Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1906-11-11 / 6. szám

1906. november 11.

3

van a Delawarenak: hogy a gyökerén jóval később és kevesebbet terem.

S amúgy is a Delaware inkább a keveset termők közé sorolható, mint a középhozamuak közé, dacára, hogy úgy mint a többi közvetlentermő hosszunagy, vagy szállvesszős művelést igényel.

Előnyös fekvésű szöllőterületeken a sorköz távolságra valami rendkívüli gond nem fordítandó, mert a Delaware a legrosszabb fekvésben is beérik ; s miután tényleg ellentál! a legpusztítóbb gombabetegségeknek a Peronos- porának és Oidiumnak, —- nem kell attól tartani, hogy a sűrűbb ültetés, vagy a sorközöknek porbujtás utján való beplántálása, valamely nagy veszedelemmel járnak.

Két évvel ezelőtt, a négyszögméter ültetésü oltvány-tőkékből 2—3—4 porbujtást is készítettem, s ennek daácra Delaware táblám, — gombamentes maradt s kitűnő borom termett.

Portalisra oltott egynéhány Delavárem már a kísérletezés első éveiben Cíorosisba esett — (ez a szol lő betegség leginkább vasszegény talajban fordul elő, orvossága a vasgáiic) azonban ennek okát még a hiányos forradásban is kell keresni, mert a saját gyökerükön élő Dela- waréim egész az érés beálltáig, még a legmeszesebb talajban is, haragos zöldek maradtak.

Fentebb említettem, hogy a Delaware a legkártékonyabb növényi élősdieknek, a Peronospora és Oidiumnak is teljesen ellentáll, de sőt állíthatom, hogy még a közönséges penészgombáknak is.

Rothadó Delaware bogyót még nem láttam.

A tőkén s a tőke alatt esetleg visszamaradt Delaware fürt, vagy bogyó megtöpped, de hacsak apró rágcsálók ki nem szívják a tőke alatt maradt fürtök, vagy bogyók mézédes tartalmát, még télviz idején is élvezettel fogyaszthatok el.

A bogyóhullás csak túlérett Delav/arénál észlelhető s e miatt Késői szüretelés sok vesződ- séggel jár.

A fagykárokkal szembeni viselkedését, hál’ Istennek, nem volt alkalmam eléggé tanulmányozni. Azt azonban állíthatom, hogy erőteljes, beérett vesszőn, még tavaszi metszéskor sem észleltem hibás szemeket, rügyeket s kísérlet- kép őszszel szabad szülőföldben és nem is mélyen takart sima vessző tőke, teljesen ép maradt igy rosszabb eredésü százalékot nem mutatott a tavaszi metszésű venyigéknél.

Megemlitendőnek tartom még, hogy ha virágzáskor kedvezőtlen időjárás nagy szélvihar vagy szeles eső éri, úgy mint ezidén, meglehetősre rug a rosszabb eredés százaléka.

Delaware levélzetének, venyigéjének leírásába nem bocsátkozom, ezek már eléggé ismeretesek, vagy jobban-jobban eléggé vannak ismertetve a telepesek által.

Fürtjei inkább kicsinyek, megközelítőleg Rizling nagyságúak, de nem oly tömöttek; bo~

Bizony oda mentek, a veszprémi jogász ifjak kalauzolása mellett.

Az a Neue Welt pedig nem volt valami erkölcsnemesitő hely, olyan bálok tartattak benne, ahol a kisasszonyok garde de dames nélkül jelentek meg. — Azaz volt ott egyetlen egy. — Ez ügyelt fel valamennyire, engedékeny mo- solylyal bátorítván a mulató párokat. Voltak ott debardőrök is, rövid, ballet szoknyában, trikóban . . . Szóval, igen szép társaság volt. — Közbe vacsora, bor, pezsgő sat.

A hölgyek igen barátságosak voltak.

Nem igen kináltaíták magukat. S az elfogyasztott pezsgő, mentül előbb éreztette a hatását náluk. Különösen egynél lehetett ezt észlelni, aki reggel felé, már horkolt a dagadó kere- veten.

Végre a „kakas szól és óra int sietni“, — mint Hamlet atyjának szelleme mondja.

A hölgyecskék szétrebbentek, az urak elszállingóztak ügyesen és titokban, s magára hagytak egy urat, a szunnyadó szépséggel, — előre gyönyörködvén abban az embarrasban, amiben ez magát érezni fogja, az önmagával tehetetlen hölgy társaságában.

Csakhogy a korcsmáros nélkül csinálták meg a számadást!

Sokkal eszesebb ember volt az illető, hogy át nem látott volna a szitán. Sőt! Az ő esze már túl járt a többiekén, és tudva, látva, engedte történni a dolgot úgy, ahogy történt, mert előre kieszelt egy tervet, melynek végrehajtása

gyói szintén Rizling nagyságnak, közönséges piros C-hasselas színűek, vastag héjuak; — sa- játszerü, némileg az szabeilára emlékeztető kellemes ízzel, s rendkívül édesek.

