Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-03-02 / 10. szám
V. évfolyam. 10-ik szám. Előfizetési ár: Egész évre . 12 K. (6.—) Fél. évre . . 6 „ (3.—) Negyed évre . 3 „ (1.50) Egyes szám ára 24 fillér. Veszprém, 1902. Márczius 2. VESZPRÉMI ELL NO FÜGGETLEN ÚJSÁG. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Virág utcza 103. szám, fogad el. sztő : VÁRKON Yl DEZSŐ. Hirdetések egyezség szerint. I Nyilt-tér garmond sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket csak ismert kézből fogadunk el. Közhivatalaink és a nép. Veszprém, 19Ó2. márczius 1. Alig képzelhető szebb hivatás, mint a közügyet szolgálni, mint hivatásszerüleg mások anyagi, szellemi és erkölcsi érdekeit előmozdítani. Innen a köztisztviselő, a ki hivatása magaslatán áll, a ki legjobb tudásáj, szivének legjobb indulatát bocsátja közre a társadalom érdekében, olybá vehető, mint az a katona, a ki a harcztéren koczkáztatja életét, egészségét, mindenét a haza védelmében. A köztisztviselő a népért van, a nagy- közönség érdekeit kell szolgálnia, hiszen már a neve is kifejezi ezt a szép fogalmat és megérdemelt díjazását is a közpénzből nyeri. Ámde a köztisztviselőnek nem csupán az a hivatása, hogy ügykörébe vágó hivatalos teendőit végezze az akták halmaza közé temetkezve. Ez terhes munka a közügy szolgálatában, de. ezzel csak egy része van betöltve annak a szép hivatásnak, mi egy köztisztviselőre vár. Mindig jól esett látnom és lépten- nyomon tapasztalnom külföldön jártamban, hogy mily atyailag, mily odaadással és jóindulattal állnak mindenkinek, még a külföldinek is rendelkezésére bármelyik nyilvános hivatalban és fáradságot, időt nem kiméivé, mint hallgatják: ki tövéről-hegyére a tanácsért vagy útbaigazításért a hozzájuk fordulókat. S ez igy van jól, különösen a népre, a járatlan, néha tudatlan köznépre való tekintettel. Mert elhihetjük, hogy a külföld köznépe semmiben sem áll fölötte a mienknek, főleg a józan eszü magyar parasztnak nem és igy egyenesen rá van szorulva, utalva jóakaratu támogatásra és vezetésre. Csak igy érthető, hogy a köznép ügye sokszorta jobban áll a mienknél, mert lépten- ByprÉÓh vezetik, útbaigazítják. Ha most ezt 'összehasonliíjuk a nálunk divó rendszerrel, azonnal észre kell vennünk a nagy különbséget. S ki tagadhatná, hogy a néppel való nemtörődés sok, igen sok érzékeny kárt zudit annak a nyakába, a. mi mind elkerülhető volna az által, ha népünkre több gondot fordítanánk, ha nem sajnálnánk azt az időt és fáradságot, a mit annak meghallgatása, útbaigazítása stb. igényel. De valljuk meg, az ósdi rendszer hagyományaként még mindig vannak hivatalaink, a hova a nép bemenni sem mer, legfeljebb ha hivatalosan idéztetik oda. Ha be is merévszel menni valamelyik hivatalba, akkor Pontiustól Pilátusig utasítják, egyik ajtón kimegy, a másikon be, egyik emeletről le, a másikra föl és mindenkitől azt a választ nyeri, hogy „nem az én ügykörömbe tartozik.