Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1902-05-11 / 19. szám

1902. május fr

VESZPRÉMI ELLENŐR.

3. oldal.

annyi járatöt tartott fenn, mint amennyire magát., a megyék subvencziójáért kötelezte.

balatoni gőzbajózás ügyét válság fenyegeti.

■ ■ Ugyanis . Veszprém- és-/ Soirtogyvárniegye, valóságos rátóti észjárásnál,a társaság részére 189,9 ig adott; ^é\^ ’ korong ; segélyt

2000-7-2000. koronára leszáUtQttaJ-sőt Yeszprém- niegye 2 év óta segélyt .egyáltalán nem ad. Csupán ami megyénk tartotta fenn továbbra az évi 6000 K. segélyt.1/ ; i'. ; '

.. Nagyon természetes, hogy a; .két előbbi vármegye kedvéért eddig. gavallérosan költekező társaság, ily furcsaság láttára legkevésbé hajlandó uj gőzhajókét építtetni.

Ha a múlt évben is kimutatott veszteséé év- ről-évre ismétlődnék, a folytonos veszteség a társaság alaptőkéjét, fölemésztené. Teljesen indokolt tehát az az elhatározásuk, hogy a gőzhajó járatokat az eddigi keretben csakis akkor kezdik meg, ha a segély ügy kedvező . elintézést nyer. Ellenkező esetben a nem jövedelmező járatokat teljesen beszüntetik.

Ezt a kereskedelmi miniszterhez intézett memorandumban, kívánságuk előterjesztése kapcsán, ki is jelentették.

Somogy és Veszprém akaratossága miatt tehát egyes balatoni fürdőhelyeknek még kevesebb, gőzhajó-járta lesz, mint. eddig volt. A part- menti lakosság pedig a gőzhajózás fejlesztéséről és .szép, uj, gyorsan járó. gőzhajókról álmodozott.

A gőzhajózási társaság az eddigi járatokat tehát csak akkor állíthatja, vissza, és ujabbi gőzhajókat csak akkor építtethet a balatonmenti lakosság javára, ha Veszprém- és Somogy vármegye megadja azt a segélyt, amit Zalavármegye már régen megszavazott.

Az említett , vármegyék lapjait tehát, arra kérjük, hogy a közönséget és a megyebizottsági tagokat közleményeikben győzzék meg a társaság kérelmének méltányossága, felől.

Mert lehet, hogy egy szép napon arra virradunk, hogy a gőzhajózást a társaság megszünteti.- A most lóhátról beszélgető vármegyék azután tudják-e Önerejükből pótolni a veszteséget, az nagy kérdés.

A hogyan mi a viszonyokat ismerjük, annak a két vármegyének kapacitásai, a gőzhajózás helyett^ mpg dereglye-közlekedéssel sem boldogítanának bennünket. Eddig legalább egyik közle- Kedéái eSzköz miatt sem erőltették meg magukat.: Már pedig á Balatomnente javára józan ész: elsősorban a baíatomnentiektöl vár pártfogást sőt áldozatot is.

Azt, ahol ezt be nem látják, nagyon furcsa észjárás honol.

Vármegye közgyűlése.

Vrigpróui. 1909 mája* hó.

Az egyházpolitikai kérdések tárgyalása óta Veszprémvármegyenek nem volt olyan népes és izgalmas közgyűlése, mint az e heti közgyűlés.

A , devecseri főszolgabírói állás betöltése volt az ok, mely a vármegye közönségét csaknem teljes számban behozta a közgyűlési terembe, hogy egy izgalmas szavazásban particzi- páljon.

Fölöttébb izgalmas volt a szavazás, mert eredménye kétes volt az utolsó pillanatig.

Ez az eredmény aztán végül is kielégítő és megnyugtató lett.

Kielégítő, mert,-a vármegye közönségének többsége a szolgálati idő mértékelése mellet a fokozatos előléptetés méltányos elvét érvényesítette s megnyugtató azért, mert nyilván beigazolta, hogy a vármegye intéző körei a vármegye közönségére semmiféle irányban nyomást nem gyakoroltak s e szép alkotmányos aktus gyakorlatában kizárólag a közönség önálló felfogása és befolyásolatlan akarata érvényesült.

