Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-11-11 / 6. szám
2 VESZPRÉMI ELLENŐR 1906. november 11. személyválogatás nélküli hanyatlását illeti, nézzen körül a dr. ur! S akkor nem fog kérni bizonyítékokat. Mindebből az is következik, hogy az urakat nem állítottuk szembe a munkásokkal. Frázisokkal nem dobálódtunk. Maszlagot nem adtunk be. Munkásnak nemcsak a csizmadia legényt ismertük ei noha tudjuk, hogy a szellemi munkások között is vannak csizmadia legények, vagy legalább is Holzhckkereíc. Igenis foglalkozni, tárgyalni fogunk a munkáskérdésről, ha megfelelő módon közelítenek hozzánk. Sőt a nélkül is, midőn alkalomszerűnek látjuk. Távolról sem ariogáliuk magunknak, hogy ezt a nagy kérdést, melyet az államok bölcsei nem tudtak eddig megoldani, mi megfejthetnénk. Habár sejtelmünk van is arról az útról, amelyen ez megtörténhetik. És megelégszünk, ha egy eszmével járulhatunk a kérdés tisztázásához. Befejeztük. Ha kcveseítetnék a mit mondottunk, úgy avval védekezünk, a mivel Komjáthy Béla védekezett egy plai- doyé után: „gyengén beszéltem/ de olyan vádbeszéd után, mint a kir. ügyész űré volt, okosabbal nem mondhattam.“ Az a bizonyos X. ur. A Delaware.*) Irta: Dr. R. P. Nem vezetem e! tisztelt olvasóimat Amerika rengetegeibe, hol az „utolsó Delaware“ regényes élete számtalan viszontagság és veszedelmes kalandok közt, — de mindig harcban az indiánokkal és az őstermészettel lefolyt; — sem a hatalmas, s őserejében tobzódó, rakoncátlan, s az emberi kultúra által még meg nem fékezett Delaware folyamnak töméntelen víztömegek árjától megszakgatott partjaira, mértföldekre terjedő, s alig ismert szörnyetegek által lakott ingoványaiba, hanem csak a közvetlen közeibe, a csendes, kedves s ős magyar nép által lakott Várpalotára, még pedig az impozáns nagyságú róm. kath. templom mögött, alig néhány száz lépésnyire fekvő várpalotai hegyközközség „Loncsos“ nevű hegyteriiletébe. S itt fogom t. olvasóimat az én Delawa- remmal megismertetni, — mely nem egyébb *) Szőllőgazda olvasóinknak különös figyelmébe ajánljuk ezen nagyon is aktuális közleményt. egy szöiicfajnái, s az ebből nyert bornál. — De tartsunk sorrendet. Ez a „Loncsos“ tulajdonKépen, s különösen a városhoz viszonyítva, nem is hegy, hanem szélesen elterülő szelíd domb oldal, kitéve a felkelő és delelő nap áldácíhozó s éltető sugarainak, — északról pedig megvédve a mögötte felevő dombhát, erdők, s az erdőknél kéz ■ dődő hegység által. - Ép ezért felette alkalmas terület a szőllőtermelésrc. Azonban ilyetén előnyei sem bírták a „Loncsost“ megvédelmezni a phylloxera pusztításai ellenében, s már húsz évvel ezelőtt befejezte romboló munkáját, ezen mikroskópikus rovar miriádnyi serege, s néhány lugastőke kivitelével, kopáran maradtak a Loncsosnak addig aranygerezdekkel bővelkedett területei. Ez idő óta többen kisérlették meg, a szőllő ujjátelepitésének nehéz munkáját, — de bizony nagyon csekély eredménynyel. Mert a Loncsos talaja, több mint kétharmadában sekély, itt-ott agyagos-márgás, s ami még nagyobb baj, — nagy mésztartalmú. A talajnak úgy természettani, mint vegyi tulajdonságaival számolva, magam is csak nagy nehezen határoztam e! magámat az ujjátelepi- tésre; jó ideig csupán kísérleteztem, s csak utóbb és lassankint fogtam nagyobb terület be- népcsiléséhez. Kiindulva azon tapasztalati tényből, hogy minél cllentálóbb valamely szőllőfaj, — annál kevésbé érvényesülhet phyloxéra pusztító hatalma ; — nem is említve mesterséges homok kísérleteimet hazai szőllőfajokkal; a fősulyt az oltványokra és a közvetlen termőkre helyeztem. Az oltványtelepités