Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-01 / 22. szám

I 1902. junius t. ség tehát 80000 koronás hagyatéknál 180 korona. Tekintve, hogy boldogult Vogronics hagyatéka legnagyobb részint jótékony- czélokra és szegényeknek hagyatott, tehát ez a 180 korona a jótékonyczéloktól és szegényektől vonatott meg. De megvona­tott sokkal nagyobb összeg, mert az ár­verési költség is jó kis summát hoz a közjegyző konyhájára. Mondják, hogy a kanonok ur halála utáni reggelén a közjegyző ur nagy sebti­ben futott a járásbírósághoz; némelyek úgy vélik, hogy e látogatás czélja a ki­küldetés kikérése volt, mit Morócza ur a jó barát kedvéért — mint a következés mutatta — meg is tett. Bánja a tatár, bárkinek érdeke sértődik is meg. Tisztelt szavazó polgárok! Tessék máskor is városi képviselőnek beválasztani Mórocza urat; lám, mily nagyon szivén viseli a “város érdekét. A mi gyermekeink. A magyar társadalom számos évvel ezelőtt magasztos ideáljának megvalósításával akkor érte el fenkolt gondolkozásának egyik legszebb tanu- jelét, midőn áthatva az emberbaráti önzetlen szeretet s könyörület meleg érzésétől megalakí­totta a „Fehér Kereszt Országos Lelenczházat.“ Fenkölt gondolkozásának erős tudatában kimon­dotta volt, hogy az árva, elhagyott anyátlan s apátián magzatokat meg kell menteni a magyar haza és társadalom javára, mert szüksége van e nemzetnek minden egyes fia dolgozó karjára, legyen az bár selyempárnák közt született gazdag avagy a legnyirkosabb szobában életre jött szegény. E végből létesített a társadalom egy olyan intézetet, mely kegyeibe fogadja azokat a szeren­csétlen gyermekeket, kik dadogó ajkukkal soha nem ejthetik ki e sokat mondó szót: „édes apám“ s kiknek bölcsőjét altatásra késztetve nem rin­gatják soha az anyai karok. Van-e ennél magasztosabb czél? Van-e ennél eszményibb cselekedet, mint ezeket az árvákat megmenteni a haza javára, kik e támo­gatás nélkül a nyomor s az élettel való nehéz küzdés közben, nem egyszer a törvénytelen lett s helyét Őszentsége kegyében az izzószemü és vegyesvérü kis bíboros foglalta el. Az egykorú historikusok elsárgult Írásai arról tanúskodnak, hogy a vatikáni ballett elő­adások még azután is gyakran bizonyultak hat­hatós orvosságnak a pápa Őszentsége betegsé­gére s ezek révén a kis bíboros, mint a pápai házi opera intendánsa, oly nagy hatalomra tett n szert a Vatikánban, hogy Őszentsége kései ha­lála után XXXXII. Gregorius néven ő lett a római egyház látható feje. Amely történet csak azt bizonyítja, hogy az életunalom még a pápákat sem kLnéli meg s hogy vannak tehát olyan betegségek, melyeket a világ összes patikájának gyógyszerei sem gyógyítanak meg j . . Ha pedig valaki közületek — óh, jámbor és kegyes életű olvasók! — megbotránkoznék a pogányságomon, melynél fogva ezen históriát megírtam, szálljon magába s hahogy nagyobb bűnt nem követett el emennél, nem bánom: dobjon hát követ reám! Salvavi animam meam! Pakots József. VESZPRÉMI ELLENŐR. gyermekeknél — sajnos — az anyai szív durva­sága következtében tán el is pusztulhattak volna. Megértve tehát e körülményt, a magyar társadalom ezeket a szerencsétleneket saját gyer­mekeivé fogadta, nevet adva nekik, megmenteni őket az egykor proletárságtól, a magyar haza hasznos polgáraivá, kisiparosaivá, mezőgazdasági