Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-09-29 / 39. szám
2. oldal. a sanyarú megélhetést, ellenben a nagyiparnak beletörik a bicskája. No meg aztán, a hol kellő munkabeosztás mellett dolgoznak, a krajczárra a gyermekességig vigyáznak, a forintosokat pedig eltékozolják, ott nem lehetett más eredmény, mint az előre látott és e lap hasábjain oly sokszor megjósolt fiasco. Avagy kell-e nagyobb jele ennek, minthogy az alaptőkének fele elveszett. Pedig ez még nem is minden. A vállalat 120.000 korona államkölcsönnel küzd. 58.010 korona elfogadványai vannak és még egyes hitelezőknek 24.000 koronával tartozik. És ezért volt érdemes a szegény halásznép százait a kenyerétől megfosztani ? Ezért kellett a Balaton körüli és különösen a veszprémi halpiaczot tönkre tenni ? Ezért fosztották meg a Balatonparti lakókat az őket természeti jogon megillető olcsó haltápláléktól ? Hát ez az a sokszor hangoztatott köz- gazdasági eredmény? . . . A Balatonon 8 háló dolgozik 400 frt. napi kiadással, holott 500 frt napi kiadás mellett 20 háló dolgozhatnék. Tehát 100 frt. többlet mellett 12 hálóval több lehetne ak- czióban, a mi a hiányt — kivált ha fele éjjel, a hálók másik fele nappal dolgoznék - jórészben pótolná. Más szóval: 100 írtjai több kiadás, vagy mondjuk risico révén a mostanihoz képest kétszer annyit lehetne fogni. Ilyen a fillért takarító, de százakat elpazarló gazdálkodás. De talán még sem ! Most fentebb említett mód szerint halászva még 160 halászmunkás keresne kenyeret, aztán meg a több halból a vidéki zsidókereskedőknek is több jutna. Világos, hogy csakis ennek elkerülhetése az oka a 8 hálóval való haVESZPRÉMI ELLENŐR. lászásnak. Már miért is keressenek kenyeret a szegény halászok, avagy miért nyerjenek a zsidó halkereskedők néhány forintot? Oh, ezt nem tűrhetik a mi agrarius oligarcháink! A zsidópénzből csak antisemitáskodni alkalmas a díszes halpalotában, — keresetet juttatni büdös dolog. A balatonparti képviselőjelölt urak a főgründolók — csak Ígérni tudnak prog- rammjaikban üdvöt, boldogságot, a népnek keresetforrást — és ugyanakkor 8000 lélek kezéből a kenyeret ütik ki. ígérték, hogy megszüntetik az orvhalászatot — és ugyanakkor sohasem tapasztalt vandalizmussal irtják ki a Balaton drága kincsét, hogy a higgadt szemlélőre azt a benyomást gyakorolja, miszerint czélul tűzték ki a Balaton nemes halfajzatának kiirtását .És a sok drága kincs részint a partok levegőjét fertőzteti — részint elásatott. Megkárosítják az államkincstárt 120.000 koronás kölcsönnel — és az összegnek y* részét érő hajóikat adják oda biztosítékul. És nem messze az idő midőn ezen sokra becsült biztosíték avétvasképpen, mázsa szám fog dobra kerülni! Eszeveszett szeszélylyel akarják a népet idomítani és függésbe hozni, hogy szolgálatkész voksokat kapjanak — no de remélhető, hogy ebben is csizmadiát fognak —- •hogy övék marad a 3-ik barkeszsütemény — mint az egész gründolásnál. Ki az ördög bízik olyan elnök ígéretében— (Mussiglon ez), kinek elnöksége és igazgatása alatt annyi ezer ember vesztette el, habár szerény keresetét és őket keserves nyomorúságba döntötte. Mert az az idő, midőn az egyszerű népet leitatva, napidij és fuvarokkai lehetett csordamódra az urnához terelni, hála Istennek elmúlt! A mételyezés most nehéz munka! Majd meg fogjuk látni nemsokára kié a nép hamisítatlan bizalma most, — midőn kényszer nélkül adja le szavazatát. De talán messze is tévedtem — hisz politizálni nincsen szándékomban, g— || azért mégis üdvös és a nép* érdekében álló azon óhajtással fejezem be soraimat, hogy a Halászati részv. t. elnökének és a többi gründoló jelölteknek a képviselő-választásoknál is akkora legyen a szerencséje,, mint a Halászati részv. t. gründolásánál! A héringekre még visszatérünk. 1901. szeptember 29. Kegyelemdöfés. , Veszprém, 1901. szept. 