Ez az akarat és ez a tiszta elhatározás ültette Huszár Józsefet a devecseri főszolgabírói székbe, a hová vele a vármegyének egyik régi, hü tisztviselője és szimpatikus, derék munkása került*

Melegen üdvözöljük őt uj hatáskörében.

A közgyűlés lefolyása a kozetkező volt:

Már a közgyűlést megelőző napon, vasárnap nagy számban gyülekeztek Veszprémben a megyebizottsági tagok, bogy a közgyűlést rendesen megelőzd bizottsági és választmányi üléseken részt vegyenek.

Este 6 órakor a vármegyeház nagytermében Yenyvessy főispán elnöklete Alatt népes értekezlet volt a főszolgabíró választás tárgyában, de a rövid értekezlet semmiféle támpontot nem nyújtott, még C3ak valószínű' kombináczióra sem,- hogy a pályázók közül másnap ki kerül ki győz--* teaként a mérkőzésből.

Mert erős ellenfelek mérkőztek.

Doktorics Sámuel a pályázattól visszalépvén, báróin aspiráns maradt: Huszár József megyei Il-od aljegyző, dr. Kerényi Andor árvaszéki ülnök és Körmendy Béla pápai tb. főszolgabíró. ./ . ' ; - - . *

Huszár József mellett a Mezőföld és a zirezi járás, Kerényi mellett Veszprém és a devecseri járás egy része, Körmendy mellett Pápa1 és devecseri járás másik része tömörült.»

Ily körülmények között érthető volt az izgatott hangulat, mely hétfőn a vármegyeház nagy íermében valósággal hullámokat vetett.

Fenyvessy Ferencz főispán 9 óra után az ülést megnyitván, a napirend előtt meleg és szép szavakkal parentálta el az országos közélet és sziikebb közéletünk nemrég elhunyt jeleseit: Tisza Kálmánt, Horánszky Nándort, André Gyulát Vogronics Antalt Noszlopy Viktort.

A vármegye közönsége e jeleseink elhunyta felett érzett fájdalmának es részvétének jegyzőkönyvben adott kifejezést.

Nyomban ezután a választásra került a sor.

Fenyvessy főispán a kandidáló bizottság javaslata alapján jelentette, hogy a devecseri' főszolgabírói állásra három pályázó jelentkezett, a kiket a következő sorrendben kandidál:

I. Huszár József,

II. Kerényi Andor,

III. Körmendy Béla.

Huszár József nevének említésekor zajos és hosszantartó éljenzés zúgta végig a közgyűlési termet, mely Kerényi nevének hallatára rövideb- ben, de izmosán és tömören hangzott fel újra. Gyakorlott fül nyomban kiérezte a két harsány éljenből, hogy itt küzdelem csak Huszár és Kerényi között lehet, még pedig kemény és igen bizonytalan kimenetelű küzdelem.

Fél 11 órakor kezdődött meg a névszerinti szavazás a szavazatszedő bizottság előtt, mely-, nek Bauer Antal elnöklete alatt, tagjai voltak: Purgly László, Fischer Károly és Kemény Pál.

A névsort Véghely Kálmán dr. tb. főjegyző olvasta, a távollevőket dr. Bibó Károly jegyezte.

A legelső szavazó Huszár Józsefre adta le szavazatát s csaknem végig ő vezetett, de csak

első kupa után barátságosan megveregette Bank János vállát.

— Jó kis pálinkája van, ebatta.

■— Magam égettem.

A hatodik kupánál Hajmás ur már elfeledte hogy miért jöttünk, ebéd alatt meg épen nem eszmélt rá, hogy ő végrehajtó. Alispánnak képzelte magát és a jó közigazgatásról tartott előadás Bank Jánosnak és a szintén jelenlevő bírónak. A gulyáshus meg volt paprikázva istentelen módon, a káposzta zsíros volt, a túrós csusza úszott a lében, nem csudálandó tehát, hogy rettenetesen ittunk A gazda nem sajnálta az italt.