“ Pedig ha szivünk szerint meggondoljuk a dolgot, el kell ismernünk, hogy akár adóügyi kérdésekben, akár más természetű ügyekben több-kevesebb fáradsággal mennyi bajtól szabadíthatnánk meg, a mi rendszerint később derül ki, a mikor már a megtörtént bajon segíteni nem lehet. Lehetnek és vannak is bizonyos ügyek, melyekben ha a szegény ember tanácsot, útbaigazítást nyerne, nem volna kénytelen a ma általánosan drágának, nagyon is drágának ismert pereskedés útjára vinni a dolgot. A „Veszprémi Ellenőr“ tárczája. Melania nénim látogatása Budapesten. — Irta: Hegedűs Alajos. — Éjfél után egy óra lehetett mikor a villamoscsengő berregése felébresztett álmomból. Még arra sem volt időm gondolni, hogy ébren vagyok-e vagy álmodom mikor az átkozott masina újból megszólalt. Izgatottan kiáltottam „Ki az“ „Én“! hangzott a válasz. Annyit tudtam mint azelőtt. Ki kellett nyitnom az ajtót, hogy meggyőződjem „Én“ ur kiléte felől. A teslegramm kihordó volt a kései alkalmatlankodó. Egy telegrammot nyújtott át, melyben Melánia nénim értesít, hogy holnapután délben fogai reperá- lása czéljából Budapestre érkezik, várjam a keleti pályaudvar érkezési oldalán, Az nem fér sehogy sem, a fejembe, ha csak holnapután érkezik, miért volt oly sürgetős éjfélután egyórakor legédesebb szendergésemből felzavartatni. Nem törtem sokáig a fejemet, megkerestem a fonalat és folytattam az alvást ott hol elhagytam. Reggel amint felébredtem megtettem az előkészületeket, a fogadtatást illetőleg kiadtam a rendeletet, a másik szobát és az ágyat hozzák rendbe szellőztessenek ki alaposan, mert nénim ki nem állja a pipafüstöt. Át kutattam az újságokat, hol és mi van valami megtekinteni való szóval mindent elkövettem, hogy az én egyetlen nénim jól érezze magát. Pontban tizenkétórakor megjelentem a keleti pályaudvar érkezési oldalán. Végig mustráltam valamnnyi érkezőt, de akit én vártam, Melánia néni nem volt közöttük. Rohantam lakásomra azt gondolván, hogy a néni kikerülte figyelmemet és talán már otthon is van nálam. Átkutattam a lakás miuden zugát, de őt, az én imádott nénimet nem találtam sehol. Már azon kezdtem aggódni, hogy tévedésből Budapest helyett Pomázon szállt ki, mikor „Én“ ur — ki a múlt éjjel volt szives látogatásával megtisztelni - megadta a kellő magyarázatot. „Vonatot lekéstem éjjel tizenkét órakor érkezem.“ Hálát adtam az Istennek, hogy nem rörtént valami baja. Mikor a hálaadással elkészültem neki gyür- kőztem és elkezdtem várni az éjfélt. Az időt rövidebbé tette Kari barátom, a ki egyúttal tanácsokkal szolgált a programm összeállításánál. Kérésemre megígérte, hogy segítségemre lesz a. kalauzolásban. Nehogy későn találjak érkezni egy órával előbb kimentem a pályaudvarra, fel és alá sétálgattam. Unalmamban kétszer megmértem magapnat az automatán és egyszer töltött csokoládét bujtattam ki. A kivonatot az üzletszabályokból pedig megtanultam kívülről. Ezek után megérkezett, az a vonat a mely hivatva volt. nagynénimet karjaimba szállítani. Azon reményben ringattam magamat, hogy a néni első teendője lesz nyakamba ugrani. Csalódnom kellett Kiadott egy skatulyát. Abban van a kalap. Azután egy másik skatulyát. Abban valami ruhanemű van. Egy harmadik kerek skatulyát. Abban van a muff. Egy kézitáskát. Abban van az útra szükséges holmi és csak ezek után — mit ? Valaki azt hiszi, hogy ő maga szállott ki ? — Oh nem, csak azi itán jött egy napernyő és ennek a végében bokrétával a kezében a néni. Megindultunk kifelé de alig mentünk harmincz lépést, nagynénim felsiklott, hogy a fél keztyüje a kocsiban maradt. A keztyüt valahogy sikerült visz- szaszereznem. Most már abban a reményben, hogy Elismert szolid kivitelben s legolcsóbb áron ■mmmMBOTOR 9 csak IIEISZ LIPÖT bútor-raktárában kapható. Veszprém, főtér.
