Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-06-01 / 22. szám
2. oldal. Mi sem nem örülönk, sem nem búsulunk a zirczi választás eredményén — hiszen ez csak egy csepp a tengerben! — de örülünk a rendszer érvényesülésének, mely alkotmányos aktus gyakorlásánál kizárja az erőszakot és szabad folyást enged az egyéni meggyőződésnek. Kir. közjegyző, mint leltározó. A kir. közjegyzők valóságos kegyeltjei a kormányoknak; igaz, hogy erre reá is szolgálnak, mert ellenzéki kir. közjegyző aligha van az országban; mert ők hűséges sáfárjai és szavazói minden kormánynak. De meg is van a hasznuk ezért a hűségért, mert a kormány minden hasznot hajtó ügyet, amit csak lehet, konyhájukra terel és minden munkájukért bőséges dijukat vagy törvénynyel, vagy rendelettel menten meg is állapítja; talán; hogy kevesebbet ne találjanak számítani? A közjegyzői intézmény felállításával az ügyvédek keresetének — ha többet nem —- legalább felét elvették; talán olcsóbbá lett ez által az okiratok felvétele ? Korántsem; mert az ügyvéd örülhet, ha azt a dijjat, mit a közjegyző törvény vagy rendelet alapján számit, ügyfelétől barátságos utón megkaphatja; mert nem fizetés esetén az ügyvéd kénytelen felét beperelni, amikor a tek. biró ur a felszámítást kegyetlenül leapasztja s ezt a leapasztott részt azután megállapítja és ha fele még ekkor sem fizet, kérhet végrehajtást. Csakhogy ez sok munkába és idő veszteségbe kerül. Lám, a kir. közjegyző nem kénytelen perelni; ő egyenest végrehajtást kérhet, az ö dijjai megrostálva, megapasztva nem lesznek. De rövidesen nem lehet felsorolni azokat a kedvezményeket, melyekben a kormány a kir. közjegyzőket részesíti. Szóval, a kir. közjegyzőség arany bánya. Hát ha még oly kedvezésben részesülhet valaki, mint a veszprémi kir. közjegyző, hogy évtizedeken át egymaga két kir. közjegy- zőséget tölthet be ! Ugyan ki a manónak tására pedig szükséges volt, hogy XXXVIII. Balthazár halálával megüresedő szentszékbe a saját emberüket ültessék: a kis bibornokot. Ezért volt tehát a harcz oly elkeseredett a két párt kö'zött. így álltak a dolgok, amikor a kis bibornok egy napon bebocsáttatást kért Őszentsége betegszobájába. A vizit után a kis bibornok kijelentette Anastasius mesternek, hogy ime sikerült felismernie Őszentsége baját I ha úgy tetszik, ki is gyógyítja belőle. A derék háziorvos, ki immár ötnegyed éve, hogy nem pihent kényelmes ágyának puha vánkosain, szinte a plafonig ugrott örömében, de aztán szomorúan legyintett a kezével: — Tréfál, Eminencziád. Nem lehet az . I . De a kis bibornok nem tréfált. Látszott rajta, hogy valami terven töri a fejét — s állandóan ravasz mosolygás derítette jól táplált arczát. Nagy levelezésbe fogott holmi világi emberekkel i egyre-másra érkeztek a stafféták a válaszüzenetekkel. Egy napon végre kijelentette, hogy elérkezett Őszentsége meggyógyulásának ideje. Anastasius mester szótlanul csóválta meg a fejét e kijelentésre és valami latin fohászt mormolt a a bajusza alatt: — Lux perpetua luceat ei! . . . XXXVIII. Balthazár pápa őszentségét kere. .... juthatna eszébe megsajnálni akár a bakony- 8zombathelyi-, akár a mezőföldi polgárt azért, hogy neki közjegyző miatt Veszprémbe kell jönni; idejét mulasztja,fárad, költekezik; de azért a közjegyző ur dijját csak úgy fizeti, mintha azt Zirczen illetőleg Enyingen találhatná. Csodálni lehet, hogy az érdekeltek még eddig erélyesebben nem sürgették a második közjegyző- ség felállítását saját kényelmük tekintetéből. Nemcsak az ügyvédek, hanem a községi jegyzők is sokat vesztettek a közjegyzői intézmény által. Vegyük például a leltározást. A hagyatéki eljárást a kir. járásbíróság indítja meg s tőle függ, hogy a leltározást ki teljesítse. Leltározással rendszerint a községi jegyző, városokban pedig a városhatósága által erre kijelelt tisztviselő bízandó meg. Pontos esetekben pedig és különösen, ha az erre kijelölt egyén megbízhatósága vagy szakértelme kifogásolható, akkor a kir. közjegyzővel leltároztat a bíróság. Dijjazás tekintetében azonban a kettő között óriási a különbség, mert 40000 korona értékig a községi vagy városi leltározó 12 koronát — 40000 koronán felüli értéknél minden 2000 korona értékért 1 koronát számíthat. A közjegyzőnek 40000 koronáig 80 korona, — ezen felüli értéknél minden 2000 korona után 3 korona jár. Nem volna ebben semmi igazságtalanság, ha a bíróságok ezen kiküldési jogukat csak ott alkalmaznák, ahol a megbízhatóság vagy szakértelem, esetleg a leltározó betegsége teszi szükségessé ezt a rendkívüli intézkedést, de ahol ezen kifogások egyike sem forog fen, ott a közjegyző megbízatása valódi sérelem számba megy. Mert' a községi jegyző vagy városi leltározó köteles a halál esetet a kir. járásbírósághoz, adóhivatal hoz, árvaszékekhez beterjeszteni. Ezekért nem jár semmi. Községekben — különösen Veszprémben — sok az olyan hagyaték, melynek leltári becsértéke a 200 ............ VESZPRÉMI ELLENŐR.. - « ~ - 19 02. junius 1. koronát meg nem haladja, ezért sem jár a leltározónak semmi; no, de az ilyen nem is lesz a közjegyzőre bízva, hanem mindezt teljesítse a községi jegyző; ha azután egy vagyonosabb úri ember vagy földbirtokos hal meg, oda már közjegyző lesz kiküldve. Hogy miért, azt nem tartozik a járásbiró indokolni. Jobb is, mert sok esetben nem volna megindokolható. Ma már. a községi jegyzők is — kevés kivétellel — bírnak annyi képzettséggel, hogy bármekkora uradalmat képesek volnának szabályszerűen és kifogástalanul felleltározni. Legközelébb városunkban történt egy ilyen megindokolhatta!! kiküldetés. Értjük boldogult Vogronics kanonok hagyatékának leltározását. A hagyaték 80—85000 koronányi, tehát nem is valami rendkívül nagy. A hagyaték készpénzből és közönséges ingókból állt, tehát nem is valami komplikált a leltározás; a vagyon itt Veszprémben van. Nálunk a leltározást ezidő szerint a városi árvaszéki ülnök teljesiti, — kinek ügyvédi oklevele lévén — sem képesítettsége, sem megbízhatósága kifogás alá nem jöhet. Kiváncsiak volnánk reá tehát, vájjon Mórocza járásbiró urat mi indította arra, hogy mindezek daczára a közjegyző kiküldetését látta szükségesnek? mert ezzel sérelem esett az örökösök — a város érdekein, de sértő a városi leltározóra is az oknélküli mellőztetés miatt, különösen azért, mert a végrendelet kihirdetésekor a végrendeleti végrehajtó szóval azt kérte, hogy a leltározással az árvaszéki ülnök bizassék meg? Sérelem esett a város érdekén, mert egy közgyűlési határozat szerint a leltározási dijak csaknem fele a városi pénztárt illeti, a mitől itt elesett. Sérelmes az örökösökre nézve, mert vegyük a hagyatékot csak 80000 koronára (mert több volt) ezért jár a városi ieltározónak 32 korona (ebből a városi pénztárba 14 korona ment volna), a közjegyző ugyanezen érték után 140 koronát kap (felvett 160—170 koronát.) A különblatok tánczolának és ugrálnak csodás gyorsasággal, miglen lent a lábak alatt, valahol a mélyből muzsika hallatszott . . . észbontó, mámoritó, édes . . . A tánczoló asszonyi állatok pedig valaminő rózsaszínű ruhába voltak bújva, mely ráfeszült a testükre s derekukon ékes czifraságul apró, fátyolszerü szoknyácskák csüngtek . . . Ballett-tánczosnők voltak. Persze XXXVIII. Balthazár pápa Őszentsége nem tudta ezt, de nem tudták a többi egyházi méltóságok sem. Hiteles históriai adatok bizonyítják, hogy mikor Őszentsége bágyadt pillantása a tánczoló alakokra esett, élénk fény villant meg a szemeiben. Ez adatok aztán tovább is nyomról-nyomra bizonyítják, hogy a pápa Őszentségének az arcza minél inkább elmerült a káprázatos táncz nézésében, annál inkább földerült. Végül mikoron a függöny újból elfödte a tüneményes látományt, Őszentsége ledobván magáról takaróját, vidáman pattant föl kerekes székéről és melegen rázta Agliostro bibornok jobbját. — Kedvelt hívünk, ön csodát művelt! —■ mondta jókedvűen és ruganyos léptekkel vonult vissza termeibe a bámuló főpapok sorfala között. És XXXVIII. Balthazár pápa Őszentsége meg volt mentve. Piccardi nuncius kegyvesztett kés székbe helyezték s úgy gördítették abba a nagyterembe, melyet Agliostro bibornok az Ő- szentségén végbeviendő életmentő operáczió színhelyéül jelölt ki. A nagyterembe a bíboros meghívására bevonultak a Vatikán összes papi méltóságai s az ellenpárt is Piccardi nunciussal az élén. A ridegségről messze földön ismert nuncius és pártja titkos kárörömmel nézték a kis bibornok erőlködését és szabad kezet engedtek neki. Szentül megvoltak győződve, hogy Agliostro el- ügyetlenkedi a dolgot s Őszentsége hamarabb vizitel menybéli elődjeinél, mint különben. Ez pedig a biborosra és pártjára szörnyű baj volna. Bizonyosra vették, hogy igy lesz. Hiszen ha a nagytudományu Anastasius Curriculus Exiguus mester és annyi hasonszőrű collégája nem tudtak segíteni Őszentségén, hogy tudna a kis bíboros ? Mindnyájan feszült figyelemmel várták Agliostro bibornok ténykedését és nem vártak hiába. A kis bíboros minekutánna hirtelen megragadott egy csöngettyüt, hosszasan megrázta azt. ... És ebben a pillanatban a terem egyik fala emelkedni kezdett. Egy függöny volt ez, mety a fél termet eltakarta ... És magas emelvén}- lön látható e függöny mögött ... És ez emelvényen különféle asszonyi és férfiúi ál-
