Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-05-25 / 21. szám
2. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR. 1902. május 25. jobb jövőben. Lesz még idő, amidőn majd másként történnek a dolgok. Uralmát sok ideig gyakorolta, de örökké nem gyakorolhatja a mai formájában. A vidék minden lenézés daczára bátorkodik létezni és bátorkodik dolgozni is olykor. Amiként a politikai súly Francziaországban Páris- ból áthelyezkedett a vidékre, úgy helyezkednek által nálunk a provincziára azok a nemzeti irányok, amelyeknek ápolása és fejlesztése elsőrendű nemzeti szükség. Más vidéki városokkal egyetemben mi is ennek szolgálatában, mondhatni szorgalmas szolgálatában vagyunk. Iránta való hitünk ne is lankadjon. Kötelességünk dolgozni tovább; nem úgy mint eddig, .hanem jobban, mint eddig. Városi közgyűlés. — Saját túdósitónktól. — A múlt hétfőn vagyis f. hó 12-én Szeglethy György polgármester elnöklete alatt Veszprém város képviselőtestülete rendkivüli közgyűlést tartott, mely élénk érdeklődés mellett folyt délutáni 1 óráig. Polgármesteri előterjesztések: A közgyűlés megnyitása után olvastatott Horánsxky Lajos országgyűlési képviselő levele, melyben édesatyja a volt kereskedelemügyi miniszter elhunyta felett a város által kifejezett részvétért köszönetét nyilvánítja. — Tudomásul vétetett. Dr. Óváry Ferencz v. képviselő, Láng Lajos v. b. t. tanácsos urnák kereskedelemügyi miniszterré történt kinevezése folytán a város részéről a minisztert üdvözölni indítványozza. Az indítvány elfogadtatván egyúttal megbízza a városi vasútállomás kibővítése és a balaton- parti vasút kiépítése tárgyában választott küldöttséget, hogy a szerkesztett memorandumát a miniszternek mielőbb adja át. Polgármester bejelenti, hogy vészi Vogronics Antal pápai prelátus apátkanonok, volt városi mondta a véleményt, hogy ilyenformán hát, ha ebbe mindenki beleegyesül, ő nem bánja. Kevés vártatra együtt volt a tizenhatkötél dohány ára, együtt a Szeles Péter degeszében. — Oszt mikor lenne az elmenés? — tudakolta akkor a vén katona. — Mindjárt ma este, bátya. Ez a parancs érti kend-e? — Ja 1 — feleli az öreg. Azzal eloszlott a malombéli gyülekezet. II. Esett az eső, fújt a szél, sötét volt, mint a zsákban. Az adorjáni ut sem fű, sem fa bokrai alatt két fináncz beszélgetett nagy seppegve, loppal. — Gyalázatos idő — békétlenkedett a fiatalabbik — szinte nem érzem már a lábamat. — A’- persze — bizonykodott a másik, — mit gondol? Sz. olyan idő ez, mintha mondva csinálták volna nekünk . . . Ilyenkor lop a paraszt . . . Csak türelem, fiatal barátom csak tőrelem . . . — Adjon hát Herz ur, legalább egy czigarettát. Hel*z ur megint á-perszézett: — Á’ persze, nem tudja, hogy egy szikrát ha meglát visszafordul, vagy oldalt vág a vad ? Hogy ne ? Mit gondol ? képviselő f. évi ápril 19-ón elhunyt. A közgyűlés jegyzőkönyvi részvétét fejezi ki az elhalálozás felett és erről a veszprémi székeskáptalant értesíteni rendeli. Bejelenti továbbá, hogy Horánszky Lajos országgyűlési képviselő közbenjárása folytán a cs. kir. közöshadügy miniszternek a m. kir. honvédelmi miniszterhez intézett átiratának másolatát beszerezte. Ezen átirat szerint Veszprém városának a tüzérlőiskola látogatói átmeneti beszállásolása valamint a lőiskolának Veszprémbe való telepítése iránti kérelme nem volt ugyan teljesítő, azonban kijelentette a cs. és kir. hadügyminiszter, hogy a városnak a lőiskoláért minden évben a felállítás idő tartamára kibérlendő iroda és iskola helyiségek után 1700 kor. átalány téritmény lesz engedélyezve. — Tudomásul vétetett. Bejelenti még, hogy báró Hornig Károly megyéspüspök ur által a kórház kibővítésére adományozott 20000 koronát felvette és a városi kórház alapra az építésnél leendő felhasználás végett beutalta. — Tudomásul vétetett. Polgármester a v. pénztáros és ellenőrnek betegség esetén helyettesítés iránt tesz előterjesztést. A közgyűlés megbízza a tanácsot, hogy a szabályrendeletet akként módosítsa, hogy betegség esetén a pénztárost a számvevő, az ellenőrt pedig a könyvelő helyettesítse. Polgármester bejelenti, hogy a veszprémi kereskedő segédek feloszlott egyletének vagyonából 2910 kor. 77 fill, a városi kórház alapnak 200 kor., az Erzsébet szobor alapnak, 70 kor. pedig a szegényház alapnak jutott. A közgyűlés a jelentést tudomásul vévén, az adományokért a kereskedő-segédek egylete elnökségének köszönetét fejezi