Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-12-09 / 10. szám
VESZPRÉMI ELLENŐR 1906. december 9. Ez a helyiség különben maga rászolgált arra, hogy a közigazgatási hatóság mint közegészségellenest, menten bezárassa! A vágányzat kevés és rövid, úgy hogy igen sok esetben félnapokat kell a száilitó feleknek várakozni, mig kocsira- kományu áruikat a szabadban levő rakodó helyekhez beállítják! Nincs az állomásban sem homlok- rakodó, sem fordító korong, nem is szólva kúthátról! S ami fő, nincs hely a terjeszkedésre. Mert az őrült idea, hogy az állomást a kádártai ut felé 4 méterrel kiszélesítik! Váljon hol közlekednek az esetben a teherkocsik? Azután hol van még a vágány szaporítás és hosszabbítás? Ezen kívül a Weisz-féle korcsmát és házat kellene drága pénzen kisajátítani s a partot leásni s mégis szűk maradna az állomás s áthidalást kellene létesíteni, mely maga is 50,000 koronába kerül. Az uj vasút létesítésekor oly állomásra leend szükség, mely a sok százra, vasárnaponként ezerre menő utazó közönséget befogadni képes. Kell ezen közönségnek egy bizonyos mozgási hely s kell feltétlenül egy nagyobb restauráció, mely nélkül nagy utas- forgalommal biró állomás el sem lehet. Kell külön pénztárkezelő, ennek iroda. Szükséges egy nagyobb forgalmú iroda az átmeneti forgalom részére meg- kivántató nagy távida asztallal. Kell egy főnöki iroda, s a vonatszemélyzet számára oktató helyiség s egy helyiség, hol vonatokmányaikat szerkesztik. Kell a fentemlitett vágányzat bővítés és hosszabbitás a kocsik és vonatok rendezéséhez s feltétlenül kell a homlok- rakodó és kocsiforditó. De hatványozott mérvben szükséges a raktár kibővítésére is. Mindez teljesen lehetetlen a mostani állomás helyén. Azért a jelenlegi állomás lehagyandó, teherpályaudvarrá alakítandó s uj pályaudvar építendő a szabadi ut mentén, amidőn aztán az ut áthidalás is mellőzhető lenne. Ha nem akarják újból elpuskázni a pályaudvar ügyét, akkor egészen uj pályaudvar építendő, ha mindjárt a város részéről nyújtandó anyagi áldozat árán is! Veszprém helyi forgalma ha most csökken is valamit, — néhány év múlva újból annyi, sőt több leend mint a mostani, mert ez a városok természetes fejlődésének következménye. S ha a vidék emelkedik, — emelkedni kell a gócpontnak is. Különben is Veszprém—almádi és Füred közt sok oly áruforgalom lesz, mely a fokozódó szükségleteknek megfelelő kivitel és behozatal következménye leend s amit ez idő szerint kocsikon szállítanak. Végezetül ismételjük, hogy városunk lakosságának nem szabad eltűrni, hogy az uj vasút ismét abba az eldugott odúba vitessék, hanem minden áron követelni kell egy minden oldalról hozzáférhető nyílt helyen felépitendő tágas s az esetleges további vasúti fejlődésnek is megfelelő pályaudvart. Az „Egyke“' Annak ötletéből, hogy gróf Széchényi Viktor „Egyke" cim alatt közzétette atyjának az egy gyermekrendszerre vonatkozó megfigyeléseit, — az országos sajtó is foglalkozik ezen veszélyes tünettel; keresvén annak okait s orvosságát. — Helyesebben fejeznénk ki magunkat, ha azt mondanánk: foglalkozott; mert a mi sajtónknak, talán a nemzeti temperamentum szalmaláng- szerii, de hamar ki is alvó fellobbanása volt, — az e kérdésben való megnyilatkozás is. — Volt — nincs. — Pedig ez fontosabb és sokkal súlyosabb következményű jelenség, mint például a totalizator kérdése, melylyel azonban többet és tovább foglalkoznak. Persze ez speciálisan fővárosi betegség és sérelem. És — amint egy tárcacikkelyünkben megmondottuk — a fővárosi lapok a főváros határán túl nem igen