Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-01-26 / 5. szám
V. évfolyam. Veszprém, 1902. Január 26. 5 -ik szám. Előfizetési ár: Egész évre 12 l\. (íi.—) Fél évre . . 6 , (3.—) Negyedévre . 3 „ jP-.C'Q) Egyes szám ára 24 fillér. VESZPRÉMI ww FÜGGETLEN ÚJSÁG. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesz- tőséghez küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Virág nlcza 103. szám, fogad el. A választások. Veszprém, 1902. január 25. A városi képviselő választásoknak ideje közéig. Sokáig nem szóltunk ehhez a kérdéshez. Minden előlegcs beavatkozás nélkül kívántuk megvigyázni 1 fejleményeket. Most már közel van a választás napja, tehát nincs okunk tovább is várakozni megfigyelésünk, eredményünk ismertetésével. Tapasztalataink szomorú tapasztalatok,- mert a közönségnek legarravalóbb része, legjobb középosztálya apáthiával viseltetik a választás iránt. Idevaló régi családoknak tagjait; a vagyonilag és erkölcsileg független elemeket alig látjuk megmozdulni. — Számosán még a megválasztatást sem hajlandók elfogadni közülük. E helyett mozognak és agitálnak alkotmányos és nem alkotmányos eszközökkel azok, akik e városban csak nem rég melegedtek meg és igy e városnak múltját jó szerével nem is ismerve, jövő fejlődésének érdekei iránt is aligha bírhatnak érzékkel Felelős szerkesztő : VÁRKONYl DEZSŐ. Mozognak és agitálnak a kétes egziszten- cziáju stréberek, akikkel a küzdelmet felvenni egyáltalán nem hajlandók azok, a kiket a java közönség legszívesebben látna odabent. De mindennél a szerencsétlen jelenségnél van egy még szerencsétlenebb része is az esetnek. A tőke erejének visszaélése, vagy legalább e visszaélésnek látszata ez a közönséggel .szemben, főként pedig a szegényebb néposztálylyal szemben. A köznép az elégedetlenségnek vissza- fojthatatlan morajával fogadta Óvári urnák (?) elnökségét. A tőkének fojtogató és a szabadakarat nyilvánítást elnyomni törekvő hatalmát vélte látni Óvári ur (?) megbízatásában. A köznép összetéveszti Óvári urat (?) a Veszprémi takarékpénztárral. És Óvári urnák (?) tőkéjét a veszprémi takarékpénztár tőkéjével. Ne csodálja tehát senkise, ha Óvári urnák (?) jelöltjeivel tele van minden kerület, Hirdetések egyezség szerint. Nyilt-tér garmond sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket csak ismert kézből fogadunk el. ■ sőt némelyik jelöltje két-három kerületben is föllépett. Veszprémben a szocziálistaság és az elégedetlenségnek a tőke ereje elleni‘kifa- kadása a múltakban minden nyomorúság és szegénység daczára is ismeretlen volt. De mi tartunk tőle, hogy ez a mostani eljárás ily irányú áramlatnak adja meg az első lökést hosszú időkre. Adja Isten,- hogy ne legyen igy. De akik a szegényebb néposztálynak: a külvárosok lakóinak mostani hangulatát ismerik és kisebb-nagyobb csoportulásaiknak és gyüléskedésüknek lefolyásáról tájékozva vannak : azok néni vehetik könnyedén a mutatkozó tüneteket. Kétségtelen, hogy a múltak által any- nyira megkínzott és megzaklatott, a jelenben pedig annyira agyonterhelt szegény veszprémi népet ennek az újabb nyugtalanságnak felidézésétől meg is lehetett volna és meg is kellett volna kímélni. A kerületeknek Óvári ur jelöltjeivel A„Veszprémi Ellenőr“ tárczája. Síz ideál. Szerao Mathild beszélye. Laura elmélyedve ült asztala előtt s