Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-02 / 6. szám

V. évfolyam.

Veszprém, 1902. Február 2.

6-ik szám.

íilőíizetési ár:

Egész évre . 12 K. fii. — )

Fél évre

6 4 (3.—)

Negyedévre . 3 „ (1,50)

Egyes szám ára 24 tiller.

VESZPRÉMI

ELLENO

FÜGETLEN U(SÄG.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Megjelenik minden vasárnap.

Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Virág ntcza 103. szám,

fogad el.

Felelős szerkesztő :

VÁRKONYl DEZSŐ.

Hirdetések egyezség szerint.

Ny ill-tér garni o n d sora 3 0 fillér.

Bérmentetlen leveleket csak ismert kézből fogadunk el.

Agonizáló részvénytársaság.

• Veszprém, 1902. február 1.

E lap olvasói élénken emlékezhetnek ama cikksorozatra, melyek a közel múltban a „Balatoni Halászati Részvénytársaság“

üzelmeit tárgyalták.

Részletesen volt abban olvasható, hogy miként hintettek port a világ szemébe azok az illusztris urak, kik hangzatos frázisokkal és kápráztató Ígéretekkel utaztak a hiszékeny emberiségre. Üzemtervüknek általuk hirdetett czélja a környék népének boldogitása, a Balaton megfogyott halállományának szaporítása, a fogyasztóknak olcsó haltáplálékkal

váló ellátása' volt.

Hogy mindezt hogyan váltották be, azt többek között az istenadta szegény halásznép érzi legjobban, melynek kilencztized része télnek idején kereset és ig / kenyér nélkül áll, az. az egytized része pedig, a melynek munkát adnak, — könnyezve emlegeti az egyiptomi húsos fazekakat, a régi halászbérlőket, kik daczára, hogy alig rendelkeztek többel, mint néhányy^száz

forintnyi üzemtőkével, hasonlíthatatlanul jobb sorsban részesítették halászaik;«*. Került akkor ha nem is bőven nekik is, családjaiknak is élelem, ruha és lakbérre való pénzecske —- szóval nem láttak szükséget.

És most? A Rcé-bach lovagok úgy kalkulálták ki, hogy a foglalkoztatott halásznépnek a világért se jusson több, mint hogy éppen csak éhen, de csakis éhen meg ne haljon. A babonás nép hite azt tartja, hogy a kalitkába zárt éneklő madarak csak akkor tudnak igazán szépen fütyülni, ha éhesek ha kevés a kendermagjuk.

Valószínűleg Reé-bach ur is, ki öz- tudomás szerint a fenkölt (?) lelkű, művelt (?) emberekhez tartozik, azt hiszi, hogv a halásznép is annál jobban iparkodik, minél üresebb a hasa. Üresfej ti lokiga! Ennek kifolyása az a jogezim is, hogy a halászok keserves napszámából sub titulo „csizmapénz“, minden héten 50 kr. le- vonatik. Ez az eljárás, mely lelkiismeretes ^embernek ..még csak eszeágába sem jut,

annyit jelent, hogy a halász-csizmák a részvénvtársaság érdekében és szolgálatában váló hasz n álhatásáért az említett dijak visszatartatnak.

A halász-csizma olyan halászati eszköz, mint a háló vagy csónak, vagy akár a gőzhajó, mert nélküle 70 80 cmtr. mélységű vízben télviz idején hálót huzni nem lehet; a csizma-pénz fizettetés tehát éppen olyan jogosult, mintha- a háló vagy csónak és evező használhatását is a nyomorult, földhöz tapadt halá.-.znéppel fizettetnék meg azok, a kiknek szolgálatában használják ezeket a minden ponton lyukas, szalmacsutakkal bedugott, madzaggal összekötött, tenyérni ép helyet nemmutató rekvizitumókát, melyeken ki-be jár a viz és a nedves hideg áldozatává ejti, koldussá teszi akárhány használóját.

De hát mit törődnek ezzel a Reé-bach lovagok, mit nekik Hekuba! Az a fő, hogy még egy ideig, csak még egy akasztófaterminusig (Galgenfrist) odázhassák el a végbukást.

Parasztbecsület.- A „Veszprémi Ellenőr“ eredeti tárczája. —L Irta: Mayer-Kadelburg Beatrice.

Egy takaros, fehérre meszelt parasztszoba. Tulipános bútor. Egy kis ablak, azon piros függöny, az ablakon bazsalik és fuxia egy cserépben. Az ablaknak átellenében tükör.

