Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-05-11 / 19. szám
v .2- oldal: . VESZPRÉMI ELLENŐR. ,.iggfe wMus ti. többi vármegyék által kívánt föltételek betartását. Mindazonáltal, hogy az ügyet már 5 éve eredménytelenül tárgyaljáé és a T legutóbbi 2 évben Veszprémvármegyétől egyáltalában semmi segélyt nem kaptak és Somogyvármegyétől is .csak 2000 korona segélyben részesültek, a járatokat változatlanul oly arányban tartották fönn, mint midőn még 6000—6000 korona segélyben részesültek, ami természetesen azt ered-, ményezte, hogy ezen két évben a zárszámadásokat tetemes veszteséggel zárták le. Ha ezt most így folytatnák, rövid idő múlva beállana az a körülmény, hogy alaptőkéjüket a folytonos, veszteség fölemésztené, amit a részvényesek iránti kötelezettségük tudatában, bekövetkezni természetesen nem engedhetnek. Ennélfogva a folyó évi január hó első napjaiban rendkívüli közgyűlést tartottak, melyben a részvényesek elhatározták, hogy a gőzhajójáratokat az eddigi keretben csakis akkor kezdik meg, ha a segélyügy kedvező elintézést nyer, ellenkező esetben a a [nem jövedelmező járatokat teljesen beszüntetik és a többi járatokat is csak azon időre tartják fönn, midőn azok jövedelmezősége biztosítva van. Mindezt kimerítő memorandunba foglalva, felterjesztést intéztek a kereskedelmi miniszterhez és. a memorandumot másolatban megküldték a megyék alispánjához is. A memorandumban kifejtették álláspontukat, megjelölték kívánságukat és az esetleges rideg visszautasítás esetéré határozottan jelezték a járatoknak előbb említett korlátozását, esetleg azok teljes beszüntetését. Az állam úgy vélte megoldani az Ügyet, hogy egy nagyobb tár saságot, a Magyar - Folyam- ré&g Tengerhajózási részvénytársaságot akarta rábírni a balatoni üzem átvételére. A tárgyalások megindultak és a hiteles adatok alapján beigazolták, hogy a vállalatot a .mostani mértékben az eddiginél kisebb segély mellett fentartani nem lehet, sőt több segélyre Van szükség, inert a vállalat az éddígi gyakorlattól eltérőleg a segély után még adót is köteles, fizetni, mig eddig adó- mentességet , élvezett*- A Magyar. Folyam- és Tengerhajózási részvénytársaság tehát az átvételtől elállott, miután kevesebb segély mellett ő sem tarthatta volna főim az eddigi járatokat. A kereskedelemügyi tárczánál beállott változás után Horánszky Nándor keresk. minister a legnagyobb jóakarattal karolta fel az ügyet és kedvező elintézés biztosítva volt. Halála miatt a további tárgyalások most újra folyamatban vannak és remélhetőleg a legrövidebb idő alatt kedvező befejezést nyernek. A vállalat részéről meg van minden jóakarat és áldozatkézség és ha Veszprém- és Somogy megye nem vonta volna meg, illetve nem szállította volna le a segély- összegeket, a hajózást az eddigi keretben változatlanul fentartották volna. Sajnos, hogy a járatok szünetelése Zalavármegyét is sújtja, holott Zalavármegye készségesen felajánlotta az eddigi 6000 korona segély- összeget, azonban az ügyet csakis egységes eljárással lehet sikeresen dűlőre vinni. ♦ ♦ * Ez ügygyei kapcsolatosan bemutatjuk, a „Keszthelyi Hírlap“ legutóbbi vezérczikkét is: „ (S) A rozzant „Kisfaludy“ gőzhajó jobblétre szenderülte után a Balatonon két évig a gőzhajózás szüneteit. A hogyan a balatohmenti intézőköröknek é szép tó iránt a múltban tanúsított bűnös könnyelműségét ismerjük, az hisszük, hogy ő miattuk még jó ideig nélkülöztük volna azt, hogy gőzhajók szeljék végig a Balaton habjait. Szerencsénk azonban, hogy gróf Esterházy Mihály cseklészi földbirtokos és hozzá hasonló lelkesedéssel megáldott társai, 1888-ban megala- kitották a Balatontavi Gőzhajózási Részvénytársaságot. A iKelén“ gőzhajó 1888-beir meg is indult. Á gőzhajózás apö3tolai néhl elégedtek meg az egy gőzhajóval: Ágitáczióik révén csakhamar megépült a második-és-harmadik gőzhajó is. A részvényesek 280,000 koronát öltpk bele a vállalatba. Azért, mondjuk, hogy beleölték ezt a nagy összeget, mert mint a társaság legutóbbi mérlegéből látjuk, pénzük után egy fillér jövedelmet sem kaptak, sőt mi több, őket 4279 K. veszteség érte% * Mi ezért :a-jutalmuk;? Az, hogy a közönség és a parti megyéknek informácziót nem keresett lapjai tele tüdővél ócsárolták a társaságot, uj gőzhajó járatok miatt fenhéjázóán követelőznék, Somogyba a társaságtól gőzhajó-kikötők építését sürgetik s általában vele oly föghegyről beszélnek, mintha valami uzsorással állanának szemben, ki az ő bőrük rovására marékszám Vágja zsebre a csengő aranyokat. Tiszteit publikum és e kérdésbe