kesztyűjének begombolásával volt elfoglalva. Laura egyenesen ült, fejét azonban előre hajtá. A szék karján egy arany himzésü felöltő feküdt, mellette egy félig kinyílott satin legyező hevert, melynek egyik oldala piros, a másik fekete-sárga. Fekete brokát uszályos ruha volt rajta, derekán sárga-piros virágból összeállított csokor pompázott. Barna hajfürtjeit éppen ily szinü virágcsokor diszité. Czézár belépett a nélkül, hogy kopogtatott volna s a fölött gondolkozott, hogy mit szóljon. Végre ez jutott eszébe: ■— Jó estét asszonyom! Laura meg sem mozdult. Később megfordult s kesztyűjét felhúzva kérdezé: — ön az, Sanseverino? — Ez a kérdés különös ! — Elégedjék meg azzal. Nem késztet ez által egy másik kérdésre, melyet talán neveletlenségnek tartana! — Mit akarok! grófnő kegyed ma este egy ... ■— Tünemény nemde? — Jóságban ? Ez egészen uj. Nem késztetem arra, hogy valami neveletlenséget mondjon ; légyen irántam kímélettel. Mily iszonyatos esemény fenyeget tehát . . . — Ki tudja ? I Előbbre teszem a neveletlenséget — szólt Czézár. — Hisz eltaláltam. Kegyed azt akarta mondani, hogy miért jöttem ide? Ön nagyon sokat kitalál Sanseverino! Nagyon veszélyes művészet!- De csak reám nézve. Jöttem . . . — Hogy engem láthasson, mert ön szerelmes belém. Ezt a refrént ösmerem. Sanseverino fesztelensége mellett is elhalavá- nyodott. Idegesen végigsimitotta finom bajuszát.- Szép — szólt azután. — Azt nem mondtam volna. Nem is hinné grófié, hogyan sikerül nekem szellemes emberré lennem kegyed előtt is.- Egészen az én érdemem, Czézár. — Szemei fátyolozottak lettek, büszkesége gúnyolódó mosolyra késztető. — Ami jó van bennem a mi boldogság életemben, kegyedtől nyerőm grófné! — szólt Czézár mély meghajlással.- Nagyszerű! ez oly bók, a milyent páholyom ban tuczat számra hallhatok. Igaz, hisz szinházba megy; — szólt Sanseverino hosszabb szünet után, mi úgy tünteté fel, mintha gondolatai máshol járnának. — Miért megy szinházba ?- Hogy ma többek társaságában unjam ma gomat. — Vélem is unatkozik nemde ? Nem tagadom, az ajánlat önző. Sokoldalúvá teszem magamat, oogy kegyedet untassam, a miként a színházban untatják. Ha parancsolja, a zongorához ülök és Lohengrin “-bői a legédesebb és legszomorubb dallamokat fogom játszani, melyöket San-Carlóban hallott. Beszélek a divatról, szerelmi kalandokról, utazásról, szalagokról, ahogyan ezt Evelina barátnője tehetné. Az őrülésig fogok udvarolni, mint Gurgió, Arturió, Adolfó és Ginó tenné. Majd egy képzelt elvonás közben látogatást tennék, hogy megmondhassam kegyednek — a mit mondanék ha . . . — A mit nem mondana, az jobban tetszenék.- Valóban szomorú dolog! — felelt Sanseverino mély meggyőződéssel. Szünet állott be és egy valóban hihetetlen eset. Laura gondolkozni látszott. De nem sokára mondá: 1 És a földszint ? Az hiányozni fog nekünk. Hol lesz a néző közönség? Mit törődik a közönség mivelünk ? Mit mond az? — Oly mindennapi szólásmódon, Sanseverino, hogy ön engem szeret és hogy én önt nem szeretem. / — És mit hoz fel okul szép grófné ? — A közönség nem hoz fel okot mert nincs reá ok. Ok nélkül szeretünk és éppen úgy nem szeretünk. A szerelem és közömbösség hasonlítanak egymáshoz. Elismert szolid kivitelben s legolcsóbb áron TOR w csak VEISZ LIPOT b u t o r-r a k t á r á b a n kapható, Veszprém, főtér.