munkásaivá neveli őket. Ezek a kis lelenczek a mi gyermekeink, a magyar társadalom gyermekei, kik a magyar társadalmat mondhatják és nevezik nevelő apjuk­nak, ez iránt a haza iránt hálával tartoznak egykor, mely hálájukat azzal rójják le a társada­lom iránt, ha becsületes munkájuk árán egykor a magyar haza javára és hasznára fognak dol­gozni. Mily öröm lesz majd egykor a munkás­gárdán végig tekinteni, kik a magyar társadalom­ban nemes áldozatkészséggel lettek e haza becsü­letes munkásaivá! A keresztet használta jelvényül e humánus intézet, a legszebb és legnemesebb jelvényt, Krisztus keresztjét, a megváltás symbolumát, mintegy ezzel is jelezve magasztos hivatását, mely testvéreinek, elhagyatott árváink s mindenki előtt félszemmel nézett törvénytelen gyermekeink megváltásában, az életre való felnevelésben nyilvánul. Most e felírást: „Fehér Kereszt“ a buda­pesti központi intézet tüzoltó-utczai házáról a napokban fogják levenni, mert az állam sem tudta hideg közönynyel nézni az intézet ország­szerte ismeretes s áldásos ténykedését, azzal segített az intézeten, hogy évek számával a foly­tonos szaporulattal párhuzamosan emelkedő ki­adásait az intézetnek átveszi s igy a lelenczházat saját kebelébe vonva be, azt magáénak nevezi. Eltűnik tehát a „Fehér Kereszt“ az intézet saját házáról, melynek jelvénye alatt az intézet számtalan éven keresztül néhány ezer gyermeket nevelt fel s fogadott oltalmába, megmentve azt a sok ezer csecsemőt a jövőnek. Helyette ott díszeleg majd az uj czim: „A m. kir. állami gyermekmenhely. “ Tehát hála az egek Urának, volt és van nekünk oly társadalmunk, mely évek hosszú során át sok viszontagságos időben is képes volt arra, hogy alakítson egy országos gyermekmen- helyet s azt hosszú időn át, bár anyagi küzdé­sek révén is fenn tudta tartani s igy ezzel az emberbaráti szeretet e legnemesebb erényét gya­korolta. De van nekünk egy olyan bölcs és előre­látó kormányunk is, mely belátva e minden tekintetben humános és az egész országra áldá­sosán kiható intézet ideális czélját, azt most kebelébe vonja, azt magáénak nevezi, megmentve sok ezer munkás kezet a magyar hazának ; sok el­tévedt, bűnös útra tért anyát az elpusztulástól s azelőtt számtalan esetben tapasztalt gyermek­gyilkosságtól, melyre az anyát nem egyszer, nemcsak a szégyen, hanem sok esetben a nehéz megélhetés, gyermekének eltartási gondja is ösztönzött. Hála tehát a magyar társadalom ama részé­nek, ki e nagyszabású országos intézetet létesí­tette s mindezideig fenntartotta! De hála száll egykor sok ezer ajkról nagytudásu Széli Kálmán miniszterelnökünkre is, ki bölcsességgel ez inté­zet államosításának szükségességét belátta, vala­mint belügyitárczának államtitkárja felé, Széli Ignáczra is, kinek ez államosítás érdekében oroszlánrésze volt. Van tehát a magyar államnak olyan tárczája is, mely szükségesebb és égetőbbnek látja ezt a sok ezer lelket megmenteni a pusztulástól s egykori proletárságtól a magyar haza javára, mint a legújabb hadiczélekra legmegfelelőbben berendezett uj ágyukkal való felszerelését a had­seregnek . . . 