Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-06-22 / 25. szám
V. évfolyam. Veszprém 1902. junius 22. 25-ik szám. Előfizetési ár: Eg ?'/. évre 12 K (6 —) Fél évi-e. . 6 „ (3—) ed évre 3 „ (1 50) Egye« szám ára 24 fillér. VESZPRÉMI A lap szellemi részét il* lető közlemények a ««er. k"Bí(Sí«Kli«* küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetések egyezség szerint. kizárólag a kiadóhivatal: Hosszú utcza 04. szám. Felelős szerkesztő: u Nyiit-tér garmond sora 30 fillér VaRKONYI DEZSŐ. Bérmsa tótien leveleket oaak ismert késből fogad el. 1 1 fogadnak el. Tanitők esküje. Pozsonyvármegyéből ismét egy czél- tudatos indítvány kelt szárnyra, mely ugyancsak körutat fog tenni az országban. A pozsonymegyei tanítók e héten tartott gyűlése egy nagy többséggel elfogadott határozati javaslattal lépett az ország színe elé: tegyenek esküt a magyar alkotmányra, mert ©nélkül állásukat el nem foglalhatják! Elhatározták, hogy ezen indítványt- pártolás czéljából megküldik az illetékes hazai tényezőknek. Tudjuk, hogy Pozsonyvármegye lakossága nagy részben tót nemzetiségű, sőt Pázmány Péter fészke, Nagy-Szombat, Kollár János róm. kath. plébános személyében tót nemzetiségű képviselőt küldött az országgyűlésre, ami annyit jelent, hogy a pánszláv propaganda e megyében elég termékeny talajra talál. Köztudomású az is, hogy csupán a szerencse műve volt, hogy Pozsonyvármegye nem választott néhánynyal több nemzetiségi képviselőt. Volt alkalmam e lap hasábjain is megismételni, hogy a pánszlávizmusnak s Sugarak a napról. CsuJfäsi Mórtól. (Apróságok Napóleonról és családjáról.) Napóleon tábornok 1799-ben tért vissza egyptomi hadjáratából uj babért szerezve. S bár családi viszályai nagyon igénybe vették, erős lélekkel és elhatározással, következetes energiával kezdte trónját felépíteni. A direktórium elvesztette tekintélyét. A győztes tábornok ravaszsággal és erőszakkal iparkodott magának híveket toborozni az általa régóta tervezett államcsíny keresztülviteléhez. Fivére, Lucian az ötszázak tanácsába!) ragyogó ékesszólásával nagy befolyásra tett szert s a többek között ezen tehetségének tulajdonítható, hogy kevéssel Napoleon hazatérése után az ötszázak tanácsa elnökévé választotta. Lélekjelenlétének és buzgalmának a nagy császár sokat köszönhet. , Brumair 18-án (1799. nov. 9) elhatározták, hogy keresztül viszik az államcsínyt. Óriási izgatottság fogta el Párisi. Az utczák kocsikkal és lovasokkal úgy megvolt tömve, hogy alig lehetett közlekedni. Napoleon pedig töltött revolverekkel ült komoran a Rue Chanteraine-én levő lakásán, hol általában hazánkban a nemzetiségi törekvések magvetői és istápolói különösen az illető vidék papjai és tanítói, kik meg- győzhetetlen fanatizmussal csepegtetik a hívők, úgy a gyermekek, mint felnőttek leikébe a gyűlöletet mindaz ellen, j ami magyar. Es ez ellen nincs védelem a magyar államnak, mert az illetők az egyházi autonómia nebántsvirág köntösébe burkolóznak s éppen egyházi gyűléseikben vagy annak ürügye alatt tartott-ösz- szejöveteleiken született és tárgyalt nemzetiségi eszmékből kovácsolt tőrökkel intézik, irányítják lappangó támadásaikat, 1 a mit már volt alkalmam személyesen tapasztalni. Ezek I körülmények kényszeritették a pozsonymegyei tanitó-egyesületet azon indítvány megtételére, hogy a tanítóktól állásba lépés előtt a magyar alkotmányra tett esküt követeljenek. Minden ténykedés, amely az alkotmány védelmére, a magyar nemzeti állam megszilárdítására irányul, kiváló dicséretet érdemel, sőt ezt érdemel