érdeklődnek. — Ök csak a főváros népét szeretik. A nyomorultját — és szennyében, bűneiben is. — Az képezi gondoskodásuk tárgyát. Mi is érdeklődünk iránta. Sajnáljuk is. — De az Isten akárhova tegyen — mi a spártaiaknak azt a tulszigoru rendszerét — hogy a nem életre való gyermeket lelökték a Taygetos csúcsáról, practikusnak találjuk. Minélfogva — viszont — többszörösen sajnáljuk azt az elpusztított méhcsirát, melyből egy életerős honpolgár fejlődhetett s bizonyára fejlődött volna is Ki. Ezen felfogásunkban a kérdés különösen érdekel bennünket annál is inkább, mert a veszedelmes jelenségeknek egyik termékeny talajaként vármegyénk Kánaánja: a mezőföld jelentkezik. Akik e kérdéssel foglalkoznak s a baj szanálása felől gondolkoznak a modern orvosi tudomány szerint a baj okait kutatják. — Azon elv alapján, hogy ha megszüntetjük az okot, megszűnik önmagától az okozat, vagy a baj is.. Nagyban, egészben és általánosságban mindenkinek el kell ismernie emez eljárás helyességét; azonban a kérdésben forgó esetben nagyon nehéz annak az alkalmazása, mert nehéz azt a valódi okot megtalálni, mely a megdöbbentő jelenséget létrehozza; ennélfogva bajos az ok elhárításáról gondoskodni. — Bajos azonkívül még azért is, mert azon okok, amelyekben logice e baj gyökerét keresni lehet, olyan ter- mészetüeknek látszanak lenni, hogy azoknak megszüntetése nagyobb szabású törvényhozási intézkedéseket s mélyreható erkölcsi beavatkozást igényel, és pedig cooparativ módon minélfogva az orvoslás óhajtott eredménye is csak hosszabb idő múlva volna remélhető. — Mert ugyanis akár az anyaságtól kényelmi szempontból való félelem, s illetve tartózkodás, akár a létért való küzdelem terheinek megcsökkentése, a családtagok kisebb száma révén; — akár a meglevő vagyon megoszlásának megakadályozása legyen az ok, — ezen okok megszüntetése az erkölcsök javítása, az értelmiségnek fokozása, hosszabb időt igénylő procedura utján lehetséges. Nemkülönben törvényhozási intézkedések utján is hosszadalmas, — mert az állami beavatkozás módjának és formáinak kikutatása és megválasztása — mely hatásaiban ép oly hasznos mint veszélyes is lehet — időt igényel. Mégis van módja és van joga az állam- hatalomnak a baj kiirtására ellenszereket alkalmazni, ha a baj tüneteire alkalmazza azokat addig is, mig a baj okai megszűnik s ennek folytán azoknak kóros tünetei önként elenyésznek. — Ez ugyan nem gyökeres gyógykezelés,, de alkalmas arra, hogy v beteg subjectum ereje végkép ki ne merüljön addig, amig a kóranyag a beteg testből kihajtva nincs. Ez az ellenszer az állam büntető hatalmában van meg! — Ez ugyan ma, — büntető— törvénykönyvünk §§~ainak ide vonatkozó intézkedései folytán, nem mutatkozik ellenségesnek. Nemcsak azért mert a kiszabott büntetések absolute — és más büntetésekhez viszonyítva is enyhék, hanem azért is, mert a bűncselekmény apodicticus beigazolásához ép olyan bizonyítékokat kíván, mint máshol; amily&ieket gyűjteni ha nem is lehetetlen, de mindenesetre igen nehéz, — mivel itt a bűncselekmény tárgyával, az anyát, a legszorosabb fizikai kapocs fűzi össze, úgy hogy a cselekmény voltaképpen rendszerint, ennek a testén konstatálható; amire az ő consensusa folytán annál ritkábban nyílik alkalom, mert ő nemcsak nem keres segítséget a bűntény kiderítéséhez, de el se árulja, sőt minden módon titkolja azt. A büntetés mérvét illetőleg tessék összeTÁRCA. Vármegyénk életéből. Irta: Krix-Krax. X. Az indítványt nem fogadták el. — Tovább tárgyalták az ügyet. Mindkét részről ki lettek merítve az argumentumok. Végre