ki. Bejelentette, hogy a helybeli izraelita nőegylet f. évi márczius 31-én fenállásának 50 éves évfordulóját, az általános jótékonynőegylet pedig f. évi május 11-én fenállásának 30 éves évfordulóját ünnepelte meg. A közgyűlés minikét jótékony nőegyletet szívélyesen üdvözli és felkéri, hogy ember baráti működésüket, a szegények javára tovább is sikeresen folytassák. Painprecht Antal v. képviselő ur előterjeszti, hogy a katona tiszti beszállásolás a háztulajdonosok tulkövetelése folytán a városi pénztárra nagy A kis fináncz felsóhajtott: — Gyalázatos élet ez, Herz ur : hallja . . . — A persze, különben menjen el főispánnak ! Igen . . . A fiatal ember nem felelt. Elfordult társától, lekönyökölt a lucskos, elázott avarra. Tán az anyjára gondolt, kinek nem fogadott volt szót? Tán az iskolára, onnan-onnan oktalanul kimaradt? Keze fején a hideg eső cseppek, arczára meleg könnyű szemek pergettek, jutottak elé. Egyszerre megrántotta őt Herz ur: — Pszt 1 . . . — Mi az ? — Ember. Vigyázzon és hallgasson, úgy tesz, ahogy én . . . Az ut közepén az éjszakánál még feketébb alak dagasztotta a sarat. Minden lépésitől meg- czuppant a ragadós agyag. Hogy a sem fű, fabokrok iránt ért, Herz ur felugrott, megzörgette gyiklesőjét, puskáját s rákiáltott a kisértetre: — Megállj 1 A kis fináncz ismételte a szót | — Megállj ! Az alak elkáromkodta magát: — Nem őrzöttünk együtt disznót, hé! Lehetnék én tán megálljon kend is ! Akkorra két felül közrekapták. Az ember terhet ró, miért is indítványozza, hogy a törvény, ben megengedett kényszer beszállásolás vitessék keresztül. A közgyűlés az indítványt elvileg helyesli és annak tárgyalását a legközelebbi közgyűlésre kitűzi. Napi rend. A veszprémi róni. kath. főgymnasium torna csarnok építése iránti ügyét a városi közgyűlés 69 szavazattal akként intézte el, hogy a Veszprém város tulajdonát képező régi laktanyai épületek egy részét 5000 koronáért a főgymnasiumnak eladta a gymnasium alatt fekvő közterületből 892 D-öl kiterjedésű részlettel együtt. A telek és épület elkeritési költséget a főgymnasium, a város birtokában maradt ingatlanok átalakítási költségét pedig a város viseli. A város az építkezéshez a vágási dij megtérítése mellet murvát ingyen ád. Báró Hornig Károly megyéspüspök ur Ő nagyméltóságnak a polgármesterhez intézett levele folytán határoztatok, hogy a 20000 kor. adományt a kórház építési alapra, csak mint kamat nélküli kölcsönt adja, meiy kölcsön később ha a kórház elépitett tőkéi annak évi fölöslegeiből részben vissza térülnek a városi szegényház kiépítésére vagy fentartására lészen fordítandó. Olvastatott az orsz. Vöröskereszt-egylet átirata, mely szerint ha város arról biztosítja, hogy háború esetén 50 sebesült katonát a kórházba elhelyez, úgy a kórház építési költségeihez 3000 koronával járul; továbbá kilátásba helyezte, hogy amennyiben az egyesület anyagi viszonyai megengedik, külön-külön beadandó kérelemre még két Ízben hasonló összeggel járul az építkezéshez. A közgyűlés ezen kegyes ajánlatáért, hálás köszönetét nyilvánítja és a további szükséges intézkedéssel a polgármestert bízza meg. Tárgyalás alá vétetett a kórházi pavilion építési ügye, melyben a közgyűlés többek hozzászólása és névszerinti szavazás megejtése után (68 szavazattal) akként határozott, hogy: A kórházi pavillont kiépítteti és abban 20 ágyat felszereltet; továbbá, hogy a pavilion homlokzatának a Plosszer-sétány felé legyen kiépítve és az építkezés akként történjék, hogy az esetre, ha Bábaképző tanfolyam állíttatnék fel Veszprémben, az a pavillonban elhelyezhető egy nagy zsidózsákot vitt a vállán. Olyan volt vele, mint valami kereszt. Herz megbillentette a zsákot : — Mi van ebben a zsákban ? — Takarmány . . . — Dohány? — Magyarul mondtam tán, hogy takarmány. — Úgy is jó . . . Avansi I . . Gyerünk! — Hova? — Be a faluba. Csak előre! Majd a község házán megszámolunk. Az ember minden ijedtség nélkül, szinte komázva beszélt: — Hanem ugy-e, látom nagyon bajzánosan vannak úgy is, segítenek tán hozni ezt a takarmányt . . . — Hogy ne . . . Diósi tűzze föl a bajonétját. — Alinak a végire akasszuk a zsákot ugy-e bizony. — Csuti! . . . — De ne gorombáskodjon ám az ur hallja-e, mert eltalálom hajítani ezt a zsákot oszt nem tudom, hogy leszünk . . . És úgy igazította a zsákot hajitóra. Zörgőt a terük benne, mint a száraz, leveles dohán} szokott. Herz ur is feltűzte szuroityát:
