Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-10-21 / 3. szám
1. évfolyam. Veszprém, 1906. október 21. 3. szám. Előfizetési áraki Egy évre. . . 32 K. Eél évre . . . 6 „ Negyed évre . 3 Amerikába 1 évre J 6 * KiadóhivatalVeszprém, Virág-u. 98., ahová az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. VESZPRÉMI Szerkesztőség: Veszprém, Virág-u. 9S., a hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kézratokat nem adunk vissza, névtelen levelek figyelembe nem vételnek. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: HUPKA GYÖRGY. ...pro domo... Veszprém, 1906. október 2L A magunk ügyében, sajtó elleni támadás kérdésében nagyon nehéz nekünk, a sajtó egyik szerény orgánumának, felszólalnunk, mert mindjárt ott settenkedik a gyanú, hogy véleményünk elfogultságból ered és bizonyos kasztérdek által sugalmazott. Pedig, ha higgadtan bíráljuk a sajtó ellen indított akciót, s mérlegeljük azokat a rugókat, melyek arra az impulsust megadták, — az elfogultságnak s kasztérdeknek bizonyára sokkal több bizonyítékát találjuk a támadók magatartásában, mint a védekezőkében. Egy nagyur (?) s illetve, a nagyurak szócsövének szerepére vállalkozott úri ember bünül rójja fel a sajtónak, hogy irodalmi munkássága révén, mely voltaképpen a sajtó munkásainak existenciáját van hivatva biztosítani, — eilenértékeket fogad el, — hasznot keres. Hát ez elfogultság, melynek ötletéből eszünkbe jut egy anekdota. Egy zsidót akasztottak. A nézők között ott volt egy nemes ur is, aki oda fordulva egy szintén ott jelenleAŐ zsidó szatócshoz, azt mondta neki: „No léig! hurokra került a zsidó!“ „Hát azt tetszik gondolni nemzetes ur“, feleli ez, — „hogy az akasztófa csak a keresztény urak privilégiuma?“ Én édes Istenem! Hát ugyan kik és mik azok, akik ma ellenérték nélkül tesznek valamit, s hasznot nem keresnek? Ma, amidőn a hivatás, a régmúlt idők motivuma, mely hajdanta egyik vagy másik foglalkozásra hajtotta az egyént, — a szótárból egyszerűen kitörülhető volna. A színész, aki hajdan fázva-koplalva hordta a hátán Thálía templomának rek- vizitumait; a katona a ki hazaszeretetből, s mondjuk a rang fényéért és a dicsőség babérkoszorújáért ontotta számba- vehetetlen csekély zsold ellenében vérét, — a biró, aki Justitia istenasszony kezében akkora javadalmazásért vezette az igazsáer utján a pallost, amekkora fizetése ma egy postásnak is kevés volna; a pap, aki azelőtt benső lelki szükségletből mondott le a világ örömeiről; sat. sat. ma mindannyi mindennapi kenyeret biztositó foglalkozásként választja a pályáját. . . Mi jogon kívánhatja tenát bárki is a sajtótól, s illetve a sajtó munkásaitól, hogy ők, — éppen csak ők, a közérdekért, s a mások érdekeiért, csakis hivatásból, ingyen áldozatkészséggel szenteljék tudásukat és munkájukat — és pedig nehéz és fáradságos munkájukat, a saj- tóírodalomnak? Mi jogon kívánhatja ezt, akár az az osztály is, melyhez Szemere ur is tartozónak vallja magát, — mikor ez sem azérr futtat, hogy a lótenyésztés eredményének kiváló példányait, példaadásul bemutassa — hanem hogy lóanyagával a befektetett tőkéjének, — részben dijak, részben a bukmékerek, a totalizator, s magánfogadások révén, mentői nagyobb kamatját élvezhesse; s mely osztály nem azért foglalkozik a 32 levelű biblia forgatásával, hogy a maga és mások szórakoztatásával, egy-egy unalmas estét agyon üssön, — hanem azért, hogy nyerjen. — A szórakozáshoz nem szükséges, hogy egy éjjelen át, egy millió forint nyereség és veszteség kü- lömbözet mutatkozzék! Ami pedig már előfordult. . . S külömben is, a kedély- csillapitó szórakozásnak nem a Baccarat, a Ferblí és a Huszonegy az alkalmas eszköze. Ha pedig hozzátesszük, hogy amaz osztály tagjai, a különböző rendű, rangú és célú bankok és pénzintézetekben nem azért foglalják el elnöki és igazgatói állásokat; továbbá bizonyos gyári vállalkozásokhoz, amelyeket voltaképpen testi szemeikkel soha nem is láttak, ahová lábukat soha be nem teszik, — nem nem azért adják oda firmául a neveiket, hogy a közgazdaság és gyáripar terén tegyenek a hazának hasznos szolgálatokat; — akkor tisztán és világosan áll előttünk, hogy a sajtó elleni akció kezdeményezőjének környezete sem, — sőt talán éppen az nem hivatott és jogosult azt követelni, hogy a sajtó munkásai, az egyszeri szentként, a saját köpönyegjükkel fedjék be a világ bűneit. Amit ha akarnának sem tehetnének meg, nemcsak azért, mert ők is húsból — vérből való emberek, akiknek életét szintén a mindennapi kenyér tartja fenn, — (sokkal feketébb, mint a futtató irodáé) hanem legfőképp azért, mert igen nagynak kellene lenni annak a köpenynek, mely- lyel bizonyos előkelő körök bünlajstromát befedni lehetne! És tessék elhinni ez szálka a mél- tóságos urak szemében. Szóval képtelenség, hogy ne mondjuk ostobaság ma megbotránkozni azon, ha a munka és vállalkozás ellenértéket keres és talál. — Szemere urék is keresik az ellenértéket. Tehát a felháboro- suk csak műfelháborodás ami kevés értékkel bir, midőn olyan vállalat érdekében történik, mely nekik busásan jövedelmez. Ami pedig a hírlapi támadásokat illeti, írtak a lapok már előzőleg is olyan hangon, mint a Szemere ur által felolvasott szemelvények mutatják. — Emberekről, pártokról, sőt a szánt korona viselőjéről is, amelylyel a 7 és 9 ágú koronák tulajdonosai közjogunk szerint, szerv-egységben volnának! Membrum sa- crae coronae. És Szemere urnák dehogy jutott eszébe feljajdulni és a sajtó meg- rendszabályozását követelni. — Írtak a kis lutri ellen, mely megrontja, demoralizálja a közönséget. El is törölték. Ez sem fájt nekik, mert Szemere urék nem rakosgatnak garasokat az ámbók és a ternókra. De feljajdultak, mikor a totali- satőrhöz mert érni a toll hegye, mely pedig több kárt okoz és j abban demoralizál mini a kis lutri, de nekik hasznot hajt. — Hát ez a kasztérdek. Mi nem vagyunk olyan elfogultak, s nem szolgáljuk a kasztérde! et, mint ők. Nem vitatjuk, hogy a sajtó sz: z; fehérségben ékeskedik, s á dalában íum o 7 AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES SZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.-