felállott Chol- noky László. A Deák pártról vele egyidejűleg Késmárky József törvényszéki elnök. — Bocsánat nagyságos elnök ur—mondja Cholnoky — most a szólási jog engem illet, mert én iratkoztam fel a jegyző urnái. — Majd aztán tessék ellenem beszélni. Cholnoky azután kifejtette, hogy a kérdés elbírálása szempontjából mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy ki a szaktisztviselő és ki nem az? Így — szerinte — szaktisztviselő a megyei főorvos, a járási orvosok, az állatorvos, a főmérnök, a megye-bába s a tiszti ügyész. Ezek nem alkalmazhatók más functiókra, mint ami a szakmájukba vág, mert nem is értenek hozzá, így például, a megyebábát alig lehetne egy hid megvizsgálására kiküldeni, a főmérnök ur helyett — s viszont. Vannak azután nem szaktisztviselők, akiket mindenre lehet használni. Ilyen elsősorban az igen tisztelt alispán ur. — Akinek egy szakmára sincs qualificatiója, de azért universal genie, — mindent végezhet. Ennélfogva a tiszti ügyész urnák teljesen igaza van. A főjegyző pártjának ellenmondásai között szólásra jelentkezett utánna Késmárky törvény- széki elnök, kijelentvén, hogy ő teljesen osztja az előtte szóló felfogását; aki tehát — tette hozzá gúnyosan, — ime láthatja, hogy tévedett, midőn előbb azt amputálta neki, hogy ellene fog beszélni. Cholnoky erre nagy alázattal felkelt s mély bókkal közbe szólt: „verem is érte kérem a mellemet“ . Az ezen incidens által derültségre hangolt kedélyek nem is tértek vissza a szenvedélyeség terére. S végre is a főispánnak, Rozsos Istvánnak, a Kenessy testvéreknek concilians felszólalásai után az ügy békés utón intéztetett el a két szembenálló tisztviselő kölcsönös nyilatkozata alapján, melyben kijentették, hogy őket nem egymás személye elleni animositás, hanem csakis a szolgálati érdek vezette. Persze nagy volt az öröm a Deákpárton különösen a főispán részéről, aki, amilyen int- ransigens volt ha lovagias ügyről, különösen a saját ügyéről volt szó, — ép oly concilians volt a közügyek küzdelmeiben, ahol az ő nemes gondolkodásmódja mindig a békés, arany középutat kereste. Azonban a baloldal is meg volt elégedve. Nemcsak azért, mert a Deákpártban megzavart békességet, a meglehetős éles viták után az ügy ilyetén megoldásával, nem látta újra úgy egybe- forrasztoítnak, mint azelőtt volt; hanem különösen azért, mert neki is alkalma nyilt a vita folyamán, egy és más igazságot odamondogatni s egyik-másik nem kedvelt ellenpárti férfiúnak a szárnyaiból, néhány tollat kiszedni. Az idő bizon már délután két órára járt. — A főispán intett Mudrinak, aki már harmad- izben tért vissza a korlát mögé s aggódó daccal várta urának utasítását! Még kivették az esküt a kinevezett aljegyzőtől s a főispán éppen már be akarta rekeszteni az ülést, midőn Vermes Illés alispán meghallja, hogy Cholnoky -- csak úgy discursus közben — azt mondja vjalakinek ; „különben az egész heccnek az ártatlan oka az alispán ur, mert élt. vozása előtt neki kellett volna a kiküldetésről gondoskodni.“ Az alispán megharagudott, s szólni akart. — A főispán csitította, hogy ugyan hagyja már abba! De ő a kabátja ujjait felsimitva, mintegy bírókra készülő atléta kijelentette, hogy de bizony ezt nem hagyja magán száradni. Hanem aztán mégis csak sikerűit őt el- csillapitani s a gyűlés a tagok élénk csevegése között szétoszlott. Hát ime! így folyt le egy heves küzdelem a régi vármegye üléstermében, ahol a politikai antagonismuson kívül személyi tekintetek is indokul szolgáltak. — Lefolyt az érvek, a szarkazmus és humor fegyvereinek felhasználásával,