Hajmás ur arcza lilaszinü volt már, nekem meg a torkom körül járt valami csiklandós érzés. A kötelességérzet is dagasztotta a keblemet s úgy három óra felé figyelmeztetgettem Hajmás urat, hogy jó volna valamit fel is írni.

— Igaz a’ni I Hát kezdjük el doktor.

— Ráérünk tekintetes uram. A marhák a legelőn vannak, most úgy se látják őket. Ez a házi dib-dáb nem sokat ér. Hanem talán a hegyen mégis elkezdhetnék a dolgot a borokkal. Termett az idén valami négyszáz akó.

— Haj haj I lelkesedett Hajmás ur — menjünk hát szaporán.

Húsz perez gyalogolás volt az egész.

Bank János gazda tágas kőpinezéjében azonban először kinyitogattuk a hordókat ahelyet, hogy bepecsételtük volna. A biró felhasalt a nagy hordók tetejére, teleszivogatta a hébért és beleserczegtetett a kézben tartott poharakba. Ki kellett azt inni egy hajtásra, mert azonnal jött a másik hordóbeli.

— Valamiképpen csak meg kell becsülni, mit érnek — mondta Hajmás ur és ivott.

Mire végig értünk a soron s felbujtunk alól, szürkülni kezdett az idő. Hajmás ur megijedt. Felébredt benne a végrehajtói virtus. Mindenáron foglalni akart

— Hát jól teszi a tekintetes ur — dünyögött Bank János — de annyit mondok, hogy hat óra után semmiféle jegyzőkönyvet alá nem irok.

Igaza volt ami alperesünknek. Ma már nem szabad foglalni. Bizony be kell várni a reggelt s holnap jobban kell vigyázni magunkra.

Ha már idáig vagyunk, gondolta Hajmás ur, hát igyunk tovább.

Nagyon görbe volt az ut, mire estenden a falu felé ballagtunk. Én ordítottam legelői gyönyörű nótákat, amiktől a biró fájóra nevette az oldalát, Ba^J János hozta a csutorát és átölelte Hajmás urat. Dalolgattak azok is.

Messziről láttuk, hogy ki van világítva Bank János háza. A gazda erre nagy kedvre szottyant és hatalmas csizmáit szaporán emelgette, hogy hamarább otthon legyünk.

Az udvaron éppen akkor fogták ki a két habos lovat a szekérből, mikor haza értünk, a szolgáló különféle molyokat szedegetett le a saroglyából. A pitvaron aztán csak elibénk penderedett a menyecske, megcsókolta az urának borostás képét jobbról is, balról is.

— No itt nem lesz végrehajtás — dörmögött Hajmás ur. Becsaptak bennünket.

A szobában .azután meg is kérdezte a szép asszony, hogy mi járatban vagyunk.

— Hát a móring iránt akarunk végrehajtást cselekedni.

Felkaczagott Bank uram élete párja, olyan kaczagása volt, mind a vadgalamb bugása.

— Majd csak én magam leszek itt 9 végrehajtó.

Bank János sunyi képet vágott.

— Hát megbocsátott az asszonynak Bank uram ? — kérdeztem az öreget, mikor a konyhában foglalatoskodott.

— Jaj tekintetes uram, három ezer forint nagy pénz. Meg szemrevaló is az asszony. Hát — mondok — ezt a kis hibát csak elnézem. Utánna küldtem. Tudtam, hogy megjön estére kedve.

— Ebatta — szömyüködött Hajmás ur. Ezért kellett nekem egy félakó bort meginni.

De még vacsora alatt is nagy ivás volt. Hajmás urat kötőtékkel kellett belekötözni a kocsiba. Azonban megboszulta magát. Akkora számlát vágott Bank János elé, hogy az elmaradt liczitáczió költsége is benne volt.

— Fizessen a paraszt, ebatta, ha becsapott bennünket.

Vass L.