Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-19 / 4. szám

1902. január 19.

VESZPRÉMI ELLENŐR.

3. oldal.

Mint e levél . keltéből látható, közel egy éve hevert az válaszolatlanul szerkesztőnk fiókjában. Nem válaszoltunk rá azért, mert mi a hivatkozott nyílt levélben a nyilvánosság előtt előadtuk a tényállást, a melynek alapján a pénz ügy igazgatóság - mely igen jól tudja, hogy hasonló esetekben hol és minő módon szerezhetők be a bizonyítékok — egész bizton eljárhatott volna. Nem válaszoltunk rá azért sem, mert| mi nem vagyunk a pénz ügy igazgat óságnak spiczlije, hogy neki magán utón adatokat szolgáltassunk. Ha a jövedéki büntető eljárást kötelességszerüen megindították volna, s bennünket tanúként kihallgatnak, polgári kötelességünkhöz híven rendelkezésre állottunk volna.

Hát hiszen ott van az eladó: Ferenczy Károly, a vevő: Kádár Gyula, ott vannak az adás-vételi-szerződések megkötésénél szerepelt tanuk: miért nem hallgatják ki azokat — eskü alatt ?

Hangsúlyozzuk: eskü alatt, mert ez esetben okunk és jogunk van az e nélkül tett vallomások őszinteségében — bizonyos oldalt illetőleg — kételkedni.

Miért nem kérdezik meg Ferenczy Károlyt, a kinek egy becsületben és tekintélyben eltöltött tisztes múlt van a háta mögött: ő majd megmondja az igazat.

Ő majd el fogja mondani, hogy az Óváriak gseftje után mint köszöntött be Kádárhoz ezzel a kérdéssel:

Mennyiért vette meg kolléga a gyógyszertárat ?

Előbb legyen szives kolléga ur megmondani, hogy mennyiért adta el? kérdezte viszont Kádár.

— Én 60 ezer forintért adtam el.

— Én meg 72 ezer forintért vettem...

... Ez az Óvárinak zsebébe alig egy év alatt belecsöppent tizenkétezer forintos különbözet annyira frappirozta Ferenczyt, hogy úgy szólván köszönés nélkül távozott a gyógyszertárból.

Kérdezzék csak meg, ő majd elmondja!

Egyáltalában nem értjük, hogy a pénzügyigazgatóság miért ne járhatott volna el

ha már a „Nyílt levél “-ről tudomást vett — hivatalból a kincstárt megkárosító gavallérok ellen.

Más szegény embereket vérig zaklatnak ezerszerte kisebb kaliberű dolgokban, itt pedig szemet hunynak.

Hogy is szól csak a német közmondás i

.

„Die kleine Diebe hängt man auf, die grosse lasst man laufen! . . .“

Úgy tudjuk, hogy az ilyetén bevallásokra állampolgári becsületszó kötelezi í feleket.

Hát csak azért elevenítettük föl ezt í büzhödt ügyet, hogy rámutassunk arra j szomorú körülményre, hogy minő alacsony annak a parlamentnek czenzusa, a mel} ilyen embert befogad kebelébe és mine gyatra az a társadalom, mely közszereplőnél vesz be olyan embert, a kinek a magán becsületszava a takarékpénztár egyik Wert heim-szekrényébe van bezárva, állampolgár becsülete pedig patika-gseftekbe fulladt bele

I Prosit!

—

A vadász-szezon végén.

A vadász urak ma-holnap szegre akasztják i puskát, mert lejár az az idő, mikor szabad nekik a vásár az egész határban. Az idei szezonban nem valami sok örömük telhetett a vadász embereknek.

Hát ez bizony igaz és ebből a szempontból minden vadász ember csak sajnálkozhatik a gyenge szezon okozta bajokon. Hanem azért nem mindenki busul ám a hótalan tél miatt. Azok, a kiknek a területeik nem nagyon bővelkednek vadban és a kiknek ennélfogva eszükbe sem jut jövedelmi szempontból aknázni ki a vadászat úri mulatságát: egy csöppet sem bánják, hogy nem kell aggódniuk vadállományuk sorsa miatt. Ez a hótalan, enyhe tél, ha csak kései zimankók nem következnek rá, a legjobb biztosítéka annak, hogy esztendőre (a vadász-esztendőt értjük, a mely augusztus 1-től julius 31-ig tart) pompás aratás lehet mindenfelé. Mert a gyámoltalan vadat, a melynek úgy is ezer az ellensége, legalább az időjárás viszontagságai megkimélik.

