Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-03-23 / 13. szám
2. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR. 1902. márczius 23. Hány esetet tudunk, a mely egy-egy szegény család megromlását idézte elő. Az esetek napirenden* vannak. A vásáron eladia 9- jómódú falusi gazda lovát, hogy pénzé ; gyarapítsa; a másik falusi atyafi megveszi, hogy szegénységén segítsen, hogy munkaerőben gyarapodjék. Másnap a ló fölveszi a néhai nevet. Szegény emberre nagy veszteség. Hamarosan nyakába veti a tarisznyát egy darab száraz kenyérrel, hegyibe kanya- ritja az ócska szűrt, aztán útnak ered vele a jómódú gazdához, a kitől a lovat vette, hogy a pénzét visszakérje, ha kell, visszakövetelje. Hasztalan minden fáradság, idő- veszteség, szóbeszéd, a pénzét nem kapja vissza. Beáll a kényszer-helyzet, ügyvédet kell fogadni. A per problematikus. Fogy a papir, tinta, bélyeg, folyik a tárgyalás, föl- lebbeznek s a szegény ember elveszti pőrét. Oda a pénz, oda a ló s ezenfelül a fiskálist is ki kell elégíteni. Nagy sor. Egy ügyvéd is sokat tud fölszámítani, hát még kettő A szegény ember alól egy ilyen kis perecske kirántja a gyékényt; veszve van örökre. Ilyen és ehhez hasonló apró perek képezik a bíróságok fő foglalkozását. Képzelhető, hány szegény ember issza meg levét a mai jogvédelemnek. Ha csakugyan fejleszteni akarjuk a humanizmus színvonalát, akkor föltétlenül gondoskodnunk kell az ingyenes jogvédelemről, a vagyontalanok védelméről. A mai előrehaladott korban nem szabad megtűrni, hogy az ügyes-bajos fél az okból, mert szegény, mert a jogi képviseletre, védelemre nincs pénze, az igazságtól elessék. Igazságot szolgáltatni mindenkinek kell; gazdagnak szegénynek egyaránt. A gazdagnak azért, mert megteheti, fizesse meg a védelmet; a szegény, a kinek pereskedésre nem telik, részesüljön ingyenes védelemben. Ezt kívánja'az igazságos, méltányos emberi közérzület s ha a szűkmarkú társadalom a követelménynek akar eleget tenni, tegyen az állam. Kezében a hatalom; könnyen módját ejtheti s ez intézkedésével nagyon sokat segít a vagyontalanok tulnépes osztályán úgy erkölcsileg, njint anyagilag. Az elégedetlenek és elkeseredettek nyílt sebeinek gyógyítására az ingyenes jogvédelem hatalmas orvosság lenne. Hanyatló ipar, közömbös közönség. Mint a fiatal tüdővészes beteg, úgy teng-leng a magyar ipar, daczára annak, hogy az elmúlt esztendőben egymást érte a sok országos és helyi mozgalom az ország érdekében. A minő kedvező jelnek tartottuk ezt a praktikus és hazafias fellobba- nást, olyan lehangoltság vesz erőt rajtunk most, amikor látjuk a csüggedést a lethargiát mindenfelé az országban, ahol ipari életnek kéne lennie. A pezsgő vérü nép, mely Ázsiából vándorolt be, ismét nem tagadta meg magát, szalmaláng volt a lelkesedése, mely megcsappant, mihelyt kifogyott a frázis, a szónoklat s a jelszavakat tettekre kellett váltani. Eljött az uj év és mi még semrpi kedvező eseményét a magyar iparnak nem regisztrálhatjuk, s a mi még ennél is ■ sajnálatosabb, kellemes perspektívával sem kecsegtethetjük az olvasót. Szürke reménytelen ég borult az ipari munkások százezrei 'ölé s a mesterek és gyárosok fölé is nemkülönben. Ne higyje senki, hogy a kereskedők, az ipari czikkek terjesztői okozzák még csak részben is a magyar ipar pangását, amennyiben czikkeik túlnyomóan nagy százalékát külföldről, Ausztriából szerzik ?e. A kereskedő sokkal szívesebbéi! vásárolna magyar ipari czikket, nemcsak hazafiasságból, hanem a verseny olcsóbbsága és