. . SZEMÉLYEK:

Özv. Tompos Mihályné Bende Gyuri 23 éves Rózsi, annak leánya 18-éves Istók kis fiú

Rózsi magyar ünneplő ruhában ül az. asztal mellett, könyökét az asztalra, fejét a kezére támasztva. Kisirt szemmel busán néz maga elé. Tomposné egy ládában keresgél, ki- és berakja a sok ruhaneműt.)

Rózsi: (végre anyja felé fordítja tekintetét és siró hangon megszólal.) De idős anyám, hát hiszen maga is tudja, hogy nem lőhet. Egész éjezaka nem gytitt álom a fezemömre, mindég csak az forgott a fejemben, hogy miért is nem vigyáztam magamra. Igaza van, hogy most már késő a megbánás, de hát Gyuri felesége még söm lőhetek . ., .

Tomposné; {félbe hagyja a rakosgatást, kötényt húz ki a ruhahalmazból és azt maga élé

kötve, türelmetlenül vág.leanya szavába.) Hát nem szereted Gyurit ? Hisz ép az elébb mondtad,- hogy nem túsz meglönni nélküle és egy nap, ha nem látod, fáj az egész beső részűd! Hát miért ne esküdhetnél mög veie-L Jól megtermött, derék legény az a Gyuri gyerök, szép péz is néz rá, ha .az atyja egyször e’kötözik tűle, aztán úgy szeret tégöd, mint a galamb a tiszta búzát. Nem válogathatsz te a legényök közül. — Aztán meg lm szeretőd.- Mit akarsz még? Hogy az Úristen el-é vegyen téged, vagy aranyba őtöztessen ? (Kihúzva az asz. tál fiókját, kiveszi a kenyeret és abból egy karajt levágva, indul az ajtó felé.) Viszöm az Istóknak, egyék a galambom! (Kimegy és becsapja maga után az ajtót.)

Rózsi: (fölkel, a tükör elé lép és egyet sóhajtva igazítja fekete bársony pruszlikján a fűzőt.) Megyek altemplomba, talán*meglátom ott a Gyurit, már két napja, hogy nem találkoztam vele. Mög- haragudott a lelkűm, nem akar eléni kérünk (Szintén az ajtó felé tart, dé az kinyílik és belép rajta Bende Gyuri, magas, szép legény.)

Gyuri: (pörge kalapját hátrataszitva fején, örömrepesve, sugárzó szemmel kiáltja) De szíp vagy lelköm Rózsikám! (aztán a leány karcsú' derekát karjaival átfonva, súgva mondja.) ‘ Aztán ugy-e mán nőni haragszol ? Nem tehetők róla, hogy olan piros, olan csókra hivó a piczi szád. Hiszön nii van abban, ha megkóstoltam az édős mögvgyet.

Rózsi:' (kiszabadítja magát Gyuri ölelő karaiból és durczásan mondja.) No ne izéljen, majd elakadt a lélegzetűm, annyirán szorítja a derekam. Jllön le,.tessék! (odatol hozzá egy széket és vig hangon folytatja) Mi jót hozott, . nekünk ? Ugy-e nagy a sár az országúton? Most takartam a templomba indulni és talán el is merültem volna a sárba. Csak ne lönne tőlünk olyan messze az a 'alii, sokszor odamönnék.

Gyuri'. De iszen hallottam, hogy máskor többet koptattad arra felé az utat, most hogy en- göm megismertél, mindég a gyüő felé hallogatod u templomba járást. Az Úristen' türelmes, de én mán sokszor kifogytam belőle. Na, de másfelé fordítva az beszédöt, mond csak leiköm Rózsikám, mi lösz az lakodalmunkkal ? Te csak mindég másra fordítod a szót, néköm pedig nem felelsz. Tudom mán nem akarsz szeretni! De hát akkor mondd ki bátran. legalább tudom, hányadán vagyok. Majd csak megsegít engöm a jó Isten és valahogy megnyugszom abba, hogy. nem leszól a feleségűm, de ne húzd, hailogasd a dolgot. .Mondd csak ki lelkűd szerint, hogy hát mi a kifogásod ellenöm ? A fa- lunkbeli lányok utánam járnak, hívogatnak, csalogatnak, szeretnek, te meg eítaszitsz magadtól, mint egy kutyát. Amerre járok, mindenfelé hallom, hogy beszélik. De szőnirb való legény! De tüzes a szőnie! Milyen betyárosaza bajusza! Csak te nem szólsz, csak te bánsz velem úgy, mintha én volnék a világ csúfja. — Aztán tíz idős apám ha egyször be- hunyja a szómét, szép vagyon is vár rám. DologEEismert szolid kivitelben s legolcsóbb áron

c s a

k VEISZ LIPOT bútor-raktárában

ató, Veszprém, főtér.

j