körül is sok nehézséggel kellett megkezdenem, — de ennél még többel, a közvetlen termőknél. — így pld. egy York-Madeira táblát a negyedik év végén már ki kellett irtanom, s az általam ismert — pedig szépszámú, — közvetlen-termőknek is amint látszik, — ez lészen a sorsuk! — Mert a közvetlen-termőkkel eddigelé végzett kísérleteim alapján, határozottsággal állíthatom, hogy legalább is az általam ismert közvetlen termők egyike sem fele! meg a hozzájuk körött várakozásoknak : a phylloxerának egyik sem áll ellent, — még a Delaware sem! Éegalább teljesen nem. Saját gyökeiken élő Delaware tőkéimnek jelentékeny százalékánál, az idén már szembetűnő visszaesést észleltem, pedig még csak 6 és 8 évesek! Midőn a De'awarera vonatkozó, s közel egy évtizedre terjedő tapasztalataimat ismertetem, a nap-nap után hozzám érkező tudakozódásokra válaszolok, s egyúttal szolgálatot vélek tehetni ama szöllőbiriokos társaimnak, — kik a ma már gomba módra szaporodó Delaware-telepek hirdetései után indulva, — jelentékeny károsodásnak lehetnék kitéve. Mert szó ami szó, a Delaware bora kitűnő, — csak termelése kerül sok munkába és költségbe. Joggal kérdhetné bárki is, hogyan lehetséges ez, mikor a hírlapi, s egyébb hirdetésekben az áll, — hogy sem szénkényegezni, sem permetezni nem kell a Delawaret-, s ilyen óriási előnyök dacára is, sok munkába és költségbe kerül a Delaware nedűje? Bizony ez igy van. Állításom beigazolá- sára szolgáljanak a következők: A Delaware, ezidő szerint nagyon felkapott szőllőfaj sima venyigéjének ezrét 60—70—80 koronáért; gyökeres Delawarenek 140—240 koronáért; portalisra oltott Delawarenek ezrét pedig 24Ó—400 koronáért árusítják, s mellékesen legyen mondva, — borának literje 2—4 korona. Hát bizony, aki nagyobb területet óhajt Delawareval betelepíteni, — az nyissa ki az erszényét, de ekkor is kérdés, kap-e igazi Delawaret. Midőn Delawareról szólok, a piros válfajt értem alatta, mert az újabb időben fehér Delawareról is beszélnek, milyennel ez ideig méreg drágán szerzett Puritán név alatt kísérleteztem, s melyet telepítésre senkinek sem ajánlanék. Magam is, folyó év tavaszán megrendelt ezer gyökeres Delaware között, több mint ötszáz Olhellót, s más értéktelen 1 özvet en t.rmrt kaptam, még pedig ezrét 140 koronával számítja, melyek mint a kakukfiaÉ, mostohatestvéreik rovására gyorsan és szépen fejlődnek, a a Delaware pedig aránylag nagyon is visszamarad fejlődésében. S ép ezért, mesét mond az, aki állítja, hogy a gyökeres Delaware az ültetés első esztendejében, karó magasságnyira is megnő. A lassú fejlődés, a lassú növés, a Dala- ware egyik sajátossága. Még jó minőségű talajban is nehezen gyökereztetheto; a kerti talajban aránylag jobban mint a hegyi iskolákban, — de első esetben is az eredés százaléka nem valami kedvező. Nem csoda tehát, hogy a gyökeres vessző- oly aránytalanul drága. Kivételt csupán a házilag eszközölt por- bujtás képez, a mikor is már, az első esztendőben karó magasságnyira megnő és rendkívül gazdag gyökérzetii. De ha mint ilyen ki lesz ültetve, — csak ép oly lassan fejlődik, mint akár a sima, akár a simaként gyökereztetek vessző. Nem tudom eléggé ajánlani birtokos társaimnak, — hogy a Delaware — porbujfást előbb, mint két év után, — ne ültessék ki saját helyére. Ennél azonban jobbat is ajánlhatok. Aki a Delawareval gyors eredményt akar elérni, az: oltássá Portalisra. Mert még egy különleges tulajdonsága TÁRCA. Vármegyénk életéből. Irta: Krix-Krax. VI. Dunst Ferenc tehát megharagudott veszprémi vendégeire. — Pedig nem volt haragos ember. — Ellenkezőleg. — Ha