S hogy mit jelent ez, arról csak annak lehet igazi fogalma, a ki tudja, hogy egyetlen téli viharnak hány áldozata szokott lenni a szabadban élő szegény ploretárság között.

Erre gondolva, előre is figyelmeztethetjük azokat, a kik megszokták ugyan, hogy gyönyörködjenek a vadászat férfias,élvezeteiben, de keveset törődnek azzal, hogy tőlük telhetőleg biztosítsák is ily élvezetek lehetőségét.

Két módja van az ily biztosításnak: az else a vad józan kímélése, a másik a vad kellő gondozása

Kímélni kell a vadat első sorban, azaz nerr szabad visszaélni az oly helyzettel, a mikor as I elgémberedett, kiéhezett, elgyöngült szegény állatok i I már nem bírnak eléggé védekezni az emberi furfang I lés erőszak ellen. Vadász-törvényünknek sok baja,I I hibája van ugyan, de mégis jobb a semminél és I legalább azokat az utasításokat kell betartanunk, I ja miket ez a törvény elénk szab. Hallottunk márj I például oly nyilatkozatot, hogy nincs értelme a | j fogoly kímélésének januáriusban, holott a fáczántj J egész január végéig szabad lőni, pedig a fáczánj j kényesebb vad a fogolynál. Erre nagyon egyszerű [észrevételünk van. A vadkimélés januáriusbon márj I fölöttébb szükséges, mert normális, azaz eléggé j I hideg és havas télen januárius az a hónap, a mely j I a már is meggyöngült, sokat koplalt, sokat zaklatott jvadat zordonságával a legjobban megtizedeli. Dej j a fáczán nálunk nem elterjedt vad, hanem inkább | |csak tenyésztett, s a hol télre be nem fogják azj I állomány egy részét magnak, vagy legalább is j I nagyon példánsul nem gondozzák, onnan a fáczán j I lassankint kipusztul. A kint maradt fáczánt a tenyésztő szabadon dézsmálgathatja azért, mert [egyébként gondoskodott már az állomány fenn- j tartásáról. De a fogoly egészen itthonos, állandó I vadunk s folytonos gondozás nélkül a szabadban j téléi ki mindenütt, a hol nincs különös figyelem ja vadállomány épségben tartására. így azután a [keményebb téli időkben az elcsigázott csapatok, a|

I melyek pedig az összes állományt teszik, sokkal . I könnyebben jutnak veszedelembe, már azért is,

[mert minél hidegebb az időjárás, annál inkább j összebújnak éjjeli szállásra, úgy hogy hajnalbart L j az orvvadász úgy találja az istenadtákat, hogy egy j szakajtókosárral az egész falkát beboríthatná. El r I lehet képzelni, hogy mily vandál pusztítást tehetne r I ilyenkor közte egyetlen lövéssel.

A vad gondozása alatt hogy mit értünk, azt

II minden vadász ember tudja. Alkalmas helyeken [etetőket kell tartani, hogy a szegény vad éhen ne [pusztuljon. Az a kis figyelem és költség, a mibe

j I ez kerül, sokszoros jutalmát kapja majd az uj [generáczió sokasága által.

Minden pár fogoly, a mit igy megmentünk, [egy egész csapatnak a remépységével kecsegtet; |s egy csapatot 12—14 darabra téve. láthatjuk.

mit nyerünk, ha a tél folyamán megvédjük a már meglevő állományunkat.

A nyullal is igy vagyunk. Egy jó kondiczió- ban levő anyanyul, a mely idejében megkezdi a családalapítást, őszig legalább három, sőt négy ízben gazdagítja a vadállományt, úgy hogy a baleseteket — a fiatal állatok könnyű pusztulását - tekintetbe véve is, körülbelül egy tuczat lesz egy pár nyúl után a rendes szaporulat. Pedig a márcziusi süldő még abban az évben, a melyben született, maga is beáll a szaporítok közé.