már maga az erre irányuló szándék is. Dicséret illeti a pozsonymegyei tanítókat, kik a maguk kis körében kezdeményeztek s hozzájárultak annak a bajnak, annak a föltárásához, a mely újabban a magyar nemzeti állam testét sorvasztja. S midőn örvendünk ezen egyrészt; másrészt szomorúság fogja el szivünket, szinte apathiába esünk, mert azt látjuk, hogy az egyedül illetékes két tényező, a mely mindenek felett az első és hatalmas, a kormány és az országgyűlés nem törődik e bajokkal, hanem tétlenül, behunyt szemmel veszi tudomásul a nemzetiségi mozgolódásokat, melyeket a napilapok napról-napra kénytelenek a világ elé tárni. Úgy látszik, hogy a magyarság ügye csak a társadalomra s a kisebb testületekre van bízva. Küzködjenek, verekedjenek ők, de csak úgy ha akarnak; lépjenek elő hazafias indítványokkal ők, ha akarnak; Írjanak föl a kormányhoz és az országgyűléshez, ha akarnak. De abban bizonyosak lehetnek, hogy szavaik a pusztában kiáltónak szavai módjára fognak elhangzani. Hát bizony, sajnos, társadalmi és Hazaárulók. Bpnaparte generalist megakarták gyilkolni.“ Pauline, Napoleon nővére sikoltásban tört r ki. És bár a hir iszonyú zavarodást okozott, a közönség mégis meglepetten tekintett a páholy felé, ahol a hölgyek ültek. Lötitia is krétafehér lett, de erős akarata uralkodott indulatán. Fél 10 volt éjjel. A hölgyek elhagyták a színházat s kocsin akartak vágtatni a Rue Chanterain-re Napóleonhoz. De alig tadtak lépésben haladni, a bejáratot, az udvart és a hozzávezető minden talpalatnyi helyet úgy elfoglalták a gyalogjárók, kocsik és lovasok. Őrületes lárma és kavarodás volt. Rohanó, izgatott tisztektől értesültek, hogy Napoleon és bátyjai meg vannak mentve és hogy fegyvergyőzelmeihez, politikai győzelmek járultak Az ellenállást katonai erővel törték meg. Az uj alkotmányt elfogadták. A kormány élén egy első konzul és két konzul állott. Franczia- ország névleg még köztársaság volt, de Napoleon lett az első konzul és ettől az időtől kezdve Francziaország ura. A francziák megszabadultak egy erőtlen és befolyás nélküli kormánytól és átadták a hatalmat reményüknek és büszkeségüknek, a maren- gói hősnek. Gyökerestől megváltozott minden. Az előbbi ingadozó kormányt egy tetterős központi hatalom minden pillanatban újabb, meg újabb jelentéseket kapott a végbement dolgokról. Nemcsak Napóleon sorsáról volt szó, mert ha az államcsíny nem sikerül, egész családja, barátai és óriási pártja, vagy száműzetésbe megy vagy a vérpadra hurczoltatik s a véres forradalom sebeitől még sajgó francziákat egy újabb politikai mészárlás küszöbén tudni, kínos és marezangoló tudat volt. Édes anyja Ramelino Lötitia, leánya Pauline és korzikai barátjaik a patriarchalis jó időkből, Permon asszoay halálos félelmek közt töltötték a napot. Lötitia asszony hős lelküségét meg őrizte, de azért minden ajtónyitásra titkon összerezzent. Nem a tábornok Napóleont, de az édes fiát féltette. Végre, hogy megszabaduljanak a kínos politikai események gondjától, este színházba mentek. De bizony az izgaknak csak nem csillapultak. Nem csoda, hiszen bár Páris megtudta a fejlődő eseményeket az utcza és a tömeg nyugodt maradt, mégis mindenki ezt tárgyalta. Egy fölvonás közben nyugtalanság rohant végig a földszinten. Lötitia aöszony halálsápadt lett, rossz hirt vélt, pedig csak egy tolvajt fogtak el. A függöny felgördült. Az előadást folytatják, de alig kezdenek a színészek a szerepükbe, a főszereplő berohan a nyilt színre és harsány hangon ordítja a közönség felé : „Polgártársak!
