Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-06-22 / 25. szám
2. oldal. törvényhatósági utón nem lehet a nemzetiségi bajokat megorvosolni. — Ehhez erős kéz kell; ehhez mostani állapotunkat tekintve egy vasmarku, a nemzetiségi viszonyokat nem madártávlatból ismerő kormány kellene, amely csak halvány képet nyújtó jelentésekre támaszkodva, a parlamentben csak egy-egy beszéddel igyekszik a nemzetiségi aspirácziókat kis időre elaltatni. A pozsonymegyei tanítók kezdeményezése dicsérendő, a szándék szép, — de eredménye bizony alighalesz. Mert mi az a hivatali eskü, a mit minden köztisztviselő tartozik letenni! Nem egyéb sallangnál, formalitásnál. Megesküszünk a magyar alkotmányra, kötelességeink pontos teljesítésére, a hivatali titok megőrzésére, az elöljárók iránt való engedelmességre és a többi. És megtartják-e ezen esküt; van-e ennek nagyon sok ereje? Bizony nagyon sokan nem tartják meg, mert nincs sók erkölcsi ereje. Vájjon megtartja-e ezen esküt az a köztisztviselő, aki kötelességét elhanyagolja és restancziát restancziára halmoz? És szokott-e kapni az ilyen tisztviselő egy kis fegyelmi büntetésnél egyebet? Holott ez világos esküszegés, ami az egyházi törvények szerint főbenjáró bűn. És visz- szatart-e ezen eskü az egyéb bűnöktől, mint például a sikkasztás? Éppen úgy nem fogja visszatartani a behozni kívánt eskü a nemzetiségi eszméket ápoló és izgató tanítókat a magyar nemzeti állam ellen való támadásoktól, mert mindig lesz alkalom valami ravaszul fundált védőfal möe.é elbuiniok. VESZPRÉMI ELLENŐR Hivatkozom példára. Ott van az ügyvédi vizsgálat alkalmával letett eskü. — És a nemzetiségi izgatók közt nem találkozik-e nagy számmal ügyvéd ?! Az eskü lelkiismeretbeli dolog, kinek- kinek a becsülete teszi szentté azt. Vannak tág lelkiismeretű emberek, vannak, akik nincsenek tisztában a becsület fogalmával. Vannak szószegők, vannak esküszegők, kik ma igy beszélnek, holnap másként, a szerint, kivel állnak szemben. Szabhatunk bármekkora büntetési tételt arra, aki esküjét nem tartja meg, azért esküszegők és hamisan esküvők mindig lesznek. I ha mindezt meggondoljuk, csak arra az egy konklúzióra kell jutnunk, hogy minden nagy állami kérdés csak közvetlen pozitív törvényes intézkedésekkel oldható meg. Ilyen a nemzetiségi kérdés is, amihez első lépés az 1868. évi XLIV. t.-cz. revíziója, melynek érdekében Pozsonyvá- megye törvényhatósága a múlt hónapban a kezdő lépést már megtette. Azonban, hir szerint a kormány ezt a hazafias mozgalmat ezúttal lefújta. Társadalmi utón nem lehet ily bajokat gyógyítani — a társadalmi tevékenység csak segítő eszköze lehet a jól megalkotott törvény végrehajtásának. P ereszlényi Zoltán. Városi közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — A múlt hó 12-iki közgyűlésből kifolyólag a a piacz tér kibővítésének és a bazár lebontásának névszerint való megszavazása érdemében a városi képviselőtestület f. hó 16-án délelőtt tarGeorgette Ducrest, ki memoirjaiban, (melyek azon korból oly nagy számban termettek) említi, hogy mikor Paulien mosolygott egyszerűségén, igy felelt neki: „Halgass pazarló gyermek Többi bátyádról még nincs eléggé gondoskodva. Te a te korodban mindig csak élvezetekre gondolsz. Én azonban már komolyabban fogom tel az életet. S nem akarom, hogy Napoleon azt mondhassa, hogy mindent mi prédálunk el, amit ő szerez. Te vissza élsz az ő jóságával.“ Sajnos a világtörténet nem sok jót jegyzett fel Napoleon csáládjáról s amint lehet állítaná, hogy a család jó szelleme Napoleon volt, úgy a császár rossz szelleme az ő famíliája lett. Ha energikusa a jellemesebb és nagyobb stylü va családja, Európa legtöbb trónján még most is Napoleonidák ülnének. A kevés kivételhez tartozott Lucian. Mint láttuk, a Brumair 18. és 19-iki eseményeket Luczian erélyes és férfias bátorsága nagyban segítette Napoleon javára, amiért később belügyminiszter lett. De kemény és nyakas karaktere nem egyszer ellenkezésbe sodorta Napóleonnal 1800 novemberében oly erősen kaptak ösz- sze különösen, mikor Lucián szemébe vágta a konzulnak, hogy emelkedését neki köszönheti, hogy Napoleon rögtön megakarta fosztani a mi- nisterségtöl. De konzultársa, Cambacer^s tanácsára mégis úgy távolították el, hogy tekintettel diplomatái tehetségére követnek küldték Madridba 1902. junius 22. tóttá meg közgyűlését. Az érdeklődés nagyon lanyha volt már 10-re járt az idő, midőn Szeglethy György polgármester megnyitotta a közgyűlést és üdvözölte „a nem nagy számmal megjelent képviselő urakat.