a szállítási különbsége miatt is. S hogy a kereskedő nem szerez be magyar árut, annak két oka van. Először, mert nincs gyári és kézmü iparunk; igaz, hogy sokat haladt a legutóbbi évtizedben, de még mindig olyannyira messze van a szomszéd és vámközös Ausztria mögött, mintha még most- is gyermekkorát élné. A közforgalomban levő ipari czikkek ötven százalékát külföldön gyártják jól-rosszul. A második oka az, hogy a közönség, igen, a hazafias, lelkes közönség, mely még néhány hónap előtt oly harsányan éljenzett az iparpártolási népgyüléseken, nem bízik a magyar iparczikkben előnyben részesíti a külföldit, mert közfelfogássá vált, hogy ami magyar kéz munkája; az nem lehet olyan jó, mint a külföldi s ezért nem vásárolják, daczára annak, hogy jóval olcsóbb. Éljenezni, lelkesedni tudunk a magyar iparért, de forintjainkkal, krajczárjainkkal támogatni — arra már nem vagyunk képesek. Aminő hazafiatlan, olyan igazságtalan ez a felfogás, meat bizony a mi gyári és kézműiparunk van, az a produkczió minőségében nemcsak hogy kiállja a versenyt a külfölddel, de nagyon sok esetben túl is szárnyalja. S a mig a közönség körében ez a káros nézet nem ad helyet a hazafias és igazságos felfogásnak, addig nem érdemes a magyar fellendüléséről beszélni, mert ha az a felfogás nem lenne olyan általánosan elterjedt, akkor mégsem múlt volna el oly hatástalanul a Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter által kezdeményezett nagy mozgalom a hazai ipar pártolása érdekében. Nem mondhatja senki, hogy a magyar kormány nem igyekszik elől járnia a jó példával. Megrendeléseivel, amennyire csak lehetséges, támogatja a mi_ iparunkat, de ahol a nagy közönség közömbösséggel nézi az ilyen példát, ott az állam csak keveset segíthet. Igaz, hogy vállalkozási kedv nincs már magyar gyárak alapítására. De honnan merítsen bátorságot, reményt és biztatást a vállalkozó, a ki a vagyonát teszi koczkára, midőn a fogyasztó tömeg a külföldiért rajong ? Csak várja, várja a magyar iparos, hogy egyszer majd felderüljön neki is. Én Istenem, meddig kell még várnia? A férfi hangosan fölnevetett és a pázsitra ledőlt, nem vevén észre a leányka mély fájdalmát és feleletül ezen szavakat mondotta:- Ugyan, mily gyermekes vagy Margit. Most valid be nekem, a miről előbb nyilatkozni szándékod nem volt.- Ezt örömmel teszem, ha tudni óhajtod ! Lásd, én azt hittem Józsi, hogy csak engem szeretsz és minden gondolatod az enyém és most azt látom, hogy itthagysz és visszatérsz Londonba. Vigasztalódj, édesem! csak rövid időre megyek és a leányka kezét megcsókolta.- Látom Józsi, hogy örömmel mégy el - igy talán örök időre elválunk.- Miért örülnék Margit ? Ha bátyám meghal* akkor feleségem leszel! — Engedd meg Józsi,-hogy szavaidban kételkedjem' 1 Én neked feleséged nem lehetek, mert te a nagyvilágot elébe helyezed a családi boldogságnak- Ugye, azért mondod e szavakat Margit, mert nem hiszed el, hogy igazán szeretlek; pedig, ha lelkemet látnád érzelmeimmel, azonnal tisztában lennél, de ha éppen kívánod, engedd meg, hogy egy megjegyzést tegyek. Te nem illenél London hideg légkörébe, szerény ibolyácskám! — Oly előkelők és oly szépek ott a nők, Józsi ? — Felényire sem oly szépek, mint te, édes kicsikém 1... De a mai világban nemcsak ragyogó szemeket kívánnak, hanem ásszonyi furfangot is. A nagyvilági hölgyek a gyermekszobából mindjárt az életbe lépnek ki, igy téged csalj meg. sem értenének és te körükben szerencsétlen lennél.