Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-03-23 / 13. szám
1902. márczius 23. VESZPRÉMI ELLENŐR. 3. oldal. H l R E K. Márczius 15. — Saját tudósítóinktól. — Veszprém város hazafias közönsége aá idén is a hagyományos kegyelettel és lelkesedéssel ülte meg a magyar szabadság újjászületésének évfordulóját. Első helyen áll a hazafias ünnep rendezésében a veszprémi „Iparos-kör“, mely elnökének, Bauer Károlynak kezdeményezésére kitünően sikerült társasvacsorát rendezett saját helyiségében. Vacsora alatt számos emelkedett hangú hazafias felköszöntő hangzott el. I Népkör is a régi hagyományaihoz híven igen szép ünnepet rendezett márczius 16-án a kör helyiségeiben. Az ünnepen igen sokan vettek részt. A szónokok közül különösen a kör elnöke, Hátzinger János magasan szárnyaló, szép és az ünnep méltóságának megfelelő beszédben méltatta a nap jelentőségét. Különösen elragadta a hallgatóságot beszédjének befejező része, a melyben a nemzeti újjászületésnek valóságos apotheozisát szavalta el. Eme lelkes beszéd után az ünnepély emelésében résztvettek még: Mező Lajos, a ki Petőfi Sándornak „1848. márczius 15.“ czimü alkalmi költeményét szavalta el; továbbá Széli István, a ki általános figyelem közepette mondta el „A jobbágyság állapota 1848. márczius 15-én történt felszabadulásig“ czimü értekezést. A nagyszámú ünneplő közönség a Szózat eléneklése után kedves emlékekkel oszlott szét. A veszprémi iparos ifjak önképző egylete múlt vasárnap, márcz! 16-án a Korona-szálloda nagytermében márczius 15-iki emlékünnepet rendezett. Az ünnepélyt esté 8 órakor Száz Ferencz egyleti elnök nyitotta meg egy igen szépen kidolgozott történelmi felolvasással, melynek végeztével a zsúfolásig megtelt terem' közönsége rázendítette az „Isten áldd meg a magyart“. Ezután következtek a szebbnél- szebb szavalatok, melyeknek előadói egytől-egyig megérdemlik a dicséretet, de különösen kötelességünk megemlékezni a két hölgy szavalóról, Tujder Margit és Holler Mariska kisasszonyokról, kik kellemes csengésű hangon előadott szavalataikkal az egész közönséget magukkal ragadták. A szavalatok befejezte után Száz Ferencz elnök meleg szavakban mondott köszönetét a nagyszámú közönség szives érdeklődéséért, mire a közönség nevében Balogh Károly városi képviselő ur nyilatKOZott néhány szóban elismerőleg az ifjúsági egylet törekvéséről és annak jelenlegi vezetőségéről. Azután az ünnepély a szózat éneklésével véget ért. Megülték még a nagy napot a „Felsővárosi iparos barátsági kör“-ben, hol Zsigmond János tanár tartott a nap jelentőségéről magas számya- lásu, remek szónoklatot, továbbá a „ Petöß-kör“-ben, s az összes tanintézetekben. A „Kreutzer-féle asztaltársaság“ is lelkesen megünnepelte az évfordulót. Csonka törvényszéki aljegyző mondott szép ünnepi beszédet, a társaság pedig hazafias dalokat énekelt. Várpalota város lakossága e hó 15-én ünnepet ült a Korona vendéglő termeiben. Mintegy 100 személyre szóló társas-vacsora volt. Az ünnepélyt Szalay Ferencz nyitotta meg, szép, hazafias beszéddel; a nap jelentőségével foglalkozott és a jelenvoltakat a hazaszeretetre és egyetértésre buzdította. Kívüle felszólaltak még: Magyar i Antal, Berky József, dr. Steiner Rudolf, dr. Rntsek Pál és többeken; ezenkívül Magyari Antal az általa irt költeményét szavalta el. Szloboda József is szavalt, ifj. Ország Imre pedig az 1848-iki eseményekről sikerült felolvasást tartott. Az ünnepély reggelig tartott. — A Kereszt vendéglőben az iparoskor tagjai ünnepeltek, s ott is sokan voltak. * Pápán. A szabadság 54 éves emlékünnepét a nagy naphoz méltó lelkesedéssel ülték meg Pápán, a társadalom minden körében. Szombaton délután a főiskola ifjúsága a szinháztéri szabadság emlékhez vonult s azt megkoszorúzta. A szobor előtt Kádár Géza III. éves papnöv. beszédet