csak úgy belekanalazó tisztelt lapok, legyünk egyszer már tisztában avval, hogy a társaság önzetlen, tőlünk távol eső megyéket lakó tagjai ezért a szép Balatonért való rajongásuk következtében jócskán ránk fizetnek, tehát ő tőlük uj gőzhajókat, mólókat, lehetetlen sebességű járatokat, aranyórát és piros nadrágot szerénytelen hangon követel- getni jogunh nincs. Lássuk be végre, hogy a mostani 3. gőzhajó, egyszerűen fizikai lehetetlenségek miatt nem jelenhetik meg napjában ötször a jó hosszú Balaton minden fürdőjében s lássuk be azt, hogy az e miatt szükséges újabb gőzhajókat másoknak ami specziális érdekeik kedvéért megépíteni nem éppen muszáj. A helyett tehát, hogy a három megye emberei bámulatos egyöntetűséggel szórják a társaság felé a levegőből kapkodott * kritika nyilait kötelességük lenne kalapot emelni a társaság előtt, s illendően megköszönni neki, hogy háromszor JűK leánya, hanem azért módosán, divatosan járt, mert igen szép leány volt. A Bank János nagy lábaira a leány apja csinálta a csizmákat hosszú időkön keresztül. Egyszer csak meghalt a Bank János első felesége. A vén bolond szemet vetett a szép városi leányra és addig addig vitte a sok ajándékot, kövér disznót, egy-egy hordó bort, selyem kendőt, arany gyűrűt, mig a leány hozzá ígérkezett. De volt a cseszkónak magához való esze. Három ezer pengőt móringoltatott a leányának s az írásban benne van, hogy meg kell azt a három ezerest fizetni, akármi okból mennek is széjjel a házasfelek. No hát elváltak. A faluba egy fiatal tanító jött. a menyecske utána bomlott s egy szép napon elszöktek együtt. Az asszony azután perelt. Volt esze, hogy maguknak adta a perét, mert bizony könnyen elvesztette volna valami ügyetlen prókátor. A maga princzipálisa azonban — tudja — jó ügyvéd, ha pénzt lát Hát most elmegjúink a Bank Jánoshoz. A birtoka bőven elég volna a fedezetnek, de az asszony nem nyugodott bele. Nemcsak a pénzét akarja, hogy a sárga csikók, meg az ökrök, nagy hordók mind el legyenek árverezve. De majd meglássa, az a furfangos paraszt kispekulál valamit, de nem fizet. Hajmás ur egy kissé elgondolkozva nézett a falu felé, miközben pipájának bodor füstjét violaszinü orrán eregette bele a csípős őszi szellőbe. Tizennégy óra felé járt már az idő, mire beérkeztünk a Bank János falujába. A biró egy takaros, uj ház elé kalauzolt bennünket A kapun valami tizenöt szép jószág ballgott kifelé, a gazda pedig egy nagy vasvillával fordult ki az istáló ajtón, mikor a kocsi zörgést meghallotta. Hajmás ur rettenes ábrázattal ugrott fel a kis bricskábau, amelynek féderje nagyot nyekkent, az ülés félrebillent, a rúd pedig orrba ütötte az egyik táltost. A kocsi nagyon együtt érzett a gazdájával; megijedt az is, azért indult meg minden része, — Teszi le azt a vasvillát ? — kiáltott Hajmás ur — örökre becsukatom, ebatta 1 Én a törvény embere vagyok, hozzám ne nyúljon, ebatta! A nagy darab ember csak mosolygott, a vasvillát bedobta az istállóba, maga pedig hiedelemmel oda járult a bricskához és hatalmas tenyerét nyújtogatta felénk. — Ne tessék félni, tekintetes urak — biztatott bennünket Bank János — van nekem magamhoz való eszem. Ismerem én a törvényt, biró is voltam én már. — Hát mit ijesztgeti akkor az embert, ebadta — tüzet Hajmás ur. — Dehogy akartam én a tekintetes urat ijesztgetni. Ganajoztam instállom. Nem fríistökölök én végrehajtót, se fiskálist. Nem szeretem őket annyira. Hanem ha már annyira vagyunk, sétáljanak be az urak szerény hajlékomba. Bank János vezetett be bennünket az első szobába. Meglátszott a városi asszony keze a tiszta szobán. Csipkefüggöny az ablakon, bőr díván a fal mellett, nádszékek az asztal körül, a padló tiszta fehérre mosva, mintha tegnap ment volna csak el a szerelmes menyecske. Hajmás ur azonnal letelepedett az asztal mellé, kicsavarta a srófos kalamáris nyakát s a zsebében végrehajtási jegyzőkönyv után kotorászott. Bank János gazda azonban elejbe vágott istenes szándékának. Sohse vesződjék itt a tekintetes ur az irká- lással. Ebben a szobában úgyis minden az asz- szonyé. Azt tesz a portékával, amit akar. A magáét csak nem Hezitálja el. Inkább hozok egy kis papramorgót. A többire ráérünk azután is. Bank János kifordult a szobából, Hajmás ur pedig gyanakodva nézett utána. Nem tudta mire vélni a nagy szívességet. Módos a hunezut paraszt — dörmögte magában a végrehajtó — Látta doktor azt a sok szép marhát ? Lefoglaljuk őket, ebatta. A gazda szilvapálinkát hozott, meg szép fehér czipót. Hajmás ur szemei felragyogtak. Az