“ A gyűlés kezdetén csak mintegy 25—30 képviselő volt jelen, kiknek száma a tanácskozás folyamata, alatt csak 61-ig növekedett, igy tehát a közgyűlés határozatképtelen lévén, a napi rendre kitűzött fontos tárgyak miszerint megsem szavazhatta volna, a mennyiben ez időszerint a szavazatok összes száma 131-ből áll. Elö térj esz lések. Polgármester bejelenti, hogy a nagyságos és főtisztelendő káptalan jótékonyságának újabb jelét adta az által, hogy két szegénynek a szegényházban, eltartására 320 koronát kegyeskedett adni A közgyűlés a kegyes adományért hálás köszönetét nyilvánítja s erről a nagyságos és főtisztelendő káptalant jegyzőkönyvi kivonaton rendeli értesíteni.. Bejelenti: hogy Láng Lajos kereskedelemügyi ministeri kinevezése alkalmából a város részéről üdvözöltetek, melyért a miniszter ur köszönetét nyilvánította s kérte, hogy ez a közgyűlés tudomására hozassák. Tudomásul vétetett.. Bejelenti továbbá, hogy a veszprémi vasút állomás kivővitése tárgyában készült emlék iratot, az arra választott küldöttség a kereskedelemügyi miniszter nrnak átadta és egyben felkérte, hogy a volt keresk. miniszternek ez ügyben hozott határozatától eltérően a város javára döntsön.. A volt miniszter ugyanis azt határozta, hogy az esetben ha a város és vasút részvénytársaság által a veszprémi állomás oly módon ki nem bővítetik, hogy itt benn a forgalom lebonyolítható, nem lesz, az. áru forgalom Jutásra terelendő.. Most a miniszter ur kijelentette, hogy ezen ügyet megvizsgálja s azon fog lenni, hogy a városnak igazság szolgáltassák és hogy a város igazait a részvénytársaság ellen érvényesíthesse. Egyéb iránt előterjeszti a polgármester, hogy az állomás: kibővítése iránt a tárgyalás megindittatott s. remény lehet alilioz, hogy azon kérdés jobb módozatok mellett fog megoldatni és pedig akként, hogy abbóL a városra jelentékeny költség nem fog háramlani. Tudomásul vétetett. Olvastatott az almádi fürdő részvénytársaság értesítése, mely szerint Petőfi Sándor emlékét mell szobrának felállításával örökítette meg, egyúttal felhívja a közgyűlést, hogy a f. évi julius azzal a megbízással, hogy az ott uralkodó angol befolyást törje meg s iparkodjék franczia barát hangulatot létrehozni. Lucián el is ment. S missióját oly ügyesen végezte, hogy 1801. márczius 21-én Spanyol- országgal létrejött a szövetség. Napoleon családja sohasem adta föl a reményt, hogy a konzul majd elválik Josephintől, kivel 179.6-ban kelt egybe. Mialatt Luczian Spanyolországban tartózkodott, azt tanácsolta Napóleonnak, hogy váljék el a gyermektelen Josephintől és vegye nőül Izabella spanyol infánsnőt, a későbbi szicziliai királynőt. Josepkin értesülést szerzett ezekről a tárgyalásokról. Még mindig nagy befolyása volt Napóleonra. Viharos jeleneteket rögtönzött, a melyekben segítségére volt leánya Hortense is, aki mostoha atyjának dédelgetett kedveneze volt. Napóleont annyira megindították az asszonyi könnyek, hogy meghagyta bátyjának, hogy szakítsa meg a tárgyalásokat. A későbbi fejlemények azonban már nem a konzul, hanem a c ászár Napoleon terveit észlelték s amitől Josephin annyira rettegett, valóra vált mégis, Napoleon elvált tőle. Nagy császár, hálátlan voltál! Geniusod fellobbanását a hetaera Josephinnek köszönhetted. AJé váltotta tel, az anarchiát rendezett viszonyok. Minden rövid három hónap alatt. Nem ok nélkül mondták, mint egykor Caesarra, ki mellett eltörpült konzul társa: Julio: et Caesare consulibus, úgy Napolenn is. Hogy ez (értsd Napóleont) társuit csakhamar elfogja nyelni. Az államcsíny után a második napon a két consul a Luxembourg palotába költözött át, mig Napoleon a Tuileriában lakott. Átköltözése után fényes katonai szemlét tartott, melyet a ragyogó udvari ünnepségek egész sora követett. Katonai és polgári méltóságok siettek hódolatukat lábaihoz rakni. Mindezen ünnepségeknél édes anyja és nővérei is jelen voltak. De édes anyja nem a szive szerint cselekedett, csak fiának kedvéért, aki meghívta öt, hogy lakjék vele a franczia királyok ősi kastélyában. De ^Lötitia mindig visszautasította. A család tagjainak csillaga Napoleon csillagával napról-napra emelkedett. Kevéssel a beigtatás után Karolin férjhez ment Murat generálishoz, a későbbi nápolyi királyhoz. Karolin egészen úgy, mint nővére Pauline szerfölött híu asszonyi teremtések voltak. Ruháik igen gyakran 10—15000 frankba kerültek s ezenfelül mérhetetlen értékű gyöngyöket és gyémántokat viseltek. Édes anyjuk csak megmaradt az egyszerű korzikai szokásokban.
