Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-10-13 / 41. szám
IV. évfolyam. Veszprém, 1901. Október 13. 41-ik szám. Előfizetési ár : Egész évre . 12 K. (6. —) Fél évre . . 6 „ (3. —) Negyed évre . 3 „ (1.50) Egyes szám ára 24 fillér. VESZPRÉMI ELLENŐR FÜGGETLEN ÚJSÁG. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Virág iticza 103. szám, fogad el. Felelős szerkesztő : VÁRKONYl DEZSŐ. Hirdetések egyezség szerint. Nyilt-tér garmond sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket csak ismert kézből fogadunk el. Béke velünk! Veszprém, 1901. okt. 12. A veszprémi választókerület közönsége a múlt héten megszabadult egy hamis bálványtól ; Szabó Imrét ütközet nélkül leverte és elkergette innen — a saját bűne: a rendszeres hazudozás. Ne beszéljünk felőle többé! A Nemezis elérte: nincs okunk tovább foglalkozni az ő gyűlölt személyiségével és groteszk egyéniségével. Az ő tragikomikus elloholása után a hidlás alól előbujt patkányokkal pedig nem érdemes foglalkozni, mert ezeket a közvélemény rövidesen visszakergette oda, a hova valók: a társadalmi közmegvetés pöczegöd- rébe. Már most az eddig elért eredmények után csak egy feladata lehet édes mindannyiunknak : helyreállítani és állandóan megerősíteni az itt hosszú évek óta szisztematicze felkavart és megreditett társadalmi békét. Igen jól tudja azonban mindenki, hogy erre a nemes cz.élra való törekvésünkben kénytelenek leszünk továbbra is ádáz, irtó hadjáratot folytatni a mi szükebb közéletünknek még mindig felszínen lebegő parazitái ellen. Az Óvári-féle nadályokat még ki kell irtani, hogy itt egészséges levegő és tűrhető társadalmi állapot legyen! A mint a Nemezis erre a gonosz alakra is ráteszi a kezét, — a mint hogy reá fogja tenni nemsokára, — akkor, nem mondjuk ugyan, hogy rögtön Eldorádó lesz a veszprémi közélet, de legalább is hasonlítani fog egyébb egészséges fejlődésü, tisztességes felfogás keretében mozgó „helyi“ társadalmakhoz. Eltekintve ettől az ime, előre bejelentett és nem is most kezdődött hadjárattól, a jelszavunk ez : béke minden vonalon! ' Tartozó kötelességünk elismerni, hogy vármegyei közéletünk látható fejei: főispán, alispán és a körülöttük csoportosuló közéleti tényezők első sorban iparkodnak a megrendített társadalmi egyensúlyt helyreállítani. Illusztris példája ebbeli törekvésüknek az az örvendetes esemény is, hogy — jogos felszólalásunkra — a minapi vármegyei közgyűlésen hivatalosan beszüntették a „Hivatalos lap“ czime alatt a vármegyei községek érzékével, Ízlésével, akaratával és pénzével űzött szemérmetlen visszaélést. De több ekklatans példáját is láttuk és tapasztaltuk az általános paczifikálásra való törekvésnek, a mit különben az alispán ur részéről már jóval a válságos idők bekövetkezte előtt megérezhetett a közönség, mert látni való volt, hogy minden intézkedésében, minden rendeletében a legszigorúbb tárgyilagosság, igazságosság és pártatlanság nyilatkozott meg. Fenyvessy főispán pedig az egész választási küzdelem alatt — Szabó Imre visszavonulásáig — a miniszterelnök állitóA „Veszprémi Ellenőr“ tárczája. A tenger fia. — Halász történet. — Irta: Björnson Björnsterne.- I — Miért szálljunk itt le, édes? S Mert szédítő a mélységet nézni, mely alattunk nyílik és éget a nap. I De odalent, látod jó uram, mély a viz, olyannyira, hogy a tengerről a napsugarai majdnem visszaverődnek. Tudod-e, hpgy az örvény játszik mindjárt a part mellett ? Maradjunk a csúcson jobb lesz, avagy menjünk még tovább egy irányban az oldal felé .. kérlek jó uram — Nem —I nem tovább. — Avagy menjünk, jó uram vissza, a zöld fákkal körül rakott házba. Ah! Jó volt ott és kedves az élet valamikor: emlékszel-e ? Álmot beszélt a fa reggeltől estig, álmot a fű és millijó lakójával az egész természet gyorsan múló tavaszon; emlékszel-e ? Álmom volt nekem is, de csak az, a mi a tiéd; és a te meséidet viszont én mondtam el mindig. Aasta beszélte ezt, egy kívánatos alakú szép asszony. Amig szólt, nehéz tömött szempillái alól kifénylett mind a két szeme és reátapadt a férje arczára a mely egyforma hideg maradt. Alólról a dagálynak indult tenger lassan zúgni kezdett és némileg hallatszott, hogy sir . . . II. — Aasta — szólt a férj — rég látom, hogy érdekkel nézed, a mikor Frigyes az az örökké sápadt arczu halász, kioldja a csónakját. Rég látom, hogy kijösz a partra olykor, ha nem vagyok honn és sokáig beszélsz Frigyessel. Nézlek Aasta, vigyázlak. Láttam a múlt este, éppen tegnap, hogy együtt voltál vele a parton és szorosan egymás mellett haladtatok ... Én akkor emeltem ki hálómat a sziklás részen. Mire azonban odaértem, a hol állottatok, nyom se volt úgy eltüntetek, Aasta. A férj, mig igy beszélt, megreszketett a haragtól, a kezei ökölbe- szorultak és a bő halászing bizony megfeszült a mellén. Aasta mosolyogni akart, de nem tudott. Azután ezt mondta az urának: Te félsz ugy-e, édes jó uram attól, hogy hűtlenné válik a te asszonyod, én a ki pap előtt esküdtem meg a véreddel. De hát azt hiszed nem szeretlek-e már úgy, mint mindig ezelőtt, nem-e úgy várlak meleggei este, ha hazatérsz és nem-e ugy igyekezem kényelmessé tenni a lakást, puhára főzni a halat, mint mindig? Frigyesről azonban ne beszéljünk; nem tudod mi fűz engem hozzá és nem tudod miért kell vele lennem, avagy látnom őt minden nap. Nem mondhatom azt el nekec édes, jó uram, de hidd, hogy hűséges feleséged vagyok, a kinél jobban senki sem szerethet. Az asszony hangja elfulladt, a mint látta, hogy utálatot lő vei reá férje nézése. — Édes jó uram — kezdte ismét — édes jó Péterem . . . Péter (igy hívták) ekkor közbe szólt. Ugy lehet szédülés szállott az agyába és megzavarta gondolatát, mert maga sem tudta mit beszél. — Hűtlen, rongy asszony vagy, mint mindannyian. Bolond voltam,-a mikor hittem szemeidnek, hittem az ártatlannak látszó arczodnak és megszerettelek kicsiny lábaidtól kezdve a sötét hajadig, eszeveszett szerelemmel ... Ugy szerettelek miként levegőt az árva madár, melynek senkije sincs; miként lehet, hogy virág szereti a szellőt, mely kéjes álomba ' ringatja ... De másé lettél Aasta. Tetszik neked halavány arczával Frigyes és oda adtad magad, Aasta, én akartam, hogy egyedül enyém légy, — már nem vagy az. De tovább senkié sem lész, mert meghalsz Aasta!------Al ulról — mondtam — dagálynak indult a tenger, lassan zúgni kezdett és felhallatszott, hogy sir. Aasta megrémült. Odaborult a férje lábai elé és átfonta mindkét karjávál. Szép 'barna' haja leomlott vállaira és megakadt a fű között. Péter mit sem látott ebből. Valahogy odahajolt asszonyához és felragadta a két erős karjába. elismert szolid kivitelben és legolcsóbb áron csak r ___ VE ISZ LIOT bútor-raktárában kaphatók> Veszprém, főtér.