. Mustja émelgős édes, rendkívül sűrű, s forrásnak eredve, igen zamatos, kellemes itóka.

Bora, mely már az első esztendőben az óbor tulajdonságaival kérkedik, — óriási szesztartalmánál fogva, könnyen eltartható. — Duga- szolatianu! felejtett palackokban hetekig sem virágosodéit meg.

. Bora különben egymagában alig élvezhető ; oly erős, hogy még gyakorol ott torkú borivó sem kér belőle egy-két kortynál többet.

Gyengébb borok házasitisára kiválóan alkalmas.

Győgycélokra úgy bogyói, mint bora, nagyon is használhatók.

Zamatos, húsos, nagy cukortartalmú bogyóiból, már kisebb mennyiség is, rendkívüli tápértékét képvisel, miért is a szőllö-gyógymód céljaira nagyon is ajánlható.

A felsoroltakból ítélve, a Delaware határozottan a jövő idők bortermő tőkéje; nagy el- lentálló képessége, értékes tulajdonságai és tartalma őt, ma még beiáthatlan terjedelemben való felhasználásra és értékesítésre predesíi- nálják.

A „vasűtügy.“

A Balatonparti vasútnak oly régóta húzódozó ügye, most már, szinte félelmetes gyorsasággal halad a végkifejlődés felé.

Félelmetesnek mondjuk, mert a városunk érdekében kiépíteni szükséges Veszprém—Almádi—Tapolcai vonalnak nagy és félelmetes versenytársa akadt a Börgönd—-Kertese—Almádi-Tapolcai vasútvonalban, — melynek kiépítése iránti munkálatok és intézkedések a vicinális vasutak történetében párját ritkító gyorsasággal folynak le i

S ezt nevezzük félelmetesnek, mert dacára, hogy a városunkból Tapolcáig vezetendeü vasút ügye évek hossza sora óta napirenden volt, — ez az ügy teljesen elposványosodott, — úgy hogy most a Börgönd—Tapolcai vonal létesítésének érdekében oly nagy veheméntiával és meglehetősen váratlanul megindult mozgalom meglepett mindenkit, s készületlenül talált.

Addig huzíák-halasztották a mi vasutunk megépítését; addig-addig gördítettek elébe akadályokat bizonyos „önérdekeitek“; addig-addig diskreditálták egyes „csöndes engedményes “- társak ezen épiíendeft vasút vállalatát, inig elénk állott az a veszély, mit város és megyeszerte megjövendöltek, — hogy a balatonparti vasút meg fog épülni, de nélkülünk és ellenünkre.

A fentemliíeít Börgönd—Kenese—Tapolcai vasútvonal kiépítése, biztosan kezdetét veendőin ég pedig a legközelebbi hónapokban. Ütött tehát a tizenkettedik órája annak, hogy vároVESZPRÉMI EDLEXÖR

sunk és megyénk minden számottevő polgára és hatósága, — mindent elkövessenek, hogy a Veszprémből kiinduló vasút is megépüljön, még pedig ugyanazon normák szerint, s ugyanazon jeléggel, mint a Börgöndről kiinduló vonalrész,

— melyet a kormány és annak jóindulatát bíró engedményesek „államérdekének neveznek.

Még nincs későn! Még mindent meglehet tenni arra nézve, hogy az összes hivatott fac- torok egyöntetű és összetartó működésével, a mi vasutunk, úgy amint a mi érdekeink kívánják, — megépüljön.

Ám nevezzék, — - és pedig bárkik, a Börgönd—Tapolcai vasút létesítését, „államérdeknek, — mi nem vitatkozunk velük, bár tisztán látjuk, hogy ama vasútnak kiépítése nem is any- nyira állami, mint inkább fővárosi érdek, — s érdeke az illető vasút engedményeseinek. No meg a Déli vasúinak is, mely a balatonparti vasul létrejöttét most már megakadályozni nem bírván, — a reá tizévé fennforgó kél rom közül, a kisebbiket, a kevesebb k. r okozó Börgöndi vasúi megépítését választja és óhajtja. Erre majd még visszatérünk.

De ha a Börgöndbői kiágazó vasút létesítése államérdek, kétszeresen és százszorosán államérdek, a Balatonnak elhanyagolt és kipusztult nyugati partjait Veszprém és Győr utján a világforgalomba bevonni s terményei számára a győri vasúti összeköttetések révén úgy észak felé, mint Bécs felé, tágas piacot teremteni, nem pedig a főváros és a fővárosi kereskedők és közvetítők által fixirozandó árakéit, tertrnényéiket kegyelemre, kénytelen — kelletlen elidegeníteni.