--De Józsikám én azt nem tudnám megtanulni ? ' \ r — Nem édesem, mert lelked ragyogó tisztasága és női erényeid ezt meg nem engedik.- Értelek, Józsi.- Te a^t akarod mondani, hogy belőlem sohasem lenne egy igazi Lady. — Soha!... Margit.- Igenis, én megmutatnám azt, hogy belőlem is válnék egy igazi Lady, ha valamely mesebeli tündér kincsekkel elhalmozna.- Hagyjuk ezt Margit. Te sokkal egyszerűbb gyermek vagy; de poh, sietek, mert jön a vonat, mennem kell, Isten veled !... A leányka sírni kezdett. Mennyire szerette volna a távozó ifjút átölelni és bánatában igy szólt:- Látom, hogy nincs hozzám egy búcsúszavad, azért én feledni téged soha nem foglak! — Tudom, Margit! és karjaiba zárta a kis leányt, utolsó bucsucsókot adván neki. A fiatal' ember Londonban diplomata lett. Ekkor azou gondolata támadt, hogy Margit szegény, gazdagon kell nősülnie, ha a követségnél előlépni akar. * n * Szinielőadás van. Patti énekel és gyönyörű hangjával elbűvöli az egész színházi közönséget. Margit is az egyik páholyban van, mellette egy idősebb nő, a nagynénje foglal helyet, mögötte pedig egy fiatal ember, egy Lord áll. — Margit!... Hát maga is. itt van ? Ezen szavak hallatára a lányka fejét megfordítja és maga előtt látja Józsit, a kiről azt hitte, hogy már elfelejti őt. Sziaéből kikelve nézett a fiatal emberre, de azonnal magához tért és tudatára ébredt annak, hogy szerelme meghalt. A Lord észrevette Margit gyengélkedését és azonnal illatszeres üvegjéhez nyúlt s azt Margitnak adta. A leányka hálás pillantásokkal köszönte meg és azon fiatal ember megnyerte Margitka szivét, a ki általa kétszer elutasítva lett. Józsi tettetést színlelve, szomszédjához fordult és kérdé: — Mondja meg uram, ki az a feltűnő szép leány ott a páholyban? ' t v-. *1,- Nem ismeri ? Ez N. Margit. Anglia legszebb és leggazdagabb leánya! — Közelebbről nem adhatna fölvilágositást? — Szívesen! Ö egy gazdag Lord menyasszonya, kit az a kis lány előbbre kétszer kikosarazott de az ifjú — szivére hallgatva ■ — harmadszor is lépéseket tett.- Mit beszél uram ?! Az a gazdag Lord két kosarat kapott attól a kis leánytól ?- Igen . . . mégis győzött, mert a rang imponál a legtöbb nőnek . , . és ezen főtulajdonsággal Lordunk rendelkezik. A színházból hazajövet előhozta Margit nén- jének, hogy Józsi őt megszólította. — Légy nyugodt, angyalom, mondja a néni, Józsival, ha meglátogat, én fogok beszélni. Józsi meg is jött. A néni mindjárt a művészetre. London város szépségére terelte a beszédet, kérdezősködött hivataláról, collegiálitásról stb., da Józsi nagyon egykedvűen válaszolt az idősebb nőnek, mindig csak Margitka szemeit .vizsgálta és a nénit, bár őt is nagyon szerette, mégis odakivánta, ahol a bors terem. Egyszer akarva, nem akarva . . . magukra maradtak. Józsi rögtön megváltoztatta beszédje fonalát és térdre esett Margit előtt. — Aranyos Margitka! Hát elfeledett már engem és ama édes perczeket, melyeket együtt töltöttünk otthonában ? Nem emlékszik reá, hogy akkor nékem mit ígért ? Nem mondta azt, hogy engem feledni nem fog? ... — és a nemes X. Lord kedvéért elfelejti egykori imádóját. Térjen meg, az Istenre kérem, és ajándékozzon meg szivével, mert máskép a halálba megyek. Nem hihetem Margit, hogy egészen elfeledett volna!- Nem is felejtettem önt el Józsi! . . . De egykori hidegsége és érzéketlensége engen annyira lehűtött, hogy azt hittem, hogy ön szeretni nem tud.. Akkor szegény lány valék, ugye azért bánt velein oly hidegen ? . . . most midőn nagy vagyont örököltem, forró szerelmet esküszik nekem! Le-
