Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-01-19 / 4. szám
2. oldal VESZPRÉMI ELLENŐR. 1902. január 19 nem haladt és nem fejlődött azóta, a mióta a két gyógyszertár fennáll! Gunymosolylyal kiséri az maga is e kijelentést, a ki ezt megtenni szokta, mert hát bizony meglehetősen komikus az az állítás, hogy Veszprém város 100 év óta csakugyan nem változott volna! A 100 év alatt, hogy mennyire emelkedett Veszprém város, röviden felemlítjük a következőket: Azóta lett felállítva három teljes 4 illetőleg ö osztályú elemi iskola, 8 osztályú gimnázium, polgári és kereskedelmi iskola, az angol kisasszonyok és irgalmas nővérek leánynevelő intézete, épült az uj honvédlaktanya, uj gyár, városi vasúti állomás, keletkezett a kerületi betegsegélyző pénztár és az állami betegápolási alap, azután pedig B.-Almádi oly fürdő-helylyé emelkedett, a hol az orvosnak van a fürdő évad alatt 3000 korona jövedelme és most épül Haj- máskéren a tüzér laktanya, a melybe milliókat fektett az állam és nagyon természetes, hogy ott á hol ily nagy számú katonaság-, ott nagyobb számú családok is fognak letelepedni és Hajmáskér gyógyszer szükségleteit kell, hogy Veszprémben szerezze be. Azonkívül komoly kilátásunk van arra, hogy innen-onnan egy nagyobb gyártelepet is kap a város. De hát ki tudná még mindazt elősorolni a mi azóta lett ! . . . Ez az oka azután annak, hogy télviz idején általános a panasz, hogy betegeink nehezen jutnak gyógyszerhez, a legegyszerűbb gyógyszerekre órákig kell várni, s bár harmad magukkal dolgoznak a gyógyszerész urak, a közönség érdekeit nem tudják kielégíteni. Ilyenek a viszonyok béke idején! hátha még háború lenne! hátha véletlenül — Isten őrizzen meg tőle! — járvány látogatná meg városunkat; akkor teljesen lehetetlenség volna gyógyszerhez jutni! Innen van az, hogy e két gyógyszer- tár 120 és 150 ezer koronás üzlet tárgyát képezik; de meg is érnek annyit,_ mert a kettőnek átlagos forgalma legalább 60 ezer korona és igy mindegyiknek van legalább is 14—16 ezer korona évi haszna ! és miért ?! miért beczézgetik, dédelgetik ezt a két gyógyszertárat a nép és a közegészségügy rovására ? . . . E városban az idők viszonyai nyomnak mindenkit; iparost, kereskedőt, hivatalnokot, orvost, ügyvédet, nyomnak sújtanak egyaránt, csak a két gyógyárus ur a „nebántsd virág!“ nem e fontosabbak e város közönségének egészségügyi érdekei, mind ennek a két urnák feltűnő és nagymérvű anyagi gyarapodása! Bizony szomorú állapotok ezek, de úgy vannak, mert hisz mindenki tudja azt is, hogy ha valaki a Csorda-utcza vagy Kossuth Lajos-utczában megbetegszik, s gyorsan van orvosságra szüksége, mire a gyógyszertárba utazik, betege százszor is meghalhat! Eltekintve attól, hogy a személyzet agyongyötörtéivé, elfáradva, összetörve az egész napi terhes munkától, úgy alszik, mint valami kimerült mormota, akit téli álmából felzavarni szinte nem is emberies dolog: mennyire kényelmesebb volna e város közönségére nézve, ha kellő helyen egy harmadik gyógyszertár állitattnék fel! Tisztelt városi képviselő urak! Önök is családos emberek, azért szívleljék meg ezen szomorú állapotokat és támogassák úgy a közönség valamint saját érdekeiket! h. már rég felejtett téged! Már talált más leányt a nagyvilágban, kit ép úgy csal, ép úgy hiteget, mint téged és ép úgy fogja elhagyni is. Ne égesd mécsedet, ne töltsd hiába éjjeleidet, ne tedd tönkre arczodat, szemedet a sírással; a tengerparton forró és száraz a levegő, hervasztja bájaidat. Ne rágódj az emlékeken, ne tekints hátra, csak mindig előre! Bízzál bennem, és kövessél! Aztán odatartott Melitta széniéi elé egy kis üveget, hogy azon keresztül nézzen.,Melitta nézett, nézett és minél tovább nézett, annál vonzóbb volt a kép, annál elragadóbb a látomány. Virágos kertben, kék ég alatt, árnyas fák tövében sok-sok leányt látott: barnát, szőkét, vöröset és feketét egyaránt. Egy leány, egy férfi és megint egy leány és ismét egy férfi, véges-végig. Itt játszadoztak, ott kergetőztek, emitt ölelkeztek, amott csókolóztak és mindenütt megelégedettség, boldogság és öröm lakozott. Könybe lábadtak a leány szemei és mohó tekintettel, minden izében remegve, még egyszer végignézve az elbűvölő, elbájoló képet, odafordult a Jboszorkányhoz, hogy ahhoz szóljon, de mily nagy volt meglepődése, midőn a boszorkány helyett egy Adoniszt látott maga előtt és körülötte virágot, fát és bokrot és felette a kék eget. — Melitta édes, — szólal meg Mefisztó, tüzes tekintetét a leányra szegezve, — Melitta kedves, jer velem! Követő