tartott, Vargha Domokos I. éves papnöv. pedig a „Talpra Magyart“ szavalta el. Este 7 órakor volt a fpjsk. ifjúság emlékünnepe a színházban. Emlékbeszédet tartott Szűcs Lajos IV. éves papn. s azután az ifjúság előadta II. Rákóczy Ferencz fogsága ez történeti szomorú játékot. Az áll. tanitóképezde ifjúságának ünnepe szombaton délután volt. Az emlékbeszédet Horváth Imre IV. éves képezdész tartotta. Az iparos-ifjak szombaton este ünnepeltek Győri Gyula főisk. tanár hazafias szónoklata mellett Az ág. hitv ev. ifjak a nagy nap előestéjén, pénte ken ünnepeltek. Megnyitó beszédet Gynrátz Ferencz püspök, alkalmi felolvasást pedig Szntter Dánie tanító tartott. A kaik. kör ünnepe rendkívül nagy közönség jelenlétében vasárnap délelőtt volt, amelyen Réthci Prikkcl Márián benezés-rendi hitszónok tartott ünnepi beszédet. Az ev. reformátusok vasárnap este ünnepeltek. Ugyancsak vasárnap este volt a katli. legényegylet ünnepe is, amelyen Sülé Gábor róm. kath. tanító tartott alkalmi felolvasást. Ezeken kívül majd minden tanintézetben is tartattak ünnepélyek. Magas vendégek Veszprémben. Beck báró táborszernagy, a vezérkar főnöke a héten több napon át városunkban időzött s itt a püspöki rezidenczia vendége volt. A táborszernagy a tüzérségi lövőgyakorlatokat nézte végig. Ugyancsak e gyakorlatok megszemlélésére ideérkezett Frigyes kir. herczeg is, a ki azonban a városba nem jött be, hanem a jutási állomásról kocsin egyenesen Hajmáskérre hajtatott a tüzérségi lőtérre.- Az itt gyakorlatozott tüzérezred hétfőn távozik», városunkból.- Anyakönyvi kinevezések. A belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök a héten Veszprémvárinegyében a litéri anyakönyvi kerületbe Rnzsics György körjegyzőt, a lepsényibe Kiss Antal jegyzőt anyakönyvessé, a dákaiba Pál Lajos segédjegyzőt, az ugodiba Dnfek Pál főerdészt, az ajkaiba Radnai Sándor segédjegyzőt, a bakony-niagyar- szombathelyibe pedig Majoros Lajos segédjegyzőt anyakönyves helyettessé nevezte ki. — Műkedvelői előadás. A veszprémi Iparos Ifjak Önképző Egylete márczius hó 31-én, husvét másnapján, a Korona-szálló nagytermében tánczczal egybekötött műkedvelői előadást rendez. Színre kerül a Huszár szerelem, Murai Károly vigjátéka, a következő szereplőkkel: Török Kálmán, Adám István, Fekete Terus, ifj. Hoffelder Ferencz, Tujder Margit, Rozs Ilonka, Török Károly, Pataki Gyula, Paiaki Imre, László Jenő és Tamási Mariska.- Tisztviselők értekezlete. A pápai állami tisztviselők, hivatalnokok, tanárok ma, vasárnap délután a járásbíróság helyiségében értekezletet tartanak oly czélból, hogy megalakítsák a pápai állami tisztviselők egyesületét. Ezen a gyűlésen megbeszélés tárgyát fogja képezni az alapszabályok ügye is, a melyet a megalakulás után, rövid idő múlva előterjesztenek a belügyminisztériumhoz. - A pápai állami tisztviselők, a magántisztviselők be- bevonásával, hétfőn délután ugyancsak értekezletet gyen nyugodt, nem felejtettem el, de szivem már másé. Késő van! — Margit, az égre kérem, nyújtson némi reményt ! — Nem lehet. Kiölte szivemből maga a szerelmet ... én önt többé szeretni nem tudom! Az ajtó fölnyilt és X. Lord, a vőlegény lépett be. Margit tárt karokkal fogadta őt és Józsihoz fordult. — Engedje meg Uram, hogy. vőlegényemet, X. Lordot önnek bemutathassad ! •— Fogadja nagysád szerencse kivánataimat, de ne felejtse el, hogy egykori imádóját örökre szerencsétlenné tette ! 1 / — Isten vele!!! -.AÉs lesütött szemekkel távozott. Viszontlátás. — Kezét csókolom, Ilus nagysád! — Nagysád ? — Maga az Béla ? — Bizony én vagyok, talán már rám sem gén ismer 7 — Óh dehogy nem! Pedig igazán nagyon megváltozott, mióta nem láttam. — Kilencz év sok idő, az alatt sokat változik íz ember. Mennyit kellett nekem azóta tanulni. 