már megharagudott nagy oka volt reá. Országos baloldali gyűlés volt, impozáns részvét mellett. Pedig minden! i a saját meggyőződése vitt oda és saját pénzén utazott. Mintha most is látnám azt a rengeteg tömeget, amely a gyűlés előtti estén, végig járta a közép-bal és 48-as párt köreit! Tisza, Giczy, Irányi, Simonyi voltak akkor a pártok vezérei. — A magyar politikai élet kimagasló alakjai. Egyenrangú és méltó ellenfelei Deáknak, Andrássynak, Lónyainak, Horváth Boldizsárnak, Sennyeynek. Csodálatos aera volt az! A parlamenti élet olyan nívón áiloít, amilyenen azóta sem volt. A pártok összeaíkotása, a pártélet tartalmassága, következetes magatartása és személyes torzsalkodások által meg nem zavart ösz- szetartása, erőt kölcsönzött az actiónak. A tagok egyénisége, tudása és modora pedig prestizst adott a 28—30 tagból állott 48-as pártnak is. Mert hiszen a magyar ruhások, báró Podma- niczky Frigyes, Csanády Sándor, — aki mindig Ausztria — Bécs ellen dörgött; Patay Pista bácsi, Csiky Sándor s. a. t. mind előkelő urak voltak, akiknek a kezében azért, — vagy talán éppen azért, biztonságban voltak a liberalizmus és a demokrácia érdekei. Bizony, az időben még az eszméjét sem merte volna valaki felvetni az olyanfajta megvesztegetési kísérletnek, amilyen gróf Khuen Héderváry kormányzása alatt történt. Hát még a kísérletre vállalkozni! Menten halálfia lett volna az illető ! — A morális és fizikai halálé. Hiszen egy államtitkár csak azért vesztette el az állását, mert hasonló kísérlettel közeledtek hozzá. Adaga jelentette be a képviselőháznak, — deponálta a bündiját. Nagy katonai ranggal bírt, az előkelő társaságnak tagja volt; nem tudott ellene senki semmit; nem Iszonyodott reá semmi cs mégis el lett ejtve. Simonyi Ernő, akinek mindenről a legszélesebb infor- mátiói voltak, — pattantotta ki a szikrát. Azt mondják, boszut álltak ezért rajta. Az Isten tudja, mi igaz belőle? Annyi bizonyos, hogy ő, — aki nint erős, egészséges ember jött haza a külföldről, — az ország egyik nagy dignitáriusánál elköltött ebéd után rosszul lett és többé soha sem gyógyult meg. — A gyomra volt tönkretéve. Az orvosok ráknak mondották. Elég az hozzá, hogy folyton fogyott, senyvedett, s bár consultált Európa legnagyobb orvos ca- pacitásainál, leghíresebb specialistáinál, — gyógyulást nem talált. — Abbáziában hunyt el. Még ma is őrzöm búcsúzó levelét, melyet atyámhoz intézett. — Ilyen vezérek alatt gyülekeztek Budapesten a baloldal hívei. Dunst Ferenc a bal középhez tartozott. Becsületes elvű ember volt. Igények nélkül, hűséges kitartással, mint olyan embnr, akinek a vállalkozása is önfeláldozás volt. Az apám képviselő volt. Százhúsz ember jött fel a kerületéből, akik két napig vendégei ■ voltak. Veszprémből is nagy küldöttség jött. — Minek mondjam, hogy kik voltak a vezetők? Hisz úgyis kitalálja az olvasó. — Azok a férfiak, akikről már annyi szó esett. Egy része Dunst Ferencnél kapott szállást ; vagy hárman. Közöttük B. I. is. Dunst Ferenc, mint mondám, a Molnárutcában lakott. Földszint a kapu alatt jobbra volt egy tágas szobája. A gyüléskedés fáradalmai után ő és idősebb vendegei, korán nyugalomra tértek. — A fiatalabb urak persze nem. — Viziteltek az ismerősöknél. Többek közt a már említett X urnái is. A ház úrnőbe vacsorára tartóztatta őket,, de nem fogadták el, mert — amint az egyik ur mondotta, — már rendez — vous-t adtak valahol a többinek. — Hova, — kérdi az úrnő ? — Kérem nem merem megmondani — felelte Ch. L. — Ahán! talán a Neue Weltbe mennek ? kérdezte X. ur. — Nem én mondtam kérem, volt a szégyenlős válasz.