árnyad akarok lenni, tenyeremen hordozni, szavaimmal édesgetni, ölelésemmel dédelgetni, csókommal boldogítani akarlak téged. Jer velem, te édes, te bűvös, te bájos, te szép. Melitta előtt ködbe borulva a. világ és zavart képpel a férfi lángoló szemeit keresve, boldogan omlik annak karjai közé, hogy forró ajka hűsítő italt leljen annak csókjában. * * * Zord szél zizegteti meg az ablaktáblát, remegve, fázva, elrongyolt takaróját jobban magára vonva fekszik a leány. Arcza sápadt, termete vézna, haja fakó ! — Mennyei vigalom, mi lett belőle ! — Az ágy mellett kuporog egy szelid arczu, hü szemű öreg asszony. Kezeivel meleszgeti a leány jéghideg lábait, aztán szemeit égnek emelve imádkozik annak lelkeüdvéért. Melitta próbálkozik, erőlködik, hogy felülhessen, de miután látja, hogy fáradozása hasztalan, fehér ajkait görcsössen ösz- szeszoritja és fénytelen szemeiből könnyek hullanak. — Ne sírj leányom, ne zokogjál, — mondja a szelid arczu asszony a leány fölé hajolva, jó az Isten megbocsájt; lelkedet majd az égbe viszik az angyalok, mert ha engedtél a kígyóba burkolt boszorkánynak, — a kisértésnek, — követted is az adonisz képű Mefisztót, — a bűnt, — de most karjaim, a bünbánás karjában hunyod örök álomra fáradt szemeidet és üdvözülve lépsz urunk Istenünk trónja elé. Boldog mosolylyal ajkain szenderül el a leány és szendén, ártatlanul ébred fel a túlvilágban. Az állampolgári becsület. — Óvári természetrajzához. — Veszprém, 1902. január 19. A „ Veszprémi Ellenőr“ 1901: évi február 2-án megjelent 5-ik számában „Nyílt level“-ét intéztünk Lukács László pénzügy- miniszter ur ő exczellencziájához, a melyben elmondottuk, hogy Óvári Ferencz ügyvéd, takarékpénztári ügyész és orszgy. képviselő a testvéröcscse strohmansága mellett mint vette meg a Ferenczy-féle gyógyszertárat 60 ezer forintért, s egy év múlva eladta Kádár Gyulának 72 ezer forintért. Úgy a vételnél, mint az eladásnál azonban a veszprémi kir pénzügyigazgatósághoz csupán 40 ezer forint lett vételárul bejelentve, s igy a kincstár az egyik esetben 20, — a másik esetben 32 ezer forint vételár-részlet után járó illetékkel lön megkárosítva, magyarán: becsapva. Kádár Gyula, a jelenlegi tulajdonos ideje-korán korrigálta a dolgot; maga személyesen jelentkezett a pénzügyigazgatóság- nál, s bejelentette, hogy ő bona fide járt el, s tájékozatlanságból jelentett be 40 ezer forint vételárt a tényleges 72 ezer forint helyett, s késznek nyilatkozott a külömbö- zet utólagos megfizetésére. Kádár önjelentkezése jegyzőkönyvbe vétetett, az illeték reá kirovatott — s némi büntetéspénzzel egyetemben — általa le is fizettetett. Ellenben az Óváriak még mindig szaladnak a kincstártól elcsaklizolt összeggel. Mert a helyett, hogy Kádár jelentkezése és a mi nyílt levelünk alapján ellenük is megindították volna az eljárást, a kir. pénzügyigazgatóság lapunk szerkesztőjéhez a következő levelet intézte: 3811/VII. 1901. Tekintetes Várkonyi Dezső urnák, mint a „ Veszprémi Ellenőr“ czimü hetilap felelős szerkesztőjének Veszprémben. A „ Veszprémi Ellenőr“ czimü hetilap folyó évi 5-ik számában dr. Lukáts László m. kir. pénzügyminiszter ur ő nagy méltóságához intézett „Nyílt Levél“-ben az adatik elő és tétetik közzé, hogy egyrészt Ferenczy Károly veszprémi lakos, volt gyógyszerész, mint eladó, másrészt dr. Ováry Ferencz országgyűlési képviselő, illetve annak testvéröcscse, Ováry Kálmán, ugyancsak veszprémi lakosok, mint vevők között, az előbb említett eladónak tulajdonát képezett gyógyszertár és házára nézve 1898. évi október hó 28-án létesült és nem a kir. pénzügyigazgató- , Ságnál, de a helybeli kir. adóhivatalnál Ask. 2453/898. és 2454/898. tétel alatt őrizett adásvételi szerződésben az összes vételár — a valódinak szándékos eltitkolása mellett — 40,000 frt, vagyis 80,000 koronának lett kitüntetve, bevallva, holott azon gyógyszertár és ház valóban és tényleg 60,000 frt, vagyis 120,000 korona összvételárért Vásároltatván utóbb nevezettek által meg: igy ezen adásvételi ügyletnél a kincstár az eltitkolt vételári rész után járó illetékkel megkárosítva lett. A most előadottak, valamint a bélyeg- és jogilleték iránti törvények és szabályok 102. és 110. §-aiban foglalt rendelkezésekre tekintettel, tehát tisztelettel felhivatik tekintetességed, miszerint a jövedéki büntető eljárás megindítása végett, a hivatott nyílt levél végpontjában jelzett bizonyítékait ezen kir. pénzügyigazgatóságnak lehetőleg mielőbb bemutatni szíveskedjék. Veszprém, 1901. február 13-án. Kaczvinszky, pénzügyigazgató.