De ha csak vadászunk, ha csak mulatunk a vad rovására, a nélkül, hogy kiméinek, óvnék, gondoznék: akkor ugyan kevés örömünk lesz egy szigorúbb tél után a következő őszi szezonban.

Szívleljék meg ezt a vidék vadász urai, a földbirtokosok, a terület-bérlők, kivált a kisbérlől>, mert a nagy s e tekintetben gondozott területeken úgyis szakavatott kezekben van az idevágó teendők [vezetése. Nimród.

= VÁROSI ÜGYEK. =

Városi képviselőválasztás.

— Hirdetmény. —

Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága 1901. évi d^czember 2-án és folytatva tartott rendes közgyűlésében 1138. jkvi 19 900/901. sz., határozatával az 1886. évi XXII. t.-cz. 47. §-a alapján megejtendő veszprémvárosi képviselőválasztás vezetésével engem bízván meg, tisztelettel értesítem Veszprém város tisztelt választó polgárait, miszerint a vármegye alispánja 51093/X. 1901. sz. végzésével a veszprém-városi képviselők választásának határidejéül 1902. évi január 30. napját tűzte ki.

A vármegye törvényhatósági bizottság bizalmából reám ruházott jognál és kötelességnél fogva mind a hat kerületben elvégzendő választások megjtéséhez vezetőkűl Bauer Károly, Havas Lajos, Horváth Sándor, Reé Jenő. Stoll János és dr. Vadnay Szilárd városi választókat kértem fel, illetve jelöltem ki, kik ezen kijelölést elfogadván, köztudomásra hozom, hogy :

az I. kerületbe tartozók, vagyis az 1-ső nép- sorszámu háztol a 222. népsorszámu házig lakó választók dr. Vadnay Szilárd vezetése alatt a városházán, a polgármester előszobájában — ;

all. kerülethez tartozó, vagyis a 223. népsorszámu háztol 460. népsorszámu házig lakó választók Havas Lajos vezetése alatt a Kosuth Lajos-utczaj 474. népsorszámu Huppán-féle házban ;

a III. kerülethez tartozók, vagyis a 461. népsorszámu háztol a 710. népsorszámu házig lakó választók Reé Jenő vezetése alatt, ennek Ranolder utczai 599. népsorszámu saját házában — ;

a IV. kerülethez tartozók, vagyis a 711. nép- sorszámü háztól a 945. népsorszámu házig lakó választók Bauer Károly vezetése alatt, ennek hosszu-utezai 944. népsorszámu saját házában —;

az ~V. kerülethez tartozók, vagyis a 946. népsorszámu háztol az 1266. népsorszámu házig lakó választók Stoll János vezetése alatt, ennek pápai-uti 952. népsorszámu saját házában —; végül

a VI. kerülethez tartozók, vagyis az 1267. [népsorszámu háztol 1535. népsorszámu házig és I a Jutas pusztán lakó választók Horváth Sándor ve- [zetése alatt, a laktanya-utezai régi honvédlaktanya [Séd felöli szakaszában gyakorolhatják választói jogukat.

Köztudomásra hozom még, hogy a városi [képviselők közé 1896-ban 6 évi időtartamra az 1. ke- J rületben : Kolossváry József, Próder József, Súly [Ede és Takách Ádám rendes-, dr. Rosanthal I Sándor és Szilágyi Mihály . póttagoknak ;

a II. kerületben: Benkő István, Kelemen Imre, Kletzár Ferencz, Komjáthy Lajos, Rótha- Juser Mór és dr. Rothauser Izidor rendes-, Dvorsz- [ky József és Szalay Ferencz póttagoknak;

a III. kerületben : Balogh Károly, Kollei [Sándor, dr. Réthy Ede, dr. Sándorfi Miksa I [Sáner János rendes-, Fülöp Mihály és Bogná J János póttagoknak ;

a IV. kerületben: Demjén Márton, dt I Fodor Mihály, Meszlenyi János és Súly Lászl I rendes-, id. Herczegh Gábor és Herczeg Lajo , I póttagoknak ;