'Jagysádtoknak csak könnyű. Mi az a polgári ?! gyerekjáték ... — Csak ne is sértegessen. Azt hiszi, hogy mi!,-akik polgárit végeztünk, semmit sem tudunk. Próbálja csak meg. Azt hiszi, mert latinul nem tu- lunky hát semmihez sem értünk ? — Dehogy, én nem akartam nagysádot és cedves társnőit megsérteni. Én ... én nem úgy irtettem. Azt pedig csak mégis elismeri, hogy ín magam többet tanultam, mint önök összevéve. — No, nem vitatkozom rajta, mert nem szeretem, ha á leány nagyon sokat . . . — Beszél, — ugye? — Sokat vitatkozik. Maga még mindig a régi, kötekedő . . . — Pardon! . . . Hallom, hogy nagysád már bálban is volt. — Igen. — Jól mulatott? . — Igen. — Nem fáradt ki nagyon a soupe-csárdásban ? — Nem. — Miért lelt egyszerre ily . szótalan ? — Maga mondta, hogy sokat beszélek, megakartam mutatni, hogy nem úgy van. Én úgy veszem észre, hogy maga egy csöppet sem változott, ugyanaz a veszekedő . . . — Haszontalan ... — Gyerek, aki Volt . . . — Köszönöm. Kilencz évig nem felejtettem el, hogyan pörölt mindig; most újra megkaptam, elteszem a jövő kilencz évre. I— Tudja mit, ne veszekedjünk, inkább arról beszélgessünk, mikor még „békében“ voltunk, hogy mint játszadoztunk, én még mindig tudom a „vas Laczi“-nak meséjét, melyet ön-oly sokszor elmesélt nekem, most én mondom el, hallgassa csak: Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy király, ennek volt három leánya és egy fia, kit „vas Laezi“-nak hívtak, mert igen erős volt s büszke is volt ezért rá az ország. Egyszer az utczán szaladva, fellökött egy vénasszonyt, ki midőn feltápászkodott, azt mondta a királyfinak, hogy kívánjon bármit, első kívánsága be fog teljesedni. A királyfi erre a beszédre nem adott sokat, s csakhamar el is feledte az egészet, persze nem gondolt rá, hogy a vénasszony boszorkány volt Játék közben összeveszett „vas Laczi“ a három leánytestvérével s mérgében rájuk kiáltott: vigyen el benneteket az ördög. Alig, hogy ezt kimondotta megnyílt testvérei alatt a föld és elnyelte test véreit. Teljesedett az első kivánsága. A király meg tudta mi történt Igen megharagudott és elkergette egkedvesebb fiát, „vas Laczit“. Szegény Laczi el is indult és föltette magában, hogy megkeresi testvéreit. Ment, mendegélt, egyszer csak a világ végére ért. Ott egy nagy gödör tátongott eléje. Azt gondolta magában, tovább úgy sem me- let és beleugrott a gödörbe. Uramfia! mit látott! ? Sok, sok leányt, meg fiút, kik mind egy hosszú rúdon lógtak, füst fölött. Amint meglátták őt, kérték szabadítsa meg őket. Mondták, hogy az ördög, akinél vannak, most alszik. „Vas Laczi“ megkereste az ördögöt, aki szörnyen horkolt, úgy iludt és elvágta a nyakát. Azután levágta a lányokat, fiukat a füstről és hazamentek. Otthon aztán volt öröm. Az öreg király megvendégelte mindet. A vendégségből lakodalom lett, mert a király örömében, hogy a leányai meglettek, mert azok is köztük voltak, megengedte „Vas Laczinak“, hogy az ország legszebb leányát elvegye feleségül. Azután éltek boldogan, még most is élnek, ha meg nem haltak.“ — Ugy-e igy van ? Emlékszik még rá ? Emlékszem, egészen igy volt, azzal a különbséggel, hogy akkor én meséltem nagysádnak, most meg nagysád meséli nekem. Nem is hiszi, mennyire örülök, hogy igy tudja még. — Igen is azzal a különbséggel, hogy akkor Béla mesélte Iluskának és nem Béla ur Ilus nagysádnak. Szeretném tudni, hogy miért nem lehetne most is úgy. Nem vette észre, hogy mióta most magával beszélek, folyton azért a „nagysádért“ veszekedem ? Nekem az valami borzasztó!- Kérem Ilus nagy... Iluska, én nem mertem mindjárt igy szólítani, mert maga mondta, hogy megváltoztam, azt hittem tehát, minden megváltozott, a barátság is, pedig most látom, hogy maga még mindig a régi. — Apropos szabad a legközelebbi bálon a második négyest ?!!... — Maga is a régi ám, még most is kötekedik. Haszontalan!... K—n. I—a.