29. Meg volt Írva a Horánszky-pártnak szózatában, hogy a főispán a nyilvánosság számára tette meg a Szabó Imrének kivégeztetését jelentő nyilatkozatot! Ez után a döntő erejű nyilatkozat után a végvergődés csakhamar bekövetkezett. Ebben a végvergődésében kapta meg Szabó Imre ur Széli Kálmántól — az utolsó kegyelemdöfést, mit számára a főispán hozott meg felülről! Sem bennünket nem érdekel, sem pedig a körülünk álló közönséget nem érdekli az, még csak egy hajszálnyira sem, hogy Szabó Imre urnák kortesei jobb tudomásuk ellenére is miként magyarázzák Széli Kálmánnak üzenetét. Nem cselekednének czéljaik szerint, ha azt az üzenetét el nem magyaráznák, hogy érdekeikkel összhang- zónak tüntessék föl annak értelmét. Ámde a főispán okosan cselekedte, hogy megkövetelte, miszerint az a nyilatkozat minden hozzátétel és elhagyás nélkül szószerint publikáltassék, — ha már pub- likáltatik. kimerülve, otthonába tért pihenni, a szerető nő ezer apró dologra kiterjedő figyelme, gondossága, nyájas, kedves modora elsimította a gond nehéz felhőjét homlokán. Sem hite, sem a jövőben vetett reménye, sem lelki ereje nem tört meg még akkor sem, midőn a bécsi kormány elszakította anyai kebléről gyermekeit; s ekkor a gyermekeitől megfosztott nő fölkereste Nikodémiában száműzetésben élő férjét s buzgó vallásossággal, Istenbe vetett bizalommal tűrte sorsát és megédesítette férjének a száműzetés keserű kenyerét. Mint az anyai és hitvesi szeretet második példányképe áll mellette Szilágyi Erzsébet, Hunyadi János hűséges neje és Mátyás királynak édesanyja. A történelem följegyzi róla, hogy mikor Czilleyt a Hunyadiak barátai megölték, odajárult V. László király elé s térden állva kért, könyör- gött ártatlan fiai részére kegyelemért. S e kettőn kívül még számosán, kiknek nevét a feledés homálya födi, szent életczélui tekintették egyedül családjuknak buzgó gondossággal élni. Bizonyos fokú szellemi képzettséggel ők is bírtak, de műveltségüket csak a legszűkebb körben, családjukban érvényesítették. Ma már a társadalom nem elégszik meg azzal, hogy a nő csak a háztartás körében mozogjon, megköveteli a müveit nőtől, hogy olvasottsággal, körülményeihez mért tudománynyal, ismeretekkel bírjon s a szellemi fejlődés ha nem is legmagasabb de emelkedettebb fokán álljon. Minél magasabb, állást tölt be a nő, akár születésénél, akár társadalmi állásánál fogva,- annál több kívántatik ahhoz, hogy a müveit nő czimét kiérdemelje. Napjainkban nagyon sok nő foglalkozik zenével, egyébb művészetekkel, de legtöbb az irodalom tanulmányozásával. S miért ? Mert egyedül ez vezet bennünket a szellemi képzettség azon fokára, melyet minden igazán művelt nőnek elérnie kell. Olvasás által bővülnek ismereteink, az irodalomban pedig megismertet az anyaggal, mely olvasásunk tárgyát kell, hogy képezze. Megismertet a hősökkel, kiknek fáradsága termékeit mi élvezzük. Megkedvelteti velünk jelesebb irók müveit, s azok lelkiismeretes és gondos olvasása által megtanuljuk az igazán szépet, jót, hasznosat ismerni és szeretni. — Ki az irodalom tanulmányozásával foglalkozik, megtudhatja, hogy nemzete mily fokán áll a művelődésnek, s ha összehasonlítja más idegen nemzet műveltségével, ezáltal nemcsak önmaga tanul s művelődik, de tudását közölheti másokkal s igy előmozdíthatja az általános nemzeti műveltség fejlődését A nemzeti irodalom szemlélete igen haznos, mert ennek ismerete növeli bennünk a honleányi érzelmet az igazi, lángoló hazaszeretetet. Miáltal fejlődhetik ki jobban a honszerelem, mint ha megismerjük, mily nagy, mily magasztos nemzetünk szellemi élete s ezzel kapcsolatosan meg tudjuk érteni s elismerni azon jeles féfiak törekvését, kik a nemzetet ezen fokra segítették! Milyen élvezetet és gyönyört talál az olvasó például Vörösmarty leiró költeményeiben, igy Zalán futásában, mily szingazdag költői nyelvvel, mily nagy lélektani pontossággal van a főhős jellemezve. Vágy vegyünk sorba Petőfi, Arany, Tompa lyrai müveit, annyi bensőség, annyi érzelem, annyi fenkölt nemesség előtt, mely ezen versekben kifejezve van, nem maradhatunk érzéketlenek, vagy közönyösek, a mi szivünk is hasonló érzelmekkel dobog, vele örülünk, vele bánkódunk a költővel. Vagy — mily hatalmas erő nyilatkozik meg Katona Bánkbán-jában, mily nagy jellemző erő, mily tömör, kifjező nyelvezet ? Ha az irodalom által előirányozott műveket választjuk olvasásunk tárgyául, lelkünk mindig elegendő szellemi tápot talál, de sajnos, az olvasó közönség legnagyobb része jobban szereti az oly férczmunkákat, melyek borzalmas eseményeket, túlságos érdekfeszitő . történeteket tartalmaznak, pedig ezek csak a képzeletet tüzelik, vágyainkat, igényeinket a legnagyobb mértékben fokozzák, a kedélyre bénitólag hatnak. Ügyeljünk arra, hogy olvasmányaink mindig tanulságosak, lélekemelők legyenek, melyek érdeklődésünket és szép érzésünket egyaránt felkeltik és fejlesztik, keressük a bennük leirt jót s a rosszat tanuljuk meg mindig és mindenhol fölismerni | megvetni. Igen hasznos, ha olvasmányaink megválasztásánál idősebb, tapasztaltabb egyének tanácsát kikérjük, kik nekünk bizonyára mindig csak a jót és nemeset Írják elő. Kletzár Laura.