3. oldat. És most megújul állami kezelés alatt foly­tatólagos működése az intézetnek úgy fent a központban, mint az ország Összes nagyobb városaiban már létesült házaiban, ott lakózik továbbra is e helyeken az emberbaráti szeretet e legnemesebb erénye, ahol oly sok ezer árva, elhagyatott s törvénytelen gyermek kapja meg napi betevő falatját s hajthatja le göndör, fürtös, most még gondnélküli fejét az intézet fehér puha párnáira. Az árvák mennybéli Atyjának áldása kisérje továbbra is e nemes czélu intézetet működésében s magasztos hivatásának megvalósításában! Farkas Imre. HÍREK. — A zirczi pótválasztás. Zajos izgalmak között e hó 27-éu ment végbe Zirczen a pót­választás Hunkár Dénes szábadelvüpárti és Udvary Ferencz néppárti jelölt között. Mindkét párt óriási erőfeszítést fejtett ki s jó késő délutánig kétes volt az eredmény és előrelátható, hogy bármelyik párt győz, igen kevés szótöbbséggel jut a mandátémhoz. Kezdetben Hunkár volt előnyben és pár vokssal vezetett. Déltájban azonban visszaesett s innentul hullámzani kezdett az eredmény. Délután 3 óra tájban már biztos volt a néppárt győzelme, ami aztán be is következett. A szavazatok aránya a következő volt: Déli egy órakor Hunkárnak 448, Udvarynak 406 szavazata volt. Délután két órakor a szavazatok aránya a a következő volt: Hunkárra 638, Udvaryra 510 választó szavazott. Három órakor a szavazatok állása a követ­kező: Hunkárnak volt 726, Udvarynak 650 sza­vazata. Udvarynak ekkor még három nagy köz­sége volt tartalékban. Négy óra húsz perczkor az első küldöttség­nél letelt a záróra, a második küldöttségnél ekkor az utolsó község szavazott és néhány perez múlva az utóbbinál is kitűzték a zárórát. Ékkor Udvary volt előnyben, a kire sűrűbben jöttek a szavazatok, mint Hunkárra; Hunkárnak ekkor 827, Udvarynak 832 szavazata volt. A szabadelvű párt egyik főemberét, Havas Ágostont, aki csend­őrfedezet mellett ment a néppárti táborba az egyik szabadelvű szavazóért, a néppárt emberei tetleg inzultálták. A választás este hat órakor ért véget. Hunkár Dénes szabadelvű párti 856 és Udvary Ferencz néppárti 887 szavazatot kapott, igy tehát a néppárti jelölt győzött 31 szótöbbséggel. — Iparkamarai titkár választás. A győri kér. kereskedelmi és iparkamara titkári állását — mely Sxávay Gyulának Debreczenbe történt távozásával, üresedett meg — a jövő héten töl­tik be választás utján. A kamarai tagok előre­láthatólag, egyhangúlag Szendrői Mór eddigi másodtitkárt választják meg s igy meg fog ürülni a másodtitkári állás is. Erre — mint örömmel értesülünk — eddigelé egy komoly pá­lyázó van: régi derék kollégánk, Pereszlényi Gyula, a „ Győri Újság“ szerkesztője. Pereszlényi­nek régi hírlapírói, lapszerkesztői, valamint győr városi képviselői tevékenysége elégé ismeretes széles körben s bizonyára biztosítja neki a kül­tagok jóindulatát is. — A legény-egylet mulatsága. A veszprémi róm. kath. legény-egylet 1902. évi junius hó 1-én a kath. kör és legény- egylet kerthelyiségébe saját pénztára ja­jvára dal1 és monolog-estélylyel egybekötött zártkörű tánczvigalmat rendez. Kezdete este fél 9 órakor. Belépő-dij: Személyjegy 1 kor. Családjegy 3 személyre 2 korona. Kedvezőtlen idő esetén a mulatság a kath. kör nagytermében fog megtartatni. Felül- fizetések köszönettel fogadtatnak s hir- lapilag nyugtáztatnak. Az estély műsora a következő: 1. „A vő­legény.“ Monolog. Kenézi Csatártól. Előadja Pataky Imre. 2. „Egy baleset.“ Dialog. Gabányi-

Next

/
Thumbnails
Contents