságban érvényre juttatni.

Pedig az jobban megérte volna a 180,000 frtot, mint a mostani bicikli a 60,000-et, — mely utóbbi valósággal kidobott pénz volt, mert azt, amit kaptunk egy krajcár nélkül is meg kellett volna a vállalatnak csinálni, mert igy szólt a concessió.

Azért fontosnak tartjuk az állomás kérdését. Nemcsak elhelyezése miatt, hanem különösen a tekintetben, hogy olyan terjedelmű legyen s oly berendezéssel létesittessék, mely az igényeknek meg fog felelni, s egy jövőbeli fejlődésnek kiindulási pontját képezheti.

Fontosnak tartjuk még azért is, mert ha most ismét hiba követtetik el, alig lesz valaha alkalom azt helyrehozni.

Igaz, hogy mindez a közigazgatási

bejárás alkalmával lett volna tisztázandó s nagyon csodálkozunk, hogy a városnak, mely azon képviselve volt, — érdekei nem lettek megóva.

Azonban hisszük, hogy egy kis jóakarattal lehet még most is a dolgon segíteni annyival is inkább, mert ami a városnak érdeke, az a vállalatnak sem lenne káros.

Ezen hitben teljes jóakarattal adjuk elő következő megjegyzéseinket:

A jelenlegi pályaudvar többé semmi szín alatt meg nem tűrhető mostani alakjában.

Egy valóságos eldugott lebuj az, szégyenére városunknak, szekatúrájára az utazó és a szállító közönségnek s a vasúti személyzetnek. A felvételi épület teljesen kicsiny, úgy hogy mérsékelt személy forgalom mellett is elégtelen az utasok befogadására s várótermeiben 15—18 utasnál több nem fér el. Előcsarnoka, hol a jegyeket kellene megváltani s a podgyászt feladni, — szinte alig 10 négyszögméter.

A közönségnek még a nyitott peronon sincs helye, mert az is csak néhány méternyi területet képez, feldiszitve az ott elhelyezett illemhelylyel.

A felvételi épületben levő forgalmi iroda oly kicsiny, hogy abban alig lehet két embernek megfordulni és semmi esetre sem lehet egy nagyobb távirda asztalt elhelyezni. Sőt ami igazán jellemző, annyi hely sincs benne, hogy egy véd- jelző állító készüléket lehetne ott elhelyezni.

A raktár a vasút megnyitása óta szűk volt, s elégtelen az áruk befogadására. Még a szabad raktár is! A teher és gyorsáru iroda egy szobának csúfolt, 10—12 négyszög méter területű kis le- bujból áll, hol 5 vasúti alkalmazott küzd a megfulladás ellen, mert egyik oldalán a mozdonyfüst, másikon a raktárba közlekedő kocsik, a harmadikon a tövében lévő legprimitívebb illemhely teszi lehetetlenné az ablakok nyitását.

AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZERr