Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-09-29 / 39. szám
IV. évfolyam. 39-ik szám. Előfizetési ár: Egész évre . 12 K. (6. —) Fél évre , I B 1 (3. —) Negyedévre . 3 „ (1.50) Egyes szám ára 24 fillér. VESZPRÉMI ELLENŐR FÜGGETLEN ÚJSÁG. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Virág utcza 103. szám, fogad el. A csőd előtt. Veszprém, 1901. szept. 29, A „Balatonhalászati részvénytársaság“ mégis megtartotta végre, a már ki tudja hányszor elhalasztott közgyűlést, és mint előre volt látható a választmány— miután a legtöbb részvény az ő birtokában van maga-magának szavazta meg a felmentvényt —I sőt hogy a fából való vaskarika még vaskosabb legyen: — a legnagyobb czinizmussal és műlelkesültséggel bizalmat szavaztak az ügyvezető igazgatónak a „buzgó“ Purgly Pálnak azon szakavatott (?) kezelés és ügybuzgalomért, melyet a lefolyt üzemidő alatt tanúsított. Az egy gyékényen árulók szerint ő az egyedüli reátermett és hivatott egyén, ki ezen áldott, üdvös intézménynek lendületet ád, és azt virágzóvá teszi. A közismert gazdálkodás, az üzem elvi módszere által, mint a táncoló dervis extázisba hozatta magát a választmány, és a Felelős szerkesztő : VÁRKONYl DEZSŐ. csekély 80.000, mondd: nyolczvanezer korona deficzit eltüntetésére azt gondolták, hogy „jut is —marad is“: Csillogó remények, - horribilis deficzit, — azután buta önámitás — valóságos halluczináczió ! Miként az egyszeri zsidó apa, kinek éppen akkor érkezett meg a távol idegenben philosophiát tanuló fia, midőn a szombat esti vacsorához ültek. Az apa szerette volna tudni, hogy mi az a philosophia mely neki fia révén oly rengeteg pénzébe került, mire fiatól a következő magyarázatot kapta: „Látod apám az asztalon ezt a két barkesz süteményt? én bebizonyítom neked, hogy ez nem kettő, hanem három.“ Szeretném látni, mond az apa mohó kíváncsisággal. Mire a fiú igy folytatá: „A hol két sütemény van, — ott egy is van, a hol pedig kettő is van, meg egy is, — ott három van.“ Az apa látszólag megelégszik a magyarázattal és fenséges nyugalommal adja az egyik süteményt a máminak, a másikat saját tányérjára teszi, a harmadikat pedig — Hirdetések egyezség szerint. Nyilt-tér garmond sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket csakis mert kézből fogadunk el. mondá a fiának — te edd meg. Hát igen tisztelt — számos részvény- tulajdonos és igy a közgyűlésen szavazattal biró urak. — önöké a harmadik barkesz- sütemény és erről kétségkívül meg is vannak győződve, mert teljesen hihetetlen, miszerint olyan financz kapaczitások, kik mint — self mademannok — a saját portájukon oly fényes anyagi sikert értek el, oly naivok lehessenek, hogy ilyen problema előtt, mint a két barkesz sütemény: a halászati részvénytársaság mérlege, meg ne hajoljanak. Távol legyen tőlem, hogy a haldokló szamarat megrugdaljam. Elvégre itt már mivel sem lehet használni; itt a pénz sem használ, az igazság sem, a roszakarat annál kevésbbé. Rontani való pedig abszolúte nem maradt: Az egész Balatonra kiterjedő halászati üzem még a legtapasztaltabbb és leglelkiismeretesebb egyén vezetése mellett is, egy milliókat elnyelő Moloch. Ez csak igen csekély költséggel járó munka mellett adja ki A „Veszprémi Ellenőr“ tárczája. „Azt üzente . . .” „Kossuth Lajos azt üzente“. . . — Imádság e nóta! — Nem is termett párja néki Születése óta! Hősöket szült . . . lángra gyújtott, S bátor lett a gyáva; A honvédet ez ragadta Győzelmes csatákra! hangja, mint a szél zúgása, Ha viharra válik, — Elhallatszott Kárpátoktól Kéklő Adriáig; — 5 hallatára ellenünknek Megfagyott a vére . . . E népnek meg attól éledt Virradó reménye! * * * Eszme volt, ... az idő szülte, . . . Ima lett belőle! S megtanult a korcs utód is Lelkesedni tőle. — Ám az előd kegyelettel Hő szivébe zárta, — Gyáva utód meg hurczolja Az utcza sarába!! Szentségtörök hallgassatok ! Hallgasson a nóta! . . . „Elfogyott a regimentje“ Már réges-régóta ! Ne vigyétek azt a nótát . Korcsmák vad zajába, — Egyetértés imádságát Undok párt viszályba! . . . * * * Jöhet idő, hogy a szózat Megzendül még újra, — Megharsan a tárogató Harczra hívót fújva: Akkor zúgjon, mint a szélvész, Mint ég zendülése; — Ez legyen az imádságunk, A szivünk verése! s * * 5 a magyarok Istenének Kék egére szálljon S meghallgatást a Hadur-nak Trónusán találjon! Győzelemnek borostyánja Zöldüljön nyomába! S béke jöjjön diadalra Ez édes hazára! CSAJÁGHY KÁROLY. A nők és az irodalom. A régibb időben a nők a társas élet szellemi működésében rész nem vettek. Nem kívánta meg tőlük a társadalom a nagy műveltséget, nem kellett kiváló olvasottsággal birniok, a művészeteket nem ápolták. Minden a férfiak hatáskörébe tartozott, ők tartották fenn s fejlesztették a nemzeti műveltséget, ők voltak a zene és költészet művelői, általában a művészet mindert ága az» ő kezükben érvényesült és fejlődött. A nő egyedüli szerepköre a háztartásban volt. A ház vezetése, a család jóléte, kényelme, a gyermekek nevelése, gondozása nyugodott az ő vállán. S hogy kötelességeinek mily buzgón megfelelt, mily önfeláldozó készséggel élt családjának, megmutatja a történelem. Ki volt tehát a legjobb,, legnemesebb, követésre méltóbb? A történelem lapjain fényes betűkkel ragyog e név: Zrínyi Ilona. Nincs egy magyar nő, ki ne ejtené ki áhítattal nevét, nem adózna hódolattal emlékének? Mit tett ő, hogy még évszázadok után is kegyelet őrzi nevét, mik voltak érdemel, melyek az utókor hódolatát s föltétien elismerését kieszközölték. Ő a legszeretőbb s a legjobb anya volt. Midőn férje, Tököly Imre a harczban, küzdésben BÚTOR elismert szolid kivitelben és legolcsóbb áron csak VE1SZ LIPOT bútor-raktárában kapható, Veszprém, főtér.