— A balaton nyugati partjainak felvirágozása csak egy észak és északnyugat felé megnyitandó vasútvonaltól várható, melyen a közvetítő állomás csak Veszprém lehet.

A Veszprémből kiinduló vasutat, mégpedig mint lí.-od rangú fővonalat, ki kell tehát építeni. S ez esetben iegkevésbbé sem bánjuk, sőt örvendünk, ha a Bőrgöndből kiágazó vasút ismegépül. Ebből haszna lenne városunknak, de nagy haszna lesz a Balaton nyugati parti lakosságának is mert terményei értékesítésénél több irányból fog jelentkezni a kereslet.

Úgy a Börgöndbői, mint Veszprémből kiágazó illetve kiinduló vasút építésének engedélyezési tárgyalása holnap fog megtartatni Budapesten. A tárgyalásra felutaznak a'r. Óvári Ferenc, Ralnprechi Antal, dr. Csete Antal és Friedreich Endre, kiknek feladatuk leend városunk érdekeit ott képviselni s érvényre juttatni. Nevezetesen kérni fogják szóbelileg is azt mit városunk vasúti bizottsága javaslata folytán a város vezetősége már írásban is kérelmezett: 1. hogy Veszprém almádi között is gyorsvonatok közlekedjenek; 2. hogy Veszprémből közvetlen kocsi közlekedjék;

3. Veszprémnek az itt fel- és leadott áruk utána vasúti segélyösszeg íörlesztlietésével, vasúti pótilleték 'engedélyeztessék, s végűi 4. hogy az Almádiban építendő két indóház közti összekötő

után, — tudta — ő nevet majd legjobban.

Úgy is lett. Midőn a többiek már mind eltávoztak, — ő felpakolta az ártatlanok álmát alvó hölgyet egy konflisba. — Betakarta a köpenyébe, s behajtatott a Molnár-utcába. — De nem Dunst lakása előtt állította meg a kocsit, hanem néhány házzal odébb. — Ott eibocsájtotta a kocsit, s a hölgyet támogatván, helyesebben vivén, — becsöngetett a békás ház kapuján, hol Dunst Ferenc és korábban hazatért vendégei, már élvezték a jól teljesített hazaíiui kötelesség által kiérdemelt nyugodalmat.

A házmester kaput nyit. Az illető ur a hölgygyei egyetemben oda lép Dunst ajtajához; kopogtat. — Ki az? kérdi a házigazda hangja.

— Én vagyok, a Pista. Legyen szives beereszteni.

— No jó ! Mindjárt gyertyát gyújtok.

— Soha se gyújtson gyertyát Dunst vei ter; megtalálom én az ágyamat sötétben is, csak nyissa ki az ajtót.

Dunst kiugrott az ágyból, felzárta az ajtót és ismét visszafeküdt.

A Pista pedig a sötétben betolta a még mindég hypnótikus álomban levő hölgyet, s hamar oda fektette egy földre vetett ágyra, betakarván a paplannal.

Ő maga befektidt egy másikba, de csak ruhástól. A kis kézitáskáját is maga mellé tette, s betakaródzott, várván a történendőket.

S nem soká kellett várnia. — A társaság- másik két tagja, akik szintén oít voltak elszállásolva, nemsokára szintén megjött. — Nem tudták mi történt a Neue Veltben hátrahagyott barátjukkal? Otthon van-e? Egyideig hailga- tództak az ablakon ; de mivel semmi neszt nem hallottak, — végre becsöngettek, — bekopogtattak.

A jó Dunst bácsi ezeket is beeresztette, némileg morogván, hogy miért nem jöttek egyszerre.

— Hát a Pista nem jött ? Kérdik a vendégek.

— De megjött már egy órával előbb. Rendesebb ember mint ti.

— Aztán csak maga jött? tudakozódnak tovább.

— Maga hát. Kivel jött volna ?

A két ur nem szólt semmit, hanem gyertyát gyújtva körülnéztek. És — óh borzalom! — Mit láttak ? A földre vetett ágyon az alvó hölgyet! Akinek melege lehetett, mert a takarót lerugdalta magáról s nagy kényelemben feküdt ott hanyatt.

Hah! mint a megsebzett oroszlán, úgy hördült fel a jó Dunst vetter!

Pocsájnat! Kiáltá, ez gyalázat, alávalóság. (A „Pocsájnat“ szavajárása volt. Sem B.-vel sem P.-vel nem mondotta ; hanem vaiami közép hanggal, mit Írásban nem lehet visszaadni.)

Tehát kiabált. — Az én lakásomat úgy megszégyeníteni! Soha sem tudom ezt a szégyent lemosni magamról.

Az idősebb